Sorakozó

 A cím magyarázata az, hogy a svédek imádják a sorokat. Lehet kis sor, lehet nagy sor, egyenes vagy cikcakkos, netán láthatatlan, csak egy szám jelöli, hogy éppen ki jön, de amikor tehetik, sorokat alkotnak és sorban várakoznak. Nekünk, szegény nem-svéd embereknek ez kicsit szokatlan, de azért lassan mi is kezdjük élvezni, hogy itt még ahhoz is sorba kell állnod, hogy sorba állhass. Egyelőre még terelgetni kell minket, nem mindig megy egyből az egy soros sor, de jól haladunk, már mindenki kilóméterekről megismeri a sorokat és magunktól is képesek vagyunk olyan helyeken sorban állni, ahol amúgy nem is kéne.
 A kis kitérő után vissza az emlékekhez: ott hagytam abba, hogy téli cipőt vadászok és nem tudtam, hogy mit csináljak a nemzetközi vacsira. A cipőt időközben megoldottam, másnap tettem még egy kis kört a bevásárlóközpontban (mennyivel rövidebb az angol mall :S ), majd elhatároztam, hogy rákérdezek a vízállóságára a műbőr bakancsnak. Az eladó közölte, minden magyarázat nélkül, hogy bizony, ez nem vízálló. Itt egy kicsit letörtem és elkezdtem gondolkozni, hogy mégis csak a drágább, eredeti bőr bakancsot kéne megvennem. Végül nyert a kapzsi énem, egy kis próbálgatás után megvettem a fekete, műbőr bakancsot, ma már abban voltam egész nap, egyelőre jó vételnek tűnik (bár kíváncsi leszek, a hóval és jéggel mit kezd).
 A nemzetközi vacsira összeült a családi kupaktanács (éljen a modern technika) és rábeszéltek, hogy slambuc legyen a nyertes kaja. Úgyhogy köszönöm a javaslatokat Viki és Mizsa, de slambuc lett végül. Kezdéshez be kellett szerezni azt a rengeteg hozzávalót, ami még nem volt meg: krumpli, hagyma, tészta és fűszerbors. Nehéz küzdelmek árán sikerült mindet beszerezni, bár a tészta lasagne tészta durumlisztből, úgyhogy eleinte kicsit izgultam. Szerencsére kiderült, hogy tökéletes slambucot lehet ebből is csinálni, én nem érzek különbséget :) A nagy napon már 3 körül nekiálltam felkockázni a krumplit és a hagymát, majd mikor ezzel kész voltam, újra segítségül hívtam a technológiát: bevittem a gépet a konyhába és Skype-on keresztül otthonról élő, webkamerás segítséggel csináltam végig a kb. másfél órás műtétet :D Miután a svédek annyira nem raonganak a zsíros dolgokért, így olajban csináltam meg az alapot és nem volt más eszköz, egy nagy, wok szerű cuccban főztem (megjegyzem, nekem nagyon bejött, könnyű volt benne keverni). Sok izgalom nem volt közben, rájöttem,h ogy a slambuc tényleg annyira egyszerű, hogy még nekem is összejött elsőre, szerintem kva jó lett :D Telenyomtam magyar porpaprikával, hagy égjen a bélük ;)
 Este elrohantam vele a nemzetközi vacsira. Mindenki komolyan vette, hogy kb. 5 embernyit hozzon, úgyhogy volt kaja dögivel. Sok étel ismerős volt számomra, elég sokan leragadtak az almás sütiknél és a palacsintánál, de volt néhány tényleg különleges, általam még sosem kóstolt étel is (de pl. a spanyoloknak nem szóltam be, hogy a madártejet bizony otthon is csináljuk rendesen :D). Kaja után próbálkoztak egy kicsit azzal, hogy minden nemzet adjon elő valamit, többnyire ez valamilyen sláger közös eléneklésében kifulladt. Engem nem szólítottak ki, ahogy néztem, más egyedüli embereket is békén hagytak, ami őszintén szólva nem is zavart. Egy német srác volt, akinek szülinapja volt éppen, úgyhogy ha már nemzetközi vacsi, minden ott lévő országból elénekelte neki valaki a Happy Birthday helyi verzióját (bezony, a magyar is felcsendült :) ). Utána a CIRC-esek még akartak egy party-t, de 10 körül mindenki lelépett, így én is távoztam.
 Csütörtökön a Pub Crawl (kb. kocsmatúra) rendezvény történt este, ezt már nem csak a cserediákok látogatták, volt ember dögivel. Minden karnak van saját pubja, így összesen azt hiszem, 14 kocsma közül lehetett választani. A sörök aránylag olcsóak voltak, bár nekem továbbra is kegyetlenül drágák (20 SEK/ 0.33l ), de azért megkóstoltam pár fajtát (volt angol, belga, svéd, cider stb.). Minden bejáratnál ellenőrizték, hogy elmúltunk-e 20 évesek. Sehol nem volt gond, kivéve a party vonatot (a diákszövetség tulajdonában lévő vasúti kocsi), ahol a túlbuzgó svéd srác az ajtónál csak útlevelet fogadott el. Érdekes látvány volt, ahogy a francia és olasz személyiket visszadobta, hogy sajnos neki ez nem bizonyíték, muti az útlevelet (éljen az EU :D), úgyhogy ezt a helyet megint kihagytuk. Újabb svéd furcsaság: az egyik pub előtt állt egy kisteherautó, és egy félmeztelen, rohadtul nedves ember rohangált körülötte. Mikor benéztünk az ablakán, kiderült, hogy a csomagtér át lett alakítva szaunává, rendesen fa lambériával :D nem komplettek ezek sem :)
 Ma résztvettem életem első After Work-jén. Ez itt minden pénteken szokás, annyit tesz, hogy ha veszel egy sört, ingyen ehetsz, amennyi beléd fér (illetve, amennyi kaja van :) ). Ez 40 cserediáknál azt jelentette, hogy 2 kört mentönk, ennyi elég volt hozzá, hogy felzabáljuk az egész estés készletüket :D Igaz, kb. 45 percet álltam sorba, de az ingyen kaja az ingyen kaja! :) A helyiek kicsit néztek, sokuknak egyszer sem jutott, de ébredjnek időben, nem úgy van az, hogy fél 7-re megyünk a kocsmába! Evés után valahonnan előkerült egy svéd sráv, aki mondta, hogy ha már úgy sincs kaja, akkor akár át is mehetnénk valahova máshova. Így is tettünk. Ott beszélgetés közben megemlítette(bunkó módon nem mutatkoztunk be, úgyhogy egyikőnk sem tudta a másik nevét), hogy nemrég jött meg Norvégiából és ő igazából egy phadder lenne, csak a csoportja nem akar vele levelezni, pedig nemrég írt nekik emailt. Itt gyanús lett a dolog, rákérdeztem, hogy véletlenül nem a 30-as csoport lenne az övé? A válasz igen volt, kiderült, hogy az elveszettnek hitt phadderemet találtam meg :D  Utána még egy ideig beszélgetett a társaság (vagy 10en voltunk), de mivel az ízlésemnek túl drága volt minden, ezért úgy döntöttem, hogy nem ülök ott tovább mindenfajta folyadék nélkül, inkább eljövök és pihenek egy kicsit a holnapi szigettúra előtt. Úgyhogy holnap indulok, ha minden igaz, túrázunk az egyik szigeten egy kicsit, szorítsatok, hogy jó legyen az idő! További jó napot és kellemes szemégést, ha sikerült végigolvasni ezt az egész bejegyzést ;)