Kedden Marianne tartott magának egy születésnapi bulit, amire hivatalos voltam. Este 9-re mentünk, végül úgy alakult, hogy ketten Matthias-sal, a többiek már vagy ott voltak, vagy később érkeztek. Mint később kiderült, néhányan már délután 4 óta segédkeztek Marianne-nek feldíszíteni a szobát néhány lufival és szalagokkal, valamint csináltak egy mézeskalács házikót is :) Kis létszámú, de ennek ellenére vidám buli volt, játszottunk valami német gyerekjátékot: bekötött szemmel, egy fakanállal a padlót ütögetve, hideg-meleg utasításokat figyelve, meg kellett keresni egy lefordított edényt, ami alatt jutalom volt (eredetileg a gyerekeknek cukorka, természetesen mi a kicsit öregebb verziót játszottuk ;) ). Pavel és Matthias megint nem bírt magával, ezúttal is belekezdtek szokásos bírkózásukba, mindig nekiállnak, ha valami házibuliba vannak :D Természetesen semmi komoly, csak ha már lehet, miért ne csinálják? :) De úgy általánosságban is, néha nehéz volt elhinni, hogy mindenki 22-23 év felett van... :) Sokaknak viszont még beadandója volt, így kicsivel éjfél után távozásra fogtuk a dolgot.
Csütörtökön meglátogattuk a karácsonyi vásárnak hitt Liseberg vidámparkot. Végülis, volt vásár, még tán nagyobb is, mint múltkor a Haga-ban, de az igazat megvallva, szerintem ugyanígy néz ki a park nyáron is, csak nincs hó :) Az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, bár a hőmérő csak -6 °C mutatott, mindenki majd' megfagyott. Szerencsére a park különböző pontjain elhelyeztek melegedőket, gyakorlatilag grillező állványokat, tele faszénnel :D
 |
| Coline, Willam, Marie fél arca és Marianne kezei :) |
A melegítőkön kívül volt még jégkorcsolya show, természetesen a karácsonnyal kapcsolatos, mindenhol glögg-öt (gyakorlatilag forraltbor) árultak, láttunk jégszobrokat, mehettünk volna itt is jégbárba, de most kihagytuk :) Volt még rögtönzött állatkert is, végre láttam rénszarvasokat is :D Ami a gyengébb idegzetű olvasóimnak nem fog tetszeni, inkább ugorják át ezt a sort: még meg is kóstoltam 2 fajta rénszarvas húst! (bocsi Rudolf). Vásárolni végül itt sem sikerült, többnyire csak kajákat árultak. Viszont sikerült lemaradnom egy nagy adag csokiról: a parkban mindenfele van szerencsekerék, ahol 20 számra lehet fogadni, darabonként 20 koronáért és ha a te számod jön ki, nyertél egy több kilós édességet. Ez szinte az összes boltban kapható édességgel megvan, a pontos méret az édesség fajtájától függ (2 kg - 5 kg közt láttunk mindent). Mikor októberben Tomásékkal itt voltunk, akkor 3-an megpróbáltunk egyet, persze 1 számmal mellém lőttek. Most inkább kimaradtam belőle, mikor Coline, Marie és Matthias kipróbálták a szerencséjüket. Gondolom, meg sem kell említeni, hogy ez a kép lett a végeredmény:
Pénteken nem mentem after work-re, mert egyrészt más sem ment, másrészt azt hittem, hogy este lesz egy búcsúbuli, ami végülis szombaton volt, csak rosszul emlékeztem :) Péntek estére nem voltam hivatalos sehova, így Tomás biliárd felhívására azonnal igent mondtam. Velünk jött még Clemont és Vincent is, két francia srác. Az indulás érdekes volt, mert mindketten úszónadrágot is hoztak :D (angolul a pool egyaránt jelent medencét és biliárd egy fajtáját is :) ). Sebaj, nem zavarta őket, hogy biliárdozni akaruk és nem úszni, úgyhogy irány a Chalmers. Balszerencsénkre mind a két asztal foglalt volt és végülis nem is szabadult fel, mint a végén kiderült, valami privát bajnokságot játszottak :( Cserébe viszont nekiálltunk Fifa 2010-ezni a folyosón elhelyezett XBox-on :D Természetesen itt még az is van.
Szombaton este Katia ukrán búcsúbulijára voltunk hivatalosak. Este 7-re, szinte percre pontosan megérkeztünk, mert kaját is ígért :) Ekkor még szinte senki sem volt ott, de még az étel sem volt kész. Mire kész lett, egész szép számmal összegyűltünk :) Kiderült, hogy Katia nem egyedül kellett, hogy dolgozzon, segítségére volt Tati is, egy másik ukrán lány, akivel nem nagyon találkozott eddig senki, köszönhetően annak, hogy nem cserediák :) Csak a férjével van itt (aki viszont kolumbiai cserediák a Chalmers-ben), Tati csak svédül tanul az egyetemen. Kicsit meglepődtem, amikor Tati ezt elmesélte, ugyanis ő sem tűnt idősnek, de az oldalán lévő kolumbiai gyerek meg végképp nem. Végülis mondta, hogy Amerikában ismerkedtek meg, mikor Tati táborvezető volt kint és a házasság már azért is praktikus, mert más országokba elég nehéz lenne különben közösen intézni az ügyeket. (jah, Tati-t megkérdeztem, ő 23 éves :) ) A lányok egész tartalmas és finom vacsorát dobtak össze, sajnos a nevét egyiknek sem tudtam megjegyezni, de volt ott répás-hagymás lepény, főtt tojásos, kukoricás és még pár dolgos rizs, dinsztelt hagymával leöntött, törtkrumplival töltött tészta, tejföllel és sült krumpli hagymával és szalonnadarabbal (ezek egy fogpiszkálóra felszúrva). Eleinte féltem hogy kevés lesz ennyi éhes diáknak, de a végén még maradt is :D Evés után valami játékot akartak játszani, de nem mindenki ismerte és a szabályismertetés sem tette sokkal világosabbá a dolgokat, úgyhogy kicsit káosz lett a dologból, de azért jól elszórakoztak :D Én mindenesetre inkább visszamentem a konyhába cigizni Katia lengyel szobatársával és Tati-val (természetesen ők cigiztek, én csak beszélgettem). A játék végesztével még egy kicsit beszélgetüünk, majd elbúcsúztunk Katia-tól, többségünk nem egyhamar fog vele találkozni, ha egyáltalán fog (ő ugyan még másfél évig itt lesz, de most elment a barátjához Mexikóba).
Vasárnap Tomás és Marketa közreműködésével biliárdoztunk Ostkupanban. Marketa ott lakik és lefoglalta nekünk az ottani biliárdasztalt. A közelgő vizsgák miatt Tomás jegyzetekkel vágott neki az útnak, de végül Marketa olvasgatta őket egész idő alatt, mivel játszani nem akart. Így Tomással ketten kínoztuk az asztalt :D
Hétfőn megtörtént az első vizsgám, egészen bizakodó vagyok, bár végülis a Network Security (hálózat biztonság) tárgy elég nagy részét már azelőtt tudtam, mielőtt elkezdődött :) Vizsga után hazaérve Tomás azzal fogadott, hogy Marketa megint lefoglalta a biliárdot, úgyhogy ha kedvem van, menjek. Természetesen mentem :) Eleinte Marketa lakótársa is csatlakozott hozzán, de később neki mennie kellett, úgyhogy onnantól 3-asban folytattuk tovább. Este 9 körül le is járt a foglalás és fáradtunk is, úgyhogy hazafelé vettük az irányt.
Szerdán lement az utolsó svéd vizsgám és nagy valószínűséggel az utolsó vizsgám hallgatói korszakomban (az államvizsgán már nem leszek hallgató). Programming Paradigm (programozási paradigmák :) ), az esélytelenek nyugalmával indultam neki, gondoltam, megcsinálom, amit tudok, aztán irány haza. Természetesen a tanárok kitoltak velem, a ponthatár a 3-ashoz jóval 50% alatt volt és a feladatok sem voltak (remélhetőleg :) ) annyira nehezek, mint vártam, úgyhogy most mehet az izgulás, hogy vajon mégis meglesz-e :D Jah, izgulás: természetesen továbbra sem tudtam elintézni a vizsgák gyorsított kijavítását, így izgulhatok, hogy január 7-ig meg lesz-e az eredmény olyan formában, amit ottgon is elfogadnak.
Ezennel lezárult a Chalmerses korszakom, még egy-két hivatalos papírt el kell intéznem, de innentől a sulival semmi teendőm, a hátralévő egy hét teljesen szabad. Ma valahogy megpróbálom elbúcsúztatni Tomást, eljött ez is, holnap délután indul a busza haza (Marketával együtt). Szépen lassan mindenki hazaszivárog, szerintem a hétvége elmúltával már nem sokan leszünk itt... Úgyhogy most remélhetőleg nem sok szabadidőm lesz, igyekszünk tartalmasan eltölteni az utolsó napokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése