Iggy in Göteborg

Utolsó napok krónikái

2011-01-11T21:50:00.000+01:00

Nagy fába vágtam a fejszémet, így fél hónappal a hazajövetel után megpróbálom leírni az utolsó napok történéseit. Ott hagytam abba legutóbb, hogy Tomás és Marketa búcsúestjére készültünk. Napközben Tomás még elment vizsgázni, úgyhogy csak kora délutántól volt elérhető. Estére elígérkeztünk Pavelékhoz egy prepartyra, de előtte még Marketa is bejelentkezett hozzánk, hogy elhozza a megmaradt kajáit, amit meg kell ennünk :) Marketa kicsit későn érkezett, este 8 után, de nem keseredtünk el Tomással, addig is beszélgettünk és elfogyasztottuk a még megmaradt kevéske slivovicáját :) Miután megjött Marketa, nekiálltunk kitalálni, hogy mit is csináljunk a kajával. Hozott krumplit, hagymát, fokhagymát (egy fejet, aminek nagyon örültem, mert már csak 3 fej volt otthon másfél hétre :D ), húsgolyókat, sonkát és még egy-két dolgot. Végül az egyszerűség jegyében kitaláltuk, hogy mindent felvágunk, be a tepsibe és megsütjük :) Így egy órás előkészítés és sütés után 3-an ültük körbe a tálat és faltuk a vegyesvágottat. Kaja után átmentünk Pavelékhez, ahol szokás szerint már egész sokan összegyűltek. Éjfél körül jött Stefan, hogy megtörtént, ami eddig még sohasem, panaszkodtak a hangra a szomszédok. Mivel úgyis menni akartak tovább, gyorsan összekapta magát szinte mindenki és elindultak a városba. Mi viszont nem akartunk diszküba menni és Tomás utolsó estélyét sem akarta ott tölteni, úgyhogy Pavellel és még néhány emberrel együtt maradtunk beszélgetni.

Másnap reggel korán keltem, hogy bemenjek az egyetemre nyomtatni és el tudjak még búcsúzni Tomástól. Tomással közösen nekiálltunk rendet rakni, takarítani egy kicsit, majd szépen lassan sikerült neki elkészülnie, már izgult, hogy lekési a buszát. Még egy utolsó búcsúzás és elindult hazafelé. Megbeszéltük, hogy ha tudok, akkor meglátogatom Csehországban, de ő is jöhet felénk nyugodtan. El akartam kísérni a villamossal, de rájöttem ,hogy már nincs időm elmenni a suliba nyomtatni és adminisztrációt intézni, mert déltől a tmég megmaradt emberek egy részével az archipelagóra akartunk kilátogatni. Összeszedtem a szükséges dolgokat és felkerekedtem. Az idp angyon jó volt, szinte felhőt sem láttunk. Meglepetésemre mgóég az eredetileg tervezettnél is több ember jött, úgyhogy kb. 10-en vágtunk neki a túrának. Mivel hamarabb sötétedik és a legtávolabbi szigeten már mindenki volt többször is, ezért most a legnagyobb szigetet néztök ki úticélul. Pavel és Matthias már előre szólt, hogy ők geocachingolni is akarnak (GPS-es kincsvadászat), Pavelnek van egy vándorérméje, amit valami jó helyre el akar rejteni. A hajót simán elértük, nem így Willem és Marianne, nekik futni kellett, hogy elkapják. Viszont így legalább sok fényképen fognak szerepelni :D A sziget nagyon gyönyörű volt fotózkodtunk egy csomót, amíg világos volt, készült sok csoport és ugrálós kép is :D Igazából valahogy így képzeltem el az északi területeket mindig is, ahogy aznap a sziget kinézett. Igyekszem majd képeket feltenni róla, egyszerűen gyönyörű volt. Pavel geocachingolása végül 2 kincs megtalálásához is vezetett, az első nem volt nehéz, a templom előtt egy padra volt mágnessel felrakva, nem is volt benne semmi, csak egy papír a megtalálók adataival, így Matthias és Pavel is odaírta magát, majd visszatették. A másik kincset már a túra végén kerestük, néhányan haza is mentek addigra. Megtetszett ez a geocaching, szerintem ha lesz alkalmam, én is szórakozok majd vele, GPS-em úgyis van. A második kincs már egy nagyobb doboz volt, benne egy cseh által elindított szoborral, ami Franciaországba igyekezett. Pavel gondolkodott is, hogy vissza kéne vinni csehbe, de végül odaadta Coline-nak, had legyen Franciaországba :D Ő meg beletette a régebben talált érméjét, mondta, hogy neten közzéteszik majd és várja, hogy mikor találják meg. Kincsvadászatból visszafele pont sötétedés környékére értünk vissza a lakott részre. A hajóig még volt közel egy óránk, úgyhogy nekiálltunk valami helyet keresni, ahova beülhetünk. Találtunk is egy szállót, ahol leültettek minket valami előszoba/nappali szerűségben. Rendes, fatüzelésű kandalló, könyvespolc, nagyon szépen berendezett szoba volt, kaptunk kávét és süteményt is (persze megkérték az árát, de nem éreztük soknak a gyönyörű helyért cserébe). Olyan hangulata volt, mintha egy családi házba engedtek volna be minket. Megvártuk a hajónkat, majd szépen hazahajókáztunk.

Este Stijn, egy holland srác előbulijába kezdtünk, majd éjfél körül elmentünk a búcsú Erasmus party-ra. A buli és az előbuli sok érdekeset nem tartogatott, talán csak annyit, hogy szinte mindenki svéd zászlókkal rohangált és mindenkivel iratta alá. És még egy: az Erasmus buliba menet kértem egy velünk szóba elegyedő svéd sráctól snus-t. Ez olyasmi, mintha egy kis teafilterbe raknának dohányt, sót és talán némi aromát. Már mondták többen, hogy elég kemény dolog (a svédek amúgy simán, cigi helyett használják, legalább nem füstöl), de tényleg nem semmi volt. Marta a számat először és tényleg kicsit megkavarta a gyomromat, nem csodálom, hogy néhányan állítólag hánytak is tőle először. Minden esetre úgy döntöttem, hogy erre sem fogok rászokni :)

Szombaton sushival kezdtük a napot. Pavellal és Matthiassal elmentünk egy sushi étterembe. A helység nem volt túl nagy, de pont volt helyünk. A berendezés nem volt hivalkodó, de japán érzetet keltett, a felszolgálók is japánok voltak, nem is nagyon tudtak angolul :) Mind a 3-an, kis félreértések után sikeresen levest és 9 sushiból álló tálat rendeltünk (5 sushi, 4 maki plusz némi gyömbér). Egészen finom volt, bár a kínai kaját még mindig jobban szeretem. Matthias is csak egyszer fulladt meg majdnem a wasabitól :D Sushi után még mászkáltunk egy kicsit a városban, aztán irány Ostkupan, Willem surströmming partyjára. Ez a svéd szó egy tipikus svéd ételt, valami rothasztott hal szerűséget takar. Mi cselesen csak döglött halnak hívtuk, ami valljuk be, annyira nem pontos :D Elmentünk az Ostkupan mögötti erdőbe, Willem vett tüzifát, én meg kicipeltem :) Már előre kinézett egy tisztást, oda mentünk és nekiálltunk tábortüzet gyújtani. Ez a hideg és a sok hó miatt nehezen ment, de végül egész szép tüzet kerekítettünk :) (igaz, egy üveg spiritusz ráment és majd egy csomag mécses gyertya). Csak úgy magamnak az ottlévők: Matthias R, Matthias K, Stefan, Kerstin, Willem, Marianne, Tobi, Coline és Pavel. Nemsokkal megérkezés után előkerült 3 popsí is (nemtudom a nevét, a műanyag fenékcsúszó cucc). Onnantól Stefan, Kerstin és Tobiastól szinte el sem lehetett venni, végig csúszkáltak, még hazafelé úton is :) Egy idő után Willem elérkezettnek látta az időt a döglött hal felbontására. Mivel azt hallottuk, hogy nagyon büdös, ezért inkább távolabbra ment és szatyorba csomagolva szúrta fel a konzervet egy késsel. Lehetett látni, hogy terjed a szag, az emberek a konzervhez való közelség sorrendjében kezdtek fulladozni :) A legpontosabb hasonlat talán az lenne, hogy olyan szaga volt, mint egy jó érett fingnak :D De már nem volt visszaút, meg kellett kóstolni. Mindenki egyesével, legalább 2 fényékepző és egy kamera előtt meg kellett, hogy egyen egy falatot :D A németek nagy része majdnem elhányta magát, én csak azt mondtam, hogy soha többet ilyet, Coline-nak még majdnem ízlett is. Az egészben talán a legjobb még a kovászosuborkára emlékeztető íz volt. Ha már megvettük, elégettük az összes fát és a maradék gyertya nagyrészét is, majd szedelőzködtünk és irány haza, 8-tól Tobiasnