Hazai ízek 3.

 Ha más haszna nem is lenne a látogatásnak, legalább a bejegyzések címén nem kell gondolkodnom :D Csütörtök esti buli úgy tűnik, örökre a feledés homályába fog merülni, azóta sem emlékszem, hogy mi volt csütörtökön. Viszont valahol tuti voltunk, mert Tomás megjegyezte szombat-vasárnap környékén, hogy szerda óta folyamatosan, minden este buli van :D

Igazat megvallva, a péntekkel sem vagyok már tisztában, hogy mit csináltunk délutánig, lehet, hogy itthon pihentünk. Délután viszont 3-ra tudom, hogy mentem előadásra, mert, mint kiderült, a szakmában egészen elismert professzor tartotta az előadást és amúgy is tetszett a stílusa. Az after work ugye 5 órakor kezdődik, a legtöbb helyre már fél órával előtte oda kell menni, ha az ember be szeretene jutni és nem akar állva étkezni. Mivel nekem 5-ig tartott az előadás és Tomás 3-ig volt az egyetemen, ezért azt beszéltük meg, hogy testvéremmel együtt elmegyünk az egyetemre, ott Tomás átveszi és amíg én az előadáson vagyok, ők szétnéznek a városban, vásárolnak a souvenir shop-ban, meg elfoglalják a helyet after workre. Miután megbeszéltük, hogy a Stars and Bars nevű helyre megyünk és biztosan nem a Kings Head-ba, kicsit meglepetésként ért Tomás SMS-e 5 órakor, hogy a Kings Headban várnak :D Szerencsére a két hely nincs messze egymástól és a villamos is jött aránylag hamar, így fél 6 körül már én is csatlakoztam hozzájuk. A kaja szokás szerint nagyon jó lett volna, csak a köretek nagy része megint hideg volt. Mindegy, megettük az adagunkat, aztán távozóra fogtuk a dolgot, mert egyrészt vártak is az asztalra, másrészt este hivatalosak voltunk Ostkupanba. Ha már meghívtak, ne legyen hiába, este buszra ültünk és irány Ostkupan. A busz persze tele volt ismerősökkel, mindenki ugyanarra tartott :) Ostkupanban, bár az okot nem tudom, de sikerült egy óriási bulit összehozni, valószínűleg megint többszáz ember ott volt (bár eleve rengeteg diák lakik ott, úgyhogy lehet, hogy nagyrészük ottlakó volt). Felnéztünk először egy kicsit Marketához is, de utána a lenti TV szobába telepedtünk be beszélgetni. Éjfél körül megint megjelentek a kékruhás ismerősök, valaki valószínűleg csendháborítás miatt panaszkodott, de most csak jöttek, szétnéztek, majd valószínűleg nyomtalanul eltűntek, mert mire kijutottunk az előtérbe, hogy akkor menjünk, már mindenki vígan beszélhetett és nyoma sem volt a rendőröknek. Így még maradtunk 1-2 órácskát :D

Szombaton Tomás egy ingyen jegy ellenében 6 órás műszakot vállalt a a Halloween FestU party összerakásában, így napközben ő nagyrészt ott volt. Mi, mivel a buli csak este lesz és az idő is egész jónak tánt, úgy döntöttük, hogy meglátogatjuk végre az "állatkert"-et. Most fényképezőgép is jött a társaságunkban, így lesznek képek, továbbra is a lustaságom az egyetlen hátráltató tényező. A fókák most kicsit szégyellősek voltak, alig akartak feljönni a víz felszínére, viszont a pingvineknek és még jónéhány állatnak éppen etetési idő volt, úgyhogy ők aktívan játszottak az étellel :) Most végre sikerült a jávorszarvasokat közelről és állva látnom. Eddig sem hittem, hogy kicsi állatok lennének, de mikor a nyaka feléig jó, ha felérek, akkor azért tényleg megdöbben az ember. Rágcsálni valónak kaptak két rőzse vékonyabb ágat, ugyanúgy ették, mint a kisebb állatok a füvet. Az állatkertet körbejárva még korainak találtuk az időt, nézzük hát meg a tornyot, ami nem tudom, milyen célt szolgál, de halandó nem mehet fel a tetejébe. Ha már ott járunk, csaptunk egy sétát és templonézegetést is. Továbbra is nagyon szép helyek vannak és egy elég nagy templomot is körbejártunk. Lassan azért csak eljutottunk haza, ekkorra már Tomás is otthon volt. Megbeszéltük, hogy átnézünk a franciákhoz(Clement, Fabien, Adrienn) buli előtt és hogy nem nagyon öltözünk be a Halloween bulira. Viszont addig-addig húzták a franciák az időt, hogy úgy döntöttem, a még mindig nálunk lévő tálat, a gulyásból maradt kóstolóval együtt átviszem addig Paveléknek. Testvérem is elhatározta, hogy átnéz hozzájuk, majd megyünk onnan együtt a franciákhoz. Pavel nyitott ajtót, mivel a külső kapun nem tudtunk bejönni (legalábbis azt hittük, majd Pavel felhívása után egyből hazajött egy szomszéd, aki kinyitotta :) ). Első ránézésre feltűnt, hogy nem minden a megszokott Pavelen. Mai napig nem tudom, hogy a haja lehetett, bár szerintem nem az, vagy esetleg a zöldre kifestett 10 ujjkörme. Mondta, hogy már javában készülnek a Halloweenra, mindenki próbál valami maszkot, festést csinálni, de természetesen örülnek, ha mi is csatlakozunk. Így hát felmentünk. Odafent hamar kiderült, hogy ez a testvérek hete: Pavel testvére is éppen ott volt (valami teljes fejes zöld festéknek köszönhetően egy jóságos mocsármanónak tűnt :) ), valamint Stefan és Kerstin testvére is erre a hétre időzítette a látogatást, így ők is ott voltak. A nagy készülődés heve minket is elkapott, először csak egy-két monoklit akartam sminkelni, de végül kendős-szemtakarós kalóz lettem, testvérem meg egy tubus (fél éve lejárt szavatosságú :D ) kék festéknek hála, rettenthetetlen skót vitéz lett a Rettenthetetlenből :) Rajtunk kívül volt még az említett zöld mocsári manó (soha nem kérdeztük, igazából mi akart volna lenni :D ), Stefan az őrült professzor, aki balesetet szenvedett és a fél arca leégett, Colin a Joker mosolyó bábu (rettentő hátborzongató, ahogy baba mozgással rá tudott vigyorogni az emberre), Pao a kártyás festett arcú valaki (szerintem volt valami sztorija, de nem tudom), Pavel a svéd zászló-arcú és még egy boszorkány is.

 Végül a nagy készülődésnek hála, ott maradtunk, a franciákkal és a velük tartó Tomással csak már a buliban találkoztunk. Az ünnep kedvéért némi arcfestéket ők is felkentek. A buliba való bejutást természetesen egy sor előzte meg, de mos nem volt olyan óriási, egy 20 percen belül szerintem bent voltunk. Mondjuk sokat segített a várakozásban az ördög maga, egy fejenlőtt amerikai katona és egy kedves svéd lány, akinek viszont nem emlékszem a jelmezére :D Bent a buli aztán nem hagyta szégyenben az előzőeket: talán tánctér eggyel vagy kettővel kevesebb volt, de a diákszövetség épülete megint tele volt fiatalokkal és szinte mindenki be volt öltözve. Volt sok boszorkány és egyéb Halloweenes jelmez, de azt hiszem, a Tini Nindzsa Teknőcöket is legalább két csoport előadásában láttam, a teljestestes, zöld, tapadós ruha is elég gyakori volt, valamint még egy étkezőasztalt is láttam (szegény lánynak nem volt könnyű közlekednie, miközben a vállán hordoz egy méteres, négyzet alakú, terített asztalt :D). Volt ott tetris is csoportmunkában, minden alakzatot egy ember viselt :) Sok ötletes jelmezt láttam, szerintem otthon egy farsang vagy halloweenen sem láttam ennyi beöltözött és egyedi jelmezt. Természetesen rengeteg ismerős volt, úgyhogy hamar eltelt az idő, a buli 3 óráig volt meghírdetve és még úgy is korainak éreztük a végét, hogy aznap volt az óra-visszaállítás, így eredeti idő szerint 4-kor zártak. A villamosokat a mai napig nem értem teljesen, hogy este hogyan közlekednek, ennek köszönhetően, mivel azt hittük, hogy már nincs több, megindultunk gyalog a Botanikus kertig. Kb. 20 perc séta után odaértünk, ahol is pont az orrunk előtt ment el, mint kiderült, az utolsó villamos. Én ifjonti hévvel nekiálltam várni a következőt, viszont mivel testvérem elkezdett kicsit fázni és nem is szunyókált olyan békésen a padon, mint én, ezért azt szorgalmazta, hogy gyalogoljunk haza, nincs az olyan messze. Mivel az álmot kiverte a szememből és a villamos sem akaródzott jönni, ezért támogattam az ötletét és megindultunk a sinek között (ha nem jön semmi, nem veszélyes, ha meg jön, legalább fel tudunk rá szállni). Későbbi megállókban már kiírták a következő villamost, de még egy órát kellett volna várni, úgyhogy becsületesen hazagyalogoltunk. Végülis abban állapodtunk meg, hogy 1 óra körül van az út a Chalmerstől gyalog hazáig, bár mérni nem tudtuk, mert sokat álltunk a botanikus kertnél.

  Vasárnap persze mindenkinek kicsit nehezebben ment a felkelés :D Az egész napot itthon töltöttük, várva Pavel jelzésére, hogy mikor mehetünk át gulyást csinálni. Végül este 7-kor jelzett, hogy már tárgytalan a dolog, sajnos kicsúsztak az időből és már lassan jönnek az emberek a bulira. Merthogy ha már az egész hetet végigbuliztuk, akkor illenve vasárnap este egy könnyed, sörözős bulival pihenni :D Így mit volt mit tenni, eleget téve az erőszakos kérésnek, átmentünk testvéremmel és Tomással :) Az eleinte csak néhány fős beszélgetésnek indult dologból végül megint egy 30-40 fős, kisebb buli kerekedett :D 2 óra körül mindenki távozóra fogta és a házigazdák is álmosodtak, így mi is hazajöttünk.

 Hétfő volt az utolsó teljes nap testvérem számára itt, amit ugye nem lehet alással tölteni. Mivel délután volt az első gyakorlat a programozási paradigmák tárgyból, ezért úgy kellett a programot időzíteni, hogy 3-ra odaérjek. Szerencsére a hajózási kiállítást még nem láttuk, így amellett döntöttünk. Eleinte kicsit ugyan nyugtalanított a gondolat, hogy most halászhajókat és esetleg kompokat fogunk nézegetni, de mikor odaértünk, kicsit nehéz volt felszednem az államat a földről. Persze, a svédeknél kicsit máshogy mennek a múzeumok és a kiállítások, de amikor a hajózási múzeum unalmas nev egy 19 hajóból álló flottát takar, aminek nagy része bejárható és olyan apróságok vannak közte, mint az egyetlen, jó állapotban lévő páncélozott járőrhajó, vagy a még 2000-es évek után is szolgáló, felfegyverzett járőrhajó, netán egy, a kiállítás leírásában nem szereplő másik fegyveres járőrhajó akkor egészen megtetszett a dolog. Azt meg már teljesen természetesnek vettem, mikor az ingyenes tájékoztatóban ahhoz a sorhoz értem, hogy az 1982-ben leszerelt, atomcsapásra is képes romboló hajó(destroyer) teljes egészében bejárható és akár, ha nem klausztofóbiás az ember, még a mellette ácsorgó Draken típusú katonai tengeralattjáró is látogatható. Első ránézésre nem tűnt nagyon nagynak a romboló, azt hittem, simán elég lesz az idő, de a végére már igen csak sietnem kellett, hogy 3:15-re beérjek a suliba :) A katonai hajókon kívűl persze voltak civil alkalmazású hajók is, őket is bejártuk és egészen érdekes volt a tengerészek világa, de azért mégis csak az a pár óra volt a legjobb, amikor a rombolóban csatangoltunk. Még egy dolog a svéd precizitásra: a sok ajtó, fedélzet és átjáró között sem veszett el az ember, színes nyilakkal volt jelölve az út, úgy, hogy ha követte az ember, mindenhova eljutott, ismétlés nélkül. Néhol a kézifegyvereket is meghagyták és néhány lőszert, tényleg elég meggyőző volt élőben látni az embernyi töltényeket. A tengeralattjáróba majdnem sikerült beleszorulni itt-ott a táskámnak köszönhetően, de végülis megoldottuk a helyzetet, nem kell tengerészként leélni az életemet :D

 A múzeum után, egyedül hagyva testvéremet, elrohantam a suliba. Gyakorlaton együtt voltunk Pavellal, úgyhogy megbeszéltük a pontos időpontját a gulyáskészítésnek. Merthogy az előző napi sörözésnél felvetődött, hogy aznap még ott van testvérem és szívesen csinálna gulyást. Ahogy hazaértünk a suliból, egy fél órával -órával utána szolt Pavel, hogy indulhat a gulyáskommandó. Én óriási lustaságomnak engedve a bevásárlást kihagytam, amiből az lett, hogy már minden rotyogott a fazékban, mire én is csatlakoztam hozzájuk Pavelék lakásán :D Természetsen nem kellett sokáig keresgélni a gulyáskóstolókat, most nem hívtak vendégeket, de a házból is összejött egy fazékra való ember :) Amíg a gulyás készült, Pao is hazaért a zenekari próbáról. Mint már régebben kiderült, csatlakozott az itteni szimfónikusokhoz, merthogy hegedül. Engem már ez is meglepett egy kicsit, de az végképp, mikor azt is elmesélte, hogy gyerekkora óta hegedül és otthon egész komoly szimfónikusok között is játszott. Mivel ezt nem lehetett csak úgy szó nélkül hagyni, addig nyaggattuk, míg végül, persze csakis a gulyás elfogyasztása után, eljátszott nekünk két darabot (igaz, eléggé élfél felé járt az idő és az akkusztika is hatásos volt, de szerencsére a szomszédok nem adták jelét nemtetszésüknek :) ). A hegedűszós gulyáshoz még két dolog hiányzott(volna), de azokat is megszereztük: friss fehér kenyeret is vettek és az otthonról kapott szilva pálinkát is megkóstolták evés előtt :D Azóta is emlegette mindenki, nagyon megtetszett nekik a gulyás :D És még akkor pörköltet nem is ettek... :)

  Kedden már nem akartunk semmit sem csinálni a repülő előtt és az idő is eléggé elromlott, megint esett és fújt a szél. Kinéztük, hogy milyen buszokkal érjük el a gépet, de hogy biztos legyen, egy kicsit korábbi buszt néztünk, így kiélvezhettük a 2 átszálláskor szakadatlanul eső esőt. 2 körül megérkeztünk a reptérre, elég nagy sor állt, de annyira nem telt sok időbe, amíg testvérem feladta a poggyászát, aztán a biztonsági ellenőrzés előtt már elbúcsúztunk, mert a terminálba már én nem mehettem be :) Utána még várakozhattam a buszra és hazafele jövet az egyetem könyvtárába is be kellett ugranom szkennelni, persze végig zuhogó eső mellett. Ezzel le is zárult a hazai ízek korszak, és bár a mai napig van még szalonnám, szalámim és egy kevés kolbászom is (a mákról és az otthoni reszelttésztáról nem is beszélve :) ), az elkövetkezendő kicsit több, mint egy hónapban újra magamnak kell ételt készítenem :)