Welness nap

 Kezdjük a pénteki nappal. Péntek lévén délután irány az after work. Már előre kinéztünk egy pubot és a biztonság kedvéért időben elindultunk. Olyannyira időben, hogy előtte Tomással még elmentünk az Ikeába is, mivel ott olcsó a csoki :) Ha már ott jártunk, vettem egy kiló csokit (10 db 100g táblás), majd megkóstoltam végre a kanelbullart. Érdekes sütemény, de finom, lehet, hogy rá fogok szokni, mint a svédek. Ők folyton ezt eszik :) Olyasmi, mint a fahéjas csiga, csak még van benne valami egyéb fűszer.

  Az Ikeából egyből mentünk a kiszemelt, King's Head nevezetű pubba. Oda is értünk háromnegyed 5-re, de már csak egy szabad asztalt találtunk. Szerencsére nekünk annyi pont elég volt :) Most az egyszer elfelejtettünk szólni másoknak, csak Marketának mondtuk, hogy jövünk ide, így kicsit később ő még csatlakozott, 3-asban faltuk fel a pub ételkészletét. A kaja nem lett volna rossz, babos darálthús mellé vagy 8 fajta köretet biztosítottak, de valami érthetetlen módon a húson és a rizsen kívül minden hideg volt. Nem csak nem melegítették meg őket, kimondottan olyan volt, mintha hűtőből vették volna ki a köreteket. Ennek köszönhetően 3 tányérnál megálltam, nem bírtam többet enni :)

 After work után a kajától kicsit álmosan hazatértünk, de nem lehetett sokáig pihenni, mert hivatalosak voltunk a rekorddöntő buliba: tavaly 150 ember volt egyszerre egy apartmanban, most ezt kísérelték megdönteni. Este 10 körül elindultunk hát a buliba, majd hosszas gyaloglás után megérkeztünk (a mögöttünk lévő házban volt :) ). Az ajtónál egy srác fogadott bennünket gemkapcsokkal, hogy ha még nem voltunk a buliban, vegyünk egyet, mert ez alapján számolják az embereket. Kiderült, hogy összesen 300 gemkapocs volt, mire mi odaértünk, szerintem kevesebb, mint 50 volt a dobozban. Felmentünk az apartmanba, megint 7 emberes apartman a 11. emeleten, de most legalább a lift működött. Bár láttunk embereket eljönni a buliból, felérve látszott, hogy valószínűleg több, mint 150 ember van a lakásban, szinte teljesen tele volt :) Természetesen ennyi ember elég nagy zajjal jár és még mellé zene is szólt, úgyhogy a szomszédok annyira nem örültek a bulinak. Azt nem tudom, hogy próbáltak-e szólni, viszont éjfél után kicsivel valaki szólt,hogy talán lassan vége a bulinak, mert kihavták a rendőröket :D Gondoltam ez érdekes lesz, a 11. emeleten 150-200 emberrel mit tudnak csinálni, kíváncsi vagyok. Szépen lassan megjelentek a rendőrök és elkezdték a lépcsőn leterelni az embereket. Én a közepefele lehettem a tömegnek (már kezdettől fogva fényképezett mindenki aki tudott, a rendőrök nem szóltak érte), de akkor már vigyorgott az összes rendőr, akkor kezdtek rájönni, hogy ők sem látnak mindennap ennyi embert egy buliban :) Odalent a ház előtt gyűlt a tömeg, mindenki várta a barátait, vagy csak érdeklődött, hogy mi lesz a vége. A házak ablakaiból is fotóztak minket, ők sem látnak mindennap ekkora tömeget :) A lenti rendőrökkel is beszélgettek néhányan, ők is csak mosolyogtak, látva a sok embert. Körülbelül egy órába telt, mire mindenkit sikerült leterelni, de mivel látták a rendőrök, hogy senki nem akar balhét csinálni, ők is viccesen fogták fel. Ahogy leért mindenki, megkértek, hogy mostmár menjünk a ház elől, mégis csak hajnal 1 van. Mivel mi ott laktunk nem messze, megálltunk beszélgetni a kapu előtt, láttuk, hogy ahogy az emberek nagyrésze eljött, a rendőrök el is mentek, azt hiszem, végülis még csak igazoltatni sem igazoltattak senkit (megj: összesen kb. 10 rendőr volt :) )

  Szombaton kitaláltuk, hogy Tomás még úgysem volt az állatkertben, én meg úgyis vissza akartam menni, akkor menjük délután arra. Szóltunk Marketának és Fabienéknek (Fabien, Adrien, Clement, három francia srác, Fabien eredetileg lakótársunk volt, csak aztán átköltözött) és irány az ingyenes állatkert. Most nem felejtettem el fényképezőgépet vinni, úgyhogy ha nem leszek lusta feltölteni a képeket, lesznek innen is képek.  Miután végeztünk az állatkerttel, jöttünk haza, mert este megint buli. Bár kicsit óvatosan álltam a dologhoz, mert megint ugyanazok szervezték, akik a "nagysikerű" Kick-off partyt, de ez most tényleg jónak látszódott, 7 tánctér, este 10-kor kezdés, reggel 5-ig buli, 1500 jegy ,csak nem lesz rossz. Buli előtt átmentünk még Fabienékhez Tomással, majd onnan indultunk a buliba. Valahol a környéken is csináltak egy előpartyt, sikerült úgy időzítenünk, hogy a villamosmegállóban összefutottunk az ottaniakkal is, így elég sokan indultunk a buli helyszínére. Megérkezéskor nem annyira meglepődve tapasztaltuk, hogy óriási sor áll az épület előtt. Sebaj, Svédország a sorok országa, álljunk be, biztos gyorsan halad. Azt kell, hogy mondjam, nem volt alaptalan a szervezőkkel szembeni félelmem. Óriási szervezői készségüknek hála (biztos meglepetésként érte őket az 1500 ember, amit már napok óta írtak mindenhol, hogy ennyi jegyet adtak ki, szerencsére ingyen), egy óra sorbanállás után sem kellett izzadt táncoló embereket és hangos zenét kiállnunk, ugyanis a sor feléig sem jutottunk el. Úgy döntöttünk, inkább szétnézünk a városban, még az is jobb, mint sorbanállni. Elmentünk, tettünk egy kört, ettünk a McDonald's-ban, majd visszatértünk úgy egy óra múlva. A szervezőket semmi sem zökkenthette ki nyugalmukból, ugyanis még mindig rengetegen álltak sorba. Némi tanakodás és sétálgatás után még egy próbát tettünk hajnal 1 után, hátha elfogyott addigra a sor, de a szervezők makacs legények, hajnal 1-kor, kicsivel több, mint 2 órával az megérkezésünk után még mindig annyian álltak az ajtóban, hogy legalább egy óra lett volna bejutni, így inkább hazatértünk, meleg szeretettel szívünkben a szervezők iránt.

 Vasárnap elhatároztuk Tomással, hogy kihasználjuk az ingyen jegyünket a Lisberg-be, skandinávia legnagyobb vidámparkjába. Előtte, mivel nem ismerünk lehetetlent, nekikezdtünk életünk első lángosának. Megvettünk a hozzávalókat, majd nagy önbizalommal, kézzel nekiálltam gyúrni a tésztát. egy 20 perc gyúrás után sikerült valami folyós, de ugyanakkor rettentően ragadós masszát kapni. Gondoltuk, jobban már nem lehet elrontani, hagyjuk kelni egy kicsit. Egy óra kelés után ránéztünk, egész szép nagy lett, bár még mindig folyékonyabbnak tánt a kelleténél. Ha már sikerült ennyire egyedi lángostésztát csinálni, akkor biztos nem gond, ha egy kicsit tovább hagyjuk kelni, ezért elrohantunk a vidámparkba. A vidámpark tényleg nagy volt és hangulatos, mindenhol szólt a zene és mindenki 2 kilós csokikkal rohangált. Mindenhol szerencsekerekek voltak, ahol 5 vagy 20 koronáért lehetett egy számra fogadni (20 számból) és ha azon állt meg, nyertél egy kis édességet, vagy 20 korona esetén 2 kilós csokit (gumicukorból vagy keszes csokiból 3-4 kilókat adtak :D ). Ki akartuk próbálni az egyik legnagyobb hullámvasutat, de lelkesedésünk csak addig tartott, amíg meg nem láttuk, hogy durván 1800 forintba kerülne egy menet. miután mindent végignéztünk és semmit sem próbáltunk ki, úgy éreztük, hogy ideje lesz hazamenni és befejezni, amit elkezdtünk. 4 óra kelés biztos elég a tésztának :D A tészta nem tétlenkedett, szépen megkelt, majd összeesett, így hazaérve a tál alján találtuk a kicsit buborékosabb, de még mindig folyós/ragadós masszánkat. Marketa is velünk tartott, nevetni akart egy kicsit a lángostésztánkon, de végül megszánt minket és némi liszt segítségével egészen gyúrható valamit csinált belőle. Kisütöttük és bár kinézetre nem hasonlított a lángosra, valamint a 4 óra miatt sokkal sűrűbb is volt a tészta, ízre egészen lángos szerű volt. Nagy adag fokhagymával, sajttal és tejföl szerű krémmel (kicsit édesebb, de nagyon hasonló, mint a tejföl) fel is faltuk az összeset.

  Hétfőn nem sok mindent csináltam. Ma viszont annál többet, szinte welness napot tartottunk Tomással: délben, az óráink után összefutottunk a diákszövetség épületében. Ha már így összetalálkoztunk, megbeszéltük, hogy menni kéne a szaunába. El is indultunk haza a fürdőruhánkért, de útközben meggondoltuk magunkat, olyan szépen sütött a nap, hogy inkább előbb a tengerpartra mentünk el. Kis szerencsétlenkedés a busszal, amit kinéztünk, az csak este megy a tengerpartig, napközben félúton van a végállomás, így fél órát vártunk egy másik buszra, de addig legalább néztük a békésen kérődző teheteneket (hazafelejövet is ugyanazon a helyen kérőztek :) ). A tengerpart kimondottan sziklás, csak egy kis mesterséges részen, kb. 20 méter homokos, de ennek ellenére (vagy éppen ezért) nagyon tetszett. Hazafele elhatároztuk, hogy még csak 4 óra, simán belefér a szauna. Gondolatot tett követte, hazamentünk a fürdőruháért és irány a diákszövetség szaunája. A szauna elég nagynak tűnt, elektromos fűtéssel, Tomás eleinte panaszkodott, hogy nem túl meleg, de úgy egy félóra, óra után már ő is majdnem megsült :) Valószínűleg rendszeres vendégek leszünk ott :)

  Most meg gyorsan csináltam egy adag rizst és megsütöttem mellé pár halrudacskát, amit ma vettünk, a Lidlbe találtunk egész olcsón, úgyhogy most jóllakottan vágok neki az éjszakának itthon :)