Nagy fába vágtam a fejszémet, így fél hónappal a hazajövetel után megpróbálom leírni az utolsó napok történéseit. Ott hagytam abba legutóbb, hogy Tomás és Marketa búcsúestjére készültünk. Napközben Tomás még elment vizsgázni, úgyhogy csak kora délutántól volt elérhető. Estére elígérkeztünk Pavelékhoz egy prepartyra, de előtte még Marketa is bejelentkezett hozzánk, hogy elhozza a megmaradt kajáit, amit meg kell ennünk :) Marketa kicsit későn érkezett, este 8 után, de nem keseredtünk el Tomással, addig is beszélgettünk és elfogyasztottuk a még megmaradt kevéske slivovicáját :) Miután megjött Marketa, nekiálltunk kitalálni, hogy mit is csináljunk a kajával. Hozott krumplit, hagymát, fokhagymát (egy fejet, aminek nagyon örültem, mert már csak 3 fej volt otthon másfél hétre :D ), húsgolyókat, sonkát és még egy-két dolgot. Végül az egyszerűség jegyében kitaláltuk, hogy mindent felvágunk, be a tepsibe és megsütjük :) Így egy órás előkészítés és sütés után 3-an ültük körbe a tálat és faltuk a vegyesvágottat. Kaja után átmentünk Pavelékhez, ahol szokás szerint már egész sokan összegyűltek. Éjfél körül jött Stefan, hogy megtörtént, ami eddig még sohasem, panaszkodtak a hangra a szomszédok. Mivel úgyis menni akartak tovább, gyorsan összekapta magát szinte mindenki és elindultak a városba. Mi viszont nem akartunk diszküba menni és Tomás utolsó estélyét sem akarta ott tölteni, úgyhogy Pavellel és még néhány emberrel együtt maradtunk beszélgetni.
Másnap reggel korán keltem, hogy bemenjek az egyetemre nyomtatni és el tudjak még búcsúzni Tomástól. Tomással közösen nekiálltunk rendet rakni, takarítani egy kicsit, majd szépen lassan sikerült neki elkészülnie, már izgult, hogy lekési a buszát. Még egy utolsó búcsúzás és elindult hazafelé. Megbeszéltük, hogy ha tudok, akkor meglátogatom Csehországban, de ő is jöhet felénk nyugodtan. El akartam kísérni a villamossal, de rájöttem ,hogy már nincs időm elmenni a suliba nyomtatni és adminisztrációt intézni, mert déltől a tmég megmaradt emberek egy részével az archipelagóra akartunk kilátogatni. Összeszedtem a szükséges dolgokat és felkerekedtem. Az idp angyon jó volt, szinte felhőt sem láttunk. Meglepetésemre mgóég az eredetileg tervezettnél is több ember jött, úgyhogy kb. 10-en vágtunk neki a túrának. Mivel hamarabb sötétedik és a legtávolabbi szigeten már mindenki volt többször is, ezért most a legnagyobb szigetet néztök ki úticélul. Pavel és Matthias már előre szólt, hogy ők geocachingolni is akarnak (GPS-es kincsvadászat), Pavelnek van egy vándorérméje, amit valami jó helyre el akar rejteni. A hajót simán elértük, nem így Willem és Marianne, nekik futni kellett, hogy elkapják. Viszont így legalább sok fényképen fognak szerepelni :D A sziget nagyon gyönyörű volt fotózkodtunk egy csomót, amíg világos volt, készült sok csoport és ugrálós kép is :D Igazából valahogy így képzeltem el az északi területeket mindig is, ahogy aznap a sziget kinézett. Igyekszem majd képeket feltenni róla, egyszerűen gyönyörű volt. Pavel geocachingolása végül 2 kincs megtalálásához is vezetett, az első nem volt nehéz, a templom előtt egy padra volt mágnessel felrakva, nem is volt benne semmi, csak egy papír a megtalálók adataival, így Matthias és Pavel is odaírta magát, majd visszatették. A másik kincset már a túra végén kerestük, néhányan haza is mentek addigra. Megtetszett ez a geocaching, szerintem ha lesz alkalmam, én is szórakozok majd vele, GPS-em úgyis van. A második kincs már egy nagyobb doboz volt, benne egy cseh által elindított szoborral, ami Franciaországba igyekezett. Pavel gondolkodott is, hogy vissza kéne vinni csehbe, de végül odaadta Coline-nak, had legyen Franciaországba :D Ő meg beletette a régebben talált érméjét, mondta, hogy neten közzéteszik majd és várja, hogy mikor találják meg. Kincsvadászatból visszafele pont sötétedés környékére értünk vissza a lakott részre. A hajóig még volt közel egy óránk, úgyhogy nekiálltunk valami helyet keresni, ahova beülhetünk. Találtunk is egy szállót, ahol leültettek minket valami előszoba/nappali szerűségben. Rendes, fatüzelésű kandalló, könyvespolc, nagyon szépen berendezett szoba volt, kaptunk kávét és süteményt is (persze megkérték az árát, de nem éreztük soknak a gyönyörű helyért cserébe). Olyan hangulata volt, mintha egy családi házba engedtek volna be minket. Megvártuk a hajónkat, majd szépen hazahajókáztunk.
Este Stijn, egy holland srác előbulijába kezdtünk, majd éjfél körül elmentünk a búcsú Erasmus party-ra. A buli és az előbuli sok érdekeset nem tartogatott, talán csak annyit, hogy szinte mindenki svéd zászlókkal rohangált és mindenkivel iratta alá. És még egy: az Erasmus buliba menet kértem egy velünk szóba elegyedő svéd sráctól snus-t. Ez olyasmi, mintha egy kis teafilterbe raknának dohányt, sót és talán némi aromát. Már mondták többen, hogy elég kemény dolog (a svédek amúgy simán, cigi helyett használják, legalább nem füstöl), de tényleg nem semmi volt. Marta a számat először és tényleg kicsit megkavarta a gyomromat, nem csodálom, hogy néhányan állítólag hánytak is tőle először. Minden esetre úgy döntöttem, hogy erre sem fogok rászokni :)
Szombaton sushival kezdtük a napot. Pavellal és Matthiassal elmentünk egy sushi étterembe. A helység nem volt túl nagy, de pont volt helyünk. A berendezés nem volt hivalkodó, de japán érzetet keltett, a felszolgálók is japánok voltak, nem is nagyon tudtak angolul :) Mind a 3-an, kis félreértések után sikeresen levest és 9 sushiból álló tálat rendeltünk (5 sushi, 4 maki plusz némi gyömbér). Egészen finom volt, bár a kínai kaját még mindig jobban szeretem. Matthias is csak egyszer fulladt meg majdnem a wasabitól :D Sushi után még mászkáltunk egy kicsit a városban, aztán irány Ostkupan, Willem surströmming partyjára. Ez a svéd szó egy tipikus svéd ételt, valami rothasztott hal szerűséget takar. Mi cselesen csak döglött halnak hívtuk, ami valljuk be, annyira nem pontos :D Elmentünk az Ostkupan mögötti erdőbe, Willem vett tüzifát, én meg kicipeltem :) Már előre kinézett egy tisztást, oda mentünk és nekiálltunk tábortüzet gyújtani. Ez a hideg és a sok hó miatt nehezen ment, de végül egész szép tüzet kerekítettünk :) (igaz, egy üveg spiritusz ráment és majd egy csomag mécses gyertya). Csak úgy magamnak az ottlévők: Matthias R, Matthias K, Stefan, Kerstin, Willem, Marianne, Tobi, Coline és Pavel. Nemsokkal megérkezés után előkerült 3 popsí is (nemtudom a nevét, a műanyag fenékcsúszó cucc). Onnantól Stefan, Kerstin és Tobiastól szinte el sem lehetett venni, végig csúszkáltak, még hazafelé úton is :) Egy idő után Willem elérkezettnek látta az időt a döglött hal felbontására. Mivel azt hallottuk, hogy nagyon büdös, ezért inkább távolabbra ment és szatyorba csomagolva szúrta fel a konzervet egy késsel. Lehetett látni, hogy terjed a szag, az emberek a konzervhez való közelség sorrendjében kezdtek fulladozni :) A legpontosabb hasonlat talán az lenne, hogy olyan szaga volt, mint egy jó érett fingnak :D De már nem volt visszaút, meg kellett kóstolni. Mindenki egyesével, legalább 2 fényékepző és egy kamera előtt meg kellett, hogy egyen egy falatot :D A németek nagy része majdnem elhányta magát, én csak azt mondtam, hogy soha többet ilyet, Coline-nak még majdnem ízlett is. Az egészben talán a legjobb még a kovászosuborkára emlékeztető íz volt. Ha már megvettük, elégettük az összes fát és a maradék gyertya nagyrészét is, majd szedelőzködtünk és irány haza, 8-tól Tobiasnál előbuli, aztán meg FestU karácsonyi buli a hallgatói szövetség épületében.
