Nagy fába vágtam a fejszémet, így fél hónappal a hazajövetel után megpróbálom leírni az utolsó napok történéseit. Ott hagytam abba legutóbb, hogy Tomás és Marketa búcsúestjére készültünk. Napközben Tomás még elment vizsgázni, úgyhogy csak kora délutántól volt elérhető. Estére elígérkeztünk Pavelékhoz egy prepartyra, de előtte még Marketa is bejelentkezett hozzánk, hogy elhozza a megmaradt kajáit, amit meg kell ennünk :) Marketa kicsit későn érkezett, este 8 után, de nem keseredtünk el Tomással, addig is beszélgettünk és elfogyasztottuk a még megmaradt kevéske slivovicáját :) Miután megjött Marketa, nekiálltunk kitalálni, hogy mit is csináljunk a kajával. Hozott krumplit, hagymát, fokhagymát (egy fejet, aminek nagyon örültem, mert már csak 3 fej volt otthon másfél hétre :D ), húsgolyókat, sonkát és még egy-két dolgot. Végül az egyszerűség jegyében kitaláltuk, hogy mindent felvágunk, be a tepsibe és megsütjük :) Így egy órás előkészítés és sütés után 3-an ültük körbe a tálat és faltuk a vegyesvágottat. Kaja után átmentünk Pavelékhez, ahol szokás szerint már egész sokan összegyűltek. Éjfél körül jött Stefan, hogy megtörtént, ami eddig még sohasem, panaszkodtak a hangra a szomszédok. Mivel úgyis menni akartak tovább, gyorsan összekapta magát szinte mindenki és elindultak a városba. Mi viszont nem akartunk diszküba menni és Tomás utolsó estélyét sem akarta ott tölteni, úgyhogy Pavellel és még néhány emberrel együtt maradtunk beszélgetni.
Másnap reggel korán keltem, hogy bemenjek az egyetemre nyomtatni és el tudjak még búcsúzni Tomástól. Tomással közösen nekiálltunk rendet rakni, takarítani egy kicsit, majd szépen lassan sikerült neki elkészülnie, már izgult, hogy lekési a buszát. Még egy utolsó búcsúzás és elindult hazafelé. Megbeszéltük, hogy ha tudok, akkor meglátogatom Csehországban, de ő is jöhet felénk nyugodtan. El akartam kísérni a villamossal, de rájöttem ,hogy már nincs időm elmenni a suliba nyomtatni és adminisztrációt intézni, mert déltől a tmég megmaradt emberek egy részével az archipelagóra akartunk kilátogatni. Összeszedtem a szükséges dolgokat és felkerekedtem. Az idp angyon jó volt, szinte felhőt sem láttunk. Meglepetésemre mgóég az eredetileg tervezettnél is több ember jött, úgyhogy kb. 10-en vágtunk neki a túrának. Mivel hamarabb sötétedik és a legtávolabbi szigeten már mindenki volt többször is, ezért most a legnagyobb szigetet néztök ki úticélul. Pavel és Matthias már előre szólt, hogy ők geocachingolni is akarnak (GPS-es kincsvadászat), Pavelnek van egy vándorérméje, amit valami jó helyre el akar rejteni. A hajót simán elértük, nem így Willem és Marianne, nekik futni kellett, hogy elkapják. Viszont így legalább sok fényképen fognak szerepelni :D A sziget nagyon gyönyörű volt fotózkodtunk egy csomót, amíg világos volt, készült sok csoport és ugrálós kép is :D Igazából valahogy így képzeltem el az északi területeket mindig is, ahogy aznap a sziget kinézett. Igyekszem majd képeket feltenni róla, egyszerűen gyönyörű volt. Pavel geocachingolása végül 2 kincs megtalálásához is vezetett, az első nem volt nehéz, a templom előtt egy padra volt mágnessel felrakva, nem is volt benne semmi, csak egy papír a megtalálók adataival, így Matthias és Pavel is odaírta magát, majd visszatették. A másik kincset már a túra végén kerestük, néhányan haza is mentek addigra. Megtetszett ez a geocaching, szerintem ha lesz alkalmam, én is szórakozok majd vele, GPS-em úgyis van. A második kincs már egy nagyobb doboz volt, benne egy cseh által elindított szoborral, ami Franciaországba igyekezett. Pavel gondolkodott is, hogy vissza kéne vinni csehbe, de végül odaadta Coline-nak, had legyen Franciaországba :D Ő meg beletette a régebben talált érméjét, mondta, hogy neten közzéteszik majd és várja, hogy mikor találják meg. Kincsvadászatból visszafele pont sötétedés környékére értünk vissza a lakott részre. A hajóig még volt közel egy óránk, úgyhogy nekiálltunk valami helyet keresni, ahova beülhetünk. Találtunk is egy szállót, ahol leültettek minket valami előszoba/nappali szerűségben. Rendes, fatüzelésű kandalló, könyvespolc, nagyon szépen berendezett szoba volt, kaptunk kávét és süteményt is (persze megkérték az árát, de nem éreztük soknak a gyönyörű helyért cserébe). Olyan hangulata volt, mintha egy családi házba engedtek volna be minket. Megvártuk a hajónkat, majd szépen hazahajókáztunk.
Este Stijn, egy holland srác előbulijába kezdtünk, majd éjfél körül elmentünk a búcsú Erasmus party-ra. A buli és az előbuli sok érdekeset nem tartogatott, talán csak annyit, hogy szinte mindenki svéd zászlókkal rohangált és mindenkivel iratta alá. És még egy: az Erasmus buliba menet kértem egy velünk szóba elegyedő svéd sráctól snus-t. Ez olyasmi, mintha egy kis teafilterbe raknának dohányt, sót és talán némi aromát. Már mondták többen, hogy elég kemény dolog (a svédek amúgy simán, cigi helyett használják, legalább nem füstöl), de tényleg nem semmi volt. Marta a számat először és tényleg kicsit megkavarta a gyomromat, nem csodálom, hogy néhányan állítólag hánytak is tőle először. Minden esetre úgy döntöttem, hogy erre sem fogok rászokni :)
Szombaton sushival kezdtük a napot. Pavellal és Matthiassal elmentünk egy sushi étterembe. A helység nem volt túl nagy, de pont volt helyünk. A berendezés nem volt hivalkodó, de japán érzetet keltett, a felszolgálók is japánok voltak, nem is nagyon tudtak angolul :) Mind a 3-an, kis félreértések után sikeresen levest és 9 sushiból álló tálat rendeltünk (5 sushi, 4 maki plusz némi gyömbér). Egészen finom volt, bár a kínai kaját még mindig jobban szeretem. Matthias is csak egyszer fulladt meg majdnem a wasabitól :D Sushi után még mászkáltunk egy kicsit a városban, aztán irány Ostkupan, Willem surströmming partyjára. Ez a svéd szó egy tipikus svéd ételt, valami rothasztott hal szerűséget takar. Mi cselesen csak döglött halnak hívtuk, ami valljuk be, annyira nem pontos :D Elmentünk az Ostkupan mögötti erdőbe, Willem vett tüzifát, én meg kicipeltem :) Már előre kinézett egy tisztást, oda mentünk és nekiálltunk tábortüzet gyújtani. Ez a hideg és a sok hó miatt nehezen ment, de végül egész szép tüzet kerekítettünk :) (igaz, egy üveg spiritusz ráment és majd egy csomag mécses gyertya). Csak úgy magamnak az ottlévők: Matthias R, Matthias K, Stefan, Kerstin, Willem, Marianne, Tobi, Coline és Pavel. Nemsokkal megérkezés után előkerült 3 popsí is (nemtudom a nevét, a műanyag fenékcsúszó cucc). Onnantól Stefan, Kerstin és Tobiastól szinte el sem lehetett venni, végig csúszkáltak, még hazafelé úton is :) Egy idő után Willem elérkezettnek látta az időt a döglött hal felbontására. Mivel azt hallottuk, hogy nagyon büdös, ezért inkább távolabbra ment és szatyorba csomagolva szúrta fel a konzervet egy késsel. Lehetett látni, hogy terjed a szag, az emberek a konzervhez való közelség sorrendjében kezdtek fulladozni :) A legpontosabb hasonlat talán az lenne, hogy olyan szaga volt, mint egy jó érett fingnak :D De már nem volt visszaút, meg kellett kóstolni. Mindenki egyesével, legalább 2 fényékepző és egy kamera előtt meg kellett, hogy egyen egy falatot :D A németek nagy része majdnem elhányta magát, én csak azt mondtam, hogy soha többet ilyet, Coline-nak még majdnem ízlett is. Az egészben talán a legjobb még a kovászosuborkára emlékeztető íz volt. Ha már megvettük, elégettük az összes fát és a maradék gyertya nagyrészét is, majd szedelőzködtünk és irány haza, 8-tól Tobiasnál előbuli, aztán meg FestU karácsonyi buli a hallgatói szövetség épületében.
Nekem nem sikerült időben jegyet vennem, úgyhogy kicsit izgulva mentem Tobiashoz és mondtam, hogy nekem majd el kell mennem még jegyért is. Szerencsére 10 percre lakott az egyetemtől, így nem volt sok idő. Elmentem és némi szerencsétlenkedés után (ide-oda terelték a jegyvevő sort) boldog tulajdonosa lettem egy jegynek. Vissza Tobiashoz, majd úgy egy óra múlva közösen visszajöttünk a buliba. Ezúttal már jóval kisebb volt, kb. 3 tánctér volt az egészben (az elsőn még 7 volt) és nem is annyira tetszett, de legalább sok volt az ismerős. Hivatalosan ez a buli lett volna Coline búcsúbulija is.
Vasárnap napközben souvenir boltokat látogattam, az elsőben még Stefannal és Kerstinnel is összefutottam :) Estére, mivel sok embernek volt még ingyen mozijegye, megszerveztünk egy mozilátogatást, ahol nekem is jutott az ingyen jegyből, így megnéztük a The Town című filmet. Mivel hóproblémák miatt Párizs nem fogadott repülőt, ezért Coline még mindig ott volt, ő is csatlakozott hozzánk :) . Annyira nem nyűgözött le a film, de egyszer azért elment. Hazafele menet várnunk kellett a villamosra, így kitalálták ,hogy sétáljunk le még egy megállót addig is. Ahogy elindultunk, keresztül akartunk vágni egy nagy, hóval borított üres területen. Ez hibának bizonyult: ahogy mindenki odaért, egy óriási hócsata vette kezdetét, így néhány villamost bizony le is késtünk :) Stefan és Kerstin egyszer megpróbáltak hazamenni, de a következő megállóban leszálltak és visszajöttek a csatába :D Mikor végre mindenki elfáradt, akkor megvártuk a villamost és eléggé havasan, de hazamentünk.
Hétfő volt az utolsó napja szinte mindenkinek Göteborgban, így estére megbeszéltünk egy bowlingozást. Napközben, mivel kajakészleteim még mindig óriásiak voltak, megpróbáltam minél több mindent egybe főzni, de így is maradt sok kajám. Este a bowlingra összegyűltünk 12-en, így pont 6-6an tudtunk játszani 2 pályán. 2 órát elbowlingoztunk, amire rá is ment az összes még meglévő koronám. Sebaj, gondoltam, a 4 napot már kibírom készpénz nélkül. Bowling után elbúcsúztak a másnap hazamenők, ez Willemet, Mariannet, Matthias K-t, Pavelt, Stefant és Kerstint jelentette. Gyakorlatilag minden még addig ott maradt ismerősömet. Onnantól már csak 2-en voltak, akikkel tartottam a kapcsolatot, Matthias R és Tobias.
Kedden hazajött Stockholmból Celiné, úgyhogy délelőtt vele takarítgattuk a lakást, mivel ez volt neki is az utolsó napja ott, hazalátogatás előtt (ő még visszamegy egy félévre majd). Dél körül végül ő is elment, így innentől már végleg egyedül maradtam a lakásban (Reza szombat körl ment haza, el sem búcsúzott, bár annyira nem is éreztem hiányát). Este Tobias lakásán gyűltünk össze mindhárman, elmentünk pizzázni, meg beszélgettünk, viszont mivel kedd volt, így éjfél körül távozóra fogtuk Matthiassal.
Szerda volt az utolsó teljes napom nekem is és Tobinak is. Napközben vele és Matthiassal elmentünk a városba ajándékokat nézegetni még utoljára, meg kávézni egyet. Estére Matthiashoz beszéltünk meg találkozót, mindenki viszi a maradék kajáját és amit tudunk, megesszük, amit nem tudunk, az Matthiasra marad (ő januárig még kint maradt, a családja ment hozzá karácsonyozni). Tobi kis késéssel érkezett, mi addig nekiálltunk előkészíteni a dolgokat, végül röstit csináltunk barna szaftos hússal (nem tudom, mi lehetett pontosan a magyar neve :D) Evés után meg kocsmatúrát akartunk, de úgy elment az idő, hogy végül úgy döntöttünk, 1-2 kocsma lesz csak belőle :) Az este végén, 1 óra körül elbúcsúztunk, immár végleg egymástól, másnap már Tobival készülődni fogunk és megyünk haza.
Az utolsó napomat korán kezdtem, 8 előtt keltem, mert a házat még ki kellett takarítanom, bepakolni a táskámba, levinni a szemetet és kidobnom a fél lakást, valamint a kulcsomat leadni az SGS irodában. Azt hittem, bőven lesz időm, a végére viszont már taxit kellett igénybe vennem, mert nem bírtam a csomagot és időm sem volt. Persze, a táskám azzal kezdte, hogy a vállpántja tönkre ment, így a 30 kilós táskámat, kerekek nélkül, csak kézben tudta cipelni. A taxis nem beszélt angolul, nagynehezen megértettem vele magamat, lehetett kártyával fizetni, kezdtem örülni... Egészen odáig, míg kiderült, hogy lehet kártyával fizetni, de nem az én fajtával :( Így utolsó nap, a reptérre menet kénytelen voltam euróval fizetni (még szerencse, hogy az volt nálam, a koronámat hétfőn elköltöttem), amit persze a taxis nagyon rossz áron váltott és koronát adott vissza belőle. Semmi gond, irány a reptéri transzfer. Kiderült, hogy a busz nem onnan megy, ahova érkezik a reptérről, 30 kilós csomaggal felkerekedhettem hát kideríteni, hogy honnan megy. Indulás előtt 5 perccel megtaláltam, boldogan vonszoltam a csomagomat a buszra, ahol csak bankkártyával lehet jegyet venni... Természetesen a fél év alatt ez volt a második gép, ami ezt a fajta bankkártyát nem fogadta el :( Így örömmel leszenvedtem a táskámat a buszról és megvettem a jegyet az állomás épületében. Még szerencsére elértem ugyanazt a buszt..., csak kiderült, hogy csordultig tele van, 4-őnket otthagyott, de megnyugtatott, hogy 25 perc múlva jön a következő.Mint kiderült, sorstársaim között 2 magyar srác volt, így velük beszélgettem ezidő alatt. A reptéren, óriási meglepetésemre már semmivel sem volt gond, sikeresen becheckoltam rövid idő alatt, a táskám elfogadhatóan nehéz volt, mind a kettő. A terminálnál még a duty-free-ben elköltöttem a maradék koronámat (olyan árak voltak, hogy nem volt nehéz), majd fél óra várakozás után, az elsők között szálltam fel a gépre. A gép egy Airbus A320-as volt, teljesen tele, minden ülőhely foglalt volt! Néhány kézipoiggyászt le is vittek a feladottak közé, szerencsére az enyémet nem :) A gép minden gond nélkül megérkezett Pestre, az IC-re kaptam helyjegyet, így innentől már csak párszáz métert kellett lépcsőznöm és cipelnem a csomagomat a vasútállomásra. Furcsa módon semmi baja nem lett a poggyászomnak és én is többnyire egyben megérkeztem.
Ezzel gyakorlatilag az Erasmus korszakom lezárult. Már itthon is túlvagyok az adminisztráción (sőt, e sorok írásakor már a sikeres államvizsgán is :D ). Visszanézve a kint töltött időt, nagyon jó volt, egy percig sem bántam, hogy vállalkoztam a nagy útra. A svédek nagyon rugalmasak voltak, igazán nagy gondom soha nem akadt, és így utólag talán azt sajnálom egy picit, hogy csak Stockholmba utaztam el, 1-2 utazás még belefért volna. Nagyon megkedveltem a többi cserediákot, reménykedek benne, hogy még fogok találkozni legalább néhányukkal. Az biztos, hogy ha Németországban vagy Csehországban (esetleg Franciaországban) járok, akkor lesz kit meglátogatni :D A fényképeket még mindig lustaságom tartja fogva, idővel talán majd azokat is sikerül felmásolnom. Göteborgba is szívesen visszatérnék, bár sok svéddel nem barátkoztam össze, fél éven belül szinte senkit sem fogok ott ismerni. Ha valaki véletlenül még néha erre nézne, talán egy bejegyzést teszek majd, amiben megpróbálom összegyűjteni a félév tapasztalatait, tanácsokat és érdekes dolgokat leírni a svéd életről.
2011. január 11., kedd
2010. december 24., péntek
Újra itthon
Gyors bejegyzés, tegnap este sikeresen hazaérkeztem, repülő, vonat nem késett. Még egy utolsó bejegyzésre majd összeszedem a gondolataimat, de mostmár lehet személyesen is zaklatni a bátraknak :D Magyar telefonszámom újra él.
Boldog karácsonyt mindenkinek!
Boldog karácsonyt mindenkinek!
2010. december 16., csütörtök
Célegyenes
Célegyenesben, bár annyira nem hajtok, hogy elsőnek fussak be. Lassan mondhatom (sajnos?!), hogy eltelt ez a félév. Mai nappal hivatalosan is megkezdődött az utolsó hetem itt. Valamint ez az utolsó teljes napja Tomás-nak is, holnap indul haza. De előbb nagyjából sorba az elmúlt időszak.
Kedden Marianne tartott magának egy születésnapi bulit, amire hivatalos voltam. Este 9-re mentünk, végül úgy alakult, hogy ketten Matthias-sal, a többiek már vagy ott voltak, vagy később érkeztek. Mint később kiderült, néhányan már délután 4 óta segédkeztek Marianne-nek feldíszíteni a szobát néhány lufival és szalagokkal, valamint csináltak egy mézeskalács házikót is :) Kis létszámú, de ennek ellenére vidám buli volt, játszottunk valami német gyerekjátékot: bekötött szemmel, egy fakanállal a padlót ütögetve, hideg-meleg utasításokat figyelve, meg kellett keresni egy lefordított edényt, ami alatt jutalom volt (eredetileg a gyerekeknek cukorka, természetesen mi a kicsit öregebb verziót játszottuk ;) ). Pavel és Matthias megint nem bírt magával, ezúttal is belekezdtek szokásos bírkózásukba, mindig nekiállnak, ha valami házibuliba vannak :D Természetesen semmi komoly, csak ha már lehet, miért ne csinálják? :) De úgy általánosságban is, néha nehéz volt elhinni, hogy mindenki 22-23 év felett van... :) Sokaknak viszont még beadandója volt, így kicsivel éjfél után távozásra fogtuk a dolgot.
Csütörtökön meglátogattuk a karácsonyi vásárnak hitt Liseberg vidámparkot. Végülis, volt vásár, még tán nagyobb is, mint múltkor a Haga-ban, de az igazat megvallva, szerintem ugyanígy néz ki a park nyáron is, csak nincs hó :) Az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, bár a hőmérő csak -6 °C mutatott, mindenki majd' megfagyott. Szerencsére a park különböző pontjain elhelyeztek melegedőket, gyakorlatilag grillező állványokat, tele faszénnel :D
A melegítőkön kívül volt még jégkorcsolya show, természetesen a karácsonnyal kapcsolatos, mindenhol glögg-öt (gyakorlatilag forraltbor) árultak, láttunk jégszobrokat, mehettünk volna itt is jégbárba, de most kihagytuk :) Volt még rögtönzött állatkert is, végre láttam rénszarvasokat is :D Ami a gyengébb idegzetű olvasóimnak nem fog tetszeni, inkább ugorják át ezt a sort: még meg is kóstoltam 2 fajta rénszarvas húst! (bocsi Rudolf). Vásárolni végül itt sem sikerült, többnyire csak kajákat árultak. Viszont sikerült lemaradnom egy nagy adag csokiról: a parkban mindenfele van szerencsekerék, ahol 20 számra lehet fogadni, darabonként 20 koronáért és ha a te számod jön ki, nyertél egy több kilós édességet. Ez szinte az összes boltban kapható édességgel megvan, a pontos méret az édesség fajtájától függ (2 kg - 5 kg közt láttunk mindent). Mikor októberben Tomásékkal itt voltunk, akkor 3-an megpróbáltunk egyet, persze 1 számmal mellém lőttek. Most inkább kimaradtam belőle, mikor Coline, Marie és Matthias kipróbálták a szerencséjüket. Gondolom, meg sem kell említeni, hogy ez a kép lett a végeredmény:
Pénteken nem mentem after work-re, mert egyrészt más sem ment, másrészt azt hittem, hogy este lesz egy búcsúbuli, ami végülis szombaton volt, csak rosszul emlékeztem :) Péntek estére nem voltam hivatalos sehova, így Tomás biliárd felhívására azonnal igent mondtam. Velünk jött még Clemont és Vincent is, két francia srác. Az indulás érdekes volt, mert mindketten úszónadrágot is hoztak :D (angolul a pool egyaránt jelent medencét és biliárd egy fajtáját is :) ). Sebaj, nem zavarta őket, hogy biliárdozni akaruk és nem úszni, úgyhogy irány a Chalmers. Balszerencsénkre mind a két asztal foglalt volt és végülis nem is szabadult fel, mint a végén kiderült, valami privát bajnokságot játszottak :( Cserébe viszont nekiálltunk Fifa 2010-ezni a folyosón elhelyezett XBox-on :D Természetesen itt még az is van.
Szombaton este Katia ukrán búcsúbulijára voltunk hivatalosak. Este 7-re, szinte percre pontosan megérkeztünk, mert kaját is ígért :) Ekkor még szinte senki sem volt ott, de még az étel sem volt kész. Mire kész lett, egész szép számmal összegyűltünk :) Kiderült, hogy Katia nem egyedül kellett, hogy dolgozzon, segítségére volt Tati is, egy másik ukrán lány, akivel nem nagyon találkozott eddig senki, köszönhetően annak, hogy nem cserediák :) Csak a férjével van itt (aki viszont kolumbiai cserediák a Chalmers-ben), Tati csak svédül tanul az egyetemen. Kicsit meglepődtem, amikor Tati ezt elmesélte, ugyanis ő sem tűnt idősnek, de az oldalán lévő kolumbiai gyerek meg végképp nem. Végülis mondta, hogy Amerikában ismerkedtek meg, mikor Tati táborvezető volt kint és a házasság már azért is praktikus, mert más országokba elég nehéz lenne különben közösen intézni az ügyeket. (jah, Tati-t megkérdeztem, ő 23 éves :) ) A lányok egész tartalmas és finom vacsorát dobtak össze, sajnos a nevét egyiknek sem tudtam megjegyezni, de volt ott répás-hagymás lepény, főtt tojásos, kukoricás és még pár dolgos rizs, dinsztelt hagymával leöntött, törtkrumplival töltött tészta, tejföllel és sült krumpli hagymával és szalonnadarabbal (ezek egy fogpiszkálóra felszúrva). Eleinte féltem hogy kevés lesz ennyi éhes diáknak, de a végén még maradt is :D Evés után valami játékot akartak játszani, de nem mindenki ismerte és a szabályismertetés sem tette sokkal világosabbá a dolgokat, úgyhogy kicsit káosz lett a dologból, de azért jól elszórakoztak :D Én mindenesetre inkább visszamentem a konyhába cigizni Katia lengyel szobatársával és Tati-val (természetesen ők cigiztek, én csak beszélgettem). A játék végesztével még egy kicsit beszélgetüünk, majd elbúcsúztunk Katia-tól, többségünk nem egyhamar fog vele találkozni, ha egyáltalán fog (ő ugyan még másfél évig itt lesz, de most elment a barátjához Mexikóba).
Vasárnap Tomás és Marketa közreműködésével biliárdoztunk Ostkupanban. Marketa ott lakik és lefoglalta nekünk az ottani biliárdasztalt. A közelgő vizsgák miatt Tomás jegyzetekkel vágott neki az útnak, de végül Marketa olvasgatta őket egész idő alatt, mivel játszani nem akart. Így Tomással ketten kínoztuk az asztalt :D
Hétfőn megtörtént az első vizsgám, egészen bizakodó vagyok, bár végülis a Network Security (hálózat biztonság) tárgy elég nagy részét már azelőtt tudtam, mielőtt elkezdődött :) Vizsga után hazaérve Tomás azzal fogadott, hogy Marketa megint lefoglalta a biliárdot, úgyhogy ha kedvem van, menjek. Természetesen mentem :) Eleinte Marketa lakótársa is csatlakozott hozzán, de később neki mennie kellett, úgyhogy onnantól 3-asban folytattuk tovább. Este 9 körül le is járt a foglalás és fáradtunk is, úgyhogy hazafelé vettük az irányt.
Szerdán lement az utolsó svéd vizsgám és nagy valószínűséggel az utolsó vizsgám hallgatói korszakomban (az államvizsgán már nem leszek hallgató). Programming Paradigm (programozási paradigmák :) ), az esélytelenek nyugalmával indultam neki, gondoltam, megcsinálom, amit tudok, aztán irány haza. Természetesen a tanárok kitoltak velem, a ponthatár a 3-ashoz jóval 50% alatt volt és a feladatok sem voltak (remélhetőleg :) ) annyira nehezek, mint vártam, úgyhogy most mehet az izgulás, hogy vajon mégis meglesz-e :D Jah, izgulás: természetesen továbbra sem tudtam elintézni a vizsgák gyorsított kijavítását, így izgulhatok, hogy január 7-ig meg lesz-e az eredmény olyan formában, amit ottgon is elfogadnak.
Ezennel lezárult a Chalmerses korszakom, még egy-két hivatalos papírt el kell intéznem, de innentől a sulival semmi teendőm, a hátralévő egy hét teljesen szabad. Ma valahogy megpróbálom elbúcsúztatni Tomást, eljött ez is, holnap délután indul a busza haza (Marketával együtt). Szépen lassan mindenki hazaszivárog, szerintem a hétvége elmúltával már nem sokan leszünk itt... Úgyhogy most remélhetőleg nem sok szabadidőm lesz, igyekszünk tartalmasan eltölteni az utolsó napokat!
Kedden Marianne tartott magának egy születésnapi bulit, amire hivatalos voltam. Este 9-re mentünk, végül úgy alakult, hogy ketten Matthias-sal, a többiek már vagy ott voltak, vagy később érkeztek. Mint később kiderült, néhányan már délután 4 óta segédkeztek Marianne-nek feldíszíteni a szobát néhány lufival és szalagokkal, valamint csináltak egy mézeskalács házikót is :) Kis létszámú, de ennek ellenére vidám buli volt, játszottunk valami német gyerekjátékot: bekötött szemmel, egy fakanállal a padlót ütögetve, hideg-meleg utasításokat figyelve, meg kellett keresni egy lefordított edényt, ami alatt jutalom volt (eredetileg a gyerekeknek cukorka, természetesen mi a kicsit öregebb verziót játszottuk ;) ). Pavel és Matthias megint nem bírt magával, ezúttal is belekezdtek szokásos bírkózásukba, mindig nekiállnak, ha valami házibuliba vannak :D Természetesen semmi komoly, csak ha már lehet, miért ne csinálják? :) De úgy általánosságban is, néha nehéz volt elhinni, hogy mindenki 22-23 év felett van... :) Sokaknak viszont még beadandója volt, így kicsivel éjfél után távozásra fogtuk a dolgot.
Csütörtökön meglátogattuk a karácsonyi vásárnak hitt Liseberg vidámparkot. Végülis, volt vásár, még tán nagyobb is, mint múltkor a Haga-ban, de az igazat megvallva, szerintem ugyanígy néz ki a park nyáron is, csak nincs hó :) Az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, bár a hőmérő csak -6 °C mutatott, mindenki majd' megfagyott. Szerencsére a park különböző pontjain elhelyeztek melegedőket, gyakorlatilag grillező állványokat, tele faszénnel :D
 |
| Coline, Willam, Marie fél arca és Marianne kezei :) |
A melegítőkön kívül volt még jégkorcsolya show, természetesen a karácsonnyal kapcsolatos, mindenhol glögg-öt (gyakorlatilag forraltbor) árultak, láttunk jégszobrokat, mehettünk volna itt is jégbárba, de most kihagytuk :) Volt még rögtönzött állatkert is, végre láttam rénszarvasokat is :D Ami a gyengébb idegzetű olvasóimnak nem fog tetszeni, inkább ugorják át ezt a sort: még meg is kóstoltam 2 fajta rénszarvas húst! (bocsi Rudolf). Vásárolni végül itt sem sikerült, többnyire csak kajákat árultak. Viszont sikerült lemaradnom egy nagy adag csokiról: a parkban mindenfele van szerencsekerék, ahol 20 számra lehet fogadni, darabonként 20 koronáért és ha a te számod jön ki, nyertél egy több kilós édességet. Ez szinte az összes boltban kapható édességgel megvan, a pontos méret az édesség fajtájától függ (2 kg - 5 kg közt láttunk mindent). Mikor októberben Tomásékkal itt voltunk, akkor 3-an megpróbáltunk egyet, persze 1 számmal mellém lőttek. Most inkább kimaradtam belőle, mikor Coline, Marie és Matthias kipróbálták a szerencséjüket. Gondolom, meg sem kell említeni, hogy ez a kép lett a végeredmény:
Pénteken nem mentem after work-re, mert egyrészt más sem ment, másrészt azt hittem, hogy este lesz egy búcsúbuli, ami végülis szombaton volt, csak rosszul emlékeztem :) Péntek estére nem voltam hivatalos sehova, így Tomás biliárd felhívására azonnal igent mondtam. Velünk jött még Clemont és Vincent is, két francia srác. Az indulás érdekes volt, mert mindketten úszónadrágot is hoztak :D (angolul a pool egyaránt jelent medencét és biliárd egy fajtáját is :) ). Sebaj, nem zavarta őket, hogy biliárdozni akaruk és nem úszni, úgyhogy irány a Chalmers. Balszerencsénkre mind a két asztal foglalt volt és végülis nem is szabadult fel, mint a végén kiderült, valami privát bajnokságot játszottak :( Cserébe viszont nekiálltunk Fifa 2010-ezni a folyosón elhelyezett XBox-on :D Természetesen itt még az is van.
Szombaton este Katia ukrán búcsúbulijára voltunk hivatalosak. Este 7-re, szinte percre pontosan megérkeztünk, mert kaját is ígért :) Ekkor még szinte senki sem volt ott, de még az étel sem volt kész. Mire kész lett, egész szép számmal összegyűltünk :) Kiderült, hogy Katia nem egyedül kellett, hogy dolgozzon, segítségére volt Tati is, egy másik ukrán lány, akivel nem nagyon találkozott eddig senki, köszönhetően annak, hogy nem cserediák :) Csak a férjével van itt (aki viszont kolumbiai cserediák a Chalmers-ben), Tati csak svédül tanul az egyetemen. Kicsit meglepődtem, amikor Tati ezt elmesélte, ugyanis ő sem tűnt idősnek, de az oldalán lévő kolumbiai gyerek meg végképp nem. Végülis mondta, hogy Amerikában ismerkedtek meg, mikor Tati táborvezető volt kint és a házasság már azért is praktikus, mert más országokba elég nehéz lenne különben közösen intézni az ügyeket. (jah, Tati-t megkérdeztem, ő 23 éves :) ) A lányok egész tartalmas és finom vacsorát dobtak össze, sajnos a nevét egyiknek sem tudtam megjegyezni, de volt ott répás-hagymás lepény, főtt tojásos, kukoricás és még pár dolgos rizs, dinsztelt hagymával leöntött, törtkrumplival töltött tészta, tejföllel és sült krumpli hagymával és szalonnadarabbal (ezek egy fogpiszkálóra felszúrva). Eleinte féltem hogy kevés lesz ennyi éhes diáknak, de a végén még maradt is :D Evés után valami játékot akartak játszani, de nem mindenki ismerte és a szabályismertetés sem tette sokkal világosabbá a dolgokat, úgyhogy kicsit káosz lett a dologból, de azért jól elszórakoztak :D Én mindenesetre inkább visszamentem a konyhába cigizni Katia lengyel szobatársával és Tati-val (természetesen ők cigiztek, én csak beszélgettem). A játék végesztével még egy kicsit beszélgetüünk, majd elbúcsúztunk Katia-tól, többségünk nem egyhamar fog vele találkozni, ha egyáltalán fog (ő ugyan még másfél évig itt lesz, de most elment a barátjához Mexikóba).
Vasárnap Tomás és Marketa közreműködésével biliárdoztunk Ostkupanban. Marketa ott lakik és lefoglalta nekünk az ottani biliárdasztalt. A közelgő vizsgák miatt Tomás jegyzetekkel vágott neki az útnak, de végül Marketa olvasgatta őket egész idő alatt, mivel játszani nem akart. Így Tomással ketten kínoztuk az asztalt :D
Hétfőn megtörtént az első vizsgám, egészen bizakodó vagyok, bár végülis a Network Security (hálózat biztonság) tárgy elég nagy részét már azelőtt tudtam, mielőtt elkezdődött :) Vizsga után hazaérve Tomás azzal fogadott, hogy Marketa megint lefoglalta a biliárdot, úgyhogy ha kedvem van, menjek. Természetesen mentem :) Eleinte Marketa lakótársa is csatlakozott hozzán, de később neki mennie kellett, úgyhogy onnantól 3-asban folytattuk tovább. Este 9 körül le is járt a foglalás és fáradtunk is, úgyhogy hazafelé vettük az irányt.
Szerdán lement az utolsó svéd vizsgám és nagy valószínűséggel az utolsó vizsgám hallgatói korszakomban (az államvizsgán már nem leszek hallgató). Programming Paradigm (programozási paradigmák :) ), az esélytelenek nyugalmával indultam neki, gondoltam, megcsinálom, amit tudok, aztán irány haza. Természetesen a tanárok kitoltak velem, a ponthatár a 3-ashoz jóval 50% alatt volt és a feladatok sem voltak (remélhetőleg :) ) annyira nehezek, mint vártam, úgyhogy most mehet az izgulás, hogy vajon mégis meglesz-e :D Jah, izgulás: természetesen továbbra sem tudtam elintézni a vizsgák gyorsított kijavítását, így izgulhatok, hogy január 7-ig meg lesz-e az eredmény olyan formában, amit ottgon is elfogadnak.
Ezennel lezárult a Chalmerses korszakom, még egy-két hivatalos papírt el kell intéznem, de innentől a sulival semmi teendőm, a hátralévő egy hét teljesen szabad. Ma valahogy megpróbálom elbúcsúztatni Tomást, eljött ez is, holnap délután indul a busza haza (Marketával együtt). Szépen lassan mindenki hazaszivárog, szerintem a hétvége elmúltával már nem sokan leszünk itt... Úgyhogy most remélhetőleg nem sok szabadidőm lesz, igyekszünk tartalmasan eltölteni az utolsó napokat!
2010. december 6., hétfő
Ha a lustaság fájna...
... lusta lennék ordítani. Így majd másfél hét után ráveszem magam a blogírásra. Persze sokat segít, hogy elhatároztam, tanulni kéne. Így minden más egyből csábítónak tűnik, a blogírás is :D
A Stockholm utáni héten pénteken megint összeszerverztünk egy after work-öt. Szokás szerint egész nap egyetem, majd az egyetem után mentönk megint a Talang-ba, ahol már voltunk egyszer. Most változott egy kicsit a társaság, mivel Willemnél látogatóban volt 3 holland barátja, így ők is csatlakoztak. Miután már meguntuk az evést, nekiálltunk játszani. A játék nevét nem tudom, annyi a lényeg, hogy mindenki felír egy kis cetlire egy híres élőlény nevét, majd odaadja a mellette űlőnek, aki felrakja a homlokára anélkül, hogy látná mi van rajta. Így mindenki látja a sajátján kívül az összes többi cetlit. Ezek után megyünk körbe, lehet kérdezni, hogy rájöjj9n, ki ő éppen és amíg olyan kérdéseket tesz fel, amire igen (vagy igaz) a válasz, addig kérdezhet. Ha nem-et kap, akkor a következő jön. Hirtelen nekifutásból játszottunk is két kört, először Telapó voltam, másodjára a megtisztelő, Saddam Husszein szerepét kaptam :D A legviccesebb az volt, amikor két, egymás mellett űlő ember egyszerre kapta meg Albert Einsteint :D After work után úgy volt, hogy hazamegyünk és irány az Erasmus Sangria party, de az egész napos egyetemtől úgy elfáradtam, hogy inkább kihagytam.
Szombaton kora délután meglátogattuk a Götheborg nevű vitorlás hajót. Az a specialitása, hogy bár azt hiszem, van motorja, ha tehetik, vitorlával hajóznak és az egész hajó egy 18. század beli hajó másolata, kis újításokkal. Mivel a biztonsági előírások megkövetelik, ezért tele van elektromos dolgokkal, GPS, számítógépek, iránytűk, navigáció, telefon, internet stb. De az idegenvezető lány mondta, hogy próbáltak korhű technikával navigálni és egészen jól működött a dolog. Idegenvezetőnk egyúttal tengerész is volt a hajón, a hajó legelső útja Kínába vezetett és a hazafele úton már a lány is csatlakozott a legénységhez. Mesélte, hogy 80 ember volt a hajón, 4 műszakban, 4 óra munka, 8 óra szabadidő váltással. Megmutatta a legénységi szállást is, kb. két szobányi részen van elszállásolva az összes ember :) Mutatta, hogy van vagy 10 ágy, a többi embernek függőágyon kell aludnia, bár ő szívesebben választja azt, mert a hullámzás esetén az ágyon ide-oda verődik, a hálózsák meg kellemesen elringatja :D Mondta, hogy bár tudnak ivóvizet nyerni a tengervízből folyamatosan, elég hosszadalmas, így naponta 1 perc fürdés járt mindenkinek, amit úgy oldottak meg, hogy 3 naponta fürödtek, így akár 3 percet is lehetett pancsolni :D Kérdeztük, hogy mi a következő nagyobb útja a hajónak, mondta, hogy most egy teljes, világ körüli utat akarnak majd vele megtenni. A hajó után a mellette lévő épületben még DVD-ről megnéztük a hajó Kínába vezető útjáról szóló dokumentumfilmet is.
Szombat este révén megint csak nem maradhattunk buli nélkül, így Pavelék egy Taking-ur-shoes-off-pre-party -t csináltak :) (Vedd le a cipődet előbuli). A cipőlevételre a latyakos idő miatt volt leginkább szükség :) Bár nevében csak egy előbulinak volt kiírva, végülis olyan jól éreztük magunkat, hogy végig ott maradtunk, utána már nem mentünk sehova :) A buliba, ahogy illik, elvittem egy üveg pálinkát (illetve flakon, 0.5l-ös Coca-Cola-s flakonban ;) ). Egyszer csak megérkezett két srác és letettek a konyhaasztalra, az enyém közelébe egy ugyanolyan Coca-Colás flakont, ugyanolyan kinézetű folyadékkal benne. Gondoltam, csak megkérdezem már, hogy mit hoztak. Kiderült, hogy bolgárok és rakija (ракия) volt náluk :D A rakija tulajdonképpen törköly pálinka és véletlenül én is éppen a törkölyt vittem el, úgyhogy mosolyogva tapasztaltuk, tényleg közel ugyanaz a két ital :D Hajnal 3 körül, mikor végre én is a távozás mezejére léptem, még egész sokan, főként spanyolok maradtak ott :D
Következő hét eleje csendesnek ígérkezett, szerdán elmentünk szaunázni. Most sikerült Clement-t is elrángatnunk és a szaunában összefutottunk Salama-val is, aki egy egyiptomi CIRC-es srác. Kicsit későn mentünk, az uszoda meg csak 9-ig van nyitva, de mondta Salama, hogy neki van kulcs hozzá, úgyhogy 9 után is be tudtunk menni :) Szauna után, 10 óra körül még megnéztük a billiárd asztalokat és szerencsénkre az egyik szabad volt, így még néhány menet erejéig ottmaradtunk billiárdozni is :D
Csütörtökön aztán bekövetkezett az elkerülhetetlen, betöltöttem a negyedszázadot. Már gyanakodtam előre, mivel Tomás folyton kérdezgette, hogy meddig vagyok aznap suliban, és gyanúm be is igazolódott :) Mikor 1 óra körül hazaértem délután, Marketával közösen egy szülinapi tortával vártak :D A torta szerintem nagyon finom lett, Marketa morgott egy kicsit, hogy a liszt másmilyen itt, mint otthon, ezért a tészta nem lett jó. A tészta tényleg kicsit sűrűbb volt a kelleténél, de azt hiszem, a csokis, vegyesgyümölcsös teteje mindent jóvát tett, csak azért nem sikerült még befalnom, mert elég nagy torta lett :) Estére úgy volt, hogy megyünk egy diszkóba, bár már egyre kevesebb kedvem volt hozzá, mivel pénteken reggel 8-tól kötelező laborgyakorlat. 7 körül felhívott Pavel, hogy mit szólnék egy saját készítésű sushihoz náluk. Mivel még nem kóstoltam a sushit és még úgysem voltam szinte semerre a héten, gyorsan igent mondtam. Azt az egyet nem tudtam, hogy ki lesz a főszakács. Átérve kiderült, Pao, a katalóniai srác tud sushit csinálni. Így Pao vezetésével, német, cseh, francia és magyar összefogással elkészült az első sushim :D A nyers hal víz vagy pocsoja ízét annyira nemszerettem, de ezen kívül nagyon finom volt. Vettek hozzá mindent, ami kell, volt szója szósz és wasabi is. A vacsi után (amit egyben a születésnapi vacsorámnak is megtettünk :) ) ők elmentek a discoba, én már a másnapi koránkelés miatt inkább azt kihagytam.
Pénteken sikeresen teljesítettük az utolsó laborgyakorlatot is, úgyhogy mostmár a vizsga lesz a következő állomás. Suli után megint a Talang-ot válaszottuk, és bár most nem voltak már itt Willem barátai, megint játszottunk egy Ki vagyok én játékot (hmm, lehet, hogy tényleg ez a neve? :D ). Most csak egy kör volt, de megint sikerült két egymásmelletti embernek Angelina Jolie-t kapnia :D Engem most Zeusszal tiszteltek meg, de volt Popey, Darth Vader, Mohhamed, Borat és Alice (Alice Csodaországban-ból). After work után irány haza, majd a Salama születésnapjára kibérelt vonat buliba akartunk menni. Úgy volt, hogy este 9-től kezdődik, de mivel akkor még nem volt nyitva, így megint a hallgatói épület billiárdasztalainál kötöttünk ki :) 10 körül már bejutottunk a vonatba, a várakozásokkal ellentétben (150 körüli embert vártunk) alig volt 30-40 ember, úgyhogy egy kicsit beszélgettünk ott, aztán a többiek mentek discoba, én meg inkább jöttem haza pihenni.
Szombaton többen elmentünk a Haga karácsonyi piacra, de őszintén szólva nekem kicsit csalódás volt a dolog. Eleve csak délután 4-ig van nyitva, ami így kizárja szép fényeket, mert akkor még nappal van. A második csalódás az volt, hogy rengeteg süteményes volt, rengeteg rohaárus, kicsit kevesebb illatszeres és ékszeres, meg néhány kerámia/plüss figurás. De igazából egyedi vagy érdekes dolgot nem nagyon lehtett látni és ahol egy kicsit is érdekesebb lett volna, az utca szőkössége és a tömeg miatt szinte lehetetlen volt szétnézni. Elég hamar be is jártuk, a többiek még kávézóba akartak beülni, nekünk Tomással már elég volt a kintlétből és éhesek is voltunk, így inkább hazajöttünk.
Vasárnap a többiek mentek a Volvo múzeumba, de az engem már mégegyszer nem érdekelt, így nem tartottam velük. Tomással inkább egy LAN party-t akartunk csinálni, de végül résztvevők hiányában elmaradt(mindenki hozta volna a laptopját és egymás ellen játszottunk volna valamivel).
Most meg már egyre közelít a vég, Tomás már dec. 17-én megy haza, de már most hétvégén elkezdenek hazaindulni az emberek. Lassan mindenki készül az utolsó vizsgákra és a búcsúzkodásra, én is már egyre közelebb érek az államvizsgához is, ha minden igaz, az Erasmus-on kívül már minden el van intézve és ha ez is rendben lesz, akkor január 10-11. jöhet a végső megmérettetés.
A Stockholm utáni héten pénteken megint összeszerverztünk egy after work-öt. Szokás szerint egész nap egyetem, majd az egyetem után mentönk megint a Talang-ba, ahol már voltunk egyszer. Most változott egy kicsit a társaság, mivel Willemnél látogatóban volt 3 holland barátja, így ők is csatlakoztak. Miután már meguntuk az evést, nekiálltunk játszani. A játék nevét nem tudom, annyi a lényeg, hogy mindenki felír egy kis cetlire egy híres élőlény nevét, majd odaadja a mellette űlőnek, aki felrakja a homlokára anélkül, hogy látná mi van rajta. Így mindenki látja a sajátján kívül az összes többi cetlit. Ezek után megyünk körbe, lehet kérdezni, hogy rájöjj9n, ki ő éppen és amíg olyan kérdéseket tesz fel, amire igen (vagy igaz) a válasz, addig kérdezhet. Ha nem-et kap, akkor a következő jön. Hirtelen nekifutásból játszottunk is két kört, először Telapó voltam, másodjára a megtisztelő, Saddam Husszein szerepét kaptam :D A legviccesebb az volt, amikor két, egymás mellett űlő ember egyszerre kapta meg Albert Einsteint :D After work után úgy volt, hogy hazamegyünk és irány az Erasmus Sangria party, de az egész napos egyetemtől úgy elfáradtam, hogy inkább kihagytam.
Szombaton kora délután meglátogattuk a Götheborg nevű vitorlás hajót. Az a specialitása, hogy bár azt hiszem, van motorja, ha tehetik, vitorlával hajóznak és az egész hajó egy 18. század beli hajó másolata, kis újításokkal. Mivel a biztonsági előírások megkövetelik, ezért tele van elektromos dolgokkal, GPS, számítógépek, iránytűk, navigáció, telefon, internet stb. De az idegenvezető lány mondta, hogy próbáltak korhű technikával navigálni és egészen jól működött a dolog. Idegenvezetőnk egyúttal tengerész is volt a hajón, a hajó legelső útja Kínába vezetett és a hazafele úton már a lány is csatlakozott a legénységhez. Mesélte, hogy 80 ember volt a hajón, 4 műszakban, 4 óra munka, 8 óra szabadidő váltással. Megmutatta a legénységi szállást is, kb. két szobányi részen van elszállásolva az összes ember :) Mutatta, hogy van vagy 10 ágy, a többi embernek függőágyon kell aludnia, bár ő szívesebben választja azt, mert a hullámzás esetén az ágyon ide-oda verődik, a hálózsák meg kellemesen elringatja :D Mondta, hogy bár tudnak ivóvizet nyerni a tengervízből folyamatosan, elég hosszadalmas, így naponta 1 perc fürdés járt mindenkinek, amit úgy oldottak meg, hogy 3 naponta fürödtek, így akár 3 percet is lehetett pancsolni :D Kérdeztük, hogy mi a következő nagyobb útja a hajónak, mondta, hogy most egy teljes, világ körüli utat akarnak majd vele megtenni. A hajó után a mellette lévő épületben még DVD-ről megnéztük a hajó Kínába vezető útjáról szóló dokumentumfilmet is.
Szombat este révén megint csak nem maradhattunk buli nélkül, így Pavelék egy Taking-ur-shoes-off-pre-party -t csináltak :) (Vedd le a cipődet előbuli). A cipőlevételre a latyakos idő miatt volt leginkább szükség :) Bár nevében csak egy előbulinak volt kiírva, végülis olyan jól éreztük magunkat, hogy végig ott maradtunk, utána már nem mentünk sehova :) A buliba, ahogy illik, elvittem egy üveg pálinkát (illetve flakon, 0.5l-ös Coca-Cola-s flakonban ;) ). Egyszer csak megérkezett két srác és letettek a konyhaasztalra, az enyém közelébe egy ugyanolyan Coca-Colás flakont, ugyanolyan kinézetű folyadékkal benne. Gondoltam, csak megkérdezem már, hogy mit hoztak. Kiderült, hogy bolgárok és rakija (ракия) volt náluk :D A rakija tulajdonképpen törköly pálinka és véletlenül én is éppen a törkölyt vittem el, úgyhogy mosolyogva tapasztaltuk, tényleg közel ugyanaz a két ital :D Hajnal 3 körül, mikor végre én is a távozás mezejére léptem, még egész sokan, főként spanyolok maradtak ott :D
Következő hét eleje csendesnek ígérkezett, szerdán elmentünk szaunázni. Most sikerült Clement-t is elrángatnunk és a szaunában összefutottunk Salama-val is, aki egy egyiptomi CIRC-es srác. Kicsit későn mentünk, az uszoda meg csak 9-ig van nyitva, de mondta Salama, hogy neki van kulcs hozzá, úgyhogy 9 után is be tudtunk menni :) Szauna után, 10 óra körül még megnéztük a billiárd asztalokat és szerencsénkre az egyik szabad volt, így még néhány menet erejéig ottmaradtunk billiárdozni is :D
Csütörtökön aztán bekövetkezett az elkerülhetetlen, betöltöttem a negyedszázadot. Már gyanakodtam előre, mivel Tomás folyton kérdezgette, hogy meddig vagyok aznap suliban, és gyanúm be is igazolódott :) Mikor 1 óra körül hazaértem délután, Marketával közösen egy szülinapi tortával vártak :D A torta szerintem nagyon finom lett, Marketa morgott egy kicsit, hogy a liszt másmilyen itt, mint otthon, ezért a tészta nem lett jó. A tészta tényleg kicsit sűrűbb volt a kelleténél, de azt hiszem, a csokis, vegyesgyümölcsös teteje mindent jóvát tett, csak azért nem sikerült még befalnom, mert elég nagy torta lett :) Estére úgy volt, hogy megyünk egy diszkóba, bár már egyre kevesebb kedvem volt hozzá, mivel pénteken reggel 8-tól kötelező laborgyakorlat. 7 körül felhívott Pavel, hogy mit szólnék egy saját készítésű sushihoz náluk. Mivel még nem kóstoltam a sushit és még úgysem voltam szinte semerre a héten, gyorsan igent mondtam. Azt az egyet nem tudtam, hogy ki lesz a főszakács. Átérve kiderült, Pao, a katalóniai srác tud sushit csinálni. Így Pao vezetésével, német, cseh, francia és magyar összefogással elkészült az első sushim :D A nyers hal víz vagy pocsoja ízét annyira nemszerettem, de ezen kívül nagyon finom volt. Vettek hozzá mindent, ami kell, volt szója szósz és wasabi is. A vacsi után (amit egyben a születésnapi vacsorámnak is megtettünk :) ) ők elmentek a discoba, én már a másnapi koránkelés miatt inkább azt kihagytam.
Pénteken sikeresen teljesítettük az utolsó laborgyakorlatot is, úgyhogy mostmár a vizsga lesz a következő állomás. Suli után megint a Talang-ot válaszottuk, és bár most nem voltak már itt Willem barátai, megint játszottunk egy Ki vagyok én játékot (hmm, lehet, hogy tényleg ez a neve? :D ). Most csak egy kör volt, de megint sikerült két egymásmelletti embernek Angelina Jolie-t kapnia :D Engem most Zeusszal tiszteltek meg, de volt Popey, Darth Vader, Mohhamed, Borat és Alice (Alice Csodaországban-ból). After work után irány haza, majd a Salama születésnapjára kibérelt vonat buliba akartunk menni. Úgy volt, hogy este 9-től kezdődik, de mivel akkor még nem volt nyitva, így megint a hallgatói épület billiárdasztalainál kötöttünk ki :) 10 körül már bejutottunk a vonatba, a várakozásokkal ellentétben (150 körüli embert vártunk) alig volt 30-40 ember, úgyhogy egy kicsit beszélgettünk ott, aztán a többiek mentek discoba, én meg inkább jöttem haza pihenni.
Szombaton többen elmentünk a Haga karácsonyi piacra, de őszintén szólva nekem kicsit csalódás volt a dolog. Eleve csak délután 4-ig van nyitva, ami így kizárja szép fényeket, mert akkor még nappal van. A második csalódás az volt, hogy rengeteg süteményes volt, rengeteg rohaárus, kicsit kevesebb illatszeres és ékszeres, meg néhány kerámia/plüss figurás. De igazából egyedi vagy érdekes dolgot nem nagyon lehtett látni és ahol egy kicsit is érdekesebb lett volna, az utca szőkössége és a tömeg miatt szinte lehetetlen volt szétnézni. Elég hamar be is jártuk, a többiek még kávézóba akartak beülni, nekünk Tomással már elég volt a kintlétből és éhesek is voltunk, így inkább hazajöttünk.
Vasárnap a többiek mentek a Volvo múzeumba, de az engem már mégegyszer nem érdekelt, így nem tartottam velük. Tomással inkább egy LAN party-t akartunk csinálni, de végül résztvevők hiányában elmaradt(mindenki hozta volna a laptopját és egymás ellen játszottunk volna valamivel).
Most meg már egyre közelít a vég, Tomás már dec. 17-én megy haza, de már most hétvégén elkezdenek hazaindulni az emberek. Lassan mindenki készül az utolsó vizsgákra és a búcsúzkodásra, én is már egyre közelebb érek az államvizsgához is, ha minden igaz, az Erasmus-on kívül már minden el van intézve és ha ez is rendben lesz, akkor január 10-11. jöhet a végső megmérettetés.
2010. november 25., csütörtök
Stockholm után
Végül kedden nem mentem el a szaunába, de nem is voltak túl sokan. Ellenben csütörtökön egy nagyobb szabású szauna bulit tartottunk. Matthias Roth (egy másik Matthias, akivel első nap találkoztam, ő Matthias Kaufmann) meghívott minket a diákszállására (legalábbis szerintem csak diákok laknak ott, de lehet, hogy tévedek). Lefoglalta a szauna melleti bárt és a szaunát, ott gyűltünk össze kb. 30-an. Elég vegyes volt a társaság, jöttek az épületből is páran az ismerősei közül, jött 5 barátja németországból is, akik csatlakoztak hozzánk Stockholmban is és volt ott rengeteg cserediák. Amit észrevettünk, hogy a félév elején érezhető francia túlsúly megszűnt, mostmár szinte németekkel járunk mindenhova bulizni :) Annyiból jobb ez a helyzet, hogy a németeket nem nagyon hallom németül beszélni, próbálnak folyamatosan angolul kommunikálni egymás közt is (a látogatóként érkezők közül az egyik csajjal Matthias K németül beszélt, mert a lány nem volt biztos az angol tudásában és teljesen furcsa volt Matthias-t németül hallgatni, szerintem ez volt az első alkalom, amikor összefüggő, német beszéldet hallottam tőle). Jah, és a németek ki bírják mondani a H hangot :D Szegény franciákkal elég sokat szórakozunk, amikor a főként szó eleji H hangot képtelenek kiejteni, és így néha balszerencséjükre nem csak viccesen hangzanak a szavak, hanem van, ami más jelentéssel bír :D (pl. "I hate you", akarta mondani Coline az éppen itt tartózkodó, amúgy német barátjának, Larsnak, de ez franciásan úgy hangzott, hogy "I ate you", ami kicsit mást jelent :D útállak vs. megettelek). A szauna ezúttal száraz szauna volt, az ajtóra ki is írták, hogy semmivel se locsoljuk a fűtőtestet, így kezdetben 90 fok volt, ami még jó volt, de utána a folytonos ajtónyitogatásnak köszönhetően lement 70 körülre, ami annyira nem csinált szauna érzetet a száraz levegő miatt. Pavel boldogan jegyezte meg és igaza is volt, hogy ez az első szauna buli, ahol sikerült közel fele-fele arányban megjelennie lányoknak és fiúknak :D Matthias R. ráadásul még baguettekből készült melegszendvicsekkel is kedveskedett, úgyhogy tényleg nagyon tetszett a buli. Amit sajnáltam, az az volt, hogy másnap indultam Stockholmba, reggel fél 9-kor, így éjfél körül jönnöm kellett (bár akkor már elég sokan távozóra fogták).
Másnap reggel, ha nem is kiugrottam az ágyból, de az utazás miatti izgalomban nem volt olyan nehéz felkelnem 7-kor, mint általában. Még ellenőriztem, hogy mindent bepakoltam-e előző este, eldöntöttem, hogy bár van wi-fi a szálláson, mégsem viszem a laptopomat, ugyanis elég sokat kell majd a teljes csomagommal rohangálnom és eső is lehet, meg amúgy sem kellemes az a plusz 2 kiló a hátamon. Gyorsan megreggeliztem, valamint minden tudásomat összeszedve, két szelet kenyér közé bevágtam néhány szelet magyar szalámit és uborkát, majd becsomagoltam és zsebre tettem (nem akartam a csomagban nyomorgatni :) ). Szerencsére az indulást sikerült a tervezett időben megcsinálnom, így 20 perccel a vonat indulása előtt már ott voltam az állomáson. A jegyeket már napokkal előtte elküldettem SMS-ben a telefonomra (jah, kérem, náluk megy az a rendszer, hogy SMS-ben elküldik a jegy adatait és a kalaúz csak a kódját nézi meg az SMS-ben, valamint ha rossz napja van, az útlevelet/személyit ellenőrzi, nincs felesleges jegynyomtatás és egyebek). A vonat kintről kicsit nosztalgikusnak tűnt, elképzelhetőnek tartom, hogy több tíz évet megéltek már a kocsik, persze mindez itt tényleg csak kellemes retro érzést adott nekik, az állapotuk jobb volt, mint bármelyik otthoni IC-jé. Az első meglepetés akkor ért, mikor rájöttem, hogy itt bizony minden szék számozott és előre le lehetett foglalni. Féltem, hogy 4 órát végig kell állnom, de azért elültem egy üres helyre, felkészülve, hogy bármelyik megállóban át kell adnom a jogos tulajdonosának. Szerencsére ez nem következett be, bár a vonat tele volt és a mellettem lévő helyre is helyjeggyel rendelkező nő ült, az én helyemet senki nem merte elfoglalni ;) A vonaton amúgy volt minden űléshez konnektor és megkockáztatom, hogy vezeték nélküli internet is lett volna ingyen, bár nem láttam sehol feltüntetve. A 4 órás út hamar eltelt, nagyon tetszett a táj és a svéd kisvárosok, bár útközben már láttam régi vasútállomásokat és lerobbant házakat, ezek a jelzők csak a svéd viszonylatban jelentenek bármit it. Otthon még a vasútállomások is a jobbak közé tartoznának és a lerobbant házak is csak egy átlagos, nem karbantartott magyar házat jelentenek. Szerettem volna fényképezni, illetve pár képet csináltam is, de a tükröződő üveg és a vonat gyorsasága nem hiszem, hogy minőségi képeket eredményezett.
Megérkezés után kicsit mellbevágott Stockholm, én kis naív lelkem gondolta, hogy térképen úgyis megnéztem, mi merre van, egyszerű lesz őket megtalálni. Amikor azért ott álltam egy óriási vasútállomás be/kijáratánál, egy nagyváros közepén, akkor már kicsit nehezebbnek tűnt a dolog. Szerencsére az első épület, amit észrevettem, a túrista központ volt, így be is rohantam. Elképesztő mennyiségű ingyenes prospektust raktak ott ki, minden múzeumról vagy látványosságról volt egy-egy külön és több fajta ingyenes várostérképek is. Gyorsan összeszedtem mindent, amit úgy gondoltam,hogy hasznos lehet és a térképek segítségével már kicsit bátrabban vágtam neki a dolgoknak. A táblákat követve elég hamar eljutottam Gamla Stan-ba (az óváros), ahol az egyik királyi palota is található. Mivel megérkezés után azzal kezdtem, hogy vettem egy Stockholm Card-ot, ami nem volt olcsó (525 SEK), de 48 óráig ingyen mehettem a legtöbb múzeumba és ingyen utazhattam az egész városban. Gamla Stan nagyon gyönyörű, tényleg többszáz éves épületek vannak, tele hidakkal és templomokkal, tulajdonképpen Stockholm több szigetből áll, GS az egyik kicsi. Az idővel ekkor még szerencsém volt, bár hideg volt és a szél is fújt, sütött a nap, úgyhogy teljes egészében élvezhettem a látványt. Első célpontom a palota volt, kis keresgélés után meg is találtam (ez zárt leghamarabb, 15 órakor és 13-kor kezdtem neki az egész stockholmi mászkálásnak). Tetszett a palota, jól nézett ki a díszőrség is, az egyetlen gond az volt, hogy valami rendezvény vagy hivatalos ügy miatt az egész hétvégén le volt zárva az összes lakosztály, így a látogatás 1 folyosót jelentett, plusz egy szobát, ahol a nemrégiben megházasodott trónörökös nászajándékai voltak kiállítva (legalábbis egy részük, elméletileg több, mint 2000 ajándékot és 5000 üdvözletet kaptak). A svédek természetesen nagyon rajonganak a királyi családért, minden ajándéktárgyon szinte rajta van a királyi család valamely tagja, vagy az esküvő képei. A rövid palotalátogatás után, átmentem a kincstárba (Royal Treasury), ahol a történelem során használt koronázási ékszerek voltak kiállítva. Ez jelentett elég sok koronát, több országalmát, jogart, ország kulcsot és rengeteg egyéb apróbb ékszert, kardot kelentett. Anyi aranyat és csillogást még tényleg nem láttam sehol, de fényképezni nem lehetett, úgyhogy képem nincs róluk. Még egy idegenvezetésbe is sikerült belefutnom, úgyhogy néhány történetet hallottam az ékszerekről. A kincstár után még átmentem a fegyvertárba is (Royal Armory), itt különfélek fegyverek mellet rengeteg zsákmányolt vagy ajándékozott díszfegyver és tartozékaik is voltak, páncélok, királyi díszpáncélok, temetési páncélok (nem vicceltek, teljes páncél, a lovon is nehézpáncélzat), az egyik teremben a nagyobb királyok életét és főként halálát is bemutatták. Volt király, akit jelmezes bálon lőttek le, neki ki volt állítva a jelmeze, rajta a golyónyommal és a vérnyomokkal (bár párszáz év után senki ne képzeljen horrorfilmbe illő vérfoltokat). Volt, akit csatában öltek meg, de a halálakor viselt ruháját sikerült megszerezni, azt is kiállították, itt-ott még a gyilkosok által használt golyók és fegyverek is megvoltak. Volt olyan király, akit a mai napig nem tudják, hogy ellenséges vagy baráti tűz ölt-e meg. A legvégén egy teremben a királyi család gyermekeinek páncéljai és ruhái is ki voltak állítva. Az épület legalsó szintjén pedig a királyi család hintóinak egy része volt látható. A fegyvertár után még volt egy kis időm 5-ig (ekkor zárt a legtöbb múzeum), így még a Stockholm középkori történetét bemutató múzeumba is el tudtam menni.
Ezek után a múzeumok után viszont már besötétedett és 5 óra is elmúlt, úgyhogy amellett döntöttem, hogy sétálgatok egy kicsit Gamla Stan-ban. A szük kis utcákon rengeteg meber sétált, néhány utcán szinte nem volt más, csak szuvenír üzletek és éttermek :) A sétálgatásom 7-ig tartott, akkor végre megérkezett Pavel, Matthias K, Matthias R és Marianne is a vonattal, így eléjük mentem. Szerencsére Willem, a holland srác is kijött eléjük, ő már elfoglalta a szállást, így nem kellett a városban este keresnünk az utat, ő elvezetett minket. A szállásunk, egy ifjúsági szállás, a vasútállomástól 10-20 perc gyaloglásra volt, de közvetlen előtte volt buszmegállü és metró is, így a további napokban már azzal közlekedtem. A szálláson a szobánk 12 személyes volt, az egészet kivettük, pont 12-en voltunk. Emeletes ágyak voltak és ami először furcsa volt, az az, hogy az ajtókat nem lehetett zárni (a legkülső ajtó este csak kóddal volt nyitható, de azt minden vendég ismerte). Később rájöttem, hogy ez azért van így, mert egy szobában akár 12 ismeretlen is lakhat és nem akarnak 12 kulcsot legyártani, így egyszerűbb a dolog. Azért a biztonság kedvéért mindenkinek volt egy-egy kulccsal zárható szekrénye és ha az nem volt elég, egy fém trezorok is voltak a folyosón, amit saját lakattal lehetett zárni (vagy vehettek lakatot a recepción :) ). A szállás, annak ellenére, hogy 12 személyes volt és emeletes ágyak, szerintem az egyik legtisztább szállás volt, amin valaha voltam, minden reggel takarították a közös helységeket és a szobában is úgy tűnt, hogy rendesen takarítanak, nem csak ott, ahol látszik.
A szállás elfoglalása után siettünk a Kungshallen-be, ami egy 3 emeletes pláza, de csak kajáldákkal. A legalásó emeleten gyorsan elfoglaltunk egy kellően nagy asztalt és mindenki elindult felfedezni a kajáldákat. Én kínait választottam, bár marhahússal volt, megint rájöttem, hogy kínai csak csirkéből jó. Ennek ellenére nem volt rossz, de a hús nem tetszett benne. Willemnek olyan erős kínai kaját sikerült választania, hogy végül hárman vagy négyen bírtuk csak megenni az egészet :D Kaja után elindultunk a már kinézett klubba. A többiek megmutatták a térképen, hogy hol van, én egyből a helyi közlekedést ajánlottam, de nekik nem volt jegyük és sétálni akartak. Így sétáltunk vagy egy órát :D Mondjuk legalább sétnéztünk arra is, végülis nem volt olyan hideg, egészen jó volt sétálni. A klub, ahova mentünk, egyébként fizetős, de most 2 éves szülinapját ünnepelte, így ingyen bemehettünk. A hely elég nagy volt, tetszett is nekem, a zenével nem voltam kibékülve (meg persze az árakkal :D ), de már ehhez hozzászoktam :) Ami meglepett, egy rendes pingpong asztal volt a klub közepén, hálóval és ütőkkel :D Valószínűleg többnyire beerpongra használják, de akkor este végig rendesen pingpongoztak rajta :D
Reggel 8-kor a buli ellenére keltem, nem akartam alvással tölteni azt a kevés időt, amit ott töltök. Sikerült annyira csendesen elkészülnöm, hogy senki sem kelt fel rám, így megint egyedül indultam útnak, de ezúttal legalább nem kellett a csomagomat is magammal cipelnem. Az idő innentől már nem volt túl kegyes, bár esni éppen nem esett, a köd szitált végig és teljesen felhős volt az ég, napot többet nem láttam. Elindultam a legfőbb múzeumba, amit meg akartam nézni, a Vasa-ba. Először felszálltam egy buszra, ami elvitt majdnem a központig, majd találtam közlekedési térképet és kinéztem a nekem kellő buszt. Vártam rá vagy 10-15 percet, meg is jött, felszálltam. Itt jött a meglepetés, mert visszavitt a szállásra :D Kiderült, hogy a busz száma stimmelt, csak az irányt néztem el :D Ha már így jártam, akkor második próbaként metróval indultam útnak. Ez már szerencsésebb volt, a Central Station-ból kijövet egyből megláttam a 7-es villamost, ami el is vitt Djurgarden-be. Itt taláható többek között a Vasa (és egy nagyon szép park, valamint sok egyéb múzeum és egy másik palota is). Megtámadtam a Vasa-t, sikerült kicsivel nyitás után odaérnem, nem vett el túl sok időt a tévedésem. Ahogy beléptem, elég letaglózó volt a látvány. Egy 5-6 emelet magas, 1600-as évek beli, teljesen felépített hajó nézett velem farkasszemet (az árbócok nem voltak egyedül teljesen felrakva, de így is óriási volt, teljes árbócokkal szerintem meg is ijjedtem volna tőle). Az utókor szerencséjére a hajó túlságosan fenyegetőre sikeredett, így a mérete és a rengeteg ágyúja miatt a vízrebocsátása után nemsokkal el is süllyedt és a megfelelően sós víz (nem túl sós, csak éppen eléggé) megőrizte nagyon nagy részét épségben (ha jól rémlik, 95%-ot mondtak, hogy annyi eredeti a hajón). Az 1960-as években emelték ki a vízből és utána több, mint 30 évbe telt, míg így összerakták, de a mai napig próbálják javítgatni és megőrizni az állapotát. A múzeum a hajó köré épült, egy nagy mozija és több kisebb vetítőterme is van, ahol óránként többször a Vasa-val kapcsolatos filmeket vetítettek angolul és svédül. Szerencsémre itt is ráakadtam egy angol idegenvezetésre, úgyhogy becsatlakoztam. A múzeum akkora nagy volt és mindent meg akartam nézni (bár magába a hajóba nem lehet bemenni), hogy a fél 11-es érkezésem ellenére 2-kor úgy kellett elrángatniuk az időközben megjelenő Matthias K-éknak :D Elmentünk "ebédelni", bár mivel este 6 körül megint mentünk a Kungshallen-be, így többnyire ez csak szendvicset jelentett. Én valami penészes, kecskesajtos, diós és talán mézes + zöldséges szendvicset ettem, aminek eleinte kicsit sokalltam az árát, de végül is rettenetesen finom volt. Kaja után sétáltunk egy kicsit a városnak azon a részén, majd megpróbáltunk még 5 előtt elmenni legalább egy múzeumba. A közelsége miatt az építészeti múzeumra esett a választás, ami végül nem lett jó ötlet :S Az egyik része valami modern belsőépítészet volt, ahol végig csak az járt az eszembe, hogy "és ezért emberek még pénzt is fizetnek". Éppen talán a használt, gyűrött papírzsebkendő nem volt kiállítva, de nem volt sokkal jobb a felhozatal. A másik rész egy nagyon kicsit jobb volt, ott építészetileg érdekesebb épületek modelljei voltak kiállítva és elég hosszú leírás az építésükkor használt technikákról, de különösebben az sem kötött le. A szerencsém az volt, hogy a Stockholm Card miatt ingyan volt, így pénzt nem áldoztam rá.
Múzeum után irány a szállás, majd a többiekkel együtt vissza a Kungshallen-be enni. Megint kínaira esett a választásom, próbáltam az előző napi, Willem által rendelt erős kaját megszerezni, de vagy mást kértem, vagy a Willemé csak baleset volt, az enyém még közepesen csípősnek is alig volt mondható. Az íze viszont jó volt, úgyhogy nem bántam :) Kaja után irány a jégbár, amit napközben előre lefoglaltunk (előre kell foglalni, 45 perc egy látogatás). Nagynehezen megtaláltuk, az volt a cseles, hogy egy hotel földszintjén van, nem hinné az ember, hogy a recepció mellett van egy teljesen jégből épült bár :) Bementünk, ránkadták a kabátokat és a velük járó kesztyűket és irány a bár. A bár tényleg szinte teljesen jégből épült, a tető és a padló kivételével minden jég volt. -5 fok volt a helységben, magában az nem lett volna hideg, de mivel a belépőben foglalt 1 italt is stílusosan jégpohárban adták, így a kezünk az fázott elég rendesen az átázott kesztyűk miatt. Nagyon hamar eltelt a 45 perc, azt hittük, 20 perc sem volt az egész. Jégbár után irány a stockholmi diákok szállása, még Göteborgban tett látogatásukkor hívtak meg minket bulizni. A diákszálló elég messze volt, de metróval hamar odaértünk. Végülis a buli inkább üldögélős-beszélgetős buli lett, de így is elvoltunk.
Vasárnap megint 8-kor kelés, megint nem kelt fel senki a készülődésemre, csak ezúttal már teljesen össze is pakoltam és megint hátamra vettem a csomagomat, mert a szállásra már nem jöttem vissza. A Stockholm Card még délután 1-ig érvényes volt, így gondoltam, meglátogatom a Skansen-t. Elvillamosoztam odáig és nyitásra már ott is voltam. Mondát, hogy elég nagy és nem lesz rá elég pár óra, de igaz is lett. Bár éppen láttam mindent, a legvégén a dohány múzeumot már csak körberohantam, hogy még az SC érvényessége alatt vissza tudjak villamosozni az állomásra. A skanzenben összegyűjtötték a régi svéd épületeket, volt ott több major, átlag ember házai, malmok, templomok, tárolók, tanyák, tornyok, iskolák, szinte minden. Volt állatkert része is, bár az állatok a rossz időnek és a télnek köszönhetően eléggé visszahúzódóak voltak, a medvék már téli álmot aludtak. A fényképező gépem is szolidaritást vállalt velük, még a skanzen elején közölte a második akksim is, hogy nyugovóra tér, így túl sok fényképem már nincs innen és a későbbi helyekről. Van a skanzenben egy falusi rész is, ahol teljes mértékben, utcákkal és házakkal együtt megpróbálták visszaadni a régi faluk, városok hangulatát, szerintem elég jól sikerült. Rendes nyitvatartás esetén szinte mindenhova be lehetett volna menni, most néhány hely zárva volt, de a nyomdába, üvegfújókhoz, pékségbe és a fazekashoz így is be tudtam menni. A falu közepén még mókusok is rohangáltak :)
Skanzen után visszamentem az állomás környékére, majdmivel még rengeteg időm volt, egy bevásárló központot is megnéztem. Gondoltam, ha ott vagyok, elmegyek WC-re is. Aztán persze megint megtapasztaltam a svéd nyilvános WC-ket. Nem értem, hogy milyen megfontolásból, de itt, Svédországban szinte minden WC fizetős. Az rendben van, hogy néhány elit épületben fizetős, de itt úgy csinálják, hogy az éttermek, gyorskajáldák, bevásárlóközpontok és a városban található, nyílvános WC-k is fizetősek. Ráadásul nem is olcsó, 5-10 SEK az áruk (150-300 forint). Mivel eszembe jutott, hogy a Kungshallen WC-je legalább a férfiaknak, kisebb folyó ügyek esetén ingyenes, ezért ellátogattam oda :D Ha már ott jártam, bár nem akartam, mégis csak ettem egy vadnyugati burgert, ami itt a húst jelöli, rendesen, vegyes körettel, babbal és öntetekkel. Utána még mindig volt időm és a többiek olyan múzeumokat akartak megnézni, amit én már láttam ,vagy nem érdekelt, így sétálgattam még egy kicsit a városban, majd 5 előtt kicsivel odamentünk a buszmegállóhoz. A busz megjött időben, beszálltunk és irány haza. 6 órás út volt, a végére már eléggé elültem magamat, de mivel a felét aludtam, így nem volt annyira kibírhatatlan. A többiek meg hozták a laptopjaikat és a buszon(!) volt minden üléshez konnektor és vezeték nélküli internet ingyen (illetve alapból a jegy árában). Azért ettől meg azt hiszem, mi otthon egy kicsit távol vagyunk...
Jó móka volt a stockholmi út, el is fáradtam rendesen, úgyhogy ennek a hétnek az első 1-2 napját itthon tültöttem pihenéssel és alvással, mert az nem volt sok a hétvégén :D Képeket majd teszem fel, szokás szerint, ha rávisz a lélek, a testvérem által készítetteket már sikerült feltennem, közel ezer képpel gyarapodott a galéria!
Másnap reggel, ha nem is kiugrottam az ágyból, de az utazás miatti izgalomban nem volt olyan nehéz felkelnem 7-kor, mint általában. Még ellenőriztem, hogy mindent bepakoltam-e előző este, eldöntöttem, hogy bár van wi-fi a szálláson, mégsem viszem a laptopomat, ugyanis elég sokat kell majd a teljes csomagommal rohangálnom és eső is lehet, meg amúgy sem kellemes az a plusz 2 kiló a hátamon. Gyorsan megreggeliztem, valamint minden tudásomat összeszedve, két szelet kenyér közé bevágtam néhány szelet magyar szalámit és uborkát, majd becsomagoltam és zsebre tettem (nem akartam a csomagban nyomorgatni :) ). Szerencsére az indulást sikerült a tervezett időben megcsinálnom, így 20 perccel a vonat indulása előtt már ott voltam az állomáson. A jegyeket már napokkal előtte elküldettem SMS-ben a telefonomra (jah, kérem, náluk megy az a rendszer, hogy SMS-ben elküldik a jegy adatait és a kalaúz csak a kódját nézi meg az SMS-ben, valamint ha rossz napja van, az útlevelet/személyit ellenőrzi, nincs felesleges jegynyomtatás és egyebek). A vonat kintről kicsit nosztalgikusnak tűnt, elképzelhetőnek tartom, hogy több tíz évet megéltek már a kocsik, persze mindez itt tényleg csak kellemes retro érzést adott nekik, az állapotuk jobb volt, mint bármelyik otthoni IC-jé. Az első meglepetés akkor ért, mikor rájöttem, hogy itt bizony minden szék számozott és előre le lehetett foglalni. Féltem, hogy 4 órát végig kell állnom, de azért elültem egy üres helyre, felkészülve, hogy bármelyik megállóban át kell adnom a jogos tulajdonosának. Szerencsére ez nem következett be, bár a vonat tele volt és a mellettem lévő helyre is helyjeggyel rendelkező nő ült, az én helyemet senki nem merte elfoglalni ;) A vonaton amúgy volt minden űléshez konnektor és megkockáztatom, hogy vezeték nélküli internet is lett volna ingyen, bár nem láttam sehol feltüntetve. A 4 órás út hamar eltelt, nagyon tetszett a táj és a svéd kisvárosok, bár útközben már láttam régi vasútállomásokat és lerobbant házakat, ezek a jelzők csak a svéd viszonylatban jelentenek bármit it. Otthon még a vasútállomások is a jobbak közé tartoznának és a lerobbant házak is csak egy átlagos, nem karbantartott magyar házat jelentenek. Szerettem volna fényképezni, illetve pár képet csináltam is, de a tükröződő üveg és a vonat gyorsasága nem hiszem, hogy minőségi képeket eredményezett.
Megérkezés után kicsit mellbevágott Stockholm, én kis naív lelkem gondolta, hogy térképen úgyis megnéztem, mi merre van, egyszerű lesz őket megtalálni. Amikor azért ott álltam egy óriási vasútállomás be/kijáratánál, egy nagyváros közepén, akkor már kicsit nehezebbnek tűnt a dolog. Szerencsére az első épület, amit észrevettem, a túrista központ volt, így be is rohantam. Elképesztő mennyiségű ingyenes prospektust raktak ott ki, minden múzeumról vagy látványosságról volt egy-egy külön és több fajta ingyenes várostérképek is. Gyorsan összeszedtem mindent, amit úgy gondoltam,hogy hasznos lehet és a térképek segítségével már kicsit bátrabban vágtam neki a dolgoknak. A táblákat követve elég hamar eljutottam Gamla Stan-ba (az óváros), ahol az egyik királyi palota is található. Mivel megérkezés után azzal kezdtem, hogy vettem egy Stockholm Card-ot, ami nem volt olcsó (525 SEK), de 48 óráig ingyen mehettem a legtöbb múzeumba és ingyen utazhattam az egész városban. Gamla Stan nagyon gyönyörű, tényleg többszáz éves épületek vannak, tele hidakkal és templomokkal, tulajdonképpen Stockholm több szigetből áll, GS az egyik kicsi. Az idővel ekkor még szerencsém volt, bár hideg volt és a szél is fújt, sütött a nap, úgyhogy teljes egészében élvezhettem a látványt. Első célpontom a palota volt, kis keresgélés után meg is találtam (ez zárt leghamarabb, 15 órakor és 13-kor kezdtem neki az egész stockholmi mászkálásnak). Tetszett a palota, jól nézett ki a díszőrség is, az egyetlen gond az volt, hogy valami rendezvény vagy hivatalos ügy miatt az egész hétvégén le volt zárva az összes lakosztály, így a látogatás 1 folyosót jelentett, plusz egy szobát, ahol a nemrégiben megházasodott trónörökös nászajándékai voltak kiállítva (legalábbis egy részük, elméletileg több, mint 2000 ajándékot és 5000 üdvözletet kaptak). A svédek természetesen nagyon rajonganak a királyi családért, minden ajándéktárgyon szinte rajta van a királyi család valamely tagja, vagy az esküvő képei. A rövid palotalátogatás után, átmentem a kincstárba (Royal Treasury), ahol a történelem során használt koronázási ékszerek voltak kiállítva. Ez jelentett elég sok koronát, több országalmát, jogart, ország kulcsot és rengeteg egyéb apróbb ékszert, kardot kelentett. Anyi aranyat és csillogást még tényleg nem láttam sehol, de fényképezni nem lehetett, úgyhogy képem nincs róluk. Még egy idegenvezetésbe is sikerült belefutnom, úgyhogy néhány történetet hallottam az ékszerekről. A kincstár után még átmentem a fegyvertárba is (Royal Armory), itt különfélek fegyverek mellet rengeteg zsákmányolt vagy ajándékozott díszfegyver és tartozékaik is voltak, páncélok, királyi díszpáncélok, temetési páncélok (nem vicceltek, teljes páncél, a lovon is nehézpáncélzat), az egyik teremben a nagyobb királyok életét és főként halálát is bemutatták. Volt király, akit jelmezes bálon lőttek le, neki ki volt állítva a jelmeze, rajta a golyónyommal és a vérnyomokkal (bár párszáz év után senki ne képzeljen horrorfilmbe illő vérfoltokat). Volt, akit csatában öltek meg, de a halálakor viselt ruháját sikerült megszerezni, azt is kiállították, itt-ott még a gyilkosok által használt golyók és fegyverek is megvoltak. Volt olyan király, akit a mai napig nem tudják, hogy ellenséges vagy baráti tűz ölt-e meg. A legvégén egy teremben a királyi család gyermekeinek páncéljai és ruhái is ki voltak állítva. Az épület legalsó szintjén pedig a királyi család hintóinak egy része volt látható. A fegyvertár után még volt egy kis időm 5-ig (ekkor zárt a legtöbb múzeum), így még a Stockholm középkori történetét bemutató múzeumba is el tudtam menni.
Ezek után a múzeumok után viszont már besötétedett és 5 óra is elmúlt, úgyhogy amellett döntöttem, hogy sétálgatok egy kicsit Gamla Stan-ban. A szük kis utcákon rengeteg meber sétált, néhány utcán szinte nem volt más, csak szuvenír üzletek és éttermek :) A sétálgatásom 7-ig tartott, akkor végre megérkezett Pavel, Matthias K, Matthias R és Marianne is a vonattal, így eléjük mentem. Szerencsére Willem, a holland srác is kijött eléjük, ő már elfoglalta a szállást, így nem kellett a városban este keresnünk az utat, ő elvezetett minket. A szállásunk, egy ifjúsági szállás, a vasútállomástól 10-20 perc gyaloglásra volt, de közvetlen előtte volt buszmegállü és metró is, így a további napokban már azzal közlekedtem. A szálláson a szobánk 12 személyes volt, az egészet kivettük, pont 12-en voltunk. Emeletes ágyak voltak és ami először furcsa volt, az az, hogy az ajtókat nem lehetett zárni (a legkülső ajtó este csak kóddal volt nyitható, de azt minden vendég ismerte). Később rájöttem, hogy ez azért van így, mert egy szobában akár 12 ismeretlen is lakhat és nem akarnak 12 kulcsot legyártani, így egyszerűbb a dolog. Azért a biztonság kedvéért mindenkinek volt egy-egy kulccsal zárható szekrénye és ha az nem volt elég, egy fém trezorok is voltak a folyosón, amit saját lakattal lehetett zárni (vagy vehettek lakatot a recepción :) ). A szállás, annak ellenére, hogy 12 személyes volt és emeletes ágyak, szerintem az egyik legtisztább szállás volt, amin valaha voltam, minden reggel takarították a közös helységeket és a szobában is úgy tűnt, hogy rendesen takarítanak, nem csak ott, ahol látszik.
A szállás elfoglalása után siettünk a Kungshallen-be, ami egy 3 emeletes pláza, de csak kajáldákkal. A legalásó emeleten gyorsan elfoglaltunk egy kellően nagy asztalt és mindenki elindult felfedezni a kajáldákat. Én kínait választottam, bár marhahússal volt, megint rájöttem, hogy kínai csak csirkéből jó. Ennek ellenére nem volt rossz, de a hús nem tetszett benne. Willemnek olyan erős kínai kaját sikerült választania, hogy végül hárman vagy négyen bírtuk csak megenni az egészet :D Kaja után elindultunk a már kinézett klubba. A többiek megmutatták a térképen, hogy hol van, én egyből a helyi közlekedést ajánlottam, de nekik nem volt jegyük és sétálni akartak. Így sétáltunk vagy egy órát :D Mondjuk legalább sétnéztünk arra is, végülis nem volt olyan hideg, egészen jó volt sétálni. A klub, ahova mentünk, egyébként fizetős, de most 2 éves szülinapját ünnepelte, így ingyen bemehettünk. A hely elég nagy volt, tetszett is nekem, a zenével nem voltam kibékülve (meg persze az árakkal :D ), de már ehhez hozzászoktam :) Ami meglepett, egy rendes pingpong asztal volt a klub közepén, hálóval és ütőkkel :D Valószínűleg többnyire beerpongra használják, de akkor este végig rendesen pingpongoztak rajta :D
Reggel 8-kor a buli ellenére keltem, nem akartam alvással tölteni azt a kevés időt, amit ott töltök. Sikerült annyira csendesen elkészülnöm, hogy senki sem kelt fel rám, így megint egyedül indultam útnak, de ezúttal legalább nem kellett a csomagomat is magammal cipelnem. Az idő innentől már nem volt túl kegyes, bár esni éppen nem esett, a köd szitált végig és teljesen felhős volt az ég, napot többet nem láttam. Elindultam a legfőbb múzeumba, amit meg akartam nézni, a Vasa-ba. Először felszálltam egy buszra, ami elvitt majdnem a központig, majd találtam közlekedési térképet és kinéztem a nekem kellő buszt. Vártam rá vagy 10-15 percet, meg is jött, felszálltam. Itt jött a meglepetés, mert visszavitt a szállásra :D Kiderült, hogy a busz száma stimmelt, csak az irányt néztem el :D Ha már így jártam, akkor második próbaként metróval indultam útnak. Ez már szerencsésebb volt, a Central Station-ból kijövet egyből megláttam a 7-es villamost, ami el is vitt Djurgarden-be. Itt taláható többek között a Vasa (és egy nagyon szép park, valamint sok egyéb múzeum és egy másik palota is). Megtámadtam a Vasa-t, sikerült kicsivel nyitás után odaérnem, nem vett el túl sok időt a tévedésem. Ahogy beléptem, elég letaglózó volt a látvány. Egy 5-6 emelet magas, 1600-as évek beli, teljesen felépített hajó nézett velem farkasszemet (az árbócok nem voltak egyedül teljesen felrakva, de így is óriási volt, teljes árbócokkal szerintem meg is ijjedtem volna tőle). Az utókor szerencséjére a hajó túlságosan fenyegetőre sikeredett, így a mérete és a rengeteg ágyúja miatt a vízrebocsátása után nemsokkal el is süllyedt és a megfelelően sós víz (nem túl sós, csak éppen eléggé) megőrizte nagyon nagy részét épségben (ha jól rémlik, 95%-ot mondtak, hogy annyi eredeti a hajón). Az 1960-as években emelték ki a vízből és utána több, mint 30 évbe telt, míg így összerakták, de a mai napig próbálják javítgatni és megőrizni az állapotát. A múzeum a hajó köré épült, egy nagy mozija és több kisebb vetítőterme is van, ahol óránként többször a Vasa-val kapcsolatos filmeket vetítettek angolul és svédül. Szerencsémre itt is ráakadtam egy angol idegenvezetésre, úgyhogy becsatlakoztam. A múzeum akkora nagy volt és mindent meg akartam nézni (bár magába a hajóba nem lehet bemenni), hogy a fél 11-es érkezésem ellenére 2-kor úgy kellett elrángatniuk az időközben megjelenő Matthias K-éknak :D Elmentünk "ebédelni", bár mivel este 6 körül megint mentünk a Kungshallen-be, így többnyire ez csak szendvicset jelentett. Én valami penészes, kecskesajtos, diós és talán mézes + zöldséges szendvicset ettem, aminek eleinte kicsit sokalltam az árát, de végül is rettenetesen finom volt. Kaja után sétáltunk egy kicsit a városnak azon a részén, majd megpróbáltunk még 5 előtt elmenni legalább egy múzeumba. A közelsége miatt az építészeti múzeumra esett a választás, ami végül nem lett jó ötlet :S Az egyik része valami modern belsőépítészet volt, ahol végig csak az járt az eszembe, hogy "és ezért emberek még pénzt is fizetnek". Éppen talán a használt, gyűrött papírzsebkendő nem volt kiállítva, de nem volt sokkal jobb a felhozatal. A másik rész egy nagyon kicsit jobb volt, ott építészetileg érdekesebb épületek modelljei voltak kiállítva és elég hosszú leírás az építésükkor használt technikákról, de különösebben az sem kötött le. A szerencsém az volt, hogy a Stockholm Card miatt ingyan volt, így pénzt nem áldoztam rá.
Múzeum után irány a szállás, majd a többiekkel együtt vissza a Kungshallen-be enni. Megint kínaira esett a választásom, próbáltam az előző napi, Willem által rendelt erős kaját megszerezni, de vagy mást kértem, vagy a Willemé csak baleset volt, az enyém még közepesen csípősnek is alig volt mondható. Az íze viszont jó volt, úgyhogy nem bántam :) Kaja után irány a jégbár, amit napközben előre lefoglaltunk (előre kell foglalni, 45 perc egy látogatás). Nagynehezen megtaláltuk, az volt a cseles, hogy egy hotel földszintjén van, nem hinné az ember, hogy a recepció mellett van egy teljesen jégből épült bár :) Bementünk, ránkadták a kabátokat és a velük járó kesztyűket és irány a bár. A bár tényleg szinte teljesen jégből épült, a tető és a padló kivételével minden jég volt. -5 fok volt a helységben, magában az nem lett volna hideg, de mivel a belépőben foglalt 1 italt is stílusosan jégpohárban adták, így a kezünk az fázott elég rendesen az átázott kesztyűk miatt. Nagyon hamar eltelt a 45 perc, azt hittük, 20 perc sem volt az egész. Jégbár után irány a stockholmi diákok szállása, még Göteborgban tett látogatásukkor hívtak meg minket bulizni. A diákszálló elég messze volt, de metróval hamar odaértünk. Végülis a buli inkább üldögélős-beszélgetős buli lett, de így is elvoltunk.
Vasárnap megint 8-kor kelés, megint nem kelt fel senki a készülődésemre, csak ezúttal már teljesen össze is pakoltam és megint hátamra vettem a csomagomat, mert a szállásra már nem jöttem vissza. A Stockholm Card még délután 1-ig érvényes volt, így gondoltam, meglátogatom a Skansen-t. Elvillamosoztam odáig és nyitásra már ott is voltam. Mondát, hogy elég nagy és nem lesz rá elég pár óra, de igaz is lett. Bár éppen láttam mindent, a legvégén a dohány múzeumot már csak körberohantam, hogy még az SC érvényessége alatt vissza tudjak villamosozni az állomásra. A skanzenben összegyűjtötték a régi svéd épületeket, volt ott több major, átlag ember házai, malmok, templomok, tárolók, tanyák, tornyok, iskolák, szinte minden. Volt állatkert része is, bár az állatok a rossz időnek és a télnek köszönhetően eléggé visszahúzódóak voltak, a medvék már téli álmot aludtak. A fényképező gépem is szolidaritást vállalt velük, még a skanzen elején közölte a második akksim is, hogy nyugovóra tér, így túl sok fényképem már nincs innen és a későbbi helyekről. Van a skanzenben egy falusi rész is, ahol teljes mértékben, utcákkal és házakkal együtt megpróbálták visszaadni a régi faluk, városok hangulatát, szerintem elég jól sikerült. Rendes nyitvatartás esetén szinte mindenhova be lehetett volna menni, most néhány hely zárva volt, de a nyomdába, üvegfújókhoz, pékségbe és a fazekashoz így is be tudtam menni. A falu közepén még mókusok is rohangáltak :)
Skanzen után visszamentem az állomás környékére, majdmivel még rengeteg időm volt, egy bevásárló központot is megnéztem. Gondoltam, ha ott vagyok, elmegyek WC-re is. Aztán persze megint megtapasztaltam a svéd nyilvános WC-ket. Nem értem, hogy milyen megfontolásból, de itt, Svédországban szinte minden WC fizetős. Az rendben van, hogy néhány elit épületben fizetős, de itt úgy csinálják, hogy az éttermek, gyorskajáldák, bevásárlóközpontok és a városban található, nyílvános WC-k is fizetősek. Ráadásul nem is olcsó, 5-10 SEK az áruk (150-300 forint). Mivel eszembe jutott, hogy a Kungshallen WC-je legalább a férfiaknak, kisebb folyó ügyek esetén ingyenes, ezért ellátogattam oda :D Ha már ott jártam, bár nem akartam, mégis csak ettem egy vadnyugati burgert, ami itt a húst jelöli, rendesen, vegyes körettel, babbal és öntetekkel. Utána még mindig volt időm és a többiek olyan múzeumokat akartak megnézni, amit én már láttam ,vagy nem érdekelt, így sétálgattam még egy kicsit a városban, majd 5 előtt kicsivel odamentünk a buszmegállóhoz. A busz megjött időben, beszálltunk és irány haza. 6 órás út volt, a végére már eléggé elültem magamat, de mivel a felét aludtam, így nem volt annyira kibírhatatlan. A többiek meg hozták a laptopjaikat és a buszon(!) volt minden üléshez konnektor és vezeték nélküli internet ingyen (illetve alapból a jegy árában). Azért ettől meg azt hiszem, mi otthon egy kicsit távol vagyunk...
Jó móka volt a stockholmi út, el is fáradtam rendesen, úgyhogy ennek a hétnek az első 1-2 napját itthon tültöttem pihenéssel és alvással, mert az nem volt sok a hétvégén :D Képeket majd teszem fel, szokás szerint, ha rávisz a lélek, a testvérem által készítetteket már sikerült feltennem, közel ezer képpel gyarapodott a galéria!
2010. november 22., hétfő
Még mindig létezem
Hazajöttem tegnap Stockholmból, jó volt a kirándulás, részletek majd valamikor később.
2010. november 16., kedd
Első negyedév letudva
Tegnap megjött végre az email, amit vártam, 4-essel meglett a számítógép biztonság tárgyam is, úgyhogy az első negyedév mindkét tárgyát sikeresen letudtam :)
Mivel mostmár fényképek sem segítenek, ezért a testvérem hazamenetele óta eltelt időt megpróbálom egy bejegyzésben összefoglalni, hogy ne legyen lemaradásom. Miután újra kisajátítottam a szobámat és nem kellett korán kelnem, gyorsan el is töltöttem 2-3 napot pihenéssel. Ez idő alatt nem csináltam túlságosan érdekes dolgot, meg azt hiszem, a sulival is foglalkoztam már egy keveset, ha már az első héten szinte egy percet sem. Sikerült csoportokat alakítani mindkét tárgyamon, a programozási paradigmák tárgyon Pavellel alkotunk egy csoportot, a hálózat biztonságon meg a project menedzsmentes csoportban is benne lévő, Jennifer nevű indiai lánnyal.
Pénteken azért az after work kihagyhatatlan volt, hosszas egyeztetés után a Talang-ra esett a választás. Előtte semmit sem hallottam a helyről, de ez tetszik, mert úgyis új helyeket akarunk többnyire megnézni :) Mivel mindenki megbeszélte, hogy odamennek hamar helyet foglalni, mert általában tele szokott lenni, gondoltam, én is megpróbálok időben ott lenni. Ebből az lett, hogy kicsivel fél 5 után én voltam az első közülünk a helyen, de amúgy is 3-an voltak csak rajtam kívül. Egy hangulatos kis pince kávézó, két kis helységgel, túl sok ember nem is fér be. Nem sokkal utánam azért elkezdtek szállingózni az emberek és végül, bár eleinte nehezen hittem el, hogy tele lesz, tényleg megtelt a hely kicsivel 5 után. Az ára közepesnek mondható, bár a 64 korona nem olcsó a kajáért, de legalább félliteres sört adtak és nem volt ruhatár, ami még plusz pénzt elvitt volna(Pavel szavaival élve, nem volt jelen a ruhatár maffia :D ). Cserében eléggé változatos étel volt, még sütit is adtak és mennyiségileg is elég volt. Ha még ide visszajövünk valamikor, nem fogom bánni a dolgot. After work után a sulira és amásnapi bulira hivatkozva hazajöttem, de a többiek közül is alig néhányan mentek valahova.
Szombat este egy újabb Ersamusos buli következett, Holywood Party néven, bár végül nem sok színésznek öltözött emberrel találkoztunk :) A buli előtt, mivel hivatalosan is 10-kor kezdődött, elmentünt Willem (holland srác) szobájába egy kis előbulira. 7-8-an voltunk, jó hangulat kerekedett, egyszer csak meglepetésként még a török származású lakótársnője is beállított néhány, igen finom, saját készítésű sötivel :) (bár sajnos a lány nem maradt velünk bulizni, a süti finom volt :) ). Ahogy megbeszéltük, igyekeztünk korán odaérni a buliba, kicsivel 10 után már ott is voltunk, tanulva az előző buliból, ami ugyanitt volt és másfél - 2 óra sorbanállással sem nagyon jutottak be az emberek. Most nem volt gond egy 10-20 perc alatt bent voltunk (először a ruhatár díjjat velem is meg akarták fizettetni, de mikor közöltem, hogy nincs kabátom, kicsit ugyan meglepődve, de beengedtek ;) ). Odabent első dolgunk az étel letámadása volt, merthogy a buli első 1 órájában after work szerűen ingyenes kaja volt :) Bár nem volt a legjobb étel, amit valaha ettem, de azért ingyen volt, úgyhogy belaktunk :) Utána szemügyre vettük a 3 táncteret: az elsőn salsa szólt, ami még egészen jó volt, viszont a másik kettőn elektronikus zene(szerintem techno, de ebben nem vagyok jó). A többiek elég hamar az akkor még üres tánctér közepébe vetették magukat az egyik elektronikus zenei tánctéren. Követtem hát őket én is, de mivel annyira a zene sem tetszett és az áraik sem voltak olcsóak, egy idő után úgy döntöttem, hogy elég volt számomra a buli és hajnal 2 körül hazajöttem. A többiek azt hiszem, zárásig, reggel 5-ig folytatták :)
Erasmus buli után szerintem megint nem sok minden történt vasárnap és a következő hét elején, valamikor megnéztük a szaunát megint Tomással, de aznap persze pont takarítás miatt zárva volt az uszoda. Pénteken after work, megint több hely neve szóba jött, végülis a Smaka nevezetű hely mellett döntöttünk. Mivel Pavellel általában 5-ig órán vagyunk pénteken, így most is megkértük a többieket, hogy foglaljanak majd nekünk helyet. Óra után kis kerülővel sikerült megtalálni a helyet (szokás szerint összekevertem a Valand megállót Vasaplatsen -nel, még jó, hogy egymás mellett vannak :D ) A hely jónak tűnt először és a kaja is ránézésre, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy pár dolgot kivéve mindenben van valami hal és nincs semmilyen köretük. Ez a két dolog számomra nem tette szimpatikussá a helyet és a végén itt is kiderült, hogy bár sehova nincs kiírva és nem is tájékoztattak, de kifele menet 15 koronát azért adjunk a ruhatárosnak... Akik szeretik a halat, nekik tetszett a hely. Volt sajt felkockázva, főtt tojás, húsgolyók, retek, halpástétom, két fajta, édes sütinek kinéző, de igazából halas krémmel töltött valami, egy fűszeres pácban lévő haldarabkák és kapros öntetes hal. After work után megbeszéltük, hogy benézünk a Marconigatan 7-ben lévő születésnapi buliba. Este 9-10 fele át is mentünk, elég szépen összegyűlt a társaság, voltunk megint elég sokan a 4 személyes lakásban :)
Szombaton főzni akartam, de Celinnek sikerült elfoglalnia a konyhát déltől este 5-6ig, úgyhogy letettem erről és inkább csak a szokásos hideg vagy gyors kajákat ettem. Estére Pavelék áthívtak magukhoz, ott szerveztek egy kis előbulit. Végülis ez sem lett olyan nagyon kicsi, bár még elfértünk, messze nem döntöttek rekordot :) Flavien, Pavelék lakótársa egy elég magának való srác, műhelynek alakította ki a szobáját és már jónéhány dolgot csinált ott. Franciaországban még egy teljesen fa vázas biciklit is összerakott. Ahogy megérkeztem, nem sokkal utána Flavien előszedte a saját maga gyártotta sakk-készletet és felajánlotta, hogy sakkozzunk (régebben már mondtam neki hogy sakkozok, mikor mesélte, hogy csinálja ezt a sakk-készletet). Természetesen nem mondtam nemet, régen sakkoztam már, úgyhogy nekiálltunk. Játék közben kiderült, hogy elég sokan érdeklődnek a sakk iránt, amíg a parti lement, egész nagy nézőközönségünk lett. Sajnos kiderült, hogy Flavien inkább csak lelkes, mint jó játékos, utána kihívott egy másik srác, de miután ő sem okozott nagy fejfájást, inkább átadtam a terepet, had játszon Flavien akivel akar én meg mentem beszélgetni. Nem teljesen világos, hogy hogyan, de jónéhány stockholmi ember is volt a buliban, mindenki mostanra időzítette a göteborgi látogatását. Az előbuli 11 körül véget ért és csapatostól átvonultunk a Sticky Fingers nevezetű helyre. Hallottam már róla régebben, ezért meg akartam nézni. Mondták, hogy van belépő és ezzel együtt sem lesz olcsó, de ha már egyszer mentek sokan és amúgy is menni akartam valamikor, így hát én is csatlakoztam. A hely tényleg nem volt olcsó, 80 korona belépő, 15 korona ruhatár és ezek után egy 3 decis sör 43 korona. Viszont maga a hely tetszett, 3 szintes és mind a három szinten más fajta zenét játszanak. Kipróbáltuk mindhárom szintet, bár a legalsót, ami a legjobban bejött, már csak nem sokkal a buli vége előtt találtuk meg egy véletlen folytán. Willemmel elmentünk WC-t keresni és a lépcső alján nem azt találtunk, hanem még egy szintet :) Utána gyorsan ott is ragadtunk, csatlakoztak még hozzán páran, de sajnos ez már erősen 4 óra körül volt és az utolsó villamos 5 óra előtt ment valahogy, úgyhogy lassan ott hagytuk a helyet és hazajöttünk (bár visszagondolva, 5 óra után valahogy már jön az első villamos :D )
Vasárnap végre sikerült megkaparintanom a konyha feletti uralmat, így belevágtam világhódító terveimbe (szerencsére az ujjamba viszont nem :) ). Már szombaton is öreg reszelt tésztát akartam csinálni, most meg is csináltam. Készítés közben jólnézett ki, a végeremény sem lett rossz, de azért az otthonak jobbak. Nem baj, még majd nekifutok, hátha javulni fog, nagymamámnak hála, úgyis van reszelttésztám bőven :D
Hétfőn újabb korai sulikezdés, 9-re be akartam menni, megcsinálni a laborgyakorlatot hálózat biztonságból, mert pénteken, amikor hivatalosan lenne a stockholmi út miatt nem tudok ott lenni. Szokás szerint eltököltem az időt, így fél óra késéssel jelentem meg, ami nem volt gond, mert Jennifer még hozzám képest is legalább fél órát késett :D A feladat hamar megvolt, nem így a tanár, akinek meg kellett mutatni. Délután 1-kor került csak elő, akkor tudtuk bemutatni, így késtem egy kicsit a másik gyakorlatomról, de szerencsére ott sincs szigor, nem volt semmi gond. Suli után már teljesen belenyugodtam, hogy este Tomással fogunk valamit videózni, elvégre hétfő este van, ilyenkor mindenki otthon ül, amikor Pavel szólt, hogy néhány emberrel menni akarnak a Kelly's nevezetű pubba. Ha már felkértek keringőre, csak nem mondhattam nemet :) Úgyhogy 8-ra irány a Kelly's, ahol kiderült, hogy karaoke est van. Bár a vendégek eleinte eléggé vonakodtak velünk együtt a karaoke-tól, a végére már a szervezőlány állította le a bulit, hogy sajnos 10 után be kell fejezni, különben feljelentik őket :) Csodálatos hangomon felcsendült a Rolling Stones - Paint it black (Colin éppen itt vendégeskedő barátjával, Lars-sal közösen) és a Nina - 99 Luftballons, ahol inkább csak a háttérvokál szerepét játszottam, meghagytam Larsnak a német szöveget :) (mivel ő született német, neki kicsit könyebb volt, de így is odatettem magamat, szinte az összes "99 luftballons" -t beénekeltem :D ). Éjfél körül mindenki kezdett fáradni, úgyhogy haza indultunk, de mivel egy Burger King utunkat állta, ezért még a többiek átrágták magukat a hamburgerek végeláthatatlan falán is :D
Ma meg pihenőnapom van, keddenként nincs suli, este szerveződik egy szauna, ott szerintem majd tiszteletemet teszem. Lehet, hogy csütörtökön is lesz egy nagyobb szaunás buli, viszont az biztos, hogy pénteken reggel fél 9-kor irány Stockholm és vasárnap késő estig nélkülözhet Göteborg :D
Mivel mostmár fényképek sem segítenek, ezért a testvérem hazamenetele óta eltelt időt megpróbálom egy bejegyzésben összefoglalni, hogy ne legyen lemaradásom. Miután újra kisajátítottam a szobámat és nem kellett korán kelnem, gyorsan el is töltöttem 2-3 napot pihenéssel. Ez idő alatt nem csináltam túlságosan érdekes dolgot, meg azt hiszem, a sulival is foglalkoztam már egy keveset, ha már az első héten szinte egy percet sem. Sikerült csoportokat alakítani mindkét tárgyamon, a programozási paradigmák tárgyon Pavellel alkotunk egy csoportot, a hálózat biztonságon meg a project menedzsmentes csoportban is benne lévő, Jennifer nevű indiai lánnyal.
Pénteken azért az after work kihagyhatatlan volt, hosszas egyeztetés után a Talang-ra esett a választás. Előtte semmit sem hallottam a helyről, de ez tetszik, mert úgyis új helyeket akarunk többnyire megnézni :) Mivel mindenki megbeszélte, hogy odamennek hamar helyet foglalni, mert általában tele szokott lenni, gondoltam, én is megpróbálok időben ott lenni. Ebből az lett, hogy kicsivel fél 5 után én voltam az első közülünk a helyen, de amúgy is 3-an voltak csak rajtam kívül. Egy hangulatos kis pince kávézó, két kis helységgel, túl sok ember nem is fér be. Nem sokkal utánam azért elkezdtek szállingózni az emberek és végül, bár eleinte nehezen hittem el, hogy tele lesz, tényleg megtelt a hely kicsivel 5 után. Az ára közepesnek mondható, bár a 64 korona nem olcsó a kajáért, de legalább félliteres sört adtak és nem volt ruhatár, ami még plusz pénzt elvitt volna(Pavel szavaival élve, nem volt jelen a ruhatár maffia :D ). Cserében eléggé változatos étel volt, még sütit is adtak és mennyiségileg is elég volt. Ha még ide visszajövünk valamikor, nem fogom bánni a dolgot. After work után a sulira és amásnapi bulira hivatkozva hazajöttem, de a többiek közül is alig néhányan mentek valahova.
Szombat este egy újabb Ersamusos buli következett, Holywood Party néven, bár végül nem sok színésznek öltözött emberrel találkoztunk :) A buli előtt, mivel hivatalosan is 10-kor kezdődött, elmentünt Willem (holland srác) szobájába egy kis előbulira. 7-8-an voltunk, jó hangulat kerekedett, egyszer csak meglepetésként még a török származású lakótársnője is beállított néhány, igen finom, saját készítésű sötivel :) (bár sajnos a lány nem maradt velünk bulizni, a süti finom volt :) ). Ahogy megbeszéltük, igyekeztünk korán odaérni a buliba, kicsivel 10 után már ott is voltunk, tanulva az előző buliból, ami ugyanitt volt és másfél - 2 óra sorbanállással sem nagyon jutottak be az emberek. Most nem volt gond egy 10-20 perc alatt bent voltunk (először a ruhatár díjjat velem is meg akarták fizettetni, de mikor közöltem, hogy nincs kabátom, kicsit ugyan meglepődve, de beengedtek ;) ). Odabent első dolgunk az étel letámadása volt, merthogy a buli első 1 órájában after work szerűen ingyenes kaja volt :) Bár nem volt a legjobb étel, amit valaha ettem, de azért ingyen volt, úgyhogy belaktunk :) Utána szemügyre vettük a 3 táncteret: az elsőn salsa szólt, ami még egészen jó volt, viszont a másik kettőn elektronikus zene(szerintem techno, de ebben nem vagyok jó). A többiek elég hamar az akkor még üres tánctér közepébe vetették magukat az egyik elektronikus zenei tánctéren. Követtem hát őket én is, de mivel annyira a zene sem tetszett és az áraik sem voltak olcsóak, egy idő után úgy döntöttem, hogy elég volt számomra a buli és hajnal 2 körül hazajöttem. A többiek azt hiszem, zárásig, reggel 5-ig folytatták :)
Erasmus buli után szerintem megint nem sok minden történt vasárnap és a következő hét elején, valamikor megnéztük a szaunát megint Tomással, de aznap persze pont takarítás miatt zárva volt az uszoda. Pénteken after work, megint több hely neve szóba jött, végülis a Smaka nevezetű hely mellett döntöttünk. Mivel Pavellel általában 5-ig órán vagyunk pénteken, így most is megkértük a többieket, hogy foglaljanak majd nekünk helyet. Óra után kis kerülővel sikerült megtalálni a helyet (szokás szerint összekevertem a Valand megállót Vasaplatsen -nel, még jó, hogy egymás mellett vannak :D ) A hely jónak tűnt először és a kaja is ránézésre, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy pár dolgot kivéve mindenben van valami hal és nincs semmilyen köretük. Ez a két dolog számomra nem tette szimpatikussá a helyet és a végén itt is kiderült, hogy bár sehova nincs kiírva és nem is tájékoztattak, de kifele menet 15 koronát azért adjunk a ruhatárosnak... Akik szeretik a halat, nekik tetszett a hely. Volt sajt felkockázva, főtt tojás, húsgolyók, retek, halpástétom, két fajta, édes sütinek kinéző, de igazából halas krémmel töltött valami, egy fűszeres pácban lévő haldarabkák és kapros öntetes hal. After work után megbeszéltük, hogy benézünk a Marconigatan 7-ben lévő születésnapi buliba. Este 9-10 fele át is mentünk, elég szépen összegyűlt a társaság, voltunk megint elég sokan a 4 személyes lakásban :)
Szombaton főzni akartam, de Celinnek sikerült elfoglalnia a konyhát déltől este 5-6ig, úgyhogy letettem erről és inkább csak a szokásos hideg vagy gyors kajákat ettem. Estére Pavelék áthívtak magukhoz, ott szerveztek egy kis előbulit. Végülis ez sem lett olyan nagyon kicsi, bár még elfértünk, messze nem döntöttek rekordot :) Flavien, Pavelék lakótársa egy elég magának való srác, műhelynek alakította ki a szobáját és már jónéhány dolgot csinált ott. Franciaországban még egy teljesen fa vázas biciklit is összerakott. Ahogy megérkeztem, nem sokkal utána Flavien előszedte a saját maga gyártotta sakk-készletet és felajánlotta, hogy sakkozzunk (régebben már mondtam neki hogy sakkozok, mikor mesélte, hogy csinálja ezt a sakk-készletet). Természetesen nem mondtam nemet, régen sakkoztam már, úgyhogy nekiálltunk. Játék közben kiderült, hogy elég sokan érdeklődnek a sakk iránt, amíg a parti lement, egész nagy nézőközönségünk lett. Sajnos kiderült, hogy Flavien inkább csak lelkes, mint jó játékos, utána kihívott egy másik srác, de miután ő sem okozott nagy fejfájást, inkább átadtam a terepet, had játszon Flavien akivel akar én meg mentem beszélgetni. Nem teljesen világos, hogy hogyan, de jónéhány stockholmi ember is volt a buliban, mindenki mostanra időzítette a göteborgi látogatását. Az előbuli 11 körül véget ért és csapatostól átvonultunk a Sticky Fingers nevezetű helyre. Hallottam már róla régebben, ezért meg akartam nézni. Mondták, hogy van belépő és ezzel együtt sem lesz olcsó, de ha már egyszer mentek sokan és amúgy is menni akartam valamikor, így hát én is csatlakoztam. A hely tényleg nem volt olcsó, 80 korona belépő, 15 korona ruhatár és ezek után egy 3 decis sör 43 korona. Viszont maga a hely tetszett, 3 szintes és mind a három szinten más fajta zenét játszanak. Kipróbáltuk mindhárom szintet, bár a legalsót, ami a legjobban bejött, már csak nem sokkal a buli vége előtt találtuk meg egy véletlen folytán. Willemmel elmentünk WC-t keresni és a lépcső alján nem azt találtunk, hanem még egy szintet :) Utána gyorsan ott is ragadtunk, csatlakoztak még hozzán páran, de sajnos ez már erősen 4 óra körül volt és az utolsó villamos 5 óra előtt ment valahogy, úgyhogy lassan ott hagytuk a helyet és hazajöttünk (bár visszagondolva, 5 óra után valahogy már jön az első villamos :D )
Vasárnap végre sikerült megkaparintanom a konyha feletti uralmat, így belevágtam világhódító terveimbe (szerencsére az ujjamba viszont nem :) ). Már szombaton is öreg reszelt tésztát akartam csinálni, most meg is csináltam. Készítés közben jólnézett ki, a végeremény sem lett rossz, de azért az otthonak jobbak. Nem baj, még majd nekifutok, hátha javulni fog, nagymamámnak hála, úgyis van reszelttésztám bőven :D
Hétfőn újabb korai sulikezdés, 9-re be akartam menni, megcsinálni a laborgyakorlatot hálózat biztonságból, mert pénteken, amikor hivatalosan lenne a stockholmi út miatt nem tudok ott lenni. Szokás szerint eltököltem az időt, így fél óra késéssel jelentem meg, ami nem volt gond, mert Jennifer még hozzám képest is legalább fél órát késett :D A feladat hamar megvolt, nem így a tanár, akinek meg kellett mutatni. Délután 1-kor került csak elő, akkor tudtuk bemutatni, így késtem egy kicsit a másik gyakorlatomról, de szerencsére ott sincs szigor, nem volt semmi gond. Suli után már teljesen belenyugodtam, hogy este Tomással fogunk valamit videózni, elvégre hétfő este van, ilyenkor mindenki otthon ül, amikor Pavel szólt, hogy néhány emberrel menni akarnak a Kelly's nevezetű pubba. Ha már felkértek keringőre, csak nem mondhattam nemet :) Úgyhogy 8-ra irány a Kelly's, ahol kiderült, hogy karaoke est van. Bár a vendégek eleinte eléggé vonakodtak velünk együtt a karaoke-tól, a végére már a szervezőlány állította le a bulit, hogy sajnos 10 után be kell fejezni, különben feljelentik őket :) Csodálatos hangomon felcsendült a Rolling Stones - Paint it black (Colin éppen itt vendégeskedő barátjával, Lars-sal közösen) és a Nina - 99 Luftballons, ahol inkább csak a háttérvokál szerepét játszottam, meghagytam Larsnak a német szöveget :) (mivel ő született német, neki kicsit könyebb volt, de így is odatettem magamat, szinte az összes "99 luftballons" -t beénekeltem :D ). Éjfél körül mindenki kezdett fáradni, úgyhogy haza indultunk, de mivel egy Burger King utunkat állta, ezért még a többiek átrágták magukat a hamburgerek végeláthatatlan falán is :D
Ma meg pihenőnapom van, keddenként nincs suli, este szerveződik egy szauna, ott szerintem majd tiszteletemet teszem. Lehet, hogy csütörtökön is lesz egy nagyobb szaunás buli, viszont az biztos, hogy pénteken reggel fél 9-kor irány Stockholm és vasárnap késő estig nélkülözhet Göteborg :D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)