Városnézések

 Rájöttem, hogy ezt a mennyiséget nem tudom tartani, úgyhogy megpróbálok rövidebben, inkább csak összefoglalót írni :) A Chalmers túra után még belógtunk egy könyvtár túrára is. Fel kellett volna papíron iratkozni, de már 1-2 hétre előre betelt az összes, úgyhogy gondoltuk, +2 ember nem lesz gond :) És nem is lett. Körbemutogatták a könyvtárat, elmondták a különféle kölcsönzések menetét (természetesen a könyv kölcsönzés és visszavitel is automatizálva van, egy könyvtár-kártya segítségével). Nem volt túl izgalmas, 2 dolog volt csak, ami nagyon tetszett: az egyik a legújabb olvasószoba, tele bőr fotelekkel, rengeteg ablakkal, aminek köszönhetően fényes volt és inkább egy luxuskávéház kinézetét keltette :) A másik meg egy ásó a falon, a poroltó mellett. Ezt mai napig nem tudom, hogy mire jó, de ha véletlen olyan vészhelyzet lesz, amikor el kell ásnom magam, mostmár tudom, hogy hol találom :)
 Még adós vagyok a szombati városnézéssel is. A phadder csoportokba rendeződve indultunk neki a városnak (igaz, a mi phadderünk éppen nem ért rá, ezért egy másik csoporthoz raktak minket). Megmutogatták a város érdekesebb részeit, mondtak róluk néhány szót és közben kvízt kellett kitölteni és a csoport kabalaállatával kellett különféle fotókat csinálni (nekünk a képen szereplő fekete bika volt ő) :) Sajnos néhány nem jött össze, így nem találtunk rózsaszín hajú lányt, sem legalább 3 arcpiercinggel rendelkező lányt (ilyenből sok van, csak nem szombat délelőtt ;) ) és még csak Spongyabobot sem :S Viszont többek között tudott zászlórúdra mászni, telefonálni, sütit enni, sorszámot húzni, vodkát átölelni, Gusztáv Adolffal pózolni és még pár dolgot.

Boldogan a sütijével

Telefonálás közben

 A túra végén még meg kellett másznunk vagy 200 lépcsőfokot (nagyon jól jött pár óra sétálás után), de fent legalább kajával vártak, még ha nem is főttel. Viszont a kilátás gyönyörű volt, ha egyszer ráveszem magam és felteszem a képeket valahova, majd látjátok, az egész városra ráláttunk felülről. Itt készült is egy csapatfotó, bár igazából nem a 30-as phadder csoportról, hanem városnéző csoportról (néhányan nincsenek rajta, jópáran meg nem a 30-asban vannak)

 A mai nap sem múlt el városnéző túra nélkül, a reggeli órám után (10-12 Computer Security, ahol a tanár azzal boldogított, hogy a gyakorlatok időpontja nincs az órarendben, tehát pár héten még 4 óra elfoglaltság, kezdek igen csak távolodni az elképzelt heti 8 óra egyetemtől :S ) nyakamba vettem a várost, hogy keressek egy olcsó cipőboltot. 3 óra sétálás eredménye az lett, hogy már annyira nem is sokallom az egyik üzletláncban található, 500 koronás árat egy magasszárú, műbőr bakancsért. Mindenhol 900 koronától kezdődtek a hasonló bakancsok, bár lehet, hogy csak a városnak az elit részeit néztem, de kezdek belenyugodni (végülis 15 - 20 ezer forint nem sok egy bakancsért, ha tényleg vízálló). Jah, és főtt kaját sem találtam sehol sem 1500 forint alatt. Kerestem volna olcsó kínai kajáldát vagy valami ázsiait, de olyasmit, amik otthon mindenhol vannak, nem találtam, az éttermeik meg nekik is drágák. Úgyhogy egyelőre élek tovább a konzerveimet és az instant kínai tésztámon.
Vettem jegyet a holnapi nemzetközi vacsora rendezvényre, (jobb esetben) minden résztvevő hoz pár embernyi adagot valami olyan kajából, ami az ő specialitásuk. Én lángosra gondoltam, mert talán az egyszerű és kevésbé drága, bár még életembe nem csináltam, de megpróbálom holnap estig elkészíteni. Ha valaki olyasmit látna a TV-ben, hogy Göteborgb egyik része leégett, netán tömeges ételmérgezés történt, előre szólok, semmi közöm a dologhoz! Legyetek jók (vagy rosszak, vagy csak legyetek)!

FestU party

 Kicsit belekavarok az időrendi sorrendbe, de nem mindennap vagyok ilyen buliban :) Tegnap este, szombaton rendezték meg az évnyitó FestU partyt. Az egyetemen volt a party, diákszövetség teljes épületét felhasználták szinte a partyhoz. Már vagy két napja alakítgatták az épületet és pakoltak, hogy minden meglegyen a bulira. Nem az első ilyen buli, tartottak már többet is itt. A bulira csak jeggyel lehetett bemenni, én viszont sikeresen lemaradtam a jegyárusításról, úgyhogy eldöntöttem, megpróbálkozok a helyszíni jegyvétellel. Hivatalosan 9-re volt beígérve a kezdés, mondták,hogy ha jegyet akarunk fél 9 körül legyünk ott. Ezen ne múljon, fél 9 előtt pár perccel már megérkeztünk az épület elé (a villamosmegállóban találkoztam néhány ismerőssel, akiknek szintén nem sikerült a jegyvétel időben). Nem volt sok ember még akkor ,vagy 20-an álltunk kint, azonban senki nem tudta, hogy mikor lesz jegyárusítás és egyáltalán hány jegyet adnak még el. Gyorsan sorokba rendeződtönk (Svédországban mindenhol sorba állnak az emberek, vagy sorszámot kell húzni :) ) és vártuk a kezdést. Idővel gyűlt a nép, bár nem lehetett tudni, hogy ki az, aki jegyre vár és ki az, aki a nyitásra. Negyed 10 után kicsivel végre kinyitottak, az egyik oldalon engedték be a jegyeseket, a másik sorban meg árulták a jegyet. Eléggé elől voltam, de így is volt egy negyed óra, mire sikerült bejutnom, de végre bent voltam. Ekkor még nem volt sok ember, de folyamatosan érkeztek, szerintem éjfél körül több ezer ember volt az épületben.
  Bent elkértek még 10 koronát a ruhatárért, annak annyira nem örültem, de a sör legalább csak 20 korona volt (0,33-as, de itt egy buliban ez már nagyon olcsónak számít :S ). Az épület elég nagy, nekiálltunk hát felderíteni. Kiderült, hogy igazak voltak a pletykák, 6 vagy 7 tánctér volt az épületben elszórva, mindegyik más zenei stílussal. Volt techno, diszkó, rockosabb, sláger és még a fene tudja mi. Éjfélkor még egy koncert is volt, egy 3 tagú svéd banda feldolgozásokat játszott (pl. Summer of 69), nekem tetszettek, viszont mivel más ismerős nem volt, aki maradni akart volna, csak pár számot hallottam tőlük. Viszont ami nagyon különlegessé tette a bulit, az az volt, hogy az egész buli ideje alatt szabadon lehetett használni a medencét, volt is benne folyamatosan ember, valamint a buli elmaradhatatlan kelléke volt egy dühöngő (felfújt gumiszoba, ami a gyerekeknek szokott lenni szabadtéri rendezvényeken) :D Ki is próbáltuk gyorsan, szerencsénkre akkor pont nem volt nagy sor. Érdekes látványt nyújtott, amint önfeledten ugrál benne a csomó egyetemista, némi alkohol után :D Ráadásul, szerintem valami félreértésnek köszönhetően, bár nem kérdeztem meg egyiket sem, jónéhányan a svéd diákok közül ingben, nyakkendőben jelentek meg, a láynok meg koktélruhában :D De ez nem zavarta őket, volt, aki így is bement ugrálin :D Ezen kívül volt még egy vetítőszoba, ahol a falra kifeszítettek egy lepedőt és arra vetítettek rendes vetítőgéppel régi Walt Disney rajzfilmeket, ha nem egy buli kellős közepén lett volna, szívesen ott maradtam volna nézi, hangulatos volt látni a több, mint 50 éves rajzfilmeket :)  A legjobb talán az volt, hogy bármerre mentünk, mindenhol találtunk egy-egy ismerőst, bár a nevekkel még mindig bajban vagyok :)
 Végül 2 után valamivel már kezdett ürülni a hely (bár még mindig voltak jócskán), mi is úgy döntöttünk, hogy kellően fáradtak vagyunk már, úgyhogy eljöttönk. Hazafelé még várni kellett vagy 20 percet a villamosra, de átszállásnál egyből jött a csatlakozás, úgyhogy 3 körül már itthon voltam.
 Még egy furcsaság a végére: Már a csütörtöki buliban is feltűnt, hogy a diszkóban több helyen is volt blackjack asztal, de csak egy-egy és nem külön szobában, mintha egy kaszinó lenne. Most mondta valaki, hogy a svédeknél ez szokás, ezen a bulin is volt az egyik táncparkett közelében egy blackjack asztal. Úgy látszik, a svédek inkább szerencsejátékot játszanak ilyesmi helyeken, mint mondjuk csocsót :)

Találkozás a koordinátorokkal és a Chalmers túra

 Csütörtökön 10-re kellett menni az egyetemre, ahol is találkoztunk a koordinátorainkkal. Legalábbis a mi karunk 3 koordinátorával, de így is több, mint 200 hallgató volt ott. Sok érdekeset nem mondtak az előadáson, de legalább láttuk őket és folyton bátorítottak, hogy minden gonddal forduljunk nyugodtan hozzájuk, valamint mindenki feliratkozott egy személyes konzultációra a tárgyakkal és a kezdéssel kapcsolatban (mi a terem végében ültünk, úgyhogy nekünk csak szeptember 2-re lett időpont). Mi: az első nap megismert franciákkal és Matthiassal elég sokat vagyunk közösen, bár már azóta a phadder csoportoknak és egyébb alkalmaknak köszönhetően rengeteg embert ismerünk, szinte mindekivel volt már mindenkinek valami személyes kapcsolata, vagy rövid beszélgetése.
 Az előadás után elmentünk a városba enni egyet. Kezdek leszokni erről az együnk valahol dologról, rettentően drágák a kajáldák. Az otthoni ár 2x-3x-át elkérik a kajákért. Először japán kajáldába akartunk menni, de meglátva az árakat, inkább a megállóban lévő büfé mellett döntöttünk. Kimondottan jó választás volt, mert az eladó csak svédül tudott és az árai is csak kicsivel voltak a japán kajálda felett. Nembaj, legalább ettem megint köttbulla-t, igaz kicsit kevesebbet, mint az Ikeában, de legalább 4x olyan drágán :D
 Kaja után irány vissza az egyetem, ahol a phadder csoportokba rendeződve körbevezettek minket a campuson. Mivel sokan a beosztás után érkeztek még, vagy valami miatt kihagyták, ezért most is csapódtak a csoportokhoz emberek, ami nálunk addig fajult, hogy a végén kb. 20 emberrel fejeztük be a túrát :) A campus nagyon nagy, összességében a Debreceni Egyetem szerintem nagyobb, de különálló campusokból legalább vagy 3-at kitesz a Chalmers (legalábbis az a campusa, amit láttunk, van egy másik is, bár talán oda nem kell órára mennem majd). Túra közben a vezetőnk, Eric (egy majd 2 méter magas, vékony, svéd srác :) ) mondott a fontosabb pontokról érdekes és (kevésbé érdekes) fontos dolgokat. Van például, egy régi, teljesen réz kupolában (rádiójelekkel kapcsolatos kísérleteket végeztek régen ott, azért a teljes réz) óriási mászófalakat alakítottak ki, kb. 7 méter magasak és van rengeteg, mindenfajta dőlésszögben. Eddig nem vonzott, de akkor elgondolkoztam rajta, hogy elkezdem a falmászást :) Túra közben megtudtuk azt is, hogy miért van tele mesefigurával az egyetem területe (falakon, betonon, lépcsőkön) : minden karnak saját "védőszentje" (mascot) van, ami a legtöbb karnál valami meseszereplő :D (a közgazdászoknak James Bond, az elektroteknikusoknak Donald kacsa, az ITsok pedig azt hiszem, a Hupikék Törpikéket választották, de valakinek Woody, a fakopáncs is van :D ). Túra közben, meglepetés szerűen volt 5-6 feladat hely, ahol a csoportnak valamileyn feladatot teljesítenie kellett. Ez nagyrészt valamilyen, az egyetemmel kapcsolatos kérdés megválaszolása volt, de volt alma körbeadása kéz és száj nélkül és szökőkúton átkelés (majdnem)száraz lábbal (kaptunk 8 rekeszt és 10 embernek kellett úgy átmennie, hogy csak a rekeszekre állhattunk).
 Az egyetemi körtúra végén eléggé elfáradtam és estére még egy partit is szerveztek, úgyhogy visszajöttem az albiba pihenni egy kicsit a parti előtt. Megbeszéltük a találkozót fél 9-re a villamos állomáson, hogy 9-re odaérjünk a buliba, azonban előtte pár perccel kaptam egy SMS-t, hogy egy privát party van az egyik közeli, tetőtéri apartmanban. Nosza, ha már úgyis sokan vannak, akkor felnéztem én is. Kb. 20 ember bezsúfolódott egy nappaliba, nem sok ismerős volt köztük, de Erasusosok között ez úgysem jelent semmit, legalább lehet ismerkedni :) Némi melegítés után (a többiek részéről, én nem készültem, úgyhogy csak beszélgettem :) ), megindultunk a partyba, nem valahogy 10 óra után meg is érkeztünk. A buli egy 2 emeletes helyen volt, a felső szinten lágyabb zene, kicsit halkabban és főként koktélok, lent hangosabban szólt egy kicsit keményebb diszkózene és lehetett olcsóbb sört kapni. Az olcsóság 25 koronát jelentett egy 0.33-as sörért (kb. 750 HUF ), úgyhogy tényleg csak megkóstoltam, hogy milyen, 2 üvegnél meg is álltam, hátha kell még valamire pénz az elkövetkezendő 4 hónapban :D Rengeteg ember volt a bulin, többnyire cserediákok, de szerintem néhány helyi is volt. Itt láttam elsőnek kopasz svéd kidobót, de még ők is sokkal korrektebbnek tűntek magyar társaiknál (bár az elszánt fej itt is megvolt :D ). Hajnal 1 körül úgy döntöttünk, menni kéne haza, mert már nem sokáig jár a villamos, valamint péntek reggel 9-kor regisztráció és jó lenne elsők között lenni. Ahogy hazaértem, beestem az ágyba. Másnap a cseh lakótársam mondta, hogy ő benézte az utolsó villamost, úgyhogy csak az albitól 4 megállóra jutott el, ahonnan is még egy órát gyalogolt haza a hideg svéd éjszakában :D A regisztráció és a pénteki nap szerintem legközelebbre marad, ma írtam eleget :D Üdv mindenki!

Kezdetek

 Eleinte naivan azt hittem, hogy majdnem mindennap fogok majd valamit írni és rendesen naplót vezetek. Ez nem jött össze, annyi program volt és annyit rohangáltunk, hogy egyszerűen nem juttottam annyit géphez, hogy blogot tudjak írni :) Ennek köszönhetően viszont elég sok emberrel találkoztam már és sok mindent sikerült elintézni.
  Utolsó bejegyzés az első napról volt. Második nap, szerdán volt egy információs előadás az egyetemről és a hallgatói életről. Beszélt egy kicsit az igazgató nő, elmondta, hogy a Chlamers a legjobb egyetem svédországban, ezt elég sokszor sikerült elismételnie :) Viszont nagyon közvetlen volt és abszolút nem tűnt olyan hivatalos igazgatói beszédnek, mint az otthoniak szoktak lenni. Porondmesterként egy mexikóból származó, középkorú, öltönyös prof szolgált, aki felkonferált minden előadót, valamint ő maga is tartott 2 beszédet, egyet az általános tudnivalókról, egyet valami másról. Mondta, hogy bár ő már több, mint 20 éve van itt, még nem tudta megszokni az itteni ételekek, hiányoznak az otthoni ízek és ezért mindig magánál hord (elő is húzta bizonyítékként :) ) egy chilipaprikát :D Valamint, ha nagyon hiányzik neki az otthon, akkor felveszi ezt, ekkor hátrament és előjött öltönyben, egy sombreroval a fején :D Úgyhogy korrekt porondmester volt, egy egyetemi professzortól nem gondoltam volna, hogy ilyen előadásra is képes kb. 400 ember előtt :) Közölte azt is, hogy mi is teljes jogó tagjai vagyunk a Chalmersnek, úgyhogy kivételezni sem fognak velünk. Ennek annyira nem örültem, így lehet, hogy tanulnom is egész sokat kell majd :O
 Bemutatták még Göteborgot, a várost, ami szinte egybeforrt az egyetemmel (eddig ez igaznak tűnik), a diákszövetséget, aminek minden diák kötelezően tagja és a külföldi diákokat fogadó szervezet (CIRC) is mondott néhány szót. a CIRC tulajdonképpen mentor szerepet lát be, csináltak mini gólyatábort is nekünk, valamint az első négy héten szinte minden napra csinálnak valami programot.
  Az előadás után kaptunk egy kis csomagot, benne sok hasznos infóval és egy ingyen svéd SIM kártyával, amit használatba is vettem, úgyhogy a régi számomon nem fogtok tudni elérni. Az új számomat kérésre megadom, de nem hiszem,h ogy sok ember akarna svéd telefonszámokat hívogatni ;)
 Délután beosztottak minket 50 csoportba, minden csoportot 1-3 phadder vezet (öreg diák). Tulajdonképpen olyasmi csoportok, mint amik gólyatáborban vannak. Volt ismerkedős játék, valamint mondott pár infót az egyetemről a vezetőnk. Miután ezzel végeztünk, ekkor még 9 fős csoportunk úgy búcsúzott, hogy másnap 14:30-kor találkozunk az egyetemen és körbevezetnek minket az egyetemi campuson.
  Ezek után Matthiassal, az német Erasmusos sráccal, aki közte volt az első csoportnak, akikkel találkoztam még a szálláskulcsért menet, megbeszéltük, hogy elmegyünk az Ikea-ba, venni pár dolgot az albérletbe. Elég sokat rohangálunk közösen vele, eleinte ugyanis a franciák elnyomtak minket. Az Erasmus hallgatók több, mint fele francia és ha nagyobb csoportba összeverődnek, csak franciául beszélgetnek, ami egy magyarnak és egy németnek nem túl élvezetes, úgyhogy az első pár nap többnyire csak ketten beszéltünk egymással. Időközben kiderült, hogy németek is igen szép számmal képviseltetik magukat, a franciák után vagy a németek, vagy a spanyolok vannak a legtöbben. Az Ikeába eljutni nem volt egyszerű, bár tudtuk, hogy honnan, mikor és hanyas számú busz megy, mégis sikerült egyet lekésnünk, úgy, hogy kb. 20 percet beszélgettünk mellette. Az történt, hogy odamentünk már a busz előtt, megjött a busz, valami totál másik számmal, de végállomás lévén, leszállt mindenki, a busz meg megállt mellettünk és amikor nem láttuk egyik kijelzőjét sem, átváltotta a számát 43-ra, a nekünk kellőre. Mi meg vártunk türelmesen, csak mikor elment, akkor láttuk a hátulján, hogy ezzel akartunk menni. Nem gond, fél óra és jött a következő.
  Az Ikea kint van a város határában, egy nagy ipari telepen, ennek köszönhetően óriási méretű. Majdnem 4 órát rohangáltunk benne, de rájöttem,h ogy egészen jó hely, mert óriási a választékuk. Például párnákból volt majdnem 200 koronás és 9 koronás is. Igazából én nem láttam köztük szinte semmi különbséget, de biztos jobb a drágább :) Bevásároltam egy párnát és két paplant, mert olcsóak és vékonyak, valamint vettem néhány dolgot a konyhába (bár tényleg keveset) és sikerült szereznünk villanykörtét is olcsón, úgyhogy mostmár van fény a szobámban :D Van étterem is az Ikeában, ahol most akciós volt, 50 helyett csak 16 korona az igazi svéd Köttbulla, ami annyit tesz, hogy néhány apró húsgolyó, valamilyen szafttal leöntve, krumplipüré és valamilyen bogyólekvár(!!!). Első ránézésre kicsit furcsa volt, de nagyon finom kaja, azóta már ettem még egyszer :)
 Hívtak volna valamilyen bárba estére minket, de annyira fáradtak voltunk és fél 9 után értünk haza az Ikeából, hogy inkább pihentünk.

Indulás

Megpróbálok visszaemlékezni a dolgokra, bár most, mikor ezt írom, már szerda este van. Hétfő délelőtt még az utolsó ellenőrzésekkel telt és búcsúzással, majd ebéd után irány a 14:45-ös személyvonat, ami elrepít engem Kőbányáig. Természetesen a Megint Állunk Vazze Rt. hű volt a nevéhez, röpke 80 perces késéssel érkezett a vonat (igaz, baleset miatt, ami tényleg nem az ő hibájuk, viszont a hírekben mondták, hogy ugyankkor még 2 vonalon voltak késések, felsővezetékszakadás és a hőség miatt). Szerencsére most nem időre siettem, úgyhogy nem lett belőle gond. Kőbányán a megbeszéltek szerint értem jött Csabi (horváthabbik) és elvitt magához, ahol az éjszakát töltöttem (némi sör társaságában ;) ). Másnap reggel pedig kivitt a Ferihegy 1-re. Mégegyszer köszi Csabi a szállást és a fuvart!
 A reptérre megérkeztünk már 7 óra körül, alig voltak, még a Wizzairosok sem voltak ott. Először néhányan azt mondták, hogy csak 7:50-től lesz becheckolás, de szerencsére hamarabb elkezdték. Az egész nagyon gyorsan ment, nálam semmivel sem volt gond, a feladható poggyász is bőven 32 kiló alatt volt, úgyhogy 8 előtt már meg is voltam vele. Azt mondták, hogy a beengedés a terminálhoz később lesz csak, ezért elmentem szörnyülködni egy kicsit a reptéri árakon. Szerintem legalább 2x-ét kérik mindennek, ha nem többet. Sétálgatás közben észrevettem,hogy valszeg hamarabb megnyílt a beengedés is, úgyhogy gyorsan odarohantam. A kezdeti félelmek, hogy a farmeron lévő fém dolgok miatt fentakadok a kapun feleslegesnek bizonyultak, a hátitáskámból csak a nagyobb dolgokat kellett kivenni, övet levenni, meg zsebeket kiüríteni, amúgy minden maradt rajtam és egyből átjutottam itt is. Olyan hamar ment minden, hogy a terminálnál volt majdnem egy órám még a 9-kor induló gépig :) A gépet olyan terminálról engedték, ami ha jól értettem a kiírást, nem schengeni célpontok felé hanszálnak, de nem volt semmi különleges ellenőrzés. A repülőre gyorsasági sorrendben ülhettünk fel, úgyhogy mindenki rohant, hogy első legyen. Sikerült egy ablak melletti helyet elkapnom, csak sajnos a gép szárnyánál, úgyhogy elég sokat kitakart, nem is fényképeztem egyet sem. A felszállás és leszállás nem volt olyan vészes, mint gondoltam, nagyon rövidek voltak az igazán kemény szakaszok. A látvány eleinte nagyon szép volt, felszállásnál láttam a tájat felülről, később pedig a habszerűen alattunk elterülő felhőzet nézett ki nagyon jól, ami viszont egy idő után kicsit egyhangú lett. Egészen a tengerig olyan volt, mintha egy nagy madártejes tál felett repülnénk, semmi sem látszott a tájból. Viszont leszállásnál a borús időnek hála, több felhőn is átszálltunk, az megint vadul nézett ki, csüngtem az ablakon, mint egy kisgyerek :)
  Lent a reptéren (elég kisvárosi reptérnek tűnt), semmilyen ellenőrzés nem volt már, csak megvártuk a csomagjainkat és mehetett mindenki, amerre lát. Az ajándékboltban szereztem jegyet a buszra, ami bevitt Göteborg központjáig. Ott leszállva meg is találtam azt a buszt, ami nekem kellett, már azt hittem, semmi sem állhat az utamba. Aztán rájöttem, hogy mégis: a helyi közlekedés nagyon jó itt, egészen addig, amíg nem csak 1-2 utat akarsz. Felszállva a buszra, a sofőr közölte, hogy a buszon bizony nem tudok jegyet venni. Gyorsan leugrottam (a 24 kilós csomagommal együtt) és elkezdtem kérdezgetni a járókelőket, hogy honnan is tudnék jegyet szerezni. Mindenki úgy nézett rám, mint az ufókra, hiszen bérletük van, nem is igazán tudják, hogy mi fán terem a jegy. Végre az egyik tanácsolta, hogy próbáljam meg a közeli vasútállomáson lévő irodáját a közlekedési vállalatnak. Ott tényleg lehetett jegyet venni, bár a mai napig nem tudom, hogy pontosan hogyan is működik, de én vettem egyet. Adtak egy blokkot, rajta egy kezdeti és egy vég időpont, valamint a 25 koronás értéke (kb. 750 HUF). Valószínűleg 1 órán keresztül utazgathattam volna vele. Boldogan rohantam vissza a buszhoz, amikor is rájöttem,hogy a busz száma nem elég, az irányt is be kell lőnöm. Egy röpke 10 perc alatt eldöntöttem, hogy melyik lesz az én irányom, fel is szálltam az első 52-es buszra. Szerencsére tényleg jó irányba ment, úgyhogy hamarosan megérkeztem a kívánt megállóba (első teendőm a szállásom kulcsainak felvétele volt, a szállásomtól 9 km-re lévő irodában). Ahogy leszálltam, feltűnt, hogy egy kisebb csoport is ugyanott szállt le, óriási csomagokkal, amiken reptéri azonosítók vannak. Kérdésemre mondták, hogy nagyrészt franciák, egy német van köztük és ők is Erasmusos cserediákok, odafele menet találkoztak :) Onnantól 9-10-en folytattuk, immár gyalog utunkat a "közeli" irodába (24 kilós csomaggal, természetesen csak az egyszeri magyar gyereknek nincs kerekes bőröndje, bírja az kézben... ). Az irodában megint csak gondnélkül megkaptuk a kulcsainkat és néhány tájékoztató papírt, valamint tanácsolták, hogy vegyünk 3 hónapos bérletet a helyiközlekedéshez, mivel sok járat van és nagy a város, sokat fogunk rohangálni.
 Visszasétáltunk a buszmegállóig, potyázás a legközelebbi nagyobb állomásig (mint kiderült, a többiek idefele sem vettek jegyet :) ), ahol megszereztük a varázskártyáinkat. Bankkártya méretű kártya, elég csak odatartani a géphez és ellenőrzi, szinte hihetetlen, hogy valahol képesek ilyenre az emberek :O Azóta tényleg azzal rohangálunk mindenfele. Az ára nem volt éppen kevés, de itt végre azt érzem, hogy tényleg kapok is valamit a pénzemért, rengeteg járat, érthető térképek minden megállóban és járművön, eddig legalábbis semmi gondom nem volt velük. A társaság nagy része egyfele lakik, úgyhogy közösen jöttünk el a szállásnál lévő megállóhoz. A megállónál azonban egy kicsit megkavarodtunk, sehogy sem találtuk a szállásunkat, pedig tudtuk, hogy a megállónál lévő bevásárlóközpont körül van valahol (éljen a Gugli mapsz :D). Pár svéd megkérdezése után sem lettünk sokkal okosabbak, bár nagyon segítőkészek voltak, senki sem tudta, hogy hol a szállásunk. Végül az egyik nő legalább az utcát felismerte és odavezetett minket, onnan már hamar meglett a szállás. Ahogy feljutottam a szállásra (3. emelet), jött a kulcspróbálgatás (4 kulcsom van). Óriási lelkesedéssel futottam neki, de egyik kulcs sem akart illeni a zárba, így hát gondoltam becsengetek (ekkorra már sejtettem, hogy nem saját lakás lesz, csak saját szoba), ajtót is nyitott az egyik lakótársam :) Megmutatta a szobámat és a zárakhoz tartozó kulcsokat, amik ekkor természetesen elsőre illetek a zárba, biztos valami varázslat :P
 A szobám nem túl nagy, de egy embernek tökéletes. Van asztalom, székem, ágyam és 2 polcos szekrényem :) 3 lakótársam lesz valószínűleg, bár jelen pillanatban csak 2 van: Celine (legalábbis szerintem így írják), egy francia lány és Tom, egy cseh srác, mindketten fiatalabbak nálam, de 20 fölött lehetnek. A lakás maga szerintem elég nagynak minősül, 4 szoba van, 1 fürdő WC-vel, egy külön WC, előszoba és egy egészen nagy nappali. Nekiálltam kipakolni és beállítani az internetet, amikor jött az SMS, hogy a délutáni ismerősök mennek a városba, ha sietek, elérem őket. Gyorsan félbehagytam mindent és mentem velük. Első vacsoránkat (ami nekem, így délután 6 körül reggelinek minősült, odáig nem sikerült még ennem semmit) egyből egy igazi svéd különlegességben, a Burger Kingben szereztük :) Természetesen odáig találkoztunk még vagy 2 franciával, majd vacsi után elmentünk megnézni a Chalmerst (egyetem) és a másnap reggeli tájékoztató pontos helyét megkeresni. Az egyetem jól néz ki, a német srác meg is jegyezte, hogy rengeteg a zöld terület, náluk mindenhol csak beton van :) Az egyik útra és oda vezető lépcsőkre mesefigurák vannak festve, Lucky Luke, Hupikék Törpikék és még pár, aminek nem tudom a nevét vagy ég nem is láttam. Az értelmüket még nemtudom, de vicces :) Belefutottunk egy csapat indiánba, akiknek nagyrésze félmeztelen volt, kb. 15 fokban, óriási szélben, jól bírják :) Nemsokkal utánuk jött egy csapat élőhalott, ott kezdtük sejteni, hogy gólytábor lehet :) A hidegre és fáradtságra való tekintettel, úgy döntöttünk, hogy hazafelé vesszük az irányt, reggel úgyis kelünk korán és találkozunk. A szálláshoz jövet találkoztunk még egy franciával, majd a szálláson találkoztam a negyedik (azóta megint kiköltöző) lakótárssal, aki nagy meglepetésemre ugyancsak francia. Estére még egy kis hazahívás Skypeon, némi pakolás, majd be is dőltem az ágyba, hulla fáradtan.
 A mai, szerdai napot szerintem már csak később írom le, ma is elég fáradtan értem haza és lassan éjfél, úgyhogy inkább a pihenést választom, bár mire ezt valaki is olvassa, remélhetőleg már lesz róla írás :)

Előkészületek

 Hosszas rohangálás után, úgy tűnik, sikerült megkötnöm az Erasmusos szerződést.  A szerződéshez kellő learning agreement-et kétszer is meg kellett csinálnom, mert az elsőt feladtam postán és előtte elfelejtettem beszkenneleni, így nem maradt meg digitális formában. Természetesen azóta semmit sem tudok a sorsáról, lehet, hogy a csigaposta felzabálta. Emiatt indulás előtt egy héttel még egyet ki kellett töltenem, viszont azt már emailban, szkennelve küldtem el, jött is a válaszlevél 2 órán belül, aláírva. Kicsit gyorsabb és olcsóbb.

  A szerződés megírásához még kellett az euro alapú bankszámlámról iBan számos igazolás és egy biztosítás is. Kicsit megijedtem ezektől, de hamar kiderült, hogy az iBan számos igazolásnak megfelel a számla nyitásakor kapott papír, biztosításnak meg az EU egészségkártya, amit már régebben kiváltottam. Még egy iskolalátogatási igazolással lógok, de mivel még regisztrációs időszak később kezdődik, így azt szerencsére később is be lehet mutatni (itt ragadnám meg az alkalmat, hogy kiírjak egy pályázatot, "Ki kéri el nekem az iskolalátogatásit" címmel, a pályázat nyertese gazdagabb lesz egy HSZK-ba való pár perces, all-inclusive utazással és cserében gyönyörködhet az iskolalátogatási papíromban, amíg meglátogatja Blanár Denisszát az egyetem egyik legszebb, frissen felújított villájában, az I-es számú professzori villában, ahol a volt munkahelyem is található).

  További terveim szerint hétfőn (aug. 23.) 17:15 körül megérkezek Pestre, ahonnan kedden reggel 7-kor megyek Ferihaegyre és 9-kor indulok Göteborgba a Wizzair járatával. Körülbelül 11 órára kell megérkeznie a repülőnek, ott gyorsan be a transzferrel a városba, helyiközlekedéssel el az irodába, ahol megkapom a szállásom kulcsait, mindezt 15:30-ig, mert ha nem, akkor az első éjszakát 5 csillagos hidak alatt tölthetem. Ha ezen túlvagyok, már csak az irodától cirka 10 km-re lévő szállásomat kell megkerítenem. 

 Ezek a tervek, jó most ezt így leírni, hogy a következő bejegyzésben össze tudjam hasonlítani, hogy mennyit késett a MÁV, mennyire volt rossz a pesti forgalom, mennyit csúsztak a becheckolással (szép magyar szó :) ), mennyit késett a járat Göteborgig és hány másodperccel sikerült lekésnem a kulcskiadó iroda nyitvatartását. Ha szerencsém van, a szálláson 5 perc alatt lesz internet, úgyhogy reális esetben akár legkésőbb 1-2 héten belül megírhatom az utazás tényleges történetét! Addig is mindenkinek szép itthonlétet és nyarat, Göteborgba 16 foknál nem mondanak melegebbet a 14 napos előrejelzések.

Egy bloggolás kezdete

 Svédországi tanulmányaim kapcsán megígértem több embernek, valamint saját élménybeszámolóimat is megkönnyítendő, elkezdek blogot vezetni. Ajánlották, hogy vezessem Facebookon, mert a Jegyzetek képes ilyesmi funkció betöltésére, azonban hosszas (kb. 5 perc) kutatás után sem találtam olyan lehetőséget, hogy nem FB felhasználók számára megosszam, így elvetettem az ötletet. Most próbálkozok a Google blogjával, hátha ez beváltja a hozzá fűzött reményeimet.
 Igyekszem majd minél sűrűbben írni ide, ahogy történik valami említésre méltó és néha még szép képeket is rakok fel magamról (a tájat és az idegeneket úgyis kicenzúrázom, én vagyok a lényeg :P)

Szálláshelyem környéke