Mivel most elég sok lemaradást kell bepótolnom, ezért több részletben fogom csak megtenni és valószínűleg az időrendi sorrend is borulni fog. A vizsgaidőszak másik fontos állomása egy egész napos, itthoni vizsga volt Projekt menedzsment tárgyból. Mindössze két kérdést tettek fel, de kérdésenként max. 3 oldal választ vártak. Próbáltam összehozni, amit csak tudtam, de végül az elsőre közel 2 oldal, a másodikra viszont csak kicsit több, mint egy oldalnyi szöveget tudtam írni. Szerencsére ennyi is elég volt, ebben a pillanatban néztem meg, megvan a 3-as, PM ezennel letudva :D A másik tárgyból viszont még mindig nincs eredmény, remélem, hogy ott sem buktam.
Ha már vizsgahét, azért még a PM vizsga előtt, szerdán, átmentünk Ostkupanba. Körülbelül úgy kell elképzelni, mint egy kerület egyetlen épületben. Rengetegen laknak ott, van saját pubjuk, szaunájuk, sportlétesítményük. Szerda estére kisebb partyt szerveztek a pubba. Hivatalosan volt két szülinap is, de ebből annyit észleltem, hogy egyszer megkínáltak egy szelet tortával :) A pultban ott lakók álltak és az árak is közelítettek a bolti árhoz, úgyhogy igencsak megtetszett a hely :) Az este során fel volt állitva egy beerpong asztal, de nem sikerült megértenem, hogy miért is jó az a játék. Mondjuk csak néztem, ki nem próbáltam, lehet, hogy ez is nehezíti a megértését :) Éjfél körül előkerültek a karaoke kellékei is, pár számot még tudtunk énekelni, azonban az utolsó busz kegyetlen pontossága miatt gyorsan kellett távoznunk a helyről.
Pénteken a már szokásos after work következett, bár ezúttal, mivel mindenki tanult a szombati vizsgára vagy készült a Stockholm - Tallin hajóútra, ezért nem tudtuk igazán megszervezni, így az utolsó pillanatban szóltak csak, hogy mégis mennek, csatlakozzak én is. A Longue nevű helyet akartuk kipróbálni, viszont 23 éves korhatár volt, ami nem stimmelt mindenkinek, így inkább a mellette lévő éttermet választottuk. A hely annyira nem fogott meg, a kaja sem volt valami nagyon jó, úgyhogy megállapodtunk, hogy oda mégegyszer nem megyünk, bár azért egyszer elment. Mivel estére már az emberek nagy része elment Stockholmba, vagy aludt a vizsga miatt, ezért azt a péntek estét itthon töltöttem.
Szombaton délre irány a reptér, jött testvérem látogatóba. A reptérre van transzferjárat, azonban az minden útra 60 korona, amit kicsit sokallotunk, ezért még előző nap megérdeklődtem a helyi közlekedési vállalat irodájában, hogy van-e olyan járat, ami a bérletben is benne van. Kicsit meglepődtek, de mondták,h ogy 2 átszállással és némi gyaloglással megoldható a dolog. Megvettem az első 3 napos bérletet testvéremnek is, azt mondták, abban is benne van még a reptérig menő helyi járat. Még ki is nyomtatták nekem, hogy melyik buszokkal kell mennem, honnan, meddig és mikor. Nagyon tökéletes volt minden, bár itthon jöttem rá, hogy egy órával korábban kell kint lennem, úgyhogy magamnak kellett minden újra megnéznem :) Bár ekkor láttam interneten, hogy valami megjegyzés van az utolsó busz előtt, ami a reptérig kivisz, de gondoltam, csak szólt volna a csávó, ha valami gond van vele. Így el is jutottam szépen az utolsó átszállásig, ahol is hiába vártam a buszt, még lovas szekér sem járt arra. 20 perc várakozás után úgy döntöttem, megkérdezem a mellettem várakozó lányt, aki párszáz méteren belül az egyedüli ember volt, hogy ugyan mit jelent a megjezés a busznál. Ő elolvasta, majd közölte, hogy az a busz (36-os) bizony csak akkor közlekedik, ha legalább 1 órával előtte a megadott telefonszámon bejelentem, hogy nekem bizony kell az a busz :O Mivel már 40 perc volt csak a következő időpontig, ezért felajánlotta, hogy segít felhívni a vállalatot, hátha ő svédül el tudja intézni, hogy ne kelljen még plusz egy órát várnom. Szerencsére nem kellett, ugyanis nem vették fel a telefont. No sebaj, úgyis éppen hiányoltam az otthoni túlélőtúrákat, nekivágok gyalog annak a pár kilóméternek, úgyis túrára alkalmas, szakadó eső volt. Annyi szerencsém volt, hogy egy másik busszal kb. 3 megállóval közelebb kerültem, így röpke 40 - 50 perces sétával megérkeztem a repülőtérre (és persze kb. 40 perc késéssel testvérem leszállásához képest). Egyetlen vigaszom az volt, hogy a táj szép volt, még így esőben is, úgyhogy annyira azért nem zavart a túrázás. Visszafelé még egy utolsó próbát tettünk a telefonnal, ami ezúttal bejött: felvették a telefont és kis értetlenkedéssel ugyan (részemről :) ), de sikerült a legközelebbi járatot megigényelnem. Ketten voltunk egy nagy csomagra, így a buszmegállóig hátralévő 500 méteres táv nem volt különösebben megeröltető, bár az eső esett természetesen továbbra is. Ott egy fél órát még várnunk kellett, majd megérkezett a "busz". Egy mikrobusz jött, a belső feliratok alapján, amikor éppen nem 36-os busz, akkor taxiként üzemel. Valószínűleg ezért kell időben szólni, hogy kell a busz. Innentől viszont eseménytelenül telt az út hazáig. Érdekes volt újra magyarul beszélni, néha hirtelen angolul akartam válaszolni a kérdésekre :D Hazaérkezés után csomagbontás: kiderült, hogy testvérem púposra megtömött táskája szinte alig tartalmaz ruhát, nagy része étel és ital volt :D Ekkor már sejtettem, hogy az elkvetkezendő jónéhány napban újra magyaros ételeket fogok enni :)
Folytatás következik, a testvéremmel töltött 9 nap megpróbáltatásairól ,mihelyst megint elkap a hév (vagy a vonat). Most viszont gyorsan távozom, mert már így is 10 perce a mosodában kéne lennem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése