Stockholm után

 Végül kedden nem mentem el a szaunába, de nem is voltak túl sokan. Ellenben csütörtökön egy nagyobb szabású szauna bulit tartottunk. Matthias Roth (egy másik Matthias, akivel első nap találkoztam, ő Matthias Kaufmann) meghívott minket a diákszállására (legalábbis szerintem csak diákok laknak ott, de lehet, hogy tévedek). Lefoglalta a szauna melleti bárt és a szaunát, ott gyűltünk össze kb. 30-an. Elég vegyes volt a társaság, jöttek az épületből is páran az ismerősei közül, jött 5 barátja németországból is, akik csatlakoztak hozzánk Stockholmban is és volt ott rengeteg cserediák. Amit észrevettünk, hogy a félév elején érezhető francia túlsúly megszűnt, mostmár szinte németekkel járunk mindenhova bulizni :) Annyiból jobb ez a helyzet, hogy a németeket nem nagyon hallom németül beszélni, próbálnak folyamatosan angolul kommunikálni egymás közt is (a látogatóként érkezők közül az egyik csajjal Matthias K németül beszélt, mert a lány nem volt biztos az angol tudásában és teljesen furcsa volt Matthias-t németül hallgatni, szerintem ez volt az első alkalom, amikor összefüggő, német beszéldet hallottam tőle). Jah, és a németek ki bírják mondani a H hangot :D Szegény franciákkal elég sokat szórakozunk, amikor a főként szó eleji H hangot képtelenek kiejteni, és így néha balszerencséjükre nem csak viccesen hangzanak a szavak, hanem van, ami más jelentéssel bír :D (pl. "I hate you", akarta mondani Coline az éppen itt tartózkodó, amúgy német barátjának, Larsnak, de ez franciásan úgy hangzott, hogy "I ate you", ami kicsit mást jelent :D útállak vs. megettelek). A szauna ezúttal száraz szauna volt, az ajtóra ki is írták, hogy semmivel se locsoljuk a fűtőtestet, így kezdetben 90 fok volt, ami még jó volt, de utána a folytonos ajtónyitogatásnak köszönhetően lement 70 körülre, ami annyira nem csinált szauna érzetet a száraz levegő miatt. Pavel boldogan jegyezte meg és igaza is volt, hogy ez az első szauna buli, ahol sikerült közel fele-fele arányban megjelennie lányoknak és fiúknak :D Matthias R. ráadásul még baguettekből készült melegszendvicsekkel is kedveskedett, úgyhogy tényleg nagyon tetszett a buli. Amit sajnáltam, az az volt, hogy másnap indultam Stockholmba, reggel fél 9-kor, így éjfél körül jönnöm kellett (bár akkor már elég sokan távozóra fogták).

  Másnap reggel, ha nem is kiugrottam az ágyból, de az utazás miatti izgalomban nem volt olyan nehéz felkelnem 7-kor, mint általában. Még ellenőriztem, hogy mindent bepakoltam-e előző este, eldöntöttem, hogy bár van wi-fi a szálláson, mégsem viszem a laptopomat, ugyanis elég sokat kell majd a teljes csomagommal rohangálnom és eső is lehet, meg amúgy sem kellemes az a plusz 2 kiló a hátamon. Gyorsan megreggeliztem, valamint minden tudásomat összeszedve, két szelet kenyér közé bevágtam néhány szelet magyar szalámit és uborkát, majd becsomagoltam és zsebre tettem (nem akartam a csomagban nyomorgatni :) ). Szerencsére az indulást sikerült a tervezett időben megcsinálnom, így 20 perccel a vonat indulása előtt már ott voltam az állomáson. A jegyeket már napokkal előtte elküldettem SMS-ben a telefonomra (jah, kérem, náluk megy az a rendszer, hogy SMS-ben elküldik a jegy adatait és a kalaúz csak a kódját nézi meg az SMS-ben, valamint ha rossz napja van, az útlevelet/személyit ellenőrzi, nincs felesleges jegynyomtatás és egyebek). A vonat kintről kicsit nosztalgikusnak tűnt, elképzelhetőnek tartom, hogy több tíz évet megéltek már a kocsik, persze mindez itt tényleg csak kellemes retro érzést adott nekik, az állapotuk jobb volt, mint bármelyik otthoni IC-jé. Az első meglepetés akkor ért, mikor rájöttem, hogy itt bizony minden szék számozott és előre le lehetett foglalni. Féltem, hogy 4 órát végig kell állnom, de azért elültem egy üres helyre, felkészülve, hogy bármelyik megállóban át kell adnom a jogos tulajdonosának. Szerencsére ez nem következett be, bár a vonat tele volt és a mellettem lévő helyre is helyjeggyel rendelkező nő ült, az én helyemet senki nem merte elfoglalni ;) A vonaton amúgy volt minden űléshez konnektor és megkockáztatom, hogy vezeték nélküli internet is lett volna ingyen, bár nem láttam sehol feltüntetve. A 4 órás út hamar eltelt, nagyon tetszett a táj és a svéd kisvárosok, bár útközben már láttam régi vasútállomásokat és lerobbant házakat, ezek a jelzők csak a svéd viszonylatban jelentenek bármit it. Otthon még a vasútállomások is a jobbak közé tartoznának és a lerobbant házak is csak egy átlagos, nem karbantartott magyar házat jelentenek. Szerettem volna fényképezni, illetve pár képet csináltam is, de a tükröződő üveg és a vonat gyorsasága nem hiszem, hogy minőségi képeket eredményezett.

 Megérkezés után kicsit mellbevágott Stockholm, én kis naív lelkem gondolta, hogy térképen úgyis megnéztem, mi merre van, egyszerű lesz őket megtalálni. Amikor azért ott álltam egy óriási vasútállomás be/kijáratánál, egy nagyváros közepén, akkor már kicsit nehezebbnek tűnt a dolog. Szerencsére az első épület, amit észrevettem, a túrista központ volt, így be is rohantam. Elképesztő mennyiségű ingyenes prospektust raktak ott ki, minden múzeumról vagy látványosságról volt egy-egy külön és több fajta ingyenes várostérképek is. Gyorsan összeszedtem mindent, amit úgy gondoltam,hogy hasznos lehet és a térképek segítségével már kicsit bátrabban vágtam neki a dolgoknak. A táblákat követve elég hamar eljutottam Gamla Stan-ba (az óváros), ahol az egyik királyi palota is található. Mivel megérkezés után azzal kezdtem, hogy vettem egy Stockholm Card-ot, ami nem volt olcsó (525 SEK), de 48 óráig ingyen mehettem a legtöbb múzeumba és ingyen utazhattam az egész városban. Gamla Stan nagyon gyönyörű, tényleg többszáz éves épületek vannak, tele hidakkal és templomokkal, tulajdonképpen Stockholm több szigetből áll, GS az egyik kicsi. Az idővel ekkor még szerencsém volt, bár hideg volt és a szél is fújt, sütött a nap, úgyhogy teljes egészében élvezhettem a látványt. Első célpontom a palota volt, kis keresgélés után meg is találtam (ez zárt leghamarabb, 15 órakor és 13-kor kezdtem neki az egész stockholmi mászkálásnak). Tetszett a palota, jól nézett ki a díszőrség is, az egyetlen gond az volt, hogy valami rendezvény vagy hivatalos ügy miatt az egész hétvégén le volt zárva az összes lakosztály, így a látogatás 1 folyosót jelentett, plusz egy szobát, ahol a nemrégiben megházasodott trónörökös nászajándékai voltak kiállítva (legalábbis egy részük, elméletileg több, mint 2000 ajándékot és 5000 üdvözletet kaptak). A svédek természetesen nagyon rajonganak a királyi családért, minden ajándéktárgyon szinte rajta van a királyi család valamely tagja, vagy az esküvő képei. A rövid palotalátogatás után, átmentem a kincstárba (Royal Treasury), ahol a történelem során használt koronázási ékszerek voltak kiállítva. Ez jelentett elég sok koronát, több országalmát, jogart, ország kulcsot és rengeteg egyéb apróbb ékszert, kardot kelentett. Anyi aranyat és csillogást még tényleg nem láttam sehol, de fényképezni nem lehetett, úgyhogy képem nincs róluk. Még egy idegenvezetésbe is sikerült belefutnom, úgyhogy néhány történetet hallottam az ékszerekről. A kincstár után még átmentem a fegyvertárba is (Royal Armory), itt különfélek fegyverek mellet rengeteg zsákmányolt vagy ajándékozott díszfegyver és tartozékaik is voltak, páncélok, királyi díszpáncélok, temetési páncélok (nem vicceltek, teljes páncél, a lovon is nehézpáncélzat), az egyik teremben a nagyobb királyok életét és főként halálát is bemutatták. Volt király, akit jelmezes bálon lőttek le, neki ki volt állítva a jelmeze, rajta a golyónyommal és a vérnyomokkal (bár párszáz év után senki ne képzeljen horrorfilmbe illő vérfoltokat). Volt, akit csatában öltek meg, de a halálakor viselt ruháját sikerült megszerezni, azt is kiállították, itt-ott még a gyilkosok által használt golyók és fegyverek is megvoltak. Volt olyan király, akit a mai napig nem tudják, hogy ellenséges vagy baráti tűz ölt-e meg. A legvégén egy teremben a királyi család gyermekeinek páncéljai és ruhái is ki voltak állítva. Az épület legalsó szintjén pedig a királyi család hintóinak egy része volt látható. A fegyvertár után még volt egy kis időm 5-ig (ekkor zárt a legtöbb múzeum), így még a Stockholm középkori történetét bemutató múzeumba is el tudtam menni.

 Ezek után a múzeumok után viszont már besötétedett és 5 óra is elmúlt, úgyhogy amellett döntöttem, hogy sétálgatok egy kicsit Gamla Stan-ban. A szük kis utcákon rengeteg meber sétált, néhány utcán szinte nem volt más, csak szuvenír üzletek és éttermek :) A sétálgatásom 7-ig tartott, akkor végre megérkezett Pavel, Matthias K, Matthias R és Marianne is a vonattal, így eléjük mentem. Szerencsére Willem, a holland srác is kijött eléjük, ő már elfoglalta a szállást, így nem kellett a városban este keresnünk az utat, ő elvezetett minket. A szállásunk, egy ifjúsági szállás, a vasútállomástól 10-20 perc gyaloglásra volt, de közvetlen előtte volt buszmegállü és metró is, így a további napokban már azzal közlekedtem. A szálláson a szobánk 12 személyes volt, az egészet kivettük, pont 12-en voltunk. Emeletes ágyak voltak és ami először furcsa volt, az az, hogy az ajtókat nem lehetett zárni (a legkülső ajtó este csak kóddal volt nyitható, de azt minden vendég ismerte). Később rájöttem, hogy ez azért van így, mert egy szobában akár 12 ismeretlen is lakhat és nem akarnak 12 kulcsot legyártani, így egyszerűbb a dolog. Azért a biztonság kedvéért mindenkinek volt egy-egy kulccsal zárható szekrénye és ha az nem volt elég, egy fém trezorok is voltak a folyosón, amit saját lakattal lehetett zárni (vagy vehettek lakatot a recepción :) ). A szállás, annak ellenére, hogy 12 személyes volt és emeletes ágyak, szerintem az egyik legtisztább szállás volt, amin valaha voltam, minden reggel takarították a közös helységeket és a szobában is úgy tűnt, hogy rendesen takarítanak, nem csak ott, ahol látszik.

 A szállás elfoglalása után siettünk a Kungshallen-be, ami egy 3 emeletes pláza, de csak kajáldákkal. A legalásó emeleten gyorsan elfoglaltunk egy kellően nagy asztalt és mindenki elindult felfedezni a kajáldákat. Én kínait választottam, bár marhahússal volt, megint rájöttem, hogy kínai csak csirkéből jó. Ennek ellenére nem volt rossz, de a hús nem tetszett benne. Willemnek olyan erős kínai kaját sikerült választania, hogy végül hárman vagy négyen bírtuk csak megenni az egészet :D Kaja után elindultunk a már kinézett klubba. A többiek megmutatták a térképen, hogy hol van, én egyből a helyi közlekedést ajánlottam, de nekik nem volt jegyük és sétálni akartak. Így sétáltunk vagy egy órát :D Mondjuk legalább sétnéztünk arra is, végülis nem volt olyan hideg, egészen jó volt sétálni. A klub, ahova mentünk, egyébként fizetős, de most 2 éves szülinapját ünnepelte, így ingyen bemehettünk. A hely elég nagy volt, tetszett is nekem, a zenével nem voltam kibékülve (meg persze az árakkal :D ), de már ehhez hozzászoktam :) Ami meglepett, egy rendes pingpong asztal volt a klub közepén, hálóval és ütőkkel :D Valószínűleg többnyire beerpongra használják, de akkor este végig rendesen pingpongoztak rajta :D

 Reggel 8-kor a buli ellenére keltem, nem akartam alvással tölteni azt a kevés időt, amit ott töltök. Sikerült annyira csendesen elkészülnöm, hogy senki sem kelt fel rám, így megint egyedül indultam útnak, de ezúttal legalább nem kellett a csomagomat is magammal cipelnem. Az idő innentől már nem volt túl kegyes, bár esni éppen nem esett, a köd szitált végig és teljesen felhős volt az ég, napot többet nem láttam. Elindultam a legfőbb múzeumba, amit meg akartam nézni, a Vasa-ba. Először felszálltam egy buszra, ami elvitt majdnem a központig, majd találtam közlekedési térképet és kinéztem a nekem kellő buszt. Vártam rá vagy 10-15 percet, meg is jött, felszálltam. Itt jött a meglepetés, mert visszavitt a szállásra :D Kiderült, hogy a busz száma stimmelt, csak az irányt néztem el :D Ha már így jártam, akkor második próbaként metróval indultam útnak. Ez már szerencsésebb volt, a Central Station-ból kijövet egyből megláttam a 7-es villamost, ami el is vitt Djurgarden-be. Itt taláható többek között a Vasa (és egy nagyon szép park, valamint sok egyéb múzeum és egy másik palota is). Megtámadtam a Vasa-t, sikerült kicsivel nyitás után odaérnem, nem vett el túl sok időt a tévedésem. Ahogy beléptem, elég letaglózó volt a látvány. Egy 5-6 emelet magas, 1600-as évek beli, teljesen felépített hajó nézett velem farkasszemet (az árbócok nem voltak egyedül teljesen felrakva, de így is óriási volt, teljes árbócokkal szerintem meg is ijjedtem volna tőle). Az utókor szerencséjére a hajó túlságosan fenyegetőre sikeredett, így a mérete és a rengeteg ágyúja miatt a vízrebocsátása után nemsokkal el is süllyedt és a megfelelően sós víz (nem túl sós, csak éppen eléggé) megőrizte nagyon nagy részét épségben (ha jól rémlik, 95%-ot mondtak, hogy annyi eredeti a hajón). Az 1960-as években emelték ki a vízből és utána több, mint 30 évbe telt, míg így összerakták, de a mai napig próbálják javítgatni és megőrizni az állapotát. A múzeum a hajó köré épült, egy nagy mozija és több kisebb vetítőterme is van, ahol óránként többször a Vasa-val kapcsolatos filmeket vetítettek angolul és svédül. Szerencsémre itt is ráakadtam egy angol idegenvezetésre, úgyhogy becsatlakoztam. A múzeum akkora nagy volt és mindent meg akartam nézni (bár magába a hajóba nem lehet bemenni), hogy a fél 11-es érkezésem ellenére 2-kor úgy kellett elrángatniuk az időközben megjelenő Matthias K-éknak :D Elmentünk "ebédelni", bár mivel este 6 körül megint mentünk a Kungshallen-be, így többnyire ez csak szendvicset jelentett. Én valami penészes, kecskesajtos, diós és talán mézes + zöldséges szendvicset ettem, aminek eleinte kicsit sokalltam az árát, de végül is rettenetesen finom volt. Kaja után sétáltunk egy kicsit a városnak azon a részén, majd megpróbáltunk még 5 előtt elmenni legalább egy múzeumba. A közelsége miatt az építészeti múzeumra esett a választás, ami végül nem lett jó ötlet :S Az egyik része valami modern belsőépítészet volt, ahol végig csak az járt az eszembe, hogy "és ezért emberek még pénzt is fizetnek". Éppen talán a használt, gyűrött papírzsebkendő nem volt kiállítva, de nem volt sokkal jobb a felhozatal. A másik rész egy nagyon kicsit jobb volt, ott építészetileg érdekesebb épületek modelljei voltak kiállítva és elég hosszú leírás az építésükkor használt technikákról, de különösebben az sem kötött le. A szerencsém az volt, hogy a Stockholm Card miatt ingyan volt, így pénzt nem áldoztam rá.

 Múzeum után irány a szállás, majd a többiekkel együtt vissza a Kungshallen-be enni. Megint kínaira esett a választásom, próbáltam az előző napi, Willem által rendelt erős kaját megszerezni, de vagy mást kértem, vagy a Willemé csak baleset volt, az enyém még közepesen csípősnek is alig volt mondható. Az íze viszont jó volt, úgyhogy nem bántam :) Kaja után irány a jégbár, amit napközben előre lefoglaltunk (előre kell foglalni, 45 perc egy látogatás). Nagynehezen megtaláltuk, az volt a cseles, hogy egy hotel földszintjén van, nem hinné az ember, hogy a recepció mellett van egy teljesen jégből épült bár :) Bementünk, ránkadták a kabátokat és a velük járó kesztyűket és irány a bár. A bár tényleg szinte teljesen jégből épült, a tető és a padló kivételével minden jég volt. -5 fok volt a helységben, magában az nem lett volna hideg, de mivel a belépőben foglalt 1 italt is stílusosan jégpohárban adták, így a kezünk az fázott elég rendesen az átázott kesztyűk miatt. Nagyon hamar eltelt a 45 perc, azt hittük, 20 perc sem volt az egész. Jégbár után irány a stockholmi diákok szállása, még Göteborgban tett látogatásukkor hívtak meg minket bulizni. A diákszálló elég messze volt, de metróval hamar odaértünk. Végülis a buli inkább üldögélős-beszélgetős buli lett, de így is elvoltunk.

  Vasárnap megint 8-kor kelés, megint nem kelt fel senki a készülődésemre, csak ezúttal már teljesen össze is pakoltam és megint hátamra vettem a csomagomat, mert a szállásra már nem jöttem vissza. A Stockholm Card még délután 1-ig érvényes volt, így gondoltam, meglátogatom a Skansen-t. Elvillamosoztam odáig és nyitásra már ott is voltam. Mondát, hogy elég nagy és nem lesz rá elég pár óra, de igaz is lett. Bár éppen láttam mindent, a legvégén a dohány múzeumot már csak körberohantam, hogy még az SC érvényessége alatt vissza tudjak villamosozni az állomásra. A skanzenben összegyűjtötték a régi svéd épületeket, volt ott több major, átlag ember házai, malmok, templomok, tárolók, tanyák, tornyok, iskolák, szinte minden. Volt állatkert része is, bár az állatok a rossz időnek és a télnek köszönhetően eléggé visszahúzódóak voltak, a medvék már téli álmot aludtak. A fényképező gépem is szolidaritást vállalt velük, még a skanzen elején közölte a második akksim is, hogy nyugovóra tér, így túl sok fényképem már nincs innen és a későbbi helyekről. Van a skanzenben egy falusi rész is, ahol teljes mértékben, utcákkal és házakkal együtt megpróbálták visszaadni a régi faluk, városok hangulatát, szerintem elég jól sikerült. Rendes nyitvatartás esetén szinte mindenhova be lehetett volna menni, most néhány hely zárva volt, de a nyomdába, üvegfújókhoz, pékségbe és a fazekashoz így is be tudtam menni. A falu közepén még mókusok is rohangáltak :)

  Skanzen után visszamentem az állomás környékére, majdmivel még rengeteg időm volt, egy bevásárló központot is megnéztem. Gondoltam, ha ott vagyok, elmegyek WC-re is. Aztán persze megint megtapasztaltam a svéd nyilvános WC-ket. Nem értem, hogy milyen megfontolásból, de itt, Svédországban szinte minden WC fizetős. Az rendben van, hogy néhány elit épületben fizetős, de itt úgy csinálják, hogy az éttermek, gyorskajáldák, bevásárlóközpontok és a városban található, nyílvános WC-k is fizetősek. Ráadásul nem is olcsó, 5-10 SEK az áruk (150-300 forint). Mivel eszembe jutott, hogy a Kungshallen WC-je legalább a férfiaknak, kisebb folyó ügyek esetén ingyenes, ezért ellátogattam oda :D Ha már ott jártam, bár nem akartam, mégis csak ettem egy vadnyugati burgert, ami itt a húst jelöli, rendesen, vegyes körettel, babbal és öntetekkel. Utána még mindig volt időm és a többiek olyan múzeumokat akartak megnézni, amit én már láttam ,vagy nem érdekelt, így sétálgattam még egy kicsit a városban, majd 5 előtt kicsivel odamentünk a buszmegállóhoz. A busz megjött időben, beszálltunk és irány haza. 6 órás út volt, a végére már eléggé elültem magamat, de mivel a felét aludtam, így nem volt annyira kibírhatatlan. A többiek meg hozták a laptopjaikat és a buszon(!) volt minden üléshez konnektor és vezeték nélküli internet ingyen (illetve alapból a jegy árában). Azért ettől meg azt hiszem, mi otthon egy kicsit távol vagyunk...

  Jó móka volt a stockholmi út, el is fáradtam rendesen, úgyhogy ennek a hétnek az első 1-2 napját itthon tültöttem pihenéssel és alvással, mert az nem volt sok a hétvégén :D Képeket majd teszem fel, szokás szerint, ha rávisz a lélek, a testvérem által készítetteket már sikerült feltennem, közel ezer képpel gyarapodott a galéria!