Indulás

Megpróbálok visszaemlékezni a dolgokra, bár most, mikor ezt írom, már szerda este van. Hétfő délelőtt még az utolsó ellenőrzésekkel telt és búcsúzással, majd ebéd után irány a 14:45-ös személyvonat, ami elrepít engem Kőbányáig. Természetesen a Megint Állunk Vazze Rt. hű volt a nevéhez, röpke 80 perces késéssel érkezett a vonat (igaz, baleset miatt, ami tényleg nem az ő hibájuk, viszont a hírekben mondták, hogy ugyankkor még 2 vonalon voltak késések, felsővezetékszakadás és a hőség miatt). Szerencsére most nem időre siettem, úgyhogy nem lett belőle gond. Kőbányán a megbeszéltek szerint értem jött Csabi (horváthabbik) és elvitt magához, ahol az éjszakát töltöttem (némi sör társaságában ;) ). Másnap reggel pedig kivitt a Ferihegy 1-re. Mégegyszer köszi Csabi a szállást és a fuvart!
 A reptérre megérkeztünk már 7 óra körül, alig voltak, még a Wizzairosok sem voltak ott. Először néhányan azt mondták, hogy csak 7:50-től lesz becheckolás, de szerencsére hamarabb elkezdték. Az egész nagyon gyorsan ment, nálam semmivel sem volt gond, a feladható poggyász is bőven 32 kiló alatt volt, úgyhogy 8 előtt már meg is voltam vele. Azt mondták, hogy a beengedés a terminálhoz később lesz csak, ezért elmentem szörnyülködni egy kicsit a reptéri árakon. Szerintem legalább 2x-ét kérik mindennek, ha nem többet. Sétálgatás közben észrevettem,hogy valszeg hamarabb megnyílt a beengedés is, úgyhogy gyorsan odarohantam. A kezdeti félelmek, hogy a farmeron lévő fém dolgok miatt fentakadok a kapun feleslegesnek bizonyultak, a hátitáskámból csak a nagyobb dolgokat kellett kivenni, övet levenni, meg zsebeket kiüríteni, amúgy minden maradt rajtam és egyből átjutottam itt is. Olyan hamar ment minden, hogy a terminálnál volt majdnem egy órám még a 9-kor induló gépig :) A gépet olyan terminálról engedték, ami ha jól értettem a kiírást, nem schengeni célpontok felé hanszálnak, de nem volt semmi különleges ellenőrzés. A repülőre gyorsasági sorrendben ülhettünk fel, úgyhogy mindenki rohant, hogy első legyen. Sikerült egy ablak melletti helyet elkapnom, csak sajnos a gép szárnyánál, úgyhogy elég sokat kitakart, nem is fényképeztem egyet sem. A felszállás és leszállás nem volt olyan vészes, mint gondoltam, nagyon rövidek voltak az igazán kemény szakaszok. A látvány eleinte nagyon szép volt, felszállásnál láttam a tájat felülről, később pedig a habszerűen alattunk elterülő felhőzet nézett ki nagyon jól, ami viszont egy idő után kicsit egyhangú lett. Egészen a tengerig olyan volt, mintha egy nagy madártejes tál felett repülnénk, semmi sem látszott a tájból. Viszont leszállásnál a borús időnek hála, több felhőn is átszálltunk, az megint vadul nézett ki, csüngtem az ablakon, mint egy kisgyerek :)
  Lent a reptéren (elég kisvárosi reptérnek tűnt), semmilyen ellenőrzés nem volt már, csak megvártuk a csomagjainkat és mehetett mindenki, amerre lát. Az ajándékboltban szereztem jegyet a buszra, ami bevitt Göteborg központjáig. Ott leszállva meg is találtam azt a buszt, ami nekem kellett, már azt hittem, semmi sem állhat az utamba. Aztán rájöttem, hogy mégis: a helyi közlekedés nagyon jó itt, egészen addig, amíg nem csak 1-2 utat akarsz. Felszállva a buszra, a sofőr közölte, hogy a buszon bizony nem tudok jegyet venni. Gyorsan leugrottam (a 24 kilós csomagommal együtt) és elkezdtem kérdezgetni a járókelőket, hogy honnan is tudnék jegyet szerezni. Mindenki úgy nézett rám, mint az ufókra, hiszen bérletük van, nem is igazán tudják, hogy mi fán terem a jegy. Végre az egyik tanácsolta, hogy próbáljam meg a közeli vasútállomáson lévő irodáját a közlekedési vállalatnak. Ott tényleg lehetett jegyet venni, bár a mai napig nem tudom, hogy pontosan hogyan is működik, de én vettem egyet. Adtak egy blokkot, rajta egy kezdeti és egy vég időpont, valamint a 25 koronás értéke (kb. 750 HUF). Valószínűleg 1 órán keresztül utazgathattam volna vele. Boldogan rohantam vissza a buszhoz, amikor is rájöttem,hogy a busz száma nem elég, az irányt is be kell lőnöm. Egy röpke 10 perc alatt eldöntöttem, hogy melyik lesz az én irányom, fel is szálltam az első 52-es buszra. Szerencsére tényleg jó irányba ment, úgyhogy hamarosan megérkeztem a kívánt megállóba (első teendőm a szállásom kulcsainak felvétele volt, a szállásomtól 9 km-re lévő irodában). Ahogy leszálltam, feltűnt, hogy egy kisebb csoport is ugyanott szállt le, óriási csomagokkal, amiken reptéri azonosítók vannak. Kérdésemre mondták, hogy nagyrészt franciák, egy német van köztük és ők is Erasmusos cserediákok, odafele menet találkoztak :) Onnantól 9-10-en folytattuk, immár gyalog utunkat a "közeli" irodába (24 kilós csomaggal, természetesen csak az egyszeri magyar gyereknek nincs kerekes bőröndje, bírja az kézben... ). Az irodában megint csak gondnélkül megkaptuk a kulcsainkat és néhány tájékoztató papírt, valamint tanácsolták, hogy vegyünk 3 hónapos bérletet a helyiközlekedéshez, mivel sok járat van és nagy a város, sokat fogunk rohangálni.
 Visszasétáltunk a buszmegállóig, potyázás a legközelebbi nagyobb állomásig (mint kiderült, a többiek idefele sem vettek jegyet :) ), ahol megszereztük a varázskártyáinkat. Bankkártya méretű kártya, elég csak odatartani a géphez és ellenőrzi, szinte hihetetlen, hogy valahol képesek ilyenre az emberek :O Azóta tényleg azzal rohangálunk mindenfele. Az ára nem volt éppen kevés, de itt végre azt érzem, hogy tényleg kapok is valamit a pénzemért, rengeteg járat, érthető térképek minden megállóban és járművön, eddig legalábbis semmi gondom nem volt velük. A társaság nagy része egyfele lakik, úgyhogy közösen jöttünk el a szállásnál lévő megállóhoz. A megállónál azonban egy kicsit megkavarodtunk, sehogy sem találtuk a szállásunkat, pedig tudtuk, hogy a megállónál lévő bevásárlóközpont körül van valahol (éljen a Gugli mapsz :D). Pár svéd megkérdezése után sem lettünk sokkal okosabbak, bár nagyon segítőkészek voltak, senki sem tudta, hogy hol a szállásunk. Végül az egyik nő legalább az utcát felismerte és odavezetett minket, onnan már hamar meglett a szállás. Ahogy feljutottam a szállásra (3. emelet), jött a kulcspróbálgatás (4 kulcsom van). Óriási lelkesedéssel futottam neki, de egyik kulcs sem akart illeni a zárba, így hát gondoltam becsengetek (ekkorra már sejtettem, hogy nem saját lakás lesz, csak saját szoba), ajtót is nyitott az egyik lakótársam :) Megmutatta a szobámat és a zárakhoz tartozó kulcsokat, amik ekkor természetesen elsőre illetek a zárba, biztos valami varázslat :P
 A szobám nem túl nagy, de egy embernek tökéletes. Van asztalom, székem, ágyam és 2 polcos szekrényem :) 3 lakótársam lesz valószínűleg, bár jelen pillanatban csak 2 van: Celine (legalábbis szerintem így írják), egy francia lány és Tom, egy cseh srác, mindketten fiatalabbak nálam, de 20 fölött lehetnek. A lakás maga szerintem elég nagynak minősül, 4 szoba van, 1 fürdő WC-vel, egy külön WC, előszoba és egy egészen nagy nappali. Nekiálltam kipakolni és beállítani az internetet, amikor jött az SMS, hogy a délutáni ismerősök mennek a városba, ha sietek, elérem őket. Gyorsan félbehagytam mindent és mentem velük. Első vacsoránkat (ami nekem, így délután 6 körül reggelinek minősült, odáig nem sikerült még ennem semmit) egyből egy igazi svéd különlegességben, a Burger Kingben szereztük :) Természetesen odáig találkoztunk még vagy 2 franciával, majd vacsi után elmentünk megnézni a Chalmerst (egyetem) és a másnap reggeli tájékoztató pontos helyét megkeresni. Az egyetem jól néz ki, a német srác meg is jegyezte, hogy rengeteg a zöld terület, náluk mindenhol csak beton van :) Az egyik útra és oda vezető lépcsőkre mesefigurák vannak festve, Lucky Luke, Hupikék Törpikék és még pár, aminek nem tudom a nevét vagy ég nem is láttam. Az értelmüket még nemtudom, de vicces :) Belefutottunk egy csapat indiánba, akiknek nagyrésze félmeztelen volt, kb. 15 fokban, óriási szélben, jól bírják :) Nemsokkal utánuk jött egy csapat élőhalott, ott kezdtük sejteni, hogy gólytábor lehet :) A hidegre és fáradtságra való tekintettel, úgy döntöttünk, hogy hazafelé vesszük az irányt, reggel úgyis kelünk korán és találkozunk. A szálláshoz jövet találkoztunk még egy franciával, majd a szálláson találkoztam a negyedik (azóta megint kiköltöző) lakótárssal, aki nagy meglepetésemre ugyancsak francia. Estére még egy kis hazahívás Skypeon, némi pakolás, majd be is dőltem az ágyba, hulla fáradtan.
 A mai, szerdai napot szerintem már csak később írom le, ma is elég fáradtan értem haza és lassan éjfél, úgyhogy inkább a pihenést választom, bár mire ezt valaki is olvassa, remélhetőleg már lesz róla írás :)