Gyors bejegyzés, tegnap este sikeresen hazaérkeztem, repülő, vonat nem késett. Még egy utolsó bejegyzésre majd összeszedem a gondolataimat, de mostmár lehet személyesen is zaklatni a bátraknak :D Magyar telefonszámom újra él.
Boldog karácsonyt mindenkinek!
2010. december 24., péntek
2010. december 16., csütörtök
Célegyenes
Célegyenesben, bár annyira nem hajtok, hogy elsőnek fussak be. Lassan mondhatom (sajnos?!), hogy eltelt ez a félév. Mai nappal hivatalosan is megkezdődött az utolsó hetem itt. Valamint ez az utolsó teljes napja Tomás-nak is, holnap indul haza. De előbb nagyjából sorba az elmúlt időszak.
Kedden Marianne tartott magának egy születésnapi bulit, amire hivatalos voltam. Este 9-re mentünk, végül úgy alakult, hogy ketten Matthias-sal, a többiek már vagy ott voltak, vagy később érkeztek. Mint később kiderült, néhányan már délután 4 óta segédkeztek Marianne-nek feldíszíteni a szobát néhány lufival és szalagokkal, valamint csináltak egy mézeskalács házikót is :) Kis létszámú, de ennek ellenére vidám buli volt, játszottunk valami német gyerekjátékot: bekötött szemmel, egy fakanállal a padlót ütögetve, hideg-meleg utasításokat figyelve, meg kellett keresni egy lefordított edényt, ami alatt jutalom volt (eredetileg a gyerekeknek cukorka, természetesen mi a kicsit öregebb verziót játszottuk ;) ). Pavel és Matthias megint nem bírt magával, ezúttal is belekezdtek szokásos bírkózásukba, mindig nekiállnak, ha valami házibuliba vannak :D Természetesen semmi komoly, csak ha már lehet, miért ne csinálják? :) De úgy általánosságban is, néha nehéz volt elhinni, hogy mindenki 22-23 év felett van... :) Sokaknak viszont még beadandója volt, így kicsivel éjfél után távozásra fogtuk a dolgot.
Csütörtökön meglátogattuk a karácsonyi vásárnak hitt Liseberg vidámparkot. Végülis, volt vásár, még tán nagyobb is, mint múltkor a Haga-ban, de az igazat megvallva, szerintem ugyanígy néz ki a park nyáron is, csak nincs hó :) Az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, bár a hőmérő csak -6 °C mutatott, mindenki majd' megfagyott. Szerencsére a park különböző pontjain elhelyeztek melegedőket, gyakorlatilag grillező állványokat, tele faszénnel :D
A melegítőkön kívül volt még jégkorcsolya show, természetesen a karácsonnyal kapcsolatos, mindenhol glögg-öt (gyakorlatilag forraltbor) árultak, láttunk jégszobrokat, mehettünk volna itt is jégbárba, de most kihagytuk :) Volt még rögtönzött állatkert is, végre láttam rénszarvasokat is :D Ami a gyengébb idegzetű olvasóimnak nem fog tetszeni, inkább ugorják át ezt a sort: még meg is kóstoltam 2 fajta rénszarvas húst! (bocsi Rudolf). Vásárolni végül itt sem sikerült, többnyire csak kajákat árultak. Viszont sikerült lemaradnom egy nagy adag csokiról: a parkban mindenfele van szerencsekerék, ahol 20 számra lehet fogadni, darabonként 20 koronáért és ha a te számod jön ki, nyertél egy több kilós édességet. Ez szinte az összes boltban kapható édességgel megvan, a pontos méret az édesség fajtájától függ (2 kg - 5 kg közt láttunk mindent). Mikor októberben Tomásékkal itt voltunk, akkor 3-an megpróbáltunk egyet, persze 1 számmal mellém lőttek. Most inkább kimaradtam belőle, mikor Coline, Marie és Matthias kipróbálták a szerencséjüket. Gondolom, meg sem kell említeni, hogy ez a kép lett a végeredmény:
Pénteken nem mentem after work-re, mert egyrészt más sem ment, másrészt azt hittem, hogy este lesz egy búcsúbuli, ami végülis szombaton volt, csak rosszul emlékeztem :) Péntek estére nem voltam hivatalos sehova, így Tomás biliárd felhívására azonnal igent mondtam. Velünk jött még Clemont és Vincent is, két francia srác. Az indulás érdekes volt, mert mindketten úszónadrágot is hoztak :D (angolul a pool egyaránt jelent medencét és biliárd egy fajtáját is :) ). Sebaj, nem zavarta őket, hogy biliárdozni akaruk és nem úszni, úgyhogy irány a Chalmers. Balszerencsénkre mind a két asztal foglalt volt és végülis nem is szabadult fel, mint a végén kiderült, valami privát bajnokságot játszottak :( Cserébe viszont nekiálltunk Fifa 2010-ezni a folyosón elhelyezett XBox-on :D Természetesen itt még az is van.
Szombaton este Katia ukrán búcsúbulijára voltunk hivatalosak. Este 7-re, szinte percre pontosan megérkeztünk, mert kaját is ígért :) Ekkor még szinte senki sem volt ott, de még az étel sem volt kész. Mire kész lett, egész szép számmal összegyűltünk :) Kiderült, hogy Katia nem egyedül kellett, hogy dolgozzon, segítségére volt Tati is, egy másik ukrán lány, akivel nem nagyon találkozott eddig senki, köszönhetően annak, hogy nem cserediák :) Csak a férjével van itt (aki viszont kolumbiai cserediák a Chalmers-ben), Tati csak svédül tanul az egyetemen. Kicsit meglepődtem, amikor Tati ezt elmesélte, ugyanis ő sem tűnt idősnek, de az oldalán lévő kolumbiai gyerek meg végképp nem. Végülis mondta, hogy Amerikában ismerkedtek meg, mikor Tati táborvezető volt kint és a házasság már azért is praktikus, mert más országokba elég nehéz lenne különben közösen intézni az ügyeket. (jah, Tati-t megkérdeztem, ő 23 éves :) ) A lányok egész tartalmas és finom vacsorát dobtak össze, sajnos a nevét egyiknek sem tudtam megjegyezni, de volt ott répás-hagymás lepény, főtt tojásos, kukoricás és még pár dolgos rizs, dinsztelt hagymával leöntött, törtkrumplival töltött tészta, tejföllel és sült krumpli hagymával és szalonnadarabbal (ezek egy fogpiszkálóra felszúrva). Eleinte féltem hogy kevés lesz ennyi éhes diáknak, de a végén még maradt is :D Evés után valami játékot akartak játszani, de nem mindenki ismerte és a szabályismertetés sem tette sokkal világosabbá a dolgokat, úgyhogy kicsit káosz lett a dologból, de azért jól elszórakoztak :D Én mindenesetre inkább visszamentem a konyhába cigizni Katia lengyel szobatársával és Tati-val (természetesen ők cigiztek, én csak beszélgettem). A játék végesztével még egy kicsit beszélgetüünk, majd elbúcsúztunk Katia-tól, többségünk nem egyhamar fog vele találkozni, ha egyáltalán fog (ő ugyan még másfél évig itt lesz, de most elment a barátjához Mexikóba).
Vasárnap Tomás és Marketa közreműködésével biliárdoztunk Ostkupanban. Marketa ott lakik és lefoglalta nekünk az ottani biliárdasztalt. A közelgő vizsgák miatt Tomás jegyzetekkel vágott neki az útnak, de végül Marketa olvasgatta őket egész idő alatt, mivel játszani nem akart. Így Tomással ketten kínoztuk az asztalt :D
Hétfőn megtörtént az első vizsgám, egészen bizakodó vagyok, bár végülis a Network Security (hálózat biztonság) tárgy elég nagy részét már azelőtt tudtam, mielőtt elkezdődött :) Vizsga után hazaérve Tomás azzal fogadott, hogy Marketa megint lefoglalta a biliárdot, úgyhogy ha kedvem van, menjek. Természetesen mentem :) Eleinte Marketa lakótársa is csatlakozott hozzán, de később neki mennie kellett, úgyhogy onnantól 3-asban folytattuk tovább. Este 9 körül le is járt a foglalás és fáradtunk is, úgyhogy hazafelé vettük az irányt.
Szerdán lement az utolsó svéd vizsgám és nagy valószínűséggel az utolsó vizsgám hallgatói korszakomban (az államvizsgán már nem leszek hallgató). Programming Paradigm (programozási paradigmák :) ), az esélytelenek nyugalmával indultam neki, gondoltam, megcsinálom, amit tudok, aztán irány haza. Természetesen a tanárok kitoltak velem, a ponthatár a 3-ashoz jóval 50% alatt volt és a feladatok sem voltak (remélhetőleg :) ) annyira nehezek, mint vártam, úgyhogy most mehet az izgulás, hogy vajon mégis meglesz-e :D Jah, izgulás: természetesen továbbra sem tudtam elintézni a vizsgák gyorsított kijavítását, így izgulhatok, hogy január 7-ig meg lesz-e az eredmény olyan formában, amit ottgon is elfogadnak.
Ezennel lezárult a Chalmerses korszakom, még egy-két hivatalos papírt el kell intéznem, de innentől a sulival semmi teendőm, a hátralévő egy hét teljesen szabad. Ma valahogy megpróbálom elbúcsúztatni Tomást, eljött ez is, holnap délután indul a busza haza (Marketával együtt). Szépen lassan mindenki hazaszivárog, szerintem a hétvége elmúltával már nem sokan leszünk itt... Úgyhogy most remélhetőleg nem sok szabadidőm lesz, igyekszünk tartalmasan eltölteni az utolsó napokat!
Kedden Marianne tartott magának egy születésnapi bulit, amire hivatalos voltam. Este 9-re mentünk, végül úgy alakult, hogy ketten Matthias-sal, a többiek már vagy ott voltak, vagy később érkeztek. Mint később kiderült, néhányan már délután 4 óta segédkeztek Marianne-nek feldíszíteni a szobát néhány lufival és szalagokkal, valamint csináltak egy mézeskalács házikót is :) Kis létszámú, de ennek ellenére vidám buli volt, játszottunk valami német gyerekjátékot: bekötött szemmel, egy fakanállal a padlót ütögetve, hideg-meleg utasításokat figyelve, meg kellett keresni egy lefordított edényt, ami alatt jutalom volt (eredetileg a gyerekeknek cukorka, természetesen mi a kicsit öregebb verziót játszottuk ;) ). Pavel és Matthias megint nem bírt magával, ezúttal is belekezdtek szokásos bírkózásukba, mindig nekiállnak, ha valami házibuliba vannak :D Természetesen semmi komoly, csak ha már lehet, miért ne csinálják? :) De úgy általánosságban is, néha nehéz volt elhinni, hogy mindenki 22-23 év felett van... :) Sokaknak viszont még beadandója volt, így kicsivel éjfél után távozásra fogtuk a dolgot.
Csütörtökön meglátogattuk a karácsonyi vásárnak hitt Liseberg vidámparkot. Végülis, volt vásár, még tán nagyobb is, mint múltkor a Haga-ban, de az igazat megvallva, szerintem ugyanígy néz ki a park nyáron is, csak nincs hó :) Az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, bár a hőmérő csak -6 °C mutatott, mindenki majd' megfagyott. Szerencsére a park különböző pontjain elhelyeztek melegedőket, gyakorlatilag grillező állványokat, tele faszénnel :D
 |
| Coline, Willam, Marie fél arca és Marianne kezei :) |
A melegítőkön kívül volt még jégkorcsolya show, természetesen a karácsonnyal kapcsolatos, mindenhol glögg-öt (gyakorlatilag forraltbor) árultak, láttunk jégszobrokat, mehettünk volna itt is jégbárba, de most kihagytuk :) Volt még rögtönzött állatkert is, végre láttam rénszarvasokat is :D Ami a gyengébb idegzetű olvasóimnak nem fog tetszeni, inkább ugorják át ezt a sort: még meg is kóstoltam 2 fajta rénszarvas húst! (bocsi Rudolf). Vásárolni végül itt sem sikerült, többnyire csak kajákat árultak. Viszont sikerült lemaradnom egy nagy adag csokiról: a parkban mindenfele van szerencsekerék, ahol 20 számra lehet fogadni, darabonként 20 koronáért és ha a te számod jön ki, nyertél egy több kilós édességet. Ez szinte az összes boltban kapható édességgel megvan, a pontos méret az édesség fajtájától függ (2 kg - 5 kg közt láttunk mindent). Mikor októberben Tomásékkal itt voltunk, akkor 3-an megpróbáltunk egyet, persze 1 számmal mellém lőttek. Most inkább kimaradtam belőle, mikor Coline, Marie és Matthias kipróbálták a szerencséjüket. Gondolom, meg sem kell említeni, hogy ez a kép lett a végeredmény:
Pénteken nem mentem after work-re, mert egyrészt más sem ment, másrészt azt hittem, hogy este lesz egy búcsúbuli, ami végülis szombaton volt, csak rosszul emlékeztem :) Péntek estére nem voltam hivatalos sehova, így Tomás biliárd felhívására azonnal igent mondtam. Velünk jött még Clemont és Vincent is, két francia srác. Az indulás érdekes volt, mert mindketten úszónadrágot is hoztak :D (angolul a pool egyaránt jelent medencét és biliárd egy fajtáját is :) ). Sebaj, nem zavarta őket, hogy biliárdozni akaruk és nem úszni, úgyhogy irány a Chalmers. Balszerencsénkre mind a két asztal foglalt volt és végülis nem is szabadult fel, mint a végén kiderült, valami privát bajnokságot játszottak :( Cserébe viszont nekiálltunk Fifa 2010-ezni a folyosón elhelyezett XBox-on :D Természetesen itt még az is van.
Szombaton este Katia ukrán búcsúbulijára voltunk hivatalosak. Este 7-re, szinte percre pontosan megérkeztünk, mert kaját is ígért :) Ekkor még szinte senki sem volt ott, de még az étel sem volt kész. Mire kész lett, egész szép számmal összegyűltünk :) Kiderült, hogy Katia nem egyedül kellett, hogy dolgozzon, segítségére volt Tati is, egy másik ukrán lány, akivel nem nagyon találkozott eddig senki, köszönhetően annak, hogy nem cserediák :) Csak a férjével van itt (aki viszont kolumbiai cserediák a Chalmers-ben), Tati csak svédül tanul az egyetemen. Kicsit meglepődtem, amikor Tati ezt elmesélte, ugyanis ő sem tűnt idősnek, de az oldalán lévő kolumbiai gyerek meg végképp nem. Végülis mondta, hogy Amerikában ismerkedtek meg, mikor Tati táborvezető volt kint és a házasság már azért is praktikus, mert más országokba elég nehéz lenne különben közösen intézni az ügyeket. (jah, Tati-t megkérdeztem, ő 23 éves :) ) A lányok egész tartalmas és finom vacsorát dobtak össze, sajnos a nevét egyiknek sem tudtam megjegyezni, de volt ott répás-hagymás lepény, főtt tojásos, kukoricás és még pár dolgos rizs, dinsztelt hagymával leöntött, törtkrumplival töltött tészta, tejföllel és sült krumpli hagymával és szalonnadarabbal (ezek egy fogpiszkálóra felszúrva). Eleinte féltem hogy kevés lesz ennyi éhes diáknak, de a végén még maradt is :D Evés után valami játékot akartak játszani, de nem mindenki ismerte és a szabályismertetés sem tette sokkal világosabbá a dolgokat, úgyhogy kicsit káosz lett a dologból, de azért jól elszórakoztak :D Én mindenesetre inkább visszamentem a konyhába cigizni Katia lengyel szobatársával és Tati-val (természetesen ők cigiztek, én csak beszélgettem). A játék végesztével még egy kicsit beszélgetüünk, majd elbúcsúztunk Katia-tól, többségünk nem egyhamar fog vele találkozni, ha egyáltalán fog (ő ugyan még másfél évig itt lesz, de most elment a barátjához Mexikóba).
Vasárnap Tomás és Marketa közreműködésével biliárdoztunk Ostkupanban. Marketa ott lakik és lefoglalta nekünk az ottani biliárdasztalt. A közelgő vizsgák miatt Tomás jegyzetekkel vágott neki az útnak, de végül Marketa olvasgatta őket egész idő alatt, mivel játszani nem akart. Így Tomással ketten kínoztuk az asztalt :D
Hétfőn megtörtént az első vizsgám, egészen bizakodó vagyok, bár végülis a Network Security (hálózat biztonság) tárgy elég nagy részét már azelőtt tudtam, mielőtt elkezdődött :) Vizsga után hazaérve Tomás azzal fogadott, hogy Marketa megint lefoglalta a biliárdot, úgyhogy ha kedvem van, menjek. Természetesen mentem :) Eleinte Marketa lakótársa is csatlakozott hozzán, de később neki mennie kellett, úgyhogy onnantól 3-asban folytattuk tovább. Este 9 körül le is járt a foglalás és fáradtunk is, úgyhogy hazafelé vettük az irányt.
Szerdán lement az utolsó svéd vizsgám és nagy valószínűséggel az utolsó vizsgám hallgatói korszakomban (az államvizsgán már nem leszek hallgató). Programming Paradigm (programozási paradigmák :) ), az esélytelenek nyugalmával indultam neki, gondoltam, megcsinálom, amit tudok, aztán irány haza. Természetesen a tanárok kitoltak velem, a ponthatár a 3-ashoz jóval 50% alatt volt és a feladatok sem voltak (remélhetőleg :) ) annyira nehezek, mint vártam, úgyhogy most mehet az izgulás, hogy vajon mégis meglesz-e :D Jah, izgulás: természetesen továbbra sem tudtam elintézni a vizsgák gyorsított kijavítását, így izgulhatok, hogy január 7-ig meg lesz-e az eredmény olyan formában, amit ottgon is elfogadnak.
Ezennel lezárult a Chalmerses korszakom, még egy-két hivatalos papírt el kell intéznem, de innentől a sulival semmi teendőm, a hátralévő egy hét teljesen szabad. Ma valahogy megpróbálom elbúcsúztatni Tomást, eljött ez is, holnap délután indul a busza haza (Marketával együtt). Szépen lassan mindenki hazaszivárog, szerintem a hétvége elmúltával már nem sokan leszünk itt... Úgyhogy most remélhetőleg nem sok szabadidőm lesz, igyekszünk tartalmasan eltölteni az utolsó napokat!
2010. december 6., hétfő
Ha a lustaság fájna...
... lusta lennék ordítani. Így majd másfél hét után ráveszem magam a blogírásra. Persze sokat segít, hogy elhatároztam, tanulni kéne. Így minden más egyből csábítónak tűnik, a blogírás is :D
A Stockholm utáni héten pénteken megint összeszerverztünk egy after work-öt. Szokás szerint egész nap egyetem, majd az egyetem után mentönk megint a Talang-ba, ahol már voltunk egyszer. Most változott egy kicsit a társaság, mivel Willemnél látogatóban volt 3 holland barátja, így ők is csatlakoztak. Miután már meguntuk az evést, nekiálltunk játszani. A játék nevét nem tudom, annyi a lényeg, hogy mindenki felír egy kis cetlire egy híres élőlény nevét, majd odaadja a mellette űlőnek, aki felrakja a homlokára anélkül, hogy látná mi van rajta. Így mindenki látja a sajátján kívül az összes többi cetlit. Ezek után megyünk körbe, lehet kérdezni, hogy rájöjj9n, ki ő éppen és amíg olyan kérdéseket tesz fel, amire igen (vagy igaz) a válasz, addig kérdezhet. Ha nem-et kap, akkor a következő jön. Hirtelen nekifutásból játszottunk is két kört, először Telapó voltam, másodjára a megtisztelő, Saddam Husszein szerepét kaptam :D A legviccesebb az volt, amikor két, egymás mellett űlő ember egyszerre kapta meg Albert Einsteint :D After work után úgy volt, hogy hazamegyünk és irány az Erasmus Sangria party, de az egész napos egyetemtől úgy elfáradtam, hogy inkább kihagytam.
Szombaton kora délután meglátogattuk a Götheborg nevű vitorlás hajót. Az a specialitása, hogy bár azt hiszem, van motorja, ha tehetik, vitorlával hajóznak és az egész hajó egy 18. század beli hajó másolata, kis újításokkal. Mivel a biztonsági előírások megkövetelik, ezért tele van elektromos dolgokkal, GPS, számítógépek, iránytűk, navigáció, telefon, internet stb. De az idegenvezető lány mondta, hogy próbáltak korhű technikával navigálni és egészen jól működött a dolog. Idegenvezetőnk egyúttal tengerész is volt a hajón, a hajó legelső útja Kínába vezetett és a hazafele úton már a lány is csatlakozott a legénységhez. Mesélte, hogy 80 ember volt a hajón, 4 műszakban, 4 óra munka, 8 óra szabadidő váltással. Megmutatta a legénységi szállást is, kb. két szobányi részen van elszállásolva az összes ember :) Mutatta, hogy van vagy 10 ágy, a többi embernek függőágyon kell aludnia, bár ő szívesebben választja azt, mert a hullámzás esetén az ágyon ide-oda verődik, a hálózsák meg kellemesen elringatja :D Mondta, hogy bár tudnak ivóvizet nyerni a tengervízből folyamatosan, elég hosszadalmas, így naponta 1 perc fürdés járt mindenkinek, amit úgy oldottak meg, hogy 3 naponta fürödtek, így akár 3 percet is lehetett pancsolni :D Kérdeztük, hogy mi a következő nagyobb útja a hajónak, mondta, hogy most egy teljes, világ körüli utat akarnak majd vele megtenni. A hajó után a mellette lévő épületben még DVD-ről megnéztük a hajó Kínába vezető útjáról szóló dokumentumfilmet is.
Szombat este révén megint csak nem maradhattunk buli nélkül, így Pavelék egy Taking-ur-shoes-off-pre-party -t csináltak :) (Vedd le a cipődet előbuli). A cipőlevételre a latyakos idő miatt volt leginkább szükség :) Bár nevében csak egy előbulinak volt kiírva, végülis olyan jól éreztük magunkat, hogy végig ott maradtunk, utána már nem mentünk sehova :) A buliba, ahogy illik, elvittem egy üveg pálinkát (illetve flakon, 0.5l-ös Coca-Cola-s flakonban ;) ). Egyszer csak megérkezett két srác és letettek a konyhaasztalra, az enyém közelébe egy ugyanolyan Coca-Colás flakont, ugyanolyan kinézetű folyadékkal benne. Gondoltam, csak megkérdezem már, hogy mit hoztak. Kiderült, hogy bolgárok és rakija (ракия) volt náluk :D A rakija tulajdonképpen törköly pálinka és véletlenül én is éppen a törkölyt vittem el, úgyhogy mosolyogva tapasztaltuk, tényleg közel ugyanaz a két ital :D Hajnal 3 körül, mikor végre én is a távozás mezejére léptem, még egész sokan, főként spanyolok maradtak ott :D
Következő hét eleje csendesnek ígérkezett, szerdán elmentünk szaunázni. Most sikerült Clement-t is elrángatnunk és a szaunában összefutottunk Salama-val is, aki egy egyiptomi CIRC-es srác. Kicsit későn mentünk, az uszoda meg csak 9-ig van nyitva, de mondta Salama, hogy neki van kulcs hozzá, úgyhogy 9 után is be tudtunk menni :) Szauna után, 10 óra körül még megnéztük a billiárd asztalokat és szerencsénkre az egyik szabad volt, így még néhány menet erejéig ottmaradtunk billiárdozni is :D
Csütörtökön aztán bekövetkezett az elkerülhetetlen, betöltöttem a negyedszázadot. Már gyanakodtam előre, mivel Tomás folyton kérdezgette, hogy meddig vagyok aznap suliban, és gyanúm be is igazolódott :) Mikor 1 óra körül hazaértem délután, Marketával közösen egy szülinapi tortával vártak :D A torta szerintem nagyon finom lett, Marketa morgott egy kicsit, hogy a liszt másmilyen itt, mint otthon, ezért a tészta nem lett jó. A tészta tényleg kicsit sűrűbb volt a kelleténél, de azt hiszem, a csokis, vegyesgyümölcsös teteje mindent jóvát tett, csak azért nem sikerült még befalnom, mert elég nagy torta lett :) Estére úgy volt, hogy megyünk egy diszkóba, bár már egyre kevesebb kedvem volt hozzá, mivel pénteken reggel 8-tól kötelező laborgyakorlat. 7 körül felhívott Pavel, hogy mit szólnék egy saját készítésű sushihoz náluk. Mivel még nem kóstoltam a sushit és még úgysem voltam szinte semerre a héten, gyorsan igent mondtam. Azt az egyet nem tudtam, hogy ki lesz a főszakács. Átérve kiderült, Pao, a katalóniai srác tud sushit csinálni. Így Pao vezetésével, német, cseh, francia és magyar összefogással elkészült az első sushim :D A nyers hal víz vagy pocsoja ízét annyira nemszerettem, de ezen kívül nagyon finom volt. Vettek hozzá mindent, ami kell, volt szója szósz és wasabi is. A vacsi után (amit egyben a születésnapi vacsorámnak is megtettünk :) ) ők elmentek a discoba, én már a másnapi koránkelés miatt inkább azt kihagytam.
Pénteken sikeresen teljesítettük az utolsó laborgyakorlatot is, úgyhogy mostmár a vizsga lesz a következő állomás. Suli után megint a Talang-ot válaszottuk, és bár most nem voltak már itt Willem barátai, megint játszottunk egy Ki vagyok én játékot (hmm, lehet, hogy tényleg ez a neve? :D ). Most csak egy kör volt, de megint sikerült két egymásmelletti embernek Angelina Jolie-t kapnia :D Engem most Zeusszal tiszteltek meg, de volt Popey, Darth Vader, Mohhamed, Borat és Alice (Alice Csodaországban-ból). After work után irány haza, majd a Salama születésnapjára kibérelt vonat buliba akartunk menni. Úgy volt, hogy este 9-től kezdődik, de mivel akkor még nem volt nyitva, így megint a hallgatói épület billiárdasztalainál kötöttünk ki :) 10 körül már bejutottunk a vonatba, a várakozásokkal ellentétben (150 körüli embert vártunk) alig volt 30-40 ember, úgyhogy egy kicsit beszélgettünk ott, aztán a többiek mentek discoba, én meg inkább jöttem haza pihenni.
Szombaton többen elmentünk a Haga karácsonyi piacra, de őszintén szólva nekem kicsit csalódás volt a dolog. Eleve csak délután 4-ig van nyitva, ami így kizárja szép fényeket, mert akkor még nappal van. A második csalódás az volt, hogy rengeteg süteményes volt, rengeteg rohaárus, kicsit kevesebb illatszeres és ékszeres, meg néhány kerámia/plüss figurás. De igazából egyedi vagy érdekes dolgot nem nagyon lehtett látni és ahol egy kicsit is érdekesebb lett volna, az utca szőkössége és a tömeg miatt szinte lehetetlen volt szétnézni. Elég hamar be is jártuk, a többiek még kávézóba akartak beülni, nekünk Tomással már elég volt a kintlétből és éhesek is voltunk, így inkább hazajöttünk.
Vasárnap a többiek mentek a Volvo múzeumba, de az engem már mégegyszer nem érdekelt, így nem tartottam velük. Tomással inkább egy LAN party-t akartunk csinálni, de végül résztvevők hiányában elmaradt(mindenki hozta volna a laptopját és egymás ellen játszottunk volna valamivel).
Most meg már egyre közelít a vég, Tomás már dec. 17-én megy haza, de már most hétvégén elkezdenek hazaindulni az emberek. Lassan mindenki készül az utolsó vizsgákra és a búcsúzkodásra, én is már egyre közelebb érek az államvizsgához is, ha minden igaz, az Erasmus-on kívül már minden el van intézve és ha ez is rendben lesz, akkor január 10-11. jöhet a végső megmérettetés.
A Stockholm utáni héten pénteken megint összeszerverztünk egy after work-öt. Szokás szerint egész nap egyetem, majd az egyetem után mentönk megint a Talang-ba, ahol már voltunk egyszer. Most változott egy kicsit a társaság, mivel Willemnél látogatóban volt 3 holland barátja, így ők is csatlakoztak. Miután már meguntuk az evést, nekiálltunk játszani. A játék nevét nem tudom, annyi a lényeg, hogy mindenki felír egy kis cetlire egy híres élőlény nevét, majd odaadja a mellette űlőnek, aki felrakja a homlokára anélkül, hogy látná mi van rajta. Így mindenki látja a sajátján kívül az összes többi cetlit. Ezek után megyünk körbe, lehet kérdezni, hogy rájöjj9n, ki ő éppen és amíg olyan kérdéseket tesz fel, amire igen (vagy igaz) a válasz, addig kérdezhet. Ha nem-et kap, akkor a következő jön. Hirtelen nekifutásból játszottunk is két kört, először Telapó voltam, másodjára a megtisztelő, Saddam Husszein szerepét kaptam :D A legviccesebb az volt, amikor két, egymás mellett űlő ember egyszerre kapta meg Albert Einsteint :D After work után úgy volt, hogy hazamegyünk és irány az Erasmus Sangria party, de az egész napos egyetemtől úgy elfáradtam, hogy inkább kihagytam.
Szombaton kora délután meglátogattuk a Götheborg nevű vitorlás hajót. Az a specialitása, hogy bár azt hiszem, van motorja, ha tehetik, vitorlával hajóznak és az egész hajó egy 18. század beli hajó másolata, kis újításokkal. Mivel a biztonsági előírások megkövetelik, ezért tele van elektromos dolgokkal, GPS, számítógépek, iránytűk, navigáció, telefon, internet stb. De az idegenvezető lány mondta, hogy próbáltak korhű technikával navigálni és egészen jól működött a dolog. Idegenvezetőnk egyúttal tengerész is volt a hajón, a hajó legelső útja Kínába vezetett és a hazafele úton már a lány is csatlakozott a legénységhez. Mesélte, hogy 80 ember volt a hajón, 4 műszakban, 4 óra munka, 8 óra szabadidő váltással. Megmutatta a legénységi szállást is, kb. két szobányi részen van elszállásolva az összes ember :) Mutatta, hogy van vagy 10 ágy, a többi embernek függőágyon kell aludnia, bár ő szívesebben választja azt, mert a hullámzás esetén az ágyon ide-oda verődik, a hálózsák meg kellemesen elringatja :D Mondta, hogy bár tudnak ivóvizet nyerni a tengervízből folyamatosan, elég hosszadalmas, így naponta 1 perc fürdés járt mindenkinek, amit úgy oldottak meg, hogy 3 naponta fürödtek, így akár 3 percet is lehetett pancsolni :D Kérdeztük, hogy mi a következő nagyobb útja a hajónak, mondta, hogy most egy teljes, világ körüli utat akarnak majd vele megtenni. A hajó után a mellette lévő épületben még DVD-ről megnéztük a hajó Kínába vezető útjáról szóló dokumentumfilmet is.
Szombat este révén megint csak nem maradhattunk buli nélkül, így Pavelék egy Taking-ur-shoes-off-pre-party -t csináltak :) (Vedd le a cipődet előbuli). A cipőlevételre a latyakos idő miatt volt leginkább szükség :) Bár nevében csak egy előbulinak volt kiírva, végülis olyan jól éreztük magunkat, hogy végig ott maradtunk, utána már nem mentünk sehova :) A buliba, ahogy illik, elvittem egy üveg pálinkát (illetve flakon, 0.5l-ös Coca-Cola-s flakonban ;) ). Egyszer csak megérkezett két srác és letettek a konyhaasztalra, az enyém közelébe egy ugyanolyan Coca-Colás flakont, ugyanolyan kinézetű folyadékkal benne. Gondoltam, csak megkérdezem már, hogy mit hoztak. Kiderült, hogy bolgárok és rakija (ракия) volt náluk :D A rakija tulajdonképpen törköly pálinka és véletlenül én is éppen a törkölyt vittem el, úgyhogy mosolyogva tapasztaltuk, tényleg közel ugyanaz a két ital :D Hajnal 3 körül, mikor végre én is a távozás mezejére léptem, még egész sokan, főként spanyolok maradtak ott :D
Következő hét eleje csendesnek ígérkezett, szerdán elmentünk szaunázni. Most sikerült Clement-t is elrángatnunk és a szaunában összefutottunk Salama-val is, aki egy egyiptomi CIRC-es srác. Kicsit későn mentünk, az uszoda meg csak 9-ig van nyitva, de mondta Salama, hogy neki van kulcs hozzá, úgyhogy 9 után is be tudtunk menni :) Szauna után, 10 óra körül még megnéztük a billiárd asztalokat és szerencsénkre az egyik szabad volt, így még néhány menet erejéig ottmaradtunk billiárdozni is :D
Csütörtökön aztán bekövetkezett az elkerülhetetlen, betöltöttem a negyedszázadot. Már gyanakodtam előre, mivel Tomás folyton kérdezgette, hogy meddig vagyok aznap suliban, és gyanúm be is igazolódott :) Mikor 1 óra körül hazaértem délután, Marketával közösen egy szülinapi tortával vártak :D A torta szerintem nagyon finom lett, Marketa morgott egy kicsit, hogy a liszt másmilyen itt, mint otthon, ezért a tészta nem lett jó. A tészta tényleg kicsit sűrűbb volt a kelleténél, de azt hiszem, a csokis, vegyesgyümölcsös teteje mindent jóvát tett, csak azért nem sikerült még befalnom, mert elég nagy torta lett :) Estére úgy volt, hogy megyünk egy diszkóba, bár már egyre kevesebb kedvem volt hozzá, mivel pénteken reggel 8-tól kötelező laborgyakorlat. 7 körül felhívott Pavel, hogy mit szólnék egy saját készítésű sushihoz náluk. Mivel még nem kóstoltam a sushit és még úgysem voltam szinte semerre a héten, gyorsan igent mondtam. Azt az egyet nem tudtam, hogy ki lesz a főszakács. Átérve kiderült, Pao, a katalóniai srác tud sushit csinálni. Így Pao vezetésével, német, cseh, francia és magyar összefogással elkészült az első sushim :D A nyers hal víz vagy pocsoja ízét annyira nemszerettem, de ezen kívül nagyon finom volt. Vettek hozzá mindent, ami kell, volt szója szósz és wasabi is. A vacsi után (amit egyben a születésnapi vacsorámnak is megtettünk :) ) ők elmentek a discoba, én már a másnapi koránkelés miatt inkább azt kihagytam.
Pénteken sikeresen teljesítettük az utolsó laborgyakorlatot is, úgyhogy mostmár a vizsga lesz a következő állomás. Suli után megint a Talang-ot válaszottuk, és bár most nem voltak már itt Willem barátai, megint játszottunk egy Ki vagyok én játékot (hmm, lehet, hogy tényleg ez a neve? :D ). Most csak egy kör volt, de megint sikerült két egymásmelletti embernek Angelina Jolie-t kapnia :D Engem most Zeusszal tiszteltek meg, de volt Popey, Darth Vader, Mohhamed, Borat és Alice (Alice Csodaországban-ból). After work után irány haza, majd a Salama születésnapjára kibérelt vonat buliba akartunk menni. Úgy volt, hogy este 9-től kezdődik, de mivel akkor még nem volt nyitva, így megint a hallgatói épület billiárdasztalainál kötöttünk ki :) 10 körül már bejutottunk a vonatba, a várakozásokkal ellentétben (150 körüli embert vártunk) alig volt 30-40 ember, úgyhogy egy kicsit beszélgettünk ott, aztán a többiek mentek discoba, én meg inkább jöttem haza pihenni.
Szombaton többen elmentünk a Haga karácsonyi piacra, de őszintén szólva nekem kicsit csalódás volt a dolog. Eleve csak délután 4-ig van nyitva, ami így kizárja szép fényeket, mert akkor még nappal van. A második csalódás az volt, hogy rengeteg süteményes volt, rengeteg rohaárus, kicsit kevesebb illatszeres és ékszeres, meg néhány kerámia/plüss figurás. De igazából egyedi vagy érdekes dolgot nem nagyon lehtett látni és ahol egy kicsit is érdekesebb lett volna, az utca szőkössége és a tömeg miatt szinte lehetetlen volt szétnézni. Elég hamar be is jártuk, a többiek még kávézóba akartak beülni, nekünk Tomással már elég volt a kintlétből és éhesek is voltunk, így inkább hazajöttünk.
Vasárnap a többiek mentek a Volvo múzeumba, de az engem már mégegyszer nem érdekelt, így nem tartottam velük. Tomással inkább egy LAN party-t akartunk csinálni, de végül résztvevők hiányában elmaradt(mindenki hozta volna a laptopját és egymás ellen játszottunk volna valamivel).
Most meg már egyre közelít a vég, Tomás már dec. 17-én megy haza, de már most hétvégén elkezdenek hazaindulni az emberek. Lassan mindenki készül az utolsó vizsgákra és a búcsúzkodásra, én is már egyre közelebb érek az államvizsgához is, ha minden igaz, az Erasmus-on kívül már minden el van intézve és ha ez is rendben lesz, akkor január 10-11. jöhet a végső megmérettetés.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)