Nekem nem sikerült időben jegyet vennem, úgyhogy kicsit izgulva mentem Tobiashoz és mondtam, hogy nekem majd el kell mennem még jegyért is. Szerencsére 10 percre lakott az egyetemtől, így nem volt sok idő. Elmentem és némi szerencsétlenkedés után (ide-oda terelték a jegyvevő sort) boldog tulajdonosa lettem egy jegynek. Vissza Tobiashoz, majd úgy egy óra múlva közösen visszajöttünk a buliba. Ezúttal már jóval kisebb volt, kb. 3 tánctér volt az egészben (az elsőn még 7 volt) és nem is annyira tetszett, de legalább sok volt az ismerős. Hivatalosan ez a buli lett volna Coline búcsúbulija is.
Vasárnap napközben souvenir boltokat látogattam, az elsőben még Stefannal és Kerstinnel is összefutottam :) Estére, mivel sok embernek volt még ingyen mozijegye, megszerveztünk egy mozilátogatást, ahol nekem is jutott az ingyen jegyből, így megnéztük a The Town című filmet. Mivel hóproblémák miatt Párizs nem fogadott repülőt, ezért Coline még mindig ott volt, ő is csatlakozott hozzánk :) . Annyira nem nyűgözött le a film, de egyszer azért elment. Hazafele menet várnunk kellett a villamosra, így kitalálták ,hogy sétáljunk le még egy megállót addig is. Ahogy elindultunk, keresztül akartunk vágni egy nagy, hóval borított üres területen. Ez hibának bizonyult: ahogy mindenki odaért, egy óriási hócsata vette kezdetét, így néhány villamost bizony le is késtünk :) Stefan és Kerstin egyszer megpróbáltak hazamenni, de a következő megállóban leszálltak és visszajöttek a csatába :D Mikor végre mindenki elfáradt, akkor megvártuk a villamost és eléggé havasan, de hazamentünk.
Hétfő volt az utolsó napja szinte mindenkinek Göteborgban, így estére megbeszéltünk egy bowlingozást. Napközben, mivel kajakészleteim még mindig óriásiak voltak, megpróbáltam minél több mindent egybe főzni, de így is maradt sok kajám. Este a bowlingra összegyűltünk 12-en, így pont 6-6an tudtunk játszani 2 pályán. 2 órát elbowlingoztunk, amire rá is ment az összes még meglévő koronám. Sebaj, gondoltam, a 4 napot már kibírom készpénz nélkül. Bowling után elbúcsúztak a másnap hazamenők, ez Willemet, Mariannet, Matthias K-t, Pavelt, Stefant és Kerstint jelentette. Gyakorlatilag minden még addig ott maradt ismerősömet. Onnantól már csak 2-en voltak, akikkel tartottam a kapcsolatot, Matthias R és Tobias.
Kedden hazajött Stockholmból Celiné, úgyhogy délelőtt vele takarítgattuk a lakást, mivel ez volt neki is az utolsó napja ott, hazalátogatás előtt (ő még visszamegy egy félévre majd). Dél körül végül ő is elment, így innentől már végleg egyedül maradtam a lakásban (Reza szombat körl ment haza, el sem búcsúzott, bár annyira nem is éreztem hiányát). Este Tobias lakásán gyűltünk össze mindhárman, elmentünk pizzázni, meg beszélgettünk, viszont mivel kedd volt, így éjfél körül távozóra fogtuk Matthiassal.
Szerda volt az utolsó teljes napom nekem is és Tobinak is. Napközben vele és Matthiassal elmentünk a városba ajándékokat nézegetni még utoljára, meg kávézni egyet. Estére Matthiashoz beszéltünk meg találkozót, mindenki viszi a maradék kajáját és amit tudunk, megesszük, amit nem tudunk, az Matthiasra marad (ő januárig még kint maradt, a családja ment hozzá karácsonyozni). Tobi kis késéssel érkezett, mi addig nekiálltunk előkészíteni a dolgokat, végül röstit csináltunk barna szaftos hússal (nem tudom, mi lehetett pontosan a magyar neve :D) Evés után meg kocsmatúrát akartunk, de úgy elment az idő, hogy végül úgy döntöttünk, 1-2 kocsma lesz csak belőle :) Az este végén, 1 óra körül elbúcsúztunk, immár végleg egymástól, másnap már Tobival készülődni fogunk és megyünk haza.
Az utolsó napomat korán kezdtem, 8 előtt keltem, mert a házat még ki kellett takarítanom, bepakolni a táskámba, levinni a szemetet és kidobnom a fél lakást, valamint a kulcsomat leadni az SGS irodában. Azt hittem, bőven lesz időm, a végére viszont már taxit kellett igénybe vennem, mert nem bírtam a csomagot és időm sem volt. Persze, a táskám azzal kezdte, hogy a vállpántja tönkre ment, így a 30 kilós táskámat, kerekek nélkül, csak kézben tudta cipelni. A taxis nem beszélt angolul, nagynehezen megértettem vele magamat, lehetett kártyával fizetni, kezdtem örülni... Egészen odáig, míg kiderült, hogy lehet kártyával fizetni, de nem az én fajtával :( Így utolsó nap, a reptérre menet kénytelen voltam euróval fizetni (még szerencse, hogy az volt nálam, a koronámat hétfőn elköltöttem), amit persze a taxis nagyon rossz áron váltott és koronát adott vissza belőle. Semmi gond, irány a reptéri transzfer. Kiderült, hogy a busz nem onnan megy, ahova érkezik a reptérről, 30 kilós csomaggal felkerekedhettem hát kideríteni, hogy honnan megy. Indulás előtt 5 perccel megtaláltam, boldogan vonszoltam a csomagomat a buszra, ahol csak bankkártyával lehet jegyet venni... Természetesen a fél év alatt ez volt a második gép, ami ezt a fajta bankkártyát nem fogadta el :( Így örömmel leszenvedtem a táskámat a buszról és megvettem a jegyet az állomás épületében. Még szerencsére elértem ugyanazt a buszt..., csak kiderült, hogy csordultig tele van, 4-őnket otthagyott, de megnyugtatott, hogy 25 perc múlva jön a következő.Mint kiderült, sorstársaim között 2 magyar srác volt, így velük beszélgettem ezidő alatt. A reptéren, óriási meglepetésemre már semmivel sem volt gond, sikeresen becheckoltam rövid idő alatt, a táskám elfogadhatóan nehéz volt, mind a kettő. A terminálnál még a duty-free-ben elköltöttem a maradék koronámat (olyan árak voltak, hogy nem volt nehéz), majd fél óra várakozás után, az elsők között szálltam fel a gépre. A gép egy Airbus A320-as volt, teljesen tele, minden ülőhely foglalt volt! Néhány kézipoiggyászt le is vittek a feladottak közé, szerencsére az enyémet nem :) A gép minden gond nélkül megérkezett Pestre, az IC-re kaptam helyjegyet, így innentől már csak párszáz métert kellett lépcsőznöm és cipelnem a csomagomat a vasútállomásra. Furcsa módon semmi baja nem lett a poggyászomnak és én is többnyire egyben megérkeztem.
Ezzel gyakorlatilag az Erasmus korszakom lezárult. Már itthon is túlvagyok az adminisztráción (sőt, e sorok írásakor már a sikeres államvizsgán is :D ). Visszanézve a kint töltött időt, nagyon jó volt, egy percig sem bántam, hogy vállalkoztam a nagy útra. A svédek nagyon rugalmasak voltak, igazán nagy gondom soha nem akadt, és így utólag talán azt sajnálom egy picit, hogy csak Stockholmba utaztam el, 1-2 utazás még belefért volna. Nagyon megkedveltem a többi cserediákot, reménykedek benne, hogy még fogok találkozni legalább néhányukkal. Az biztos, hogy ha Németországban vagy Csehországban (esetleg Franciaországban) járok, akkor lesz kit meglátogatni :D A fényképeket még mindig lustaságom tartja fogva, idővel talán majd azokat is sikerül felmásolnom. Göteborgba is szívesen visszatérnék, bár sok svéddel nem barátkoztam össze, fél éven belül szinte senkit sem fogok ott ismerni. Ha valaki véletlenül még néha erre nézne, talán egy bejegyzést teszek majd, amiben megpróbálom összegyűjteni a félév tapasztalatait, tanácsokat és érdekes dolgokat leírni a svéd életről.
