Újra itthon

Gyors bejegyzés, tegnap este sikeresen hazaérkeztem, repülő, vonat nem késett. Még egy utolsó bejegyzésre majd összeszedem a gondolataimat, de mostmár lehet személyesen is zaklatni a bátraknak :D Magyar telefonszámom újra él.

 Boldog karácsonyt mindenkinek!

Célegyenes

 Célegyenesben, bár annyira nem hajtok, hogy elsőnek fussak be. Lassan mondhatom (sajnos?!), hogy eltelt ez a félév. Mai nappal hivatalosan is megkezdődött az utolsó hetem itt. Valamint ez az utolsó teljes napja Tomás-nak is, holnap indul haza. De előbb nagyjából sorba az elmúlt időszak.

 Kedden Marianne tartott magának egy születésnapi bulit, amire hivatalos voltam. Este 9-re mentünk, végül úgy alakult, hogy ketten Matthias-sal, a többiek már vagy ott voltak, vagy később érkeztek. Mint később kiderült, néhányan már délután 4 óta segédkeztek Marianne-nek feldíszíteni a szobát néhány lufival és szalagokkal, valamint csináltak egy mézeskalács házikót is :) Kis létszámú, de ennek ellenére vidám buli volt, játszottunk valami német gyerekjátékot: bekötött szemmel, egy fakanállal a padlót ütögetve, hideg-meleg utasításokat figyelve, meg kellett keresni egy lefordított edényt, ami alatt jutalom volt (eredetileg a gyerekeknek cukorka, természetesen mi a kicsit öregebb verziót játszottuk ;) ). Pavel és Matthias megint nem bírt magával, ezúttal is belekezdtek szokásos bírkózásukba, mindig nekiállnak, ha valami házibuliba vannak :D Természetesen semmi komoly, csak ha már lehet, miért ne csinálják? :) De úgy általánosságban is, néha nehéz volt elhinni, hogy mindenki 22-23 év felett van... :) Sokaknak viszont még beadandója volt, így kicsivel éjfél után távozásra fogtuk a dolgot.

 Csütörtökön meglátogattuk a karácsonyi vásárnak hitt Liseberg vidámparkot. Végülis, volt vásár, még tán nagyobb is, mint múltkor a Haga-ban, de az igazat megvallva, szerintem ugyanígy néz ki a park nyáron is, csak nincs hó :) Az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, bár a hőmérő csak -6 °C mutatott, mindenki majd' megfagyott. Szerencsére a park különböző pontjain elhelyeztek melegedőket, gyakorlatilag grillező állványokat, tele faszénnel :D

Coline, Willam, Marie fél arca és Marianne kezei :)

 A melegítőkön kívül volt még jégkorcsolya show, természetesen a karácsonnyal kapcsolatos, mindenhol glögg-öt (gyakorlatilag forraltbor) árultak, láttunk jégszobrokat, mehettünk volna itt is jégbárba, de most kihagytuk :) Volt még rögtönzött állatkert is, végre láttam rénszarvasokat is :D Ami a gyengébb idegzetű olvasóimnak nem fog tetszeni, inkább ugorják át ezt a sort: még meg is kóstoltam 2 fajta rénszarvas húst! (bocsi Rudolf). Vásárolni végül itt sem sikerült, többnyire csak kajákat árultak. Viszont sikerült lemaradnom egy nagy adag csokiról: a parkban mindenfele van szerencsekerék, ahol 20 számra lehet fogadni, darabonként 20 koronáért és ha a te számod jön ki, nyertél egy több kilós édességet. Ez szinte az összes boltban kapható édességgel megvan, a pontos méret az édesség fajtájától függ (2 kg - 5 kg közt láttunk mindent). Mikor októberben Tomásékkal itt voltunk, akkor 3-an megpróbáltunk egyet, persze 1 számmal mellém lőttek. Most inkább kimaradtam belőle, mikor Coline, Marie és Matthias kipróbálták a szerencséjüket. Gondolom, meg sem kell említeni, hogy ez a kép lett a végeredmény:

 Pénteken nem mentem after work-re, mert egyrészt más sem ment, másrészt azt hittem, hogy este lesz egy búcsúbuli, ami végülis szombaton volt, csak rosszul emlékeztem :) Péntek estére nem voltam hivatalos sehova, így Tomás biliárd felhívására azonnal igent mondtam. Velünk jött még Clemont és Vincent is, két francia srác. Az indulás érdekes volt, mert mindketten úszónadrágot is hoztak :D (angolul a pool egyaránt jelent medencét és biliárd egy fajtáját is :) ). Sebaj, nem zavarta őket, hogy biliárdozni akaruk és nem úszni, úgyhogy irány a Chalmers. Balszerencsénkre mind a két asztal foglalt volt és végülis nem is szabadult fel, mint a végén kiderült, valami privát bajnokságot játszottak :( Cserébe viszont nekiálltunk Fifa 2010-ezni a folyosón elhelyezett XBox-on :D Természetesen itt még az is van.

 Szombaton este Katia ukrán búcsúbulijára voltunk hivatalosak. Este 7-re, szinte percre pontosan megérkeztünk, mert kaját is ígért :) Ekkor még szinte senki sem volt ott, de még az étel sem volt kész. Mire kész lett, egész szép számmal összegyűltünk :) Kiderült, hogy Katia nem egyedül kellett, hogy dolgozzon, segítségére volt Tati is, egy másik ukrán lány, akivel nem nagyon találkozott eddig senki, köszönhetően annak, hogy nem cserediák :) Csak a férjével van itt (aki viszont kolumbiai cserediák a Chalmers-ben), Tati csak svédül tanul az egyetemen. Kicsit meglepődtem, amikor Tati ezt elmesélte, ugyanis ő sem tűnt idősnek, de az oldalán lévő kolumbiai gyerek meg végképp nem. Végülis mondta, hogy Amerikában ismerkedtek meg, mikor Tati táborvezető volt kint és a házasság már azért is praktikus, mert más országokba elég nehéz lenne különben közösen intézni az ügyeket. (jah, Tati-t megkérdeztem, ő 23 éves :) ) A lányok egész tartalmas és finom vacsorát dobtak össze, sajnos a nevét egyiknek sem tudtam megjegyezni, de volt ott répás-hagymás lepény, főtt tojásos, kukoricás és még pár dolgos rizs, dinsztelt hagymával leöntött, törtkrumplival töltött tészta, tejföllel és sült krumpli hagymával és szalonnadarabbal (ezek egy fogpiszkálóra felszúrva). Eleinte féltem hogy kevés lesz ennyi éhes diáknak, de a végén még maradt is :D Evés után valami játékot akartak játszani, de nem mindenki ismerte és a szabályismertetés sem tette sokkal világosabbá a dolgokat, úgyhogy kicsit káosz lett a dologból, de azért jól elszórakoztak :D Én mindenesetre inkább visszamentem a konyhába cigizni Katia lengyel szobatársával és Tati-val (természetesen ők cigiztek, én csak beszélgettem). A játék végesztével még egy kicsit beszélgetüünk, majd elbúcsúztunk Katia-tól, többségünk nem egyhamar fog vele találkozni, ha egyáltalán fog (ő ugyan még másfél évig itt lesz, de most elment a barátjához Mexikóba).

  Vasárnap Tomás és Marketa közreműködésével biliárdoztunk Ostkupanban. Marketa ott lakik és lefoglalta nekünk az ottani biliárdasztalt. A közelgő vizsgák miatt Tomás jegyzetekkel vágott neki az útnak, de végül Marketa olvasgatta őket egész idő alatt, mivel játszani nem akart. Így Tomással ketten kínoztuk az asztalt :D

 Hétfőn megtörtént az első vizsgám, egészen bizakodó vagyok, bár végülis a Network Security (hálózat biztonság) tárgy elég nagy részét már azelőtt tudtam, mielőtt elkezdődött :) Vizsga után hazaérve Tomás azzal fogadott, hogy Marketa megint lefoglalta a biliárdot, úgyhogy ha kedvem van, menjek. Természetesen mentem :) Eleinte Marketa lakótársa is csatlakozott hozzán, de később neki mennie kellett, úgyhogy onnantól 3-asban folytattuk tovább. Este 9 körül le is járt a foglalás és fáradtunk is, úgyhogy hazafelé vettük az irányt.

 Szerdán lement az utolsó svéd vizsgám és nagy valószínűséggel az utolsó vizsgám hallgatói korszakomban (az államvizsgán már nem leszek hallgató). Programming Paradigm (programozási paradigmák :) ), az esélytelenek nyugalmával indultam neki, gondoltam, megcsinálom, amit tudok, aztán irány haza. Természetesen a tanárok kitoltak velem, a ponthatár a 3-ashoz jóval 50% alatt volt és a feladatok sem voltak (remélhetőleg :) ) annyira nehezek, mint vártam, úgyhogy most mehet az izgulás, hogy vajon mégis meglesz-e :D Jah, izgulás: természetesen továbbra sem tudtam elintézni a vizsgák gyorsított kijavítását, így izgulhatok, hogy január 7-ig meg lesz-e az eredmény olyan formában, amit ottgon is elfogadnak.

 Ezennel lezárult a Chalmerses korszakom, még egy-két hivatalos papírt el kell intéznem, de innentől a sulival semmi teendőm, a hátralévő egy hét teljesen szabad. Ma valahogy megpróbálom elbúcsúztatni Tomást, eljött ez is, holnap délután indul a busza haza (Marketával együtt). Szépen lassan mindenki hazaszivárog, szerintem a hétvége elmúltával már nem sokan leszünk itt... Úgyhogy most remélhetőleg nem sok szabadidőm lesz, igyekszünk tartalmasan eltölteni az utolsó napokat!

Ha a lustaság fájna...

... lusta lennék ordítani. Így majd másfél hét után ráveszem magam a blogírásra. Persze sokat segít, hogy elhatároztam, tanulni kéne. Így minden más egyből csábítónak tűnik, a blogírás is :D

 A Stockholm utáni héten pénteken megint összeszerverztünk egy after work-öt. Szokás szerint egész nap egyetem, majd az egyetem után mentönk megint a Talang-ba, ahol már voltunk egyszer. Most változott egy kicsit a társaság, mivel Willemnél látogatóban volt 3 holland barátja, így ők is csatlakoztak. Miután már meguntuk az evést, nekiálltunk játszani. A játék nevét nem tudom, annyi a lényeg, hogy mindenki felír egy kis cetlire egy híres élőlény nevét, majd odaadja a mellette űlőnek, aki felrakja a homlokára anélkül, hogy látná mi van rajta. Így mindenki látja a sajátján kívül az összes többi cetlit. Ezek után megyünk körbe, lehet kérdezni, hogy rájöjj9n, ki ő éppen és amíg olyan kérdéseket tesz fel, amire igen (vagy igaz) a válasz, addig kérdezhet. Ha nem-et kap, akkor a következő jön. Hirtelen nekifutásból játszottunk is  két kört, először Telapó voltam, másodjára a megtisztelő, Saddam Husszein szerepét kaptam :D A legviccesebb az volt, amikor két, egymás mellett űlő ember egyszerre kapta meg Albert Einsteint :D  After work után úgy volt, hogy hazamegyünk és irány az Erasmus Sangria party, de az egész napos egyetemtől úgy elfáradtam, hogy inkább kihagytam.

 Szombaton kora délután meglátogattuk a Götheborg nevű vitorlás hajót. Az a specialitása, hogy bár azt hiszem, van motorja, ha tehetik, vitorlával hajóznak és az egész hajó egy 18. század beli hajó másolata, kis újításokkal. Mivel a biztonsági előírások megkövetelik, ezért tele van elektromos dolgokkal, GPS, számítógépek, iránytűk, navigáció, telefon, internet stb. De az idegenvezető lány mondta, hogy próbáltak korhű technikával navigálni és egészen jól működött a dolog. Idegenvezetőnk egyúttal tengerész is volt a hajón, a hajó legelső útja Kínába vezetett és a hazafele úton már a lány is csatlakozott a legénységhez. Mesélte, hogy 80 ember volt a hajón, 4 műszakban, 4 óra munka, 8 óra szabadidő váltással. Megmutatta a legénységi szállást is, kb. két szobányi részen van elszállásolva az összes ember :) Mutatta, hogy van vagy 10 ágy, a többi embernek függőágyon kell aludnia, bár ő szívesebben választja azt, mert a hullámzás esetén az ágyon ide-oda verődik, a hálózsák meg kellemesen elringatja :D Mondta, hogy bár tudnak ivóvizet nyerni a tengervízből folyamatosan, elég hosszadalmas, így naponta 1 perc fürdés járt mindenkinek, amit úgy oldottak meg, hogy 3 naponta fürödtek, így akár 3 percet is lehetett pancsolni :D Kérdeztük, hogy mi a következő nagyobb útja a hajónak, mondta, hogy most egy teljes, világ körüli utat akarnak majd vele megtenni. A hajó után a mellette lévő épületben még DVD-ről megnéztük a hajó Kínába vezető útjáról szóló dokumentumfilmet is.

 Szombat este révén megint csak nem maradhattunk buli nélkül, így Pavelék egy Taking-ur-shoes-off-pre-party -t csináltak :) (Vedd le a cipődet előbuli). A cipőlevételre a latyakos idő miatt volt leginkább szükség :) Bár nevében csak egy előbulinak volt kiírva, végülis olyan jól éreztük magunkat, hogy végig ott maradtunk, utána már nem mentünk sehova :) A buliba, ahogy illik, elvittem egy üveg pálinkát (illetve flakon, 0.5l-ös Coca-Cola-s flakonban ;) ). Egyszer csak megérkezett két srác és letettek a konyhaasztalra, az enyém közelébe egy ugyanolyan Coca-Colás flakont, ugyanolyan kinézetű folyadékkal benne. Gondoltam, csak megkérdezem már, hogy mit hoztak. Kiderült, hogy bolgárok és rakija (ракия) volt náluk :D A rakija tulajdonképpen törköly pálinka és véletlenül én is éppen a törkölyt vittem el, úgyhogy mosolyogva tapasztaltuk, tényleg közel ugyanaz a két ital :D Hajnal 3 körül, mikor végre én is a távozás mezejére léptem, még egész sokan, főként spanyolok maradtak ott :D

 Következő hét eleje csendesnek ígérkezett, szerdán elmentünk szaunázni. Most sikerült Clement-t is elrángatnunk és a szaunában összefutottunk Salama-val is, aki egy egyiptomi CIRC-es srác. Kicsit későn mentünk, az uszoda meg csak 9-ig van nyitva, de mondta Salama, hogy neki van kulcs hozzá, úgyhogy 9 után is be tudtunk menni :) Szauna után, 10 óra körül még megnéztük a billiárd asztalokat és szerencsénkre az egyik szabad volt, így még néhány menet erejéig ottmaradtunk billiárdozni is :D

 Csütörtökön aztán bekövetkezett az elkerülhetetlen, betöltöttem a negyedszázadot. Már gyanakodtam előre, mivel Tomás folyton kérdezgette, hogy meddig vagyok aznap suliban, és gyanúm be is igazolódott :) Mikor 1 óra körül hazaértem délután, Marketával közösen egy szülinapi tortával vártak :D A torta szerintem nagyon finom lett, Marketa morgott egy kicsit, hogy a liszt másmilyen itt, mint otthon, ezért a tészta nem lett jó. A tészta tényleg kicsit sűrűbb volt a kelleténél, de azt hiszem, a csokis, vegyesgyümölcsös teteje mindent jóvát tett, csak azért nem sikerült még befalnom, mert elég nagy torta lett :) Estére úgy volt, hogy megyünk egy diszkóba, bár már egyre kevesebb kedvem volt hozzá, mivel pénteken reggel 8-tól kötelező laborgyakorlat. 7 körül felhívott Pavel, hogy mit szólnék egy saját készítésű sushihoz náluk. Mivel még nem kóstoltam a sushit és még úgysem voltam szinte semerre a héten, gyorsan igent mondtam. Azt az egyet nem tudtam, hogy ki lesz a főszakács. Átérve kiderült, Pao, a katalóniai srác tud sushit csinálni. Így Pao vezetésével, német, cseh, francia és magyar összefogással elkészült az első sushim :D A nyers hal víz vagy pocsoja ízét annyira nemszerettem, de ezen kívül nagyon finom volt. Vettek hozzá mindent, ami kell, volt szója szósz és wasabi is. A vacsi után (amit egyben a születésnapi vacsorámnak is megtettünk :) ) ők elmentek a discoba, én már a másnapi koránkelés miatt inkább azt kihagytam.

  Pénteken sikeresen teljesítettük az utolsó laborgyakorlatot is, úgyhogy mostmár a vizsga lesz a következő állomás. Suli után megint a Talang-ot válaszottuk, és bár most nem voltak már itt Willem barátai, megint játszottunk egy Ki vagyok én játékot (hmm, lehet, hogy tényleg ez a neve? :D ). Most csak egy kör volt, de megint sikerült két egymásmelletti embernek Angelina Jolie-t kapnia :D Engem most Zeusszal tiszteltek meg, de volt Popey, Darth Vader, Mohhamed, Borat és Alice (Alice Csodaországban-ból). After work után irány haza, majd a Salama születésnapjára kibérelt vonat buliba akartunk menni. Úgy volt, hogy este 9-től kezdődik, de mivel akkor még nem volt nyitva, így megint a hallgatói épület billiárdasztalainál kötöttünk ki :) 10 körül már bejutottunk a vonatba, a várakozásokkal ellentétben (150 körüli embert vártunk) alig volt 30-40 ember, úgyhogy egy kicsit beszélgettünk ott, aztán a többiek mentek discoba, én meg inkább jöttem haza pihenni.

 Szombaton többen elmentünk a Haga karácsonyi piacra, de őszintén szólva nekem kicsit csalódás volt a dolog. Eleve csak délután 4-ig van nyitva, ami így kizárja szép fényeket, mert akkor még nappal van. A második csalódás az volt, hogy rengeteg süteményes volt, rengeteg rohaárus, kicsit kevesebb illatszeres és ékszeres, meg néhány kerámia/plüss figurás. De igazából egyedi vagy érdekes dolgot nem nagyon lehtett látni és ahol egy kicsit is érdekesebb lett volna, az utca szőkössége és a tömeg miatt szinte lehetetlen volt szétnézni. Elég hamar be is jártuk, a többiek még kávézóba akartak beülni, nekünk Tomással már elég volt a kintlétből és éhesek is voltunk, így inkább hazajöttünk.

 Vasárnap a többiek mentek a Volvo múzeumba, de az engem már mégegyszer nem érdekelt, így nem tartottam velük. Tomással inkább egy LAN party-t akartunk csinálni, de végül résztvevők hiányában elmaradt(mindenki hozta volna a laptopját és egymás ellen játszottunk volna valamivel).

 Most meg már egyre közelít a vég, Tomás már dec. 17-én megy haza, de már most hétvégén elkezdenek hazaindulni az emberek. Lassan mindenki készül az utolsó vizsgákra és a búcsúzkodásra, én is már egyre közelebb érek az államvizsgához is, ha minden igaz, az Erasmus-on kívül már minden el van intézve és ha ez is rendben lesz, akkor január 10-11. jöhet a végső megmérettetés.

Stockholm után

 Végül kedden nem mentem el a szaunába, de nem is voltak túl sokan. Ellenben csütörtökön egy nagyobb szabású szauna bulit tartottunk. Matthias Roth (egy másik Matthias, akivel első nap találkoztam, ő Matthias Kaufmann) meghívott minket a diákszállására (legalábbis szerintem csak diákok laknak ott, de lehet, hogy tévedek). Lefoglalta a szauna melleti bárt és a szaunát, ott gyűltünk össze kb. 30-an. Elég vegyes volt a társaság, jöttek az épületből is páran az ismerősei közül, jött 5 barátja németországból is, akik csatlakoztak hozzánk Stockholmban is és volt ott rengeteg cserediák. Amit észrevettünk, hogy a félév elején érezhető francia túlsúly megszűnt, mostmár szinte németekkel járunk mindenhova bulizni :) Annyiból jobb ez a helyzet, hogy a németeket nem nagyon hallom németül beszélni, próbálnak folyamatosan angolul kommunikálni egymás közt is (a látogatóként érkezők közül az egyik csajjal Matthias K németül beszélt, mert a lány nem volt biztos az angol tudásában és teljesen furcsa volt Matthias-t németül hallgatni, szerintem ez volt az első alkalom, amikor összefüggő, német beszéldet hallottam tőle). Jah, és a németek ki bírják mondani a H hangot :D Szegény franciákkal elég sokat szórakozunk, amikor a főként szó eleji H hangot képtelenek kiejteni, és így néha balszerencséjükre nem csak viccesen hangzanak a szavak, hanem van, ami más jelentéssel bír :D (pl. "I hate you", akarta mondani Coline az éppen itt tartózkodó, amúgy német barátjának, Larsnak, de ez franciásan úgy hangzott, hogy "I ate you", ami kicsit mást jelent :D útállak vs. megettelek). A szauna ezúttal száraz szauna volt, az ajtóra ki is írták, hogy semmivel se locsoljuk a fűtőtestet, így kezdetben 90 fok volt, ami még jó volt, de utána a folytonos ajtónyitogatásnak köszönhetően lement 70 körülre, ami annyira nem csinált szauna érzetet a száraz levegő miatt. Pavel boldogan jegyezte meg és igaza is volt, hogy ez az első szauna buli, ahol sikerült közel fele-fele arányban megjelennie lányoknak és fiúknak :D Matthias R. ráadásul még baguettekből készült melegszendvicsekkel is kedveskedett, úgyhogy tényleg nagyon tetszett a buli. Amit sajnáltam, az az volt, hogy másnap indultam Stockholmba, reggel fél 9-kor, így éjfél körül jönnöm kellett (bár akkor már elég sokan távozóra fogták).

  Másnap reggel, ha nem is kiugrottam az ágyból, de az utazás miatti izgalomban nem volt olyan nehéz felkelnem 7-kor, mint általában. Még ellenőriztem, hogy mindent bepakoltam-e előző este, eldöntöttem, hogy bár van wi-fi a szálláson, mégsem viszem a laptopomat, ugyanis elég sokat kell majd a teljes csomagommal rohangálnom és eső is lehet, meg amúgy sem kellemes az a plusz 2 kiló a hátamon. Gyorsan megreggeliztem, valamint minden tudásomat összeszedve, két szelet kenyér közé bevágtam néhány szelet magyar szalámit és uborkát, majd becsomagoltam és zsebre tettem (nem akartam a csomagban nyomorgatni :) ). Szerencsére az indulást sikerült a tervezett időben megcsinálnom, így 20 perccel a vonat indulása előtt már ott voltam az állomáson. A jegyeket már napokkal előtte elküldettem SMS-ben a telefonomra (jah, kérem, náluk megy az a rendszer, hogy SMS-ben elküldik a jegy adatait és a kalaúz csak a kódját nézi meg az SMS-ben, valamint ha rossz napja van, az útlevelet/személyit ellenőrzi, nincs felesleges jegynyomtatás és egyebek). A vonat kintről kicsit nosztalgikusnak tűnt, elképzelhetőnek tartom, hogy több tíz évet megéltek már a kocsik, persze mindez itt tényleg csak kellemes retro érzést adott nekik, az állapotuk jobb volt, mint bármelyik otthoni IC-jé. Az első meglepetés akkor ért, mikor rájöttem, hogy itt bizony minden szék számozott és előre le lehetett foglalni. Féltem, hogy 4 órát végig kell állnom, de azért elültem egy üres helyre, felkészülve, hogy bármelyik megállóban át kell adnom a jogos tulajdonosának. Szerencsére ez nem következett be, bár a vonat tele volt és a mellettem lévő helyre is helyjeggyel rendelkező nő ült, az én helyemet senki nem merte elfoglalni ;) A vonaton amúgy volt minden űléshez konnektor és megkockáztatom, hogy vezeték nélküli internet is lett volna ingyen, bár nem láttam sehol feltüntetve. A 4 órás út hamar eltelt, nagyon tetszett a táj és a svéd kisvárosok, bár útközben már láttam régi vasútállomásokat és lerobbant házakat, ezek a jelzők csak a svéd viszonylatban jelentenek bármit it. Otthon még a vasútállomások is a jobbak közé tartoznának és a lerobbant házak is csak egy átlagos, nem karbantartott magyar házat jelentenek. Szerettem volna fényképezni, illetve pár képet csináltam is, de a tükröződő üveg és a vonat gyorsasága nem hiszem, hogy minőségi képeket eredményezett.

 Megérkezés után kicsit mellbevágott Stockholm, én kis naív lelkem gondolta, hogy térképen úgyis megnéztem, mi merre van, egyszerű lesz őket megtalálni. Amikor azért ott álltam egy óriási vasútállomás be/kijáratánál, egy nagyváros közepén, akkor már kicsit nehezebbnek tűnt a dolog. Szerencsére az első épület, amit észrevettem, a túrista központ volt, így be is rohantam. Elképesztő mennyiségű ingyenes prospektust raktak ott ki, minden múzeumról vagy látványosságról volt egy-egy külön és több fajta ingyenes várostérképek is. Gyorsan összeszedtem mindent, amit úgy gondoltam,hogy hasznos lehet és a térképek segítségével már kicsit bátrabban vágtam neki a dolgoknak. A táblákat követve elég hamar eljutottam Gamla Stan-ba (az óváros), ahol az egyik királyi palota is található. Mivel megérkezés után azzal kezdtem, hogy vettem egy Stockholm Card-ot, ami nem volt olcsó (525 SEK), de 48 óráig ingyen mehettem a legtöbb múzeumba és ingyen utazhattam az egész városban. Gamla Stan nagyon gyönyörű, tényleg többszáz éves épületek vannak, tele hidakkal és templomokkal, tulajdonképpen Stockholm több szigetből áll, GS az egyik kicsi. Az idővel ekkor még szerencsém volt, bár hideg volt és a szél is fújt, sütött a nap, úgyhogy teljes egészében élvezhettem a látványt. Első célpontom a palota volt, kis keresgélés után meg is találtam (ez zárt leghamarabb, 15 órakor és 13-kor kezdtem neki az egész stockholmi mászkálásnak). Tetszett a palota, jól nézett ki a díszőrség is, az egyetlen gond az volt, hogy valami rendezvény vagy hivatalos ügy miatt az egész hétvégén le volt zárva az összes lakosztály, így a látogatás 1 folyosót jelentett, plusz egy szobát, ahol a nemrégiben megházasodott trónörökös nászajándékai voltak kiállítva (legalábbis egy részük, elméletileg több, mint 2000 ajándékot és 5000 üdvözletet kaptak). A svédek természetesen nagyon rajonganak a királyi családért, minden ajándéktárgyon szinte rajta van a királyi család valamely tagja, vagy az esküvő képei. A rövid palotalátogatás után, átmentem a kincstárba (Royal Treasury), ahol a történelem során használt koronázási ékszerek voltak kiállítva. Ez jelentett elég sok koronát, több országalmát, jogart, ország kulcsot és rengeteg egyéb apróbb ékszert, kardot kelentett. Anyi aranyat és csillogást még tényleg nem láttam sehol, de fényképezni nem lehetett, úgyhogy képem nincs róluk. Még egy idegenvezetésbe is sikerült belefutnom, úgyhogy néhány történetet hallottam az ékszerekről. A kincstár után még átmentem a fegyvertárba is (Royal Armory), itt különfélek fegyverek mellet rengeteg zsákmányolt vagy ajándékozott díszfegyver és tartozékaik is voltak, páncélok, királyi díszpáncélok, temetési páncélok (nem vicceltek, teljes páncél, a lovon is nehézpáncélzat), az egyik teremben a nagyobb királyok életét és főként halálát is bemutatták. Volt király, akit jelmezes bálon lőttek le, neki ki volt állítva a jelmeze, rajta a golyónyommal és a vérnyomokkal (bár párszáz év után senki ne képzeljen horrorfilmbe illő vérfoltokat). Volt, akit csatában öltek meg, de a halálakor viselt ruháját sikerült megszerezni, azt is kiállították, itt-ott még a gyilkosok által használt golyók és fegyverek is megvoltak. Volt olyan király, akit a mai napig nem tudják, hogy ellenséges vagy baráti tűz ölt-e meg. A legvégén egy teremben a királyi család gyermekeinek páncéljai és ruhái is ki voltak állítva. Az épület legalsó szintjén pedig a királyi család hintóinak egy része volt látható. A fegyvertár után még volt egy kis időm 5-ig (ekkor zárt a legtöbb múzeum), így még a Stockholm középkori történetét bemutató múzeumba is el tudtam menni.

 Ezek után a múzeumok után viszont már besötétedett és 5 óra is elmúlt, úgyhogy amellett döntöttem, hogy sétálgatok egy kicsit Gamla Stan-ban. A szük kis utcákon rengeteg meber sétált, néhány utcán szinte nem volt más, csak szuvenír üzletek és éttermek :) A sétálgatásom 7-ig tartott, akkor végre megérkezett Pavel, Matthias K, Matthias R és Marianne is a vonattal, így eléjük mentem. Szerencsére Willem, a holland srác is kijött eléjük, ő már elfoglalta a szállást, így nem kellett a városban este keresnünk az utat, ő elvezetett minket. A szállásunk, egy ifjúsági szállás, a vasútállomástól 10-20 perc gyaloglásra volt, de közvetlen előtte volt buszmegállü és metró is, így a további napokban már azzal közlekedtem. A szálláson a szobánk 12 személyes volt, az egészet kivettük, pont 12-en voltunk. Emeletes ágyak voltak és ami először furcsa volt, az az, hogy az ajtókat nem lehetett zárni (a legkülső ajtó este csak kóddal volt nyitható, de azt minden vendég ismerte). Később rájöttem, hogy ez azért van így, mert egy szobában akár 12 ismeretlen is lakhat és nem akarnak 12 kulcsot legyártani, így egyszerűbb a dolog. Azért a biztonság kedvéért mindenkinek volt egy-egy kulccsal zárható szekrénye és ha az nem volt elég, egy fém trezorok is voltak a folyosón, amit saját lakattal lehetett zárni (vagy vehettek lakatot a recepción :) ). A szállás, annak ellenére, hogy 12 személyes volt és emeletes ágyak, szerintem az egyik legtisztább szállás volt, amin valaha voltam, minden reggel takarították a közös helységeket és a szobában is úgy tűnt, hogy rendesen takarítanak, nem csak ott, ahol látszik.

 A szállás elfoglalása után siettünk a Kungshallen-be, ami egy 3 emeletes pláza, de csak kajáldákkal. A legalásó emeleten gyorsan elfoglaltunk egy kellően nagy asztalt és mindenki elindult felfedezni a kajáldákat. Én kínait választottam, bár marhahússal volt, megint rájöttem, hogy kínai csak csirkéből jó. Ennek ellenére nem volt rossz, de a hús nem tetszett benne. Willemnek olyan erős kínai kaját sikerült választania, hogy végül hárman vagy négyen bírtuk csak megenni az egészet :D Kaja után elindultunk a már kinézett klubba. A többiek megmutatták a térképen, hogy hol van, én egyből a helyi közlekedést ajánlottam, de nekik nem volt jegyük és sétálni akartak. Így sétáltunk vagy egy órát :D Mondjuk legalább sétnéztünk arra is, végülis nem volt olyan hideg, egészen jó volt sétálni. A klub, ahova mentünk, egyébként fizetős, de most 2 éves szülinapját ünnepelte, így ingyen bemehettünk. A hely elég nagy volt, tetszett is nekem, a zenével nem voltam kibékülve (meg persze az árakkal :D ), de már ehhez hozzászoktam :) Ami meglepett, egy rendes pingpong asztal volt a klub közepén, hálóval és ütőkkel :D Valószínűleg többnyire beerpongra használják, de akkor este végig rendesen pingpongoztak rajta :D

 Reggel 8-kor a buli ellenére keltem, nem akartam alvással tölteni azt a kevés időt, amit ott töltök. Sikerült annyira csendesen elkészülnöm, hogy senki sem kelt fel rám, így megint egyedül indultam útnak, de ezúttal legalább nem kellett a csomagomat is magammal cipelnem. Az idő innentől már nem volt túl kegyes, bár esni éppen nem esett, a köd szitált végig és teljesen felhős volt az ég, napot többet nem láttam. Elindultam a legfőbb múzeumba, amit meg akartam nézni, a Vasa-ba. Először felszálltam egy buszra, ami elvitt majdnem a központig, majd találtam közlekedési térképet és kinéztem a nekem kellő buszt. Vártam rá vagy 10-15 percet, meg is jött, felszálltam. Itt jött a meglepetés, mert visszavitt a szállásra :D Kiderült, hogy a busz száma stimmelt, csak az irányt néztem el :D Ha már így jártam, akkor második próbaként metróval indultam útnak. Ez már szerencsésebb volt, a Central Station-ból kijövet egyből megláttam a 7-es villamost, ami el is vitt Djurgarden-be. Itt taláható többek között a Vasa (és egy nagyon szép park, valamint sok egyéb múzeum és egy másik palota is). Megtámadtam a Vasa-t, sikerült kicsivel nyitás után odaérnem, nem vett el túl sok időt a tévedésem. Ahogy beléptem, elég letaglózó volt a látvány. Egy 5-6 emelet magas, 1600-as évek beli, teljesen felépített hajó nézett velem farkasszemet (az árbócok nem voltak egyedül teljesen felrakva, de így is óriási volt, teljes árbócokkal szerintem meg is ijjedtem volna tőle). Az utókor szerencséjére a hajó túlságosan fenyegetőre sikeredett, így a mérete és a rengeteg ágyúja miatt a vízrebocsátása után nemsokkal el is süllyedt és a megfelelően sós víz (nem túl sós, csak éppen eléggé) megőrizte nagyon nagy részét épségben (ha jól rémlik, 95%-ot mondtak, hogy annyi eredeti a hajón). Az 1960-as években emelték ki a vízből és utána több, mint 30 évbe telt, míg így összerakták, de a mai napig próbálják javítgatni és megőrizni az állapotát. A múzeum a hajó köré épült, egy nagy mozija és több kisebb vetítőterme is van, ahol óránként többször a Vasa-val kapcsolatos filmeket vetítettek angolul és svédül. Szerencsémre itt is ráakadtam egy angol idegenvezetésre, úgyhogy becsatlakoztam. A múzeum akkora nagy volt és mindent meg akartam nézni (bár magába a hajóba nem lehet bemenni), hogy a fél 11-es érkezésem ellenére 2-kor úgy kellett elrángatniuk az időközben megjelenő Matthias K-éknak :D Elmentünk "ebédelni", bár mivel este 6 körül megint mentünk a Kungshallen-be, így többnyire ez csak szendvicset jelentett. Én valami penészes, kecskesajtos, diós és talán mézes + zöldséges szendvicset ettem, aminek eleinte kicsit sokalltam az árát, de végül is rettenetesen finom volt. Kaja után sétáltunk egy kicsit a városnak azon a részén, majd megpróbáltunk még 5 előtt elmenni legalább egy múzeumba. A közelsége miatt az építészeti múzeumra esett a választás, ami végül nem lett jó ötlet :S Az egyik része valami modern belsőépítészet volt, ahol végig csak az járt az eszembe, hogy "és ezért emberek még pénzt is fizetnek". Éppen talán a használt, gyűrött papírzsebkendő nem volt kiállítva, de nem volt sokkal jobb a felhozatal. A másik rész egy nagyon kicsit jobb volt, ott építészetileg érdekesebb épületek modelljei voltak kiállítva és elég hosszú leírás az építésükkor használt technikákról, de különösebben az sem kötött le. A szerencsém az volt, hogy a Stockholm Card miatt ingyan volt, így pénzt nem áldoztam rá.

 Múzeum után irány a szállás, majd a többiekkel együtt vissza a Kungshallen-be enni. Megint kínaira esett a választásom, próbáltam az előző napi, Willem által rendelt erős kaját megszerezni, de vagy mást kértem, vagy a Willemé csak baleset volt, az enyém még közepesen csípősnek is alig volt mondható. Az íze viszont jó volt, úgyhogy nem bántam :) Kaja után irány a jégbár, amit napközben előre lefoglaltunk (előre kell foglalni, 45 perc egy látogatás). Nagynehezen megtaláltuk, az volt a cseles, hogy egy hotel földszintjén van, nem hinné az ember, hogy a recepció mellett van egy teljesen jégből épült bár :) Bementünk, ránkadták a kabátokat és a velük járó kesztyűket és irány a bár. A bár tényleg szinte teljesen jégből épült, a tető és a padló kivételével minden jég volt. -5 fok volt a helységben, magában az nem lett volna hideg, de mivel a belépőben foglalt 1 italt is stílusosan jégpohárban adták, így a kezünk az fázott elég rendesen az átázott kesztyűk miatt. Nagyon hamar eltelt a 45 perc, azt hittük, 20 perc sem volt az egész. Jégbár után irány a stockholmi diákok szállása, még Göteborgban tett látogatásukkor hívtak meg minket bulizni. A diákszálló elég messze volt, de metróval hamar odaértünk. Végülis a buli inkább üldögélős-beszélgetős buli lett, de így is elvoltunk.

  Vasárnap megint 8-kor kelés, megint nem kelt fel senki a készülődésemre, csak ezúttal már teljesen össze is pakoltam és megint hátamra vettem a csomagomat, mert a szállásra már nem jöttem vissza. A Stockholm Card még délután 1-ig érvényes volt, így gondoltam, meglátogatom a Skansen-t. Elvillamosoztam odáig és nyitásra már ott is voltam. Mondát, hogy elég nagy és nem lesz rá elég pár óra, de igaz is lett. Bár éppen láttam mindent, a legvégén a dohány múzeumot már csak körberohantam, hogy még az SC érvényessége alatt vissza tudjak villamosozni az állomásra. A skanzenben összegyűjtötték a régi svéd épületeket, volt ott több major, átlag ember házai, malmok, templomok, tárolók, tanyák, tornyok, iskolák, szinte minden. Volt állatkert része is, bár az állatok a rossz időnek és a télnek köszönhetően eléggé visszahúzódóak voltak, a medvék már téli álmot aludtak. A fényképező gépem is szolidaritást vállalt velük, még a skanzen elején közölte a második akksim is, hogy nyugovóra tér, így túl sok fényképem már nincs innen és a későbbi helyekről. Van a skanzenben egy falusi rész is, ahol teljes mértékben, utcákkal és házakkal együtt megpróbálták visszaadni a régi faluk, városok hangulatát, szerintem elég jól sikerült. Rendes nyitvatartás esetén szinte mindenhova be lehetett volna menni, most néhány hely zárva volt, de a nyomdába, üvegfújókhoz, pékségbe és a fazekashoz így is be tudtam menni. A falu közepén még mókusok is rohangáltak :)

  Skanzen után visszamentem az állomás környékére, majdmivel még rengeteg időm volt, egy bevásárló központot is megnéztem. Gondoltam, ha ott vagyok, elmegyek WC-re is. Aztán persze megint megtapasztaltam a svéd nyilvános WC-ket. Nem értem, hogy milyen megfontolásból, de itt, Svédországban szinte minden WC fizetős. Az rendben van, hogy néhány elit épületben fizetős, de itt úgy csinálják, hogy az éttermek, gyorskajáldák, bevásárlóközpontok és a városban található, nyílvános WC-k is fizetősek. Ráadásul nem is olcsó, 5-10 SEK az áruk (150-300 forint). Mivel eszembe jutott, hogy a Kungshallen WC-je legalább a férfiaknak, kisebb folyó ügyek esetén ingyenes, ezért ellátogattam oda :D Ha már ott jártam, bár nem akartam, mégis csak ettem egy vadnyugati burgert, ami itt a húst jelöli, rendesen, vegyes körettel, babbal és öntetekkel. Utána még mindig volt időm és a többiek olyan múzeumokat akartak megnézni, amit én már láttam ,vagy nem érdekelt, így sétálgattam még egy kicsit a városban, majd 5 előtt kicsivel odamentünk a buszmegállóhoz. A busz megjött időben, beszálltunk és irány haza. 6 órás út volt, a végére már eléggé elültem magamat, de mivel a felét aludtam, így nem volt annyira kibírhatatlan. A többiek meg hozták a laptopjaikat és a buszon(!) volt minden üléshez konnektor és vezeték nélküli internet ingyen (illetve alapból a jegy árában). Azért ettől meg azt hiszem, mi otthon egy kicsit távol vagyunk...

  Jó móka volt a stockholmi út, el is fáradtam rendesen, úgyhogy ennek a hétnek az első 1-2 napját itthon tültöttem pihenéssel és alvással, mert az nem volt sok a hétvégén :D Képeket majd teszem fel, szokás szerint, ha rávisz a lélek, a testvérem által készítetteket már sikerült feltennem, közel ezer képpel gyarapodott a galéria!

Még mindig létezem

 Hazajöttem tegnap Stockholmból, jó volt a kirándulás, részletek majd valamikor később.

Első negyedév letudva

 Tegnap megjött végre az email, amit vártam, 4-essel meglett a számítógép biztonság tárgyam is, úgyhogy az első negyedév mindkét tárgyát sikeresen letudtam :)

 Mivel mostmár fényképek sem segítenek, ezért a testvérem hazamenetele óta eltelt időt megpróbálom egy bejegyzésben összefoglalni, hogy ne legyen lemaradásom. Miután újra kisajátítottam a szobámat és nem kellett korán kelnem, gyorsan el is töltöttem 2-3 napot pihenéssel. Ez idő alatt nem csináltam túlságosan érdekes dolgot, meg azt hiszem, a sulival is foglalkoztam már egy keveset, ha már az első héten szinte egy percet sem. Sikerült csoportokat alakítani mindkét tárgyamon, a programozási paradigmák tárgyon Pavellel alkotunk egy csoportot, a hálózat biztonságon meg a project menedzsmentes csoportban is benne lévő, Jennifer nevű indiai lánnyal.

 Pénteken azért az after work kihagyhatatlan volt, hosszas egyeztetés után a Talang-ra esett a választás. Előtte semmit sem hallottam a helyről, de ez tetszik, mert úgyis új helyeket akarunk többnyire megnézni :) Mivel mindenki megbeszélte, hogy odamennek hamar helyet foglalni, mert általában tele szokott lenni, gondoltam, én is megpróbálok időben ott lenni. Ebből az lett, hogy kicsivel fél 5 után én voltam az első közülünk a helyen, de amúgy is 3-an voltak csak rajtam kívül. Egy hangulatos kis pince kávézó, két kis helységgel, túl sok ember nem is fér be. Nem sokkal utánam azért elkezdtek szállingózni az emberek és végül, bár eleinte nehezen hittem el, hogy tele lesz, tényleg megtelt a hely kicsivel 5 után. Az ára közepesnek mondható, bár a 64 korona nem olcsó a kajáért, de legalább félliteres sört adtak és nem volt ruhatár, ami még plusz pénzt elvitt volna(Pavel szavaival élve, nem volt jelen a ruhatár maffia :D ). Cserében eléggé változatos étel volt, még sütit is adtak és mennyiségileg is elég volt. Ha még ide visszajövünk valamikor, nem fogom bánni a dolgot. After work után a sulira és amásnapi bulira hivatkozva  hazajöttem, de a többiek közül is alig néhányan mentek valahova.

 Szombat este egy újabb Ersamusos buli következett, Holywood Party néven, bár végül nem sok színésznek öltözött emberrel találkoztunk :) A buli előtt, mivel hivatalosan is 10-kor kezdődött, elmentünt Willem (holland srác) szobájába egy kis előbulira. 7-8-an voltunk, jó hangulat kerekedett, egyszer csak meglepetésként még a török származású lakótársnője is beállított néhány, igen finom, saját készítésű sötivel :) (bár sajnos a lány nem maradt velünk bulizni, a süti finom volt :) ). Ahogy megbeszéltük, igyekeztünk korán odaérni a buliba, kicsivel 10 után már ott is voltunk, tanulva az előző buliból, ami ugyanitt volt és másfél - 2 óra sorbanállással sem nagyon jutottak be az emberek. Most nem volt gond egy 10-20 perc alatt bent voltunk (először a ruhatár díjjat velem is meg akarták fizettetni, de mikor közöltem, hogy nincs kabátom, kicsit ugyan meglepődve, de beengedtek ;) ). Odabent első dolgunk az étel letámadása volt, merthogy a buli első 1 órájában after work szerűen ingyenes kaja volt :) Bár nem volt a legjobb étel, amit valaha ettem, de azért ingyen volt, úgyhogy belaktunk :) Utána szemügyre vettük a 3 táncteret: az elsőn salsa szólt, ami még egészen jó volt, viszont a másik kettőn elektronikus zene(szerintem techno, de ebben nem vagyok jó). A többiek elég hamar az akkor még üres tánctér közepébe vetették magukat az egyik elektronikus zenei tánctéren. Követtem hát őket én is, de mivel annyira a zene sem tetszett és az áraik sem voltak olcsóak, egy idő után úgy döntöttem, hogy elég volt számomra a buli és hajnal 2 körül hazajöttem. A többiek azt hiszem, zárásig, reggel 5-ig folytatták :)

 Erasmus buli után szerintem megint nem sok minden történt vasárnap és a következő hét elején, valamikor megnéztük a szaunát megint Tomással, de aznap persze pont takarítás miatt zárva volt az uszoda. Pénteken after work, megint több hely neve szóba jött, végülis a Smaka nevezetű hely mellett döntöttünk. Mivel Pavellel általában 5-ig órán vagyunk pénteken, így most is megkértük a többieket, hogy foglaljanak majd nekünk helyet. Óra után kis kerülővel sikerült megtalálni a helyet (szokás szerint összekevertem a Valand megállót Vasaplatsen -nel, még jó, hogy egymás mellett vannak :D ) A hely jónak tűnt először és a kaja is ránézésre, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy pár dolgot kivéve mindenben van valami hal és nincs semmilyen köretük. Ez a két dolog számomra nem tette szimpatikussá a helyet és a végén itt is kiderült, hogy bár sehova nincs kiírva és nem is tájékoztattak, de kifele menet 15 koronát azért adjunk a ruhatárosnak... Akik szeretik a halat, nekik tetszett a hely. Volt sajt felkockázva, főtt tojás, húsgolyók, retek, halpástétom, két fajta, édes sütinek kinéző, de igazából halas krémmel töltött valami, egy fűszeres pácban lévő haldarabkák és kapros öntetes hal. After work után megbeszéltük, hogy benézünk a Marconigatan 7-ben lévő születésnapi buliba. Este 9-10 fele át is mentünk, elég szépen összegyűlt a társaság, voltunk megint elég sokan a 4 személyes lakásban :)

 Szombaton főzni akartam, de Celinnek sikerült elfoglalnia a konyhát déltől este 5-6ig, úgyhogy letettem erről és inkább csak a szokásos hideg vagy gyors kajákat ettem.  Estére Pavelék áthívtak magukhoz, ott szerveztek egy kis előbulit. Végülis ez sem lett olyan nagyon kicsi, bár még elfértünk, messze nem döntöttek rekordot :) Flavien, Pavelék lakótársa egy elég magának való srác, műhelynek alakította ki a szobáját és már jónéhány dolgot csinált ott. Franciaországban még egy teljesen fa vázas biciklit is összerakott. Ahogy megérkeztem, nem sokkal utána Flavien előszedte a saját maga gyártotta sakk-készletet és felajánlotta, hogy sakkozzunk (régebben már mondtam neki hogy sakkozok, mikor mesélte, hogy csinálja ezt a sakk-készletet). Természetesen nem mondtam nemet, régen sakkoztam már, úgyhogy nekiálltunk. Játék közben kiderült, hogy elég sokan érdeklődnek a sakk iránt, amíg a parti lement, egész nagy nézőközönségünk lett. Sajnos kiderült, hogy Flavien inkább csak lelkes, mint jó játékos, utána kihívott egy másik srác, de miután ő sem okozott nagy fejfájást, inkább átadtam a terepet, had játszon Flavien akivel akar én meg mentem beszélgetni. Nem teljesen világos, hogy hogyan, de jónéhány stockholmi ember is volt a buliban, mindenki mostanra időzítette a göteborgi látogatását. Az előbuli 11 körül véget ért és csapatostól átvonultunk a Sticky Fingers nevezetű helyre. Hallottam már róla régebben, ezért meg akartam nézni. Mondták, hogy van belépő és ezzel együtt sem lesz olcsó, de ha már egyszer mentek sokan és amúgy is menni akartam valamikor, így hát én is csatlakoztam. A hely tényleg nem volt olcsó, 80 korona belépő, 15 korona ruhatár és ezek után egy 3 decis sör 43 korona. Viszont maga a hely tetszett, 3 szintes és mind a három szinten más fajta zenét játszanak. Kipróbáltuk mindhárom szintet, bár a legalsót, ami a legjobban bejött, már csak nem sokkal a buli vége előtt találtuk meg egy véletlen folytán. Willemmel elmentünk WC-t keresni és a lépcső alján nem azt találtunk, hanem még egy szintet :) Utána gyorsan ott is ragadtunk, csatlakoztak még hozzán páran, de sajnos ez már erősen 4 óra körül volt és az utolsó villamos 5 óra előtt ment valahogy, úgyhogy lassan ott hagytuk a helyet és hazajöttünk (bár visszagondolva, 5 óra után valahogy már jön az első villamos :D )

Vasárnap végre sikerült megkaparintanom a konyha feletti uralmat, így belevágtam világhódító terveimbe (szerencsére az ujjamba viszont nem :) ). Már szombaton is öreg reszelt tésztát akartam csinálni, most meg is csináltam. Készítés közben jólnézett ki, a végeremény sem lett rossz, de azért az otthonak jobbak. Nem baj, még majd nekifutok, hátha javulni fog, nagymamámnak hála, úgyis van reszelttésztám bőven :D

 Hétfőn újabb korai sulikezdés, 9-re be akartam menni, megcsinálni a laborgyakorlatot hálózat biztonságból, mert pénteken, amikor hivatalosan lenne a stockholmi út miatt nem tudok ott lenni. Szokás szerint eltököltem az időt, így fél óra késéssel jelentem meg, ami nem volt gond, mert Jennifer még hozzám képest is legalább fél órát késett :D A feladat hamar megvolt, nem így a tanár, akinek meg kellett mutatni. Délután 1-kor került csak elő, akkor tudtuk bemutatni, így késtem egy kicsit a másik gyakorlatomról, de szerencsére ott sincs szigor, nem volt semmi gond. Suli után már teljesen belenyugodtam, hogy este Tomással fogunk valamit videózni, elvégre hétfő este van, ilyenkor mindenki otthon ül, amikor Pavel szólt, hogy néhány emberrel menni akarnak a Kelly's nevezetű pubba. Ha már felkértek keringőre, csak nem mondhattam nemet :) Úgyhogy 8-ra irány a Kelly's, ahol kiderült, hogy karaoke est van. Bár a vendégek eleinte eléggé vonakodtak velünk együtt a karaoke-tól, a végére már a szervezőlány állította le a bulit, hogy sajnos 10 után be kell fejezni, különben feljelentik őket :) Csodálatos hangomon felcsendült a Rolling Stones - Paint it black (Colin éppen itt vendégeskedő barátjával, Lars-sal közösen) és a Nina - 99 Luftballons, ahol inkább csak a háttérvokál szerepét játszottam, meghagytam Larsnak a német szöveget :) (mivel ő született német, neki kicsit könyebb volt, de így is odatettem magamat, szinte az összes "99 luftballons" -t beénekeltem :D ). Éjfél körül mindenki kezdett fáradni, úgyhogy haza indultunk, de mivel egy Burger King utunkat állta, ezért még a többiek átrágták magukat a hamburgerek végeláthatatlan falán is :D

 Ma meg pihenőnapom van, keddenként nincs suli, este szerveződik egy szauna, ott szerintem majd tiszteletemet teszem. Lehet, hogy csütörtökön is lesz egy nagyobb szaunás buli, viszont az biztos, hogy pénteken reggel fél 9-kor irány Stockholm és vasárnap késő estig nélkülözhet Göteborg :D

Hazai ízek 3.

 Ha más haszna nem is lenne a látogatásnak, legalább a bejegyzések címén nem kell gondolkodnom :D Csütörtök esti buli úgy tűnik, örökre a feledés homályába fog merülni, azóta sem emlékszem, hogy mi volt csütörtökön. Viszont valahol tuti voltunk, mert Tomás megjegyezte szombat-vasárnap környékén, hogy szerda óta folyamatosan, minden este buli van :D

Igazat megvallva, a péntekkel sem vagyok már tisztában, hogy mit csináltunk délutánig, lehet, hogy itthon pihentünk. Délután viszont 3-ra tudom, hogy mentem előadásra, mert, mint kiderült, a szakmában egészen elismert professzor tartotta az előadást és amúgy is tetszett a stílusa. Az after work ugye 5 órakor kezdődik, a legtöbb helyre már fél órával előtte oda kell menni, ha az ember be szeretene jutni és nem akar állva étkezni. Mivel nekem 5-ig tartott az előadás és Tomás 3-ig volt az egyetemen, ezért azt beszéltük meg, hogy testvéremmel együtt elmegyünk az egyetemre, ott Tomás átveszi és amíg én az előadáson vagyok, ők szétnéznek a városban, vásárolnak a souvenir shop-ban, meg elfoglalják a helyet after workre. Miután megbeszéltük, hogy a Stars and Bars nevű helyre megyünk és biztosan nem a Kings Head-ba, kicsit meglepetésként ért Tomás SMS-e 5 órakor, hogy a Kings Headban várnak :D Szerencsére a két hely nincs messze egymástól és a villamos is jött aránylag hamar, így fél 6 körül már én is csatlakoztam hozzájuk. A kaja szokás szerint nagyon jó lett volna, csak a köretek nagy része megint hideg volt. Mindegy, megettük az adagunkat, aztán távozóra fogtuk a dolgot, mert egyrészt vártak is az asztalra, másrészt este hivatalosak voltunk Ostkupanba. Ha már meghívtak, ne legyen hiába, este buszra ültünk és irány Ostkupan. A busz persze tele volt ismerősökkel, mindenki ugyanarra tartott :) Ostkupanban, bár az okot nem tudom, de sikerült egy óriási bulit összehozni, valószínűleg megint többszáz ember ott volt (bár eleve rengeteg diák lakik ott, úgyhogy lehet, hogy nagyrészük ottlakó volt). Felnéztünk először egy kicsit Marketához is, de utána a lenti TV szobába telepedtünk be beszélgetni. Éjfél körül megint megjelentek a kékruhás ismerősök, valaki valószínűleg csendháborítás miatt panaszkodott, de most csak jöttek, szétnéztek, majd valószínűleg nyomtalanul eltűntek, mert mire kijutottunk az előtérbe, hogy akkor menjünk, már mindenki vígan beszélhetett és nyoma sem volt a rendőröknek. Így még maradtunk 1-2 órácskát :D

Szombaton Tomás egy ingyen jegy ellenében 6 órás műszakot vállalt a a Halloween FestU party összerakásában, így napközben ő nagyrészt ott volt. Mi, mivel a buli csak este lesz és az idő is egész jónak tánt, úgy döntöttük, hogy meglátogatjuk végre az "állatkert"-et. Most fényképezőgép is jött a társaságunkban, így lesznek képek, továbbra is a lustaságom az egyetlen hátráltató tényező. A fókák most kicsit szégyellősek voltak, alig akartak feljönni a víz felszínére, viszont a pingvineknek és még jónéhány állatnak éppen etetési idő volt, úgyhogy ők aktívan játszottak az étellel :) Most végre sikerült a jávorszarvasokat közelről és állva látnom. Eddig sem hittem, hogy kicsi állatok lennének, de mikor a nyaka feléig jó, ha felérek, akkor azért tényleg megdöbben az ember. Rágcsálni valónak kaptak két rőzse vékonyabb ágat, ugyanúgy ették, mint a kisebb állatok a füvet. Az állatkertet körbejárva még korainak találtuk az időt, nézzük hát meg a tornyot, ami nem tudom, milyen célt szolgál, de halandó nem mehet fel a tetejébe. Ha már ott járunk, csaptunk egy sétát és templonézegetést is. Továbbra is nagyon szép helyek vannak és egy elég nagy templomot is körbejártunk. Lassan azért csak eljutottunk haza, ekkorra már Tomás is otthon volt. Megbeszéltük, hogy átnézünk a franciákhoz(Clement, Fabien, Adrienn) buli előtt és hogy nem nagyon öltözünk be a Halloween bulira. Viszont addig-addig húzták a franciák az időt, hogy úgy döntöttem, a még mindig nálunk lévő tálat, a gulyásból maradt kóstolóval együtt átviszem addig Paveléknek. Testvérem is elhatározta, hogy átnéz hozzájuk, majd megyünk onnan együtt a franciákhoz. Pavel nyitott ajtót, mivel a külső kapun nem tudtunk bejönni (legalábbis azt hittük, majd Pavel felhívása után egyből hazajött egy szomszéd, aki kinyitotta :) ). Első ránézésre feltűnt, hogy nem minden a megszokott Pavelen. Mai napig nem tudom, hogy a haja lehetett, bár szerintem nem az, vagy esetleg a zöldre kifestett 10 ujjkörme. Mondta, hogy már javában készülnek a Halloweenra, mindenki próbál valami maszkot, festést csinálni, de természetesen örülnek, ha mi is csatlakozunk. Így hát felmentünk. Odafent hamar kiderült, hogy ez a testvérek hete: Pavel testvére is éppen ott volt (valami teljes fejes zöld festéknek köszönhetően egy jóságos mocsármanónak tűnt :) ), valamint Stefan és Kerstin testvére is erre a hétre időzítette a látogatást, így ők is ott voltak. A nagy készülődés heve minket is elkapott, először csak egy-két monoklit akartam sminkelni, de végül kendős-szemtakarós kalóz lettem, testvérem meg egy tubus (fél éve lejárt szavatosságú :D ) kék festéknek hála, rettenthetetlen skót vitéz lett a Rettenthetetlenből :) Rajtunk kívül volt még az említett zöld mocsári manó (soha nem kérdeztük, igazából mi akart volna lenni :D ), Stefan az őrült professzor, aki balesetet szenvedett és a fél arca leégett, Colin a Joker mosolyó bábu (rettentő hátborzongató, ahogy baba mozgással rá tudott vigyorogni az emberre), Pao a kártyás festett arcú valaki (szerintem volt valami sztorija, de nem tudom), Pavel a svéd zászló-arcú és még egy boszorkány is.

 Végül a nagy készülődésnek hála, ott maradtunk, a franciákkal és a velük tartó Tomással csak már a buliban találkoztunk. Az ünnep kedvéért némi arcfestéket ők is felkentek. A buliba való bejutást természetesen egy sor előzte meg, de mos nem volt olyan óriási, egy 20 percen belül szerintem bent voltunk. Mondjuk sokat segített a várakozásban az ördög maga, egy fejenlőtt amerikai katona és egy kedves svéd lány, akinek viszont nem emlékszem a jelmezére :D Bent a buli aztán nem hagyta szégyenben az előzőeket: talán tánctér eggyel vagy kettővel kevesebb volt, de a diákszövetség épülete megint tele volt fiatalokkal és szinte mindenki be volt öltözve. Volt sok boszorkány és egyéb Halloweenes jelmez, de azt hiszem, a Tini Nindzsa Teknőcöket is legalább két csoport előadásában láttam, a teljestestes, zöld, tapadós ruha is elég gyakori volt, valamint még egy étkezőasztalt is láttam (szegény lánynak nem volt könnyű közlekednie, miközben a vállán hordoz egy méteres, négyzet alakú, terített asztalt :D). Volt ott tetris is csoportmunkában, minden alakzatot egy ember viselt :) Sok ötletes jelmezt láttam, szerintem otthon egy farsang vagy halloweenen sem láttam ennyi beöltözött és egyedi jelmezt. Természetesen rengeteg ismerős volt, úgyhogy hamar eltelt az idő, a buli 3 óráig volt meghírdetve és még úgy is korainak éreztük a végét, hogy aznap volt az óra-visszaállítás, így eredeti idő szerint 4-kor zártak. A villamosokat a mai napig nem értem teljesen, hogy este hogyan közlekednek, ennek köszönhetően, mivel azt hittük, hogy már nincs több, megindultunk gyalog a Botanikus kertig. Kb. 20 perc séta után odaértünk, ahol is pont az orrunk előtt ment el, mint kiderült, az utolsó villamos. Én ifjonti hévvel nekiálltam várni a következőt, viszont mivel testvérem elkezdett kicsit fázni és nem is szunyókált olyan békésen a padon, mint én, ezért azt szorgalmazta, hogy gyalogoljunk haza, nincs az olyan messze. Mivel az álmot kiverte a szememből és a villamos sem akaródzott jönni, ezért támogattam az ötletét és megindultunk a sinek között (ha nem jön semmi, nem veszélyes, ha meg jön, legalább fel tudunk rá szállni). Későbbi megállókban már kiírták a következő villamost, de még egy órát kellett volna várni, úgyhogy becsületesen hazagyalogoltunk. Végülis abban állapodtunk meg, hogy 1 óra körül van az út a Chalmerstől gyalog hazáig, bár mérni nem tudtuk, mert sokat álltunk a botanikus kertnél.

  Vasárnap persze mindenkinek kicsit nehezebben ment a felkelés :D Az egész napot itthon töltöttük, várva Pavel jelzésére, hogy mikor mehetünk át gulyást csinálni. Végül este 7-kor jelzett, hogy már tárgytalan a dolog, sajnos kicsúsztak az időből és már lassan jönnek az emberek a bulira. Merthogy ha már az egész hetet végigbuliztuk, akkor illenve vasárnap este egy könnyed, sörözős bulival pihenni :D Így mit volt mit tenni, eleget téve az erőszakos kérésnek, átmentünk testvéremmel és Tomással :) Az eleinte csak néhány fős beszélgetésnek indult dologból végül megint egy 30-40 fős, kisebb buli kerekedett :D 2 óra körül mindenki távozóra fogta és a házigazdák is álmosodtak, így mi is hazajöttünk.

 Hétfő volt az utolsó teljes nap testvérem számára itt, amit ugye nem lehet alással tölteni. Mivel délután volt az első gyakorlat a programozási paradigmák tárgyból, ezért úgy kellett a programot időzíteni, hogy 3-ra odaérjek. Szerencsére a hajózási kiállítást még nem láttuk, így amellett döntöttünk. Eleinte kicsit ugyan nyugtalanított a gondolat, hogy most halászhajókat és esetleg kompokat fogunk nézegetni, de mikor odaértünk, kicsit nehéz volt felszednem az államat a földről. Persze, a svédeknél kicsit máshogy mennek a múzeumok és a kiállítások, de amikor a hajózási múzeum unalmas nev egy 19 hajóból álló flottát takar, aminek nagy része bejárható és olyan apróságok vannak közte, mint az egyetlen, jó állapotban lévő páncélozott járőrhajó, vagy a még 2000-es évek után is szolgáló, felfegyverzett járőrhajó, netán egy, a kiállítás leírásában nem szereplő másik fegyveres járőrhajó akkor egészen megtetszett a dolog. Azt meg már teljesen természetesnek vettem, mikor az ingyenes tájékoztatóban ahhoz a sorhoz értem, hogy az 1982-ben leszerelt, atomcsapásra is képes romboló hajó(destroyer) teljes egészében bejárható és akár, ha nem klausztofóbiás az ember, még a mellette ácsorgó Draken típusú katonai tengeralattjáró is látogatható. Első ránézésre nem tűnt nagyon nagynak a romboló, azt hittem, simán elég lesz az idő, de a végére már igen csak sietnem kellett, hogy 3:15-re beérjek a suliba :) A katonai hajókon kívűl persze voltak civil alkalmazású hajók is, őket is bejártuk és egészen érdekes volt a tengerészek világa, de azért mégis csak az a pár óra volt a legjobb, amikor a rombolóban csatangoltunk. Még egy dolog a svéd precizitásra: a sok ajtó, fedélzet és átjáró között sem veszett el az ember, színes nyilakkal volt jelölve az út, úgy, hogy ha követte az ember, mindenhova eljutott, ismétlés nélkül. Néhol a kézifegyvereket is meghagyták és néhány lőszert, tényleg elég meggyőző volt élőben látni az embernyi töltényeket. A tengeralattjáróba majdnem sikerült beleszorulni itt-ott a táskámnak köszönhetően, de végülis megoldottuk a helyzetet, nem kell tengerészként leélni az életemet :D

 A múzeum után, egyedül hagyva testvéremet, elrohantam a suliba. Gyakorlaton együtt voltunk Pavellal, úgyhogy megbeszéltük a pontos időpontját a gulyáskészítésnek. Merthogy az előző napi sörözésnél felvetődött, hogy aznap még ott van testvérem és szívesen csinálna gulyást. Ahogy hazaértünk a suliból, egy fél órával -órával utána szolt Pavel, hogy indulhat a gulyáskommandó. Én óriási lustaságomnak engedve a bevásárlást kihagytam, amiből az lett, hogy már minden rotyogott a fazékban, mire én is csatlakoztam hozzájuk Pavelék lakásán :D Természetsen nem kellett sokáig keresgélni a gulyáskóstolókat, most nem hívtak vendégeket, de a házból is összejött egy fazékra való ember :) Amíg a gulyás készült, Pao is hazaért a zenekari próbáról. Mint már régebben kiderült, csatlakozott az itteni szimfónikusokhoz, merthogy hegedül. Engem már ez is meglepett egy kicsit, de az végképp, mikor azt is elmesélte, hogy gyerekkora óta hegedül és otthon egész komoly szimfónikusok között is játszott. Mivel ezt nem lehetett csak úgy szó nélkül hagyni, addig nyaggattuk, míg végül, persze csakis a gulyás elfogyasztása után, eljátszott nekünk két darabot (igaz, eléggé élfél felé járt az idő és az akkusztika is hatásos volt, de szerencsére a szomszédok nem adták jelét nemtetszésüknek :) ). A hegedűszós gulyáshoz még két dolog hiányzott(volna), de azokat is megszereztük: friss fehér kenyeret is vettek és az otthonról kapott szilva pálinkát is megkóstolták evés előtt :D Azóta is emlegette mindenki, nagyon megtetszett nekik a gulyás :D És még akkor pörköltet nem is ettek... :)

  Kedden már nem akartunk semmit sem csinálni a repülő előtt és az idő is eléggé elromlott, megint esett és fújt a szél. Kinéztük, hogy milyen buszokkal érjük el a gépet, de hogy biztos legyen, egy kicsit korábbi buszt néztünk, így kiélvezhettük a 2 átszálláskor szakadatlanul eső esőt. 2 körül megérkeztünk a reptérre, elég nagy sor állt, de annyira nem telt sok időbe, amíg testvérem feladta a poggyászát, aztán a biztonsági ellenőrzés előtt már elbúcsúztunk, mert a terminálba már én nem mehettem be :) Utána még várakozhattam a buszra és hazafele jövet az egyetem könyvtárába is be kellett ugranom szkennelni, persze végig zuhogó eső mellett. Ezzel le is zárult a hazai ízek korszak, és bár a mai napig van még szalonnám, szalámim és egy kevés kolbászom is (a mákról és az otthoni reszelttésztáról nem is beszélve :) ), az elkövetkezendő kicsit több, mint egy hónapban újra magamnak kell ételt készítenem :)

Megszakítjuk a reklámblokkot

Most kaptuk a hírt, reggel óta esik a hó! :D Bár még a földön csak itt-ott látszik, ha így folytatódik, estére már komoly hócsaták várhatóak :D

Hazai ízek 2.

 No, valahol ott hagytam abba, hogy megérkezett testvérem. Ennek örömére estére egy kis beszélgetős összejövetelt szerveztünk, Átjött Pavel és Matthias, valamint Tomás és Celine volt még.

 A vasárnap nagy részét a Volvo múzeumban töltöttük. Itt a Volvo központja, ennek örömére csináltak is egy nagy múzeumot. Érthetően, többnyire autók vannak kiállítva, viszont abból elég sok, egészen a kezdetektől napjainkig (sőt, 1-2 kísérleti modell a jövőt vetíti előre). Mivel 1927-ben alakult a cég, ezért elég korai, kezdetleges autók is voltak, de nagyon tetszettek, amolyan régi, gengszeterfilm hangulatuk volt :) A személyautókon kívül volt még 2 tank motor (elég nagy behemótok és annyi kis alkatrész van, hogy minden tiszteletem a mérnököké), sugárhajtású repülőgép motor (nagyon nagy, gyakorlatilag a vadászgép teljes teste egy motor csak) és egy vadászgép is. Emelett a Volvo a hajómotorok piacán is ott van, így néhány hajó motor is volt, valamint pár áramgenerátor, kamionok és egy-két speciális munkagép is. 1 óra körül érkeztünk a gyárba, 4-ig volt nyitva, de egy kicsit így is majdnem kevésnek éreztük az időt. Ha egyszer eljutok odáig, majd felteszem a rengeteg képet, amit csináltunk (automániások előnyben). Hazaérve kitaláltuk, hogy még úgysincs késő, mi lenne, ha elmennénk szaunába. A gondolatot tett követte, így kipróbáltuk, milyen vasárnap este szaunázni :) Az egyetlen különbség a rengeteg szerteszéjjel hagyott sörösüveg és doboz volt, valószínűleg nagy bulit csaptak a vizsgahét végének örömére, de így legalább összeszedhettük a gulyásnakvalót ;)

 Hétfőn reggel a botanikus kertben nyitottunk. Este nagyon lehült az idő, így a zúzmara vagy a dér miatt szinte minden fehér volt és az idő is nagyon csípős volt. A virágokat sajnos már régebben felszedték és mostanra már a fák nagyrésze is elhullatta levelét, valamint a legnagyobb fájdalmam, a vízesést is elzárták. Viszont legalább a kilátás szép volt a sziklákról és most nem álltunk meg a Botanikus kert végénél, egy már majdnem túrázásnak is beérő sétát tettünk a botanikus kert mögötti erdős részen. Délután be akartam menni az első előadásomra, azonban kiderült, hogy nem lesz megtartva, így egy rövid Chalmers túrát csináltunk, utána meg sétáltunk egy kicsit a főutcán. Mivel az óriáskerék úgy tűnt,h ogy csak hétvégén fogad vendégeket és már elegünk volt a sétálásból, meglátogattuk az Ikeát. Ugyan vásárolni nem akartunk semmit, viszont nagyon olcsón meg tudta testvérem kóstolni a köttbullart(húsgombócok, krumpli, vörösáfonyalekvár, szósz) és a kanelbullart(fahéjascsiga) :D

 Sajnos nem emlékszem pontosan, lehet, hogy vasárnap este, lehet, hogy hétfő este, de sok idő után az első magyar pörköltet is elfogyaszthattam :D Természetesen a hozott szalonnátkat, kolbászokat,s zalámit azóta is eszem folyamatosan, de egyik első ételeként testvérem egy szolid kis gombás csirkepaprikást dobott össze. Tomás is segített az elpusztításában, bár nagyon nem kellett vele szenvedni, mindenkinek ízlett :)

 Kedden szép időre ébredtünk és mivel hasonlóan jó időt nem jósolt a közeljövőben, a város melletti szigetvilág meglátogatása mellett döntöttünk. Tomásnak sajnos suliba kellett mennie, így megint csak ketten maradtunk testvéremmel. Áthajóztunk a legtávolabbi szigetre, Vrångö-re. Bár én már túráztam egyszer a szigeten a CIRC-el is, mégsem volt unalmas újra itt lenni. Nagyon szép a part és a sziget is, felváltva lehet látni óriási sziklákat a parton és homokos tengerpartot, valamint fenyves erdőt. Egy nagy meglepetés is ért minket itt: két, 10 év alatti srác feküdt a focikapu hálójában, az egyik, mikor meglátott bennünket, tökéletes angolsággal kérdezte, hogy tudunk-e angolul és akarunk-e focizni velük. Ilyet azért Magyarországon nem hiszem, hogy sok helyen lehetne hallani, örülnek az emberek, ha egyetem után tudnak angolul...

  Talán aznap este, a szigettúra után, talán valamelyik másik este, de végre megint gulyáslevest ehettem. Egészen jól elvagyok azokkal az egyszerű ételekkel, amiket itt megveszek készen, vagy maganak összedobok, de a gulyáslevesnek azért nagyon örültem. A paprikáscsikre után újra magyar ízek, már-már szinte otthon éreztem magam :D Tomást megint rávettük, hogy egyen velünk, őt is megnyerte a leves, nagyon ízlett neki, olyannyira, hogy mikor Pavelnek akartunk vinni kóstolót (ő adta az edényt, mert nekünk csak kicsik voltak), alig tudtunk összekaparni egy kicsit az edény alján :D De végül is azt mondta, hogy neki egy étkezésre elég volt és neki is annyira ízlett, hogy egyből el is határoztuk, még csinálni kell egyet majd náluk is :)
A gulyás másik érdekessége, hogy szinte 100%-ban újrahasznosított alumíniumból készült :D Összeszedtük az összes dobozt és flakont, amit az elbérletben találtunk és visszavittük a Heköp-be (kicsit csaltunk, vasárnap a szaunából is hoztunk rengeteg üres dobozt, itt azért is adnak fél koronát). A rövidnek nem nevezhető visszaváltó-automatázás után 100.5 korona ütötte markunkat, ami szinte teljes egészében fedezte a gulyás költségeit :D

  Szerdán olyan gyönyörűen esett az eső és fújt a jeges szél, hogy elérkezettnek láttuk az időt, hogy meglátogassunk egy, az 1990-as évek elejéig szupertitkos katonai repülőgép bunkert (egy nagy sziklába van belevésve :D ). Rövidke, alig egy órás utazgatás után megérkeztünk az utolsó buszmegállóhoz, ami azért még így is 800 méterre van a bejárattól (a reptér mellett van, úgyhogy szinte ugyanoda kellett mennünk). Óriási szél, eső, akkor hát menjünk bentebb. Az első tábla, ami fogadott, hogy rendezvény miatt csak délután 2-ig van nyitva. Mivel már elég erősen dél körül járt az idő, vagy lehet, hogy már el is múlt, ezért majdnem visszafordultunk. De annyi időbe került, hogy idejussunk, hogy a kapuig már csak el akartam menni, megkérdezni,h ogy az ilyesmi rendezvényekről ugyan hol lehet tájékozódni. Később ez igen jó döntésnek bizonyult, ugyanis a kapunál közölték, hogy azt a feliratot csak kint felejtették, igazából rendes nyitvatartással, 6- oráig vannak nyitva :D Így megmenekültünk, gyorsan meg is vettük a jegyet. Maga az építmény tényleg egy földbe vájt alagútrendszer, ahol elég sok repülőt és repüléssel kapcsolatos dolgot összegyűjtöttek. Volt ott sokfajta vadászgép, civil gépek, helikopterek, reptéri járművek. Néhány gépbe bele is lehetett ülni, vagy volt, amelyiknek nem volt beszerelve a hajtóműje, így a törzsében lehetett mászkálni :) (bár hajtómű nélkül ez szinte csak egy nagy acélcső volt). Még egy érdekes része a kiállításnak a kémkedéssel volt kapcsolatos, elég sok svéd kémről írtak, csak sajnos nem angolul :S Viszont ki voltak állítva a kémkamerák (tollban, órában és egyéb, szinte észrevehetetlen helyeken) és egy szobában ki is lehetett próbálni, hogy mennyire észrevehetőek a kamerák. Szinte semennyire. Közösen próbálkozva is jónéhány perc volt a dolog úgy, hogy testvérem bent volt a szobában, én meg a falon túlról néztem a kamerák képét és irányítottam, hogy merre keresse őket. És ez az a technika, amit a nagyközönség számára bemutatnak, mert már évekkel ezelőtt is használták...

 Este ellátogattunk a Handsel bárba, ahol most nem volt sajnos pizsama party, csak páran öltöztek be Halloween szerűen. Mivel most időben mentünk, kicsivel 8 után, ezért könnyen bejutottunk. Köszönhetően annak, hogy testvéremmel többnyire magyarul beszéltünk, ha egymáshoz beszéltünk, rámköszönt egy pesti magyar srác, aki a master diplomáját csinálja itt :) Úgyhogy még 1 magyar ismerős Göteborgban :)

 Csütörtökön csak délután csináltunk egy kis sétát a városban, meglátokattuk a Haga-ban lévő őrtornyot és sétáltunk kicsit a környéken. Este valamerre megint elmentünk bulizni, de most sehogy sem akaródzik eszembe jutni, hogy merre, úgyhogy be is fejezem mára a blogírást. Még mindig lemaradásban vagyok, de majd igyakszem pótolni!

 

Hazai ízek 1.

 Mivel most elég sok lemaradást kell bepótolnom, ezért több részletben fogom csak megtenni és valószínűleg az időrendi sorrend is borulni fog. A vizsgaidőszak másik fontos állomása egy egész napos, itthoni vizsga volt Projekt menedzsment tárgyból. Mindössze két kérdést tettek fel, de kérdésenként max. 3 oldal választ vártak. Próbáltam összehozni, amit csak tudtam, de végül az elsőre közel 2 oldal, a másodikra viszont csak kicsit több, mint egy oldalnyi szöveget tudtam írni. Szerencsére ennyi is elég volt, ebben a pillanatban néztem meg, megvan a 3-as, PM ezennel letudva :D A másik tárgyból viszont még mindig nincs eredmény, remélem, hogy ott sem buktam.

 Ha már vizsgahét, azért még a PM vizsga előtt, szerdán, átmentünk Ostkupanba. Körülbelül úgy kell elképzelni, mint egy kerület egyetlen épületben. Rengetegen laknak ott, van saját pubjuk, szaunájuk, sportlétesítményük. Szerda estére kisebb partyt szerveztek a pubba. Hivatalosan volt két szülinap is, de ebből annyit észleltem, hogy egyszer megkínáltak egy szelet tortával :) A pultban ott lakók álltak és az árak is közelítettek a bolti árhoz, úgyhogy igencsak megtetszett a hely :) Az este során fel volt állitva egy beerpong asztal, de nem sikerült megértenem, hogy miért is jó az a játék. Mondjuk csak néztem, ki nem próbáltam, lehet, hogy ez is nehezíti a megértését :) Éjfél körül előkerültek a karaoke kellékei is, pár számot még tudtunk énekelni, azonban az utolsó busz kegyetlen pontossága miatt gyorsan kellett távoznunk a helyről.

 Pénteken a már szokásos after work következett, bár ezúttal, mivel mindenki tanult a szombati vizsgára vagy készült a Stockholm - Tallin hajóútra, ezért nem tudtuk igazán megszervezni, így az utolsó pillanatban szóltak csak, hogy mégis mennek, csatlakozzak én is. A Longue nevű helyet akartuk kipróbálni, viszont 23 éves korhatár volt, ami nem stimmelt mindenkinek, így inkább a mellette lévő éttermet választottuk. A hely annyira nem fogott meg, a kaja sem volt valami nagyon jó, úgyhogy megállapodtunk, hogy oda mégegyszer nem megyünk, bár azért egyszer elment. Mivel estére már az emberek nagy része elment Stockholmba, vagy aludt a vizsga miatt, ezért azt a péntek estét itthon töltöttem.

 Szombaton délre irány a reptér, jött testvérem látogatóba. A reptérre van transzferjárat, azonban az minden útra 60 korona, amit kicsit sokallotunk, ezért még előző nap megérdeklődtem a helyi közlekedési vállalat irodájában, hogy van-e olyan járat, ami a bérletben is benne van. Kicsit meglepődtek, de mondták,h ogy 2 átszállással és némi gyaloglással megoldható a dolog. Megvettem az első 3 napos bérletet testvéremnek is, azt mondták, abban is benne van még a reptérig menő helyi járat. Még ki is nyomtatták nekem, hogy melyik buszokkal kell mennem, honnan, meddig és mikor. Nagyon tökéletes volt minden, bár itthon jöttem rá, hogy egy órával korábban kell kint lennem, úgyhogy magamnak kellett minden újra megnéznem :) Bár ekkor láttam interneten, hogy valami megjegyzés van az utolsó busz előtt, ami a reptérig kivisz, de gondoltam, csak szólt volna a csávó, ha valami gond van vele. Így el is jutottam szépen az utolsó átszállásig, ahol is hiába vártam a buszt, még lovas szekér sem járt arra. 20 perc várakozás után úgy döntöttem, megkérdezem a mellettem várakozó lányt, aki párszáz méteren belül az egyedüli ember volt, hogy ugyan mit jelent a megjezés a busznál. Ő elolvasta, majd közölte, hogy az a busz (36-os) bizony csak akkor közlekedik, ha legalább 1 órával előtte a megadott telefonszámon bejelentem, hogy nekem bizony kell az a busz :O Mivel már 40 perc volt csak a következő időpontig, ezért felajánlotta, hogy segít felhívni a vállalatot, hátha ő svédül el tudja intézni, hogy ne kelljen még plusz egy órát várnom. Szerencsére nem kellett, ugyanis nem vették fel a telefont. No sebaj, úgyis éppen hiányoltam az otthoni túlélőtúrákat, nekivágok gyalog annak a pár kilóméternek, úgyis túrára alkalmas, szakadó eső volt. Annyi szerencsém volt, hogy egy másik busszal kb. 3 megállóval közelebb kerültem, így röpke 40 - 50 perces sétával megérkeztem a repülőtérre (és persze kb. 40 perc késéssel testvérem leszállásához képest). Egyetlen vigaszom az volt, hogy a táj szép volt, még így esőben is, úgyhogy annyira azért nem zavart a túrázás. Visszafelé még egy utolsó próbát tettünk a telefonnal, ami ezúttal bejött: felvették a telefont és kis értetlenkedéssel ugyan (részemről :) ), de sikerült a legközelebbi járatot megigényelnem. Ketten voltunk egy nagy csomagra, így a buszmegállóig hátralévő 500 méteres táv nem volt különösebben megeröltető, bár az eső esett természetesen továbbra is. Ott egy fél órát még várnunk kellett, majd megérkezett a "busz". Egy mikrobusz jött, a belső feliratok alapján, amikor éppen nem 36-os busz, akkor taxiként üzemel. Valószínűleg ezért kell időben szólni, hogy kell a busz. Innentől viszont eseménytelenül telt az út hazáig. Érdekes volt újra magyarul beszélni, néha hirtelen angolul akartam válaszolni a kérdésekre :D Hazaérkezés után csomagbontás: kiderült, hogy testvérem púposra megtömött táskája szinte alig tartalmaz ruhát, nagy része étel és ital volt :D Ekkor már sejtettem, hogy az elkvetkezendő jónéhány napban újra magyaros ételeket fogok enni :)

  Folytatás következik, a testvéremmel töltött 9 nap megpróbáltatásairól ,mihelyst megint elkap a hév (vagy a vonat). Most viszont gyorsan távozom, mert már így is 10 perce a mosodában kéne lennem...

A blog folytatódik...

... csak nem most :) Egyelőre még pihenek, regenerálódok, de mostmár lassan felvésem ide is, hogy mi történt az elmúlt másfél hétben.

Testvériség miatt zárva

Sajnálattal tájékoztatjuk a kedves olvasókat, hogy a blog testvérlátogatás miatt átmenetileg szünetel. Kérjük látogasson vissza kb. egy hét múlva. Az Iggy in Göteborg szerkesztőgárdája ezúton kéri szíves megértésüket és elnézésüket az okozott munkaidőbeni-szórakozás elmaradásáért!

Túl az első vizsgán

 Megint egy hét, repül errefele az idő. Kedden végülis beadtuk a beadandót, úgyhogy Tomással megtámadtuk a szaunát. Ezúttal néhány társunk is akadt, két svéd srác és egy svéd lány személyében. Capoeira edzésük volt és utána jöttek lazítani egy kicsit.

 Szerda délelőtt lustálkodással telt, azonban délután jött a szokásos svédóra. Ott találkoztam Pavellel, akivel megbeszéltük, hogy este megnézzük a Hansel bárt, ő még nem járt arra. Ez az a hely, ahol pizsama party volt kétszer is. Mivel mind a ketten éhesek voltunk, ezért bementünk vásárolni még a Hemköp áruházba, ami itt van közvetlen mellettünk. Mondtam Pavelnek, hogy úgyis vacsorázik mindkettőnk, majd utána írjon, ha indulnak a bárba, megyek velük. Ez végül nem teljesen jött össze, Pavel elfelejtett szólni, már csak akkor jutott eszébe, amikor a buszon ültek, így egyedül mentem el a bárig. Ott viszont megtaláltam őket könnyen, ugyanis éppen a sorban álltak. Eléggé sikerült előre jutniuk, de mivel csak akkor engednek be embert, ha valaki kijön, ezért nem lehetett tudni, mennyi idő lesz bejutni. Fél óra álldogálás után, mivel még egy ember sem jutott be, ezért úgy döntöttünk, hanyagoljuk azt a bárt, inkább beülünk valamelyik pubba. Így is tettünk, az est további részében egy sör mellett beszélgettünk, először Coline-nak köszönhetően főként a francia sztrájkrendszerről és társadalomról, majd Coline távozása után, mivel csak 3-an maradtunk, mind srácok, férfiasabb témákról :)

 Másnap 9-re irány az egyetem, megvolt az utolsó projektmenedzsment gyakorlat, majd utána az utolsó számtech biztonsági óra is. Ahogy hazaértem a suliból, mivel más dolgunk nem volt, megbeszéltük Tomással, hogy megint meglátogatjuk a szaunát, úgyis rá akarunk szokni a legalább heti 2 alkalomra :) Ezúttal már nem csak szaunáztunk, bemerészkedtönk a medencébe is, aminek kellemesen hűvös vize van, kicsit melegebb, mint az átlag úszómedencék. Méretileg sajnos nem túl nagy, szerintem nincs több 20 méteresnél. Mivel az uszoda is megtetszett, meg a szauna is, ezért kb. két és fél órát elszórakoztunk a szaunázással és a pancsolással :D

 Pénteken napközben nem volt sokminden, délutánra viszont jött a szokásos afterwork. Pavel előre kinézett egy helyet, ahol még nem voltunk és jónak tűnt. Szóltunk mindenkinek, aki számításba jöhet, így 5 órára, mire kezdődött az after work, már több mint 10-en voltunk. A hely a Vasastan nevű bár és étterem volt. 20 korona a beugró, ami kicsit váratlanul ért bennünket, de az étel és a sörárak ellensúlyozták (29 koronáért már volt sör, 39 koronáért korsó sör). Az ételválaszték óriási volt, ami kicsit beárnyékolta, hogy csupán 1 volt ezek közül hús, az is olcsó sonka, valamilyen szaftban. Viszont a zöldség és gyümölcskínálat olyan volt, hogy némelyiknek még a nevét sem tudtam :D Mivel engem annyira nem zavar, ha kevés hús van (bár a 3 tányér után már hiányzott volna valamilyen más hús :D), ezért én teletömtem magam, próbáltam mindent megkóstolni :) Nekem tetszett a hely, ha már kifogytunk az ötletekből, szerintem visszatérek ide. Jah, és eddig itt kaptuk a legnagyob tányért ;)

  After work után, bár pihenni akartam, Pavel rábeszélt, hogy este menjek vissza velük az egyetem alatti bárba legalább egy sörre. Összehívott még 1-2 embert és irány az egyetem bárja...., ami nagy meglepetésünkre, mivel vizsgaidőszak előtt álltunk, ZÁRVA volt :S Így jobb híjján felültünk a villamosra és irány a város. A legtöbb hely fizetős volt, de végül találtunk egy éttermet, ahol nem volt belépő, bár a sör ára nem tetszett nekem, de azért beültünk. Végül megoldottam, nem vettem semmit :D Pavel menni akart egy buliba, de a belépő drága volt, a többiek is fáradtak voltak, úgyhogy éjfél után kicsivel hazamenekültünk.

 Szombaton megint csak irány 1 órára a svéd nyelvoktatás. Most nem vetődött fel semmilyen program utána, így elég hamar hazaértem, gondoltam, ha már úgyis van időm, megcsináltam életem 3. slambucát :) Mivel nem akartam vásárolni, ezért csak a maradékokat használtam, de így is elég lett 3 étkezésre. Azt hiszem, javulok slambucban :D (bár még sok emberre nem merném bevállalni, bográcsban :) ) Este, jobb dolgunk nem lévén, nekiálltunk filmet nézni Tomással. Hosszas válogatás után a Downstream című film mellett döntöttünk. Bár becsületesen végignéztük, azt hiszem, senkinek nem ajánlom, sem a sztori, sem a képivilág, sem a megvalósítás nem jó. Igazat megvallva, láttam már sokkal jobb filmeket teljesen amatőröktől is. Levezetésként megnéztük az első Ameican Dad epizódot, azt hiszem, ezt a rajzfilmsorozatot viszont kedvelni fogom :D

  Hétfőn nagyrészt próbáltam úgy tenni, mint aki tanul, ennek köszönhetően szinte egész nap nem csináltam semmit, csak próbáltam tanulni. Ma megtörtént az első vizsga, de előtte még elmentem a könyvtárba kinyomtatni, aláírni, majd beszkennelni és emailban elküldeni a kérvényt a diplomamunkámhoz. Ha minden igaz, akkor ezzel le van tudva a diplomamunkám, lehet koncentrálni az államvizsgára :D A vizsgára visszatérve, nagynehezen megtaláltam a termet, amiben nagy segítségemre volt Fabien, ugyanis vizsga előtt 10 perccel őt hívtam fel ,hogy melyik terem is az :D A vizsgára 4 óra volt, én kettő és fél után úgy döntöttem, hogy többet már nem tudok írni, úgyhogy kijöttem. A kérdések, az régi vizsgák alapján nem voltak teljesen váratlanok, bár nem mondom, hogy szerencsésen sikerült összeválogatnia őket. Volt, aminek örültem, viszont volt több is, amit nagyon reméltem, hogy nem lesz. Eredmény majd később, azért bizakodok, hogy meglesz (bár a tanári értékelésen is múlni fog).

  Vizsga után, fáradtan hazaérkeztem, Tomás egyből egy szauna ajánlattal indított :) Akkor nem tűnt jó ötletnek, de evés és kis pihenés után már jobban tetszett a dolog, úgyhogy beleegyeztem. Eredetileg úgy volt, hogy Celine is jön velünk, de végül rájött, hogy 2 napja csak a beadandóját írta, nem csinált semmit, takarítanija kell, pihennie stb. úgyhogy ő lemondta. Így ketten mentünk megint Tomással, de nagyban nem zavart bennünket, megint több, mint 2 órát sikerült eltöltenünk a szaunában és a medencében. Azt hiszem, ha egyszer milliomos leszek, szerzek egy medencét és egy szaunát a kertembe :D

Fél egészség

  Legalábbis ha a lustaság fél egészség, akkor én bizony félig egészséges vagyok. Pontosan ma egy hete, hogy utóljára firkáltam ide valamit :)

 Ha még jók az emlékeim, kedd után szerda következik. Szerdán délelőtt gyorsan megcsináltam a szokásos mosásomat, most kivételesen egyedül, mivel Tomásnak órája volt akkor. Sikerült a legnagyobb mosószobát lefoglalnom, 3 mosógéppel kb. fél óra alatt megvolt a mosás, aztán meg had száradjanak. A nap izgalmasabb része ezután következett, irány az első svéd nyelvóra. Annyit tudtam, még a város bemutató túráról, hogy valahol havonta induló, ingyenes svéd nyelvoktatás van. Aztán pár hete küldte a phadder, akivel beszéltem az emailt, hogy szerdán 5-től lehet menni, regisztráció és tandíj nincs. Gyorsan továbbküldtem mindenkinek, akit érdekelhetett, úgyhogy már hetekkel a tanfolyam előtt érdeklődtek sokan, hogy megyek-e és milyen vajon. Az egyetlen negatívum, amit tudtam róla, hogy valami misszionárius tanfolyam, tehát valamilyen vallási szerzetesek vagy tagok tartják. Ennek megfelelően mindenre fel voltam készülve, de gondoltam, az első órára elmegyek, ha nem tetszik, legfeljebb többet nem látnak. Indulás előtt egy-két órával írt Pavel, hogy ha megyek én is, találkozhatnánk a villamosmegállóban és együtt keressük meg a helyet. Tetszett az ötlet, csak sajnos szokásos pontosságom megint közbeszólt, még pont láttam elmenni a villamost :D Sebaj, mivel úgy voltam vele, hogy Pavel biztos tudja a címet és megnézte, hogy hol van a hely, ezért én semmit sem tudtam róla, egyedül könnyen megtalálom :) Gyorsan SMS-ben elkértem a címet Marketától (ő is írta, hogy jön). A következő villamossal pár perc késéssel értem az épület elé, amit nem volt nehéz megtalálni, már vagy 6 indiai diák állt előtte és próbáltak bejutni :) Szerencsénkre jött egy lakó, aki beengedett minket. Bent már könnyen megtaláltuk a lakást. Belépve egyből szóltak, hogy a cipőket vegyük le :) Már majdnem tele volt a terem, kb. 30-40 diák volt. Fiatalok, huszonévesek tartják az órákat, heti 2x szerdán és szombaton egy óra. Kiderült, hogy ők a Jézus Krisztus és az utolsó napok szentjeinek egyháza, de szerencsére a vallást nem erőltetik, 1 órában csak a nyelvvel foglalkozunk, akit érdekel a többi, az meg maradhat utána, úgyhogy rendszeres látogatója leszek az óráknak. Később megtudtuk, hogy nagyrészt amerikaiak, akik másfél éve vannak itt, valamint egy svéd lány van, aki viszont elég erősen beszédhibásnak tűnik nekem :) (kicsit nyúl szája van és mintha sejpítene) Nem baj, alapnak jó lesz a tanfolyam :)

 Csütörtökön jött megint a korán kelés, irány 8-ra az órára, amit a diákok passzivitása miatt 4 óra helyett csak 2 órán át tartottak :D Hazajöttem enni és pihenni egy kicsit, majd 1-re vissza előadásra. Computer security előadás, megtaláltam Arthurt a projekt társamat, aki hozzám hasonlóan még semmi választ nem kapott az eredményünkről, ezért gyorsan rábeszéltem, hogy írjon egy emailt az oktatóknak, ugyanis már mindenki több, mint egy hete tudta az eredményét. Ennek meg is lett a hatása, este jött az email Arturtól, hogy visszadobták a beadandót, az egyik kérdésnél kihagytunk a válaszból egy lépést. Szuper, gyorsan megbeszéltük, hogy akkor pénteken 3-kor találkozunk az egyetemen és kijavítjuk.

 Pénteken szokás szerint nem volt órám, így ráértem 3-ra bemenni az egyetemre, amit a biztonság kedvéért egy picit lekéstem, így negyed 4 után értem oda a találkozóra :) Gyorsan kerestünk egy géptermet és nekiálltunk kijavítani. Mivel egy óra alatt nem jöttünk rá, hogy mit hagyhattunk ki, így a közönség segítségét kértem, felhívtam Fabient, hogy nekik elfogadták-e és ha igen, akkor igazán elküldhetné a válaszukat arra a kérdésre (nekik is visszadobták először és én segítettem egy másik kérdésben, amit el is fogadtak). Pár percen belül meg is jött a levél, kicsit fogtuk a fejünket, hogy bizony az tényleg kimaradt, de beírtuk és el is küldtük, amit másnapra szerencsére el is fogadtak, úgyhogy letudva a compsec beadandók :) Ekkor már elmúlt negyed 5 és 5 körül megbeszéltük a többiekkel, hogy megyünk after work-re, hívtam volna Arthurt is, hogy jöjjön, de mivel előtte kb. 20 órát dolgozott a másik projektjén és alig aludt, így most kihagyta :) Mivel a megbeszélt hely nem volt messze, fél 5 előtt már ott voltam, de így legalább be tudtam állni, az akkor még igen csak kezdődő félben lévő sorba. A többiek nem siették el a dolgot, Marketa jött legkorábban, de ő is 40 körül, Tomásék meg 5 perccel 5 előtt tüntek csak fel. Egyből fel is tették a kérdést, hogy mi hallottunk-e arról, hogy 22 éves kor alatt nem lehet bemenni. A környéken senki sem hallott ilyet, a hely meg 5-kor nyit, úgyhogy úgy döntöttünk, majd az ajtónállót megkérdezzük. El is jött a nyitás ideje és az ajtónálló bizony közölte, hogy 22 alatt nem szívesen látnak bennünket. Mivel velünk voltak Fabienék is és közülük valaki 22 alatt volt, így Tomás és Fabienék inkább másik helyre mentek, mi Marketával úgy döntöttünk, hogy ha már elöl állunk a sorban, benézünk, azt mondták a helyről, hogy olcsó és jó az étel. Bent megint jött a kötelező ruhatárasdi, ami engem nem érintett (előrelátóan csak pulóverben mentem, amit nem kötelező leadni), azonban Marketának be kellett adnia a kabátot, 20 koronáért. Mire végzett vele, bementünk a pulthoz, láttuk, hogy az ételt a bárpultra rakták ki. Már ott sejtettük, hogy gondok lesznek, ami be is igazolódott. Mivel 1 pultos volt és a pulton volt a kaja is, ezért aki csak ételért állt sorba, annak is meg kellett várnia, amíg az előtte lévő 30 ember megrendeli és kifizeti az italát. Ennek köszönhetően közel fél óra volt egy.egy sorbanállás, nem is mentünk, csak egyszer repetázni. Pedig az árak tényleg jók voltak és a kaja finom volt, volt friss saláta, sültkrumpli, chili mártás, kukorica taco chips, sült csirke comb, sült csirkeszárny és sült oldalas is. Ha nem lett volna a sorbanállás, ez lett volna a legjobb after work, de így ez sem lesz a törzshelyünk.

 After work után irány vissza az egyetem, mivel előző héten ért véget az Oktoberfest németországban, így az egyetemen is kitalálták, hogy legyen egy Oktoberfest. Ez csak egy estés volt, a diákszövetség éttermét rendezték be. A pultosokon fehér ing, zöld kalap és bajor nadrág utánzat volt, próbáltak német zenéket játszani, bár ez többnyire inkább csak fejfájást okozott a német diákoknak :D Valamint az elmaradhatatlan kolbászos kaják és persze a SÖR. Spaten-t adtak, mint Oktoberfestes sör, én ugye nem értek hozzá, a németek, köztük Matthias, aki müncheni, azt mondták, hogy nagyjából olyan, mint az eredeti. Az egyetlen gond az ára volt: míg az eredeti, német Oktoberfesten 8 euróba került egy krigli ( 1 liter, kb. 80 korona ) sör, addig itt 120 koronáért mérték a kriglit (kb. 3600 forint). Mivel mindenféleképpen meg akartam kóstolni és a többiek is vettek, egyet vettem én is, de szerintem idáig ez volt életem legdrágább söre. Egy dologra viszont biztos nem volt panasz, sok ismerős volt és jó hangulat, úgyhogy ez feledtette mindenkivel a drága sört :) (de még a németek sem vettek 2 kriglivel ). Éjfél körül az étterem közepén felállított mini színpadra megérkezett egy bajor zenét játszó zenekar, lehettek vagy 10-15-en mindenfajta fúvós és pár ütős. Egészen hangulatosra sikeredett így a rendezvény. Végül aztán fél 1 körül a felettünk lakó szlovák sráccal úgy döntöttünk, hogy nem kockáztatjuk meg a gyaloglást haza, ezért eljöttünk, mert akkor még biztosak voltunk benn, hogy jár a villamos.

Szombaton jött a második svéd óra. Délután 1-re irány az egyház épülete, most sikerült nem lekésnem a villamost (bár a forgóajtót valami öreg csávó egy gombnyomással számomra érthetetlen okból megállította, pont akkor, amikor egyik irányba sem tudtunk kijönni, így kézzel kellett elforgatni, hogy ne ragadjunk bent :) ) és Pavelék is éppen időben odaértek. Pavel hozta a lakótársát Flaviant is, aki egy francia srác. Az órán láttunk új arcokat, de valószínűleg az első óraiak közül sokan nem jöttek, mert még így is kevesebben voltunk, mint azon. Óra után megálltunk néhányan beszélgetni az épület előtt, mert olyan szép napsütés volt, hogy senki nem akart még hazamenni. Kitaláltuk, hogy menjünk el a botanikus kertbe, ahol mi Flaviannal már ugyan voltunk, de úgyis menni akartunk megint és a többiek még nem voltak. De ha már megyünk, mindenki éhes, piknikezzünk. Ehhez viszont étel kell, amit senki nem hozott magával, keressünk hát egy szupermarketet. Közelebbit nem tudván, elmentünk a Brunnsparkig, ami kb. fél óra sétára volt onnan, majd bevásárlás, beszélgetés, a végén már majdnem 4 óra is elmúlt, mire a parkba jutottunk. De szerencsénkre nincs nyitvatartás, valószínűleg egész nap, vagy legalábbis elég sokáig be lehet menni a parkba. Mivel eddigre már mindenki nagyon éhes volt, így végül eljutottunk az étteremig, leültünk a kertjébe, ketten vettek kávét, és mind a hatan nekiálltunk megenni a boltban vásárolt ételünket :) Miután megedtük és kibeszélgettük magunkat, kezdett a hőmérséklet is eléggé lehűlni (mostmár érezhetően hűl az idő, bár talán fagy még este sincs), nekiálltunk búcsúzkodni és mindenki hazatért.

 

 Szombat este inkább a pihenést válaszottuk, Tomásnak tanulnivalója is volt, lassan kozelít az első vizsga hét. Bár Clement hivni akart minket egy szaunapartyba, de mivel Tomás nem jött és mások sem nagyon akarhattak, így végül Clement sem ment, ezáltal én sem.

 Vasárnap nagyrészt lustálkodás, tanulás és a ház kitakarítása történt. A takarítás már ráfért a lakásra, mivel Celine Dániában volt egy hétig, mi hárman fiúk ellustultuk a takarítást... :)

 Tegnap megint suli és a szokásos hét eleji projekt menedzsment beadandó gyártása, amit nem tudtunk befejezni, így még mára is átnyúlt. Ennek köszönhetően még kérdéses, hogy szaunázni megyünk Tomással, vagy a projektet fogjuk befejezni az egyetemen. Én azért inkább a saunára szavaznék...

Frissülés

Jobb oldalt található, Picasa képtáramba felraktam az összes eddigi képet.

Welness nap

 Kezdjük a pénteki nappal. Péntek lévén délután irány az after work. Már előre kinéztünk egy pubot és a biztonság kedvéért időben elindultunk. Olyannyira időben, hogy előtte Tomással még elmentünk az Ikeába is, mivel ott olcsó a csoki :) Ha már ott jártunk, vettem egy kiló csokit (10 db 100g táblás), majd megkóstoltam végre a kanelbullart. Érdekes sütemény, de finom, lehet, hogy rá fogok szokni, mint a svédek. Ők folyton ezt eszik :) Olyasmi, mint a fahéjas csiga, csak még van benne valami egyéb fűszer.

  Az Ikeából egyből mentünk a kiszemelt, King's Head nevezetű pubba. Oda is értünk háromnegyed 5-re, de már csak egy szabad asztalt találtunk. Szerencsére nekünk annyi pont elég volt :) Most az egyszer elfelejtettünk szólni másoknak, csak Marketának mondtuk, hogy jövünk ide, így kicsit később ő még csatlakozott, 3-asban faltuk fel a pub ételkészletét. A kaja nem lett volna rossz, babos darálthús mellé vagy 8 fajta köretet biztosítottak, de valami érthetetlen módon a húson és a rizsen kívül minden hideg volt. Nem csak nem melegítették meg őket, kimondottan olyan volt, mintha hűtőből vették volna ki a köreteket. Ennek köszönhetően 3 tányérnál megálltam, nem bírtam többet enni :)

 After work után a kajától kicsit álmosan hazatértünk, de nem lehetett sokáig pihenni, mert hivatalosak voltunk a rekorddöntő buliba: tavaly 150 ember volt egyszerre egy apartmanban, most ezt kísérelték megdönteni. Este 10 körül elindultunk hát a buliba, majd hosszas gyaloglás után megérkeztünk (a mögöttünk lévő házban volt :) ). Az ajtónál egy srác fogadott bennünket gemkapcsokkal, hogy ha még nem voltunk a buliban, vegyünk egyet, mert ez alapján számolják az embereket. Kiderült, hogy összesen 300 gemkapocs volt, mire mi odaértünk, szerintem kevesebb, mint 50 volt a dobozban. Felmentünk az apartmanba, megint 7 emberes apartman a 11. emeleten, de most legalább a lift működött. Bár láttunk embereket eljönni a buliból, felérve látszott, hogy valószínűleg több, mint 150 ember van a lakásban, szinte teljesen tele volt :) Természetesen ennyi ember elég nagy zajjal jár és még mellé zene is szólt, úgyhogy a szomszédok annyira nem örültek a bulinak. Azt nem tudom, hogy próbáltak-e szólni, viszont éjfél után kicsivel valaki szólt,hogy talán lassan vége a bulinak, mert kihavták a rendőröket :D Gondoltam ez érdekes lesz, a 11. emeleten 150-200 emberrel mit tudnak csinálni, kíváncsi vagyok. Szépen lassan megjelentek a rendőrök és elkezdték a lépcsőn leterelni az embereket. Én a közepefele lehettem a tömegnek (már kezdettől fogva fényképezett mindenki aki tudott, a rendőrök nem szóltak érte), de akkor már vigyorgott az összes rendőr, akkor kezdtek rájönni, hogy ők sem látnak mindennap ennyi embert egy buliban :) Odalent a ház előtt gyűlt a tömeg, mindenki várta a barátait, vagy csak érdeklődött, hogy mi lesz a vége. A házak ablakaiból is fotóztak minket, ők sem látnak mindennap ekkora tömeget :) A lenti rendőrökkel is beszélgettek néhányan, ők is csak mosolyogtak, látva a sok embert. Körülbelül egy órába telt, mire mindenkit sikerült leterelni, de mivel látták a rendőrök, hogy senki nem akar balhét csinálni, ők is viccesen fogták fel. Ahogy leért mindenki, megkértek, hogy mostmár menjünk a ház elől, mégis csak hajnal 1 van. Mivel mi ott laktunk nem messze, megálltunk beszélgetni a kapu előtt, láttuk, hogy ahogy az emberek nagyrésze eljött, a rendőrök el is mentek, azt hiszem, végülis még csak igazoltatni sem igazoltattak senkit (megj: összesen kb. 10 rendőr volt :) )

  Szombaton kitaláltuk, hogy Tomás még úgysem volt az állatkertben, én meg úgyis vissza akartam menni, akkor menjük délután arra. Szóltunk Marketának és Fabienéknek (Fabien, Adrien, Clement, három francia srác, Fabien eredetileg lakótársunk volt, csak aztán átköltözött) és irány az ingyenes állatkert. Most nem felejtettem el fényképezőgépet vinni, úgyhogy ha nem leszek lusta feltölteni a képeket, lesznek innen is képek.  Miután végeztünk az állatkerttel, jöttünk haza, mert este megint buli. Bár kicsit óvatosan álltam a dologhoz, mert megint ugyanazok szervezték, akik a "nagysikerű" Kick-off partyt, de ez most tényleg jónak látszódott, 7 tánctér, este 10-kor kezdés, reggel 5-ig buli, 1500 jegy ,csak nem lesz rossz. Buli előtt átmentünk még Fabienékhez Tomással, majd onnan indultunk a buliba. Valahol a környéken is csináltak egy előpartyt, sikerült úgy időzítenünk, hogy a villamosmegállóban összefutottunk az ottaniakkal is, így elég sokan indultunk a buli helyszínére. Megérkezéskor nem annyira meglepődve tapasztaltuk, hogy óriási sor áll az épület előtt. Sebaj, Svédország a sorok országa, álljunk be, biztos gyorsan halad. Azt kell, hogy mondjam, nem volt alaptalan a szervezőkkel szembeni félelmem. Óriási szervezői készségüknek hála (biztos meglepetésként érte őket az 1500 ember, amit már napok óta írtak mindenhol, hogy ennyi jegyet adtak ki, szerencsére ingyen), egy óra sorbanállás után sem kellett izzadt táncoló embereket és hangos zenét kiállnunk, ugyanis a sor feléig sem jutottunk el. Úgy döntöttünk, inkább szétnézünk a városban, még az is jobb, mint sorbanállni. Elmentünk, tettünk egy kört, ettünk a McDonald's-ban, majd visszatértünk úgy egy óra múlva. A szervezőket semmi sem zökkenthette ki nyugalmukból, ugyanis még mindig rengetegen álltak sorba. Némi tanakodás és sétálgatás után még egy próbát tettünk hajnal 1 után, hátha elfogyott addigra a sor, de a szervezők makacs legények, hajnal 1-kor, kicsivel több, mint 2 órával az megérkezésünk után még mindig annyian álltak az ajtóban, hogy legalább egy óra lett volna bejutni, így inkább hazatértünk, meleg szeretettel szívünkben a szervezők iránt.

 Vasárnap elhatároztuk Tomással, hogy kihasználjuk az ingyen jegyünket a Lisberg-be, skandinávia legnagyobb vidámparkjába. Előtte, mivel nem ismerünk lehetetlent, nekikezdtünk életünk első lángosának. Megvettünk a hozzávalókat, majd nagy önbizalommal, kézzel nekiálltam gyúrni a tésztát. egy 20 perc gyúrás után sikerült valami folyós, de ugyanakkor rettentően ragadós masszát kapni. Gondoltuk, jobban már nem lehet elrontani, hagyjuk kelni egy kicsit. Egy óra kelés után ránéztünk, egész szép nagy lett, bár még mindig folyékonyabbnak tánt a kelleténél. Ha már sikerült ennyire egyedi lángostésztát csinálni, akkor biztos nem gond, ha egy kicsit tovább hagyjuk kelni, ezért elrohantunk a vidámparkba. A vidámpark tényleg nagy volt és hangulatos, mindenhol szólt a zene és mindenki 2 kilós csokikkal rohangált. Mindenhol szerencsekerekek voltak, ahol 5 vagy 20 koronáért lehetett egy számra fogadni (20 számból) és ha azon állt meg, nyertél egy kis édességet, vagy 20 korona esetén 2 kilós csokit (gumicukorból vagy keszes csokiból 3-4 kilókat adtak :D ). Ki akartuk próbálni az egyik legnagyobb hullámvasutat, de lelkesedésünk csak addig tartott, amíg meg nem láttuk, hogy durván 1800 forintba kerülne egy menet. miután mindent végignéztünk és semmit sem próbáltunk ki, úgy éreztük, hogy ideje lesz hazamenni és befejezni, amit elkezdtünk. 4 óra kelés biztos elég a tésztának :D A tészta nem tétlenkedett, szépen megkelt, majd összeesett, így hazaérve a tál alján találtuk a kicsit buborékosabb, de még mindig folyós/ragadós masszánkat. Marketa is velünk tartott, nevetni akart egy kicsit a lángostésztánkon, de végül megszánt minket és némi liszt segítségével egészen gyúrható valamit csinált belőle. Kisütöttük és bár kinézetre nem hasonlított a lángosra, valamint a 4 óra miatt sokkal sűrűbb is volt a tészta, ízre egészen lángos szerű volt. Nagy adag fokhagymával, sajttal és tejföl szerű krémmel (kicsit édesebb, de nagyon hasonló, mint a tejföl) fel is faltuk az összeset.

  Hétfőn nem sok mindent csináltam. Ma viszont annál többet, szinte welness napot tartottunk Tomással: délben, az óráink után összefutottunk a diákszövetség épületében. Ha már így összetalálkoztunk, megbeszéltük, hogy menni kéne a szaunába. El is indultunk haza a fürdőruhánkért, de útközben meggondoltuk magunkat, olyan szépen sütött a nap, hogy inkább előbb a tengerpartra mentünk el. Kis szerencsétlenkedés a busszal, amit kinéztünk, az csak este megy a tengerpartig, napközben félúton van a végállomás, így fél órát vártunk egy másik buszra, de addig legalább néztük a békésen kérődző teheteneket (hazafelejövet is ugyanazon a helyen kérőztek :) ). A tengerpart kimondottan sziklás, csak egy kis mesterséges részen, kb. 20 méter homokos, de ennek ellenére (vagy éppen ezért) nagyon tetszett. Hazafele elhatároztuk, hogy még csak 4 óra, simán belefér a szauna. Gondolatot tett követte, hazamentünk a fürdőruháért és irány a diákszövetség szaunája. A szauna elég nagynak tűnt, elektromos fűtéssel, Tomás eleinte panaszkodott, hogy nem túl meleg, de úgy egy félóra, óra után már ő is majdnem megsült :) Valószínűleg rendszeres vendégek leszünk ott :)

  Most meg gyorsan csináltam egy adag rizst és megsütöttem mellé pár halrudacskát, amit ma vettünk, a Lidlbe találtunk egész olcsón, úgyhogy most jóllakottan vágok neki az éjszakának itthon :)