No, valahol ott hagytam abba, hogy megérkezett testvérem. Ennek örömére estére egy kis beszélgetős összejövetelt szerveztünk, Átjött Pavel és Matthias, valamint Tomás és Celine volt még.
A vasárnap nagy részét a Volvo múzeumban töltöttük. Itt a Volvo központja, ennek örömére csináltak is egy nagy múzeumot. Érthetően, többnyire autók vannak kiállítva, viszont abból elég sok, egészen a kezdetektől napjainkig (sőt, 1-2 kísérleti modell a jövőt vetíti előre). Mivel 1927-ben alakult a cég, ezért elég korai, kezdetleges autók is voltak, de nagyon tetszettek, amolyan régi, gengszeterfilm hangulatuk volt :) A személyautókon kívül volt még 2 tank motor (elég nagy behemótok és annyi kis alkatrész van, hogy minden tiszteletem a mérnököké), sugárhajtású repülőgép motor (nagyon nagy, gyakorlatilag a vadászgép teljes teste egy motor csak) és egy vadászgép is. Emelett a Volvo a hajómotorok piacán is ott van, így néhány hajó motor is volt, valamint pár áramgenerátor, kamionok és egy-két speciális munkagép is. 1 óra körül érkeztünk a gyárba, 4-ig volt nyitva, de egy kicsit így is majdnem kevésnek éreztük az időt. Ha egyszer eljutok odáig, majd felteszem a rengeteg képet, amit csináltunk (automániások előnyben). Hazaérve kitaláltuk, hogy még úgysincs késő, mi lenne, ha elmennénk szaunába. A gondolatot tett követte, így kipróbáltuk, milyen vasárnap este szaunázni :) Az egyetlen különbség a rengeteg szerteszéjjel hagyott sörösüveg és doboz volt, valószínűleg nagy bulit csaptak a vizsgahét végének örömére, de így legalább összeszedhettük a gulyásnakvalót ;)
Hétfőn reggel a botanikus kertben nyitottunk. Este nagyon lehült az idő, így a zúzmara vagy a dér miatt szinte minden fehér volt és az idő is nagyon csípős volt. A virágokat sajnos már régebben felszedték és mostanra már a fák nagyrésze is elhullatta levelét, valamint a legnagyobb fájdalmam, a vízesést is elzárták. Viszont legalább a kilátás szép volt a sziklákról és most nem álltunk meg a Botanikus kert végénél, egy már majdnem túrázásnak is beérő sétát tettünk a botanikus kert mögötti erdős részen. Délután be akartam menni az első előadásomra, azonban kiderült, hogy nem lesz megtartva, így egy rövid Chalmers túrát csináltunk, utána meg sétáltunk egy kicsit a főutcán. Mivel az óriáskerék úgy tűnt,h ogy csak hétvégén fogad vendégeket és már elegünk volt a sétálásból, meglátogattuk az Ikeát. Ugyan vásárolni nem akartunk semmit, viszont nagyon olcsón meg tudta testvérem kóstolni a köttbullart(húsgombócok, krumpli, vörösáfonyalekvár, szósz) és a kanelbullart(fahéjascsiga) :D
Sajnos nem emlékszem pontosan, lehet, hogy vasárnap este, lehet, hogy hétfő este, de sok idő után az első magyar pörköltet is elfogyaszthattam :D Természetesen a hozott szalonnátkat, kolbászokat,s zalámit azóta is eszem folyamatosan, de egyik első ételeként testvérem egy szolid kis gombás csirkepaprikást dobott össze. Tomás is segített az elpusztításában, bár nagyon nem kellett vele szenvedni, mindenkinek ízlett :)
Kedden szép időre ébredtünk és mivel hasonlóan jó időt nem jósolt a közeljövőben, a város melletti szigetvilág meglátogatása mellett döntöttünk. Tomásnak sajnos suliba kellett mennie, így megint csak ketten maradtunk testvéremmel. Áthajóztunk a legtávolabbi szigetre, Vrångö-re. Bár én már túráztam egyszer a szigeten a CIRC-el is, mégsem volt unalmas újra itt lenni. Nagyon szép a part és a sziget is, felváltva lehet látni óriási sziklákat a parton és homokos tengerpartot, valamint fenyves erdőt. Egy nagy meglepetés is ért minket itt: két, 10 év alatti srác feküdt a focikapu hálójában, az egyik, mikor meglátott bennünket, tökéletes angolsággal kérdezte, hogy tudunk-e angolul és akarunk-e focizni velük. Ilyet azért Magyarországon nem hiszem, hogy sok helyen lehetne hallani, örülnek az emberek, ha egyetem után tudnak angolul...
Talán aznap este, a szigettúra után, talán valamelyik másik este, de végre megint gulyáslevest ehettem. Egészen jól elvagyok azokkal az egyszerű ételekkel, amiket itt megveszek készen, vagy maganak összedobok, de a gulyáslevesnek azért nagyon örültem. A paprikáscsikre után újra magyar ízek, már-már szinte otthon éreztem magam :D Tomást megint rávettük, hogy egyen velünk, őt is megnyerte a leves, nagyon ízlett neki, olyannyira, hogy mikor Pavelnek akartunk vinni kóstolót (ő adta az edényt, mert nekünk csak kicsik voltak), alig tudtunk összekaparni egy kicsit az edény alján :D De végül is azt mondta, hogy neki egy étkezésre elég volt és neki is annyira ízlett, hogy egyből el is határoztuk, még csinálni kell egyet majd náluk is :)
A gulyás másik érdekessége, hogy szinte 100%-ban újrahasznosított alumíniumból készült :D Összeszedtük az összes dobozt és flakont, amit az elbérletben találtunk és visszavittük a Heköp-be (kicsit csaltunk, vasárnap a szaunából is hoztunk rengeteg üres dobozt, itt azért is adnak fél koronát). A rövidnek nem nevezhető visszaváltó-automatázás után 100.5 korona ütötte markunkat, ami szinte teljes egészében fedezte a gulyás költségeit :D
Szerdán olyan gyönyörűen esett az eső és fújt a jeges szél, hogy elérkezettnek láttuk az időt, hogy meglátogassunk egy, az 1990-as évek elejéig szupertitkos katonai repülőgép bunkert (egy nagy sziklába van belevésve :D ). Rövidke, alig egy órás utazgatás után megérkeztünk az utolsó buszmegállóhoz, ami azért még így is 800 méterre van a bejárattól (a reptér mellett van, úgyhogy szinte ugyanoda kellett mennünk). Óriási szél, eső, akkor hát menjünk bentebb. Az első tábla, ami fogadott, hogy rendezvény miatt csak délután 2-ig van nyitva. Mivel már elég erősen dél körül járt az idő, vagy lehet, hogy már el is múlt, ezért majdnem visszafordultunk. De annyi időbe került, hogy idejussunk, hogy a kapuig már csak el akartam menni, megkérdezni,h ogy az ilyesmi rendezvényekről ugyan hol lehet tájékozódni. Később ez igen jó döntésnek bizonyult, ugyanis a kapunál közölték, hogy azt a feliratot csak kint felejtették, igazából rendes nyitvatartással, 6- oráig vannak nyitva :D Így megmenekültünk, gyorsan meg is vettük a jegyet. Maga az építmény tényleg egy földbe vájt alagútrendszer, ahol elég sok repülőt és repüléssel kapcsolatos dolgot összegyűjtöttek. Volt ott sokfajta vadászgép, civil gépek, helikopterek, reptéri járművek. Néhány gépbe bele is lehetett ülni, vagy volt, amelyiknek nem volt beszerelve a hajtóműje, így a törzsében lehetett mászkálni :) (bár hajtómű nélkül ez szinte csak egy nagy acélcső volt). Még egy érdekes része a kiállításnak a kémkedéssel volt kapcsolatos, elég sok svéd kémről írtak, csak sajnos nem angolul :S Viszont ki voltak állítva a kémkamerák (tollban, órában és egyéb, szinte észrevehetetlen helyeken) és egy szobában ki is lehetett próbálni, hogy mennyire észrevehetőek a kamerák. Szinte semennyire. Közösen próbálkozva is jónéhány perc volt a dolog úgy, hogy testvérem bent volt a szobában, én meg a falon túlról néztem a kamerák képét és irányítottam, hogy merre keresse őket. És ez az a technika, amit a nagyközönség számára bemutatnak, mert már évekkel ezelőtt is használták...
Este ellátogattunk a Handsel bárba, ahol most nem volt sajnos pizsama party, csak páran öltöztek be Halloween szerűen. Mivel most időben mentünk, kicsivel 8 után, ezért könnyen bejutottunk. Köszönhetően annak, hogy testvéremmel többnyire magyarul beszéltünk, ha egymáshoz beszéltünk, rámköszönt egy pesti magyar srác, aki a master diplomáját csinálja itt :) Úgyhogy még 1 magyar ismerős Göteborgban :)
Csütörtökön csak délután csináltunk egy kis sétát a városban, meglátokattuk a Haga-ban lévő őrtornyot és sétáltunk kicsit a környéken. Este valamerre megint elmentünk bulizni, de most sehogy sem akaródzik eszembe jutni, hogy merre, úgyhogy be is fejezem mára a blogírást. Még mindig lemaradásban vagyok, de majd igyakszem pótolni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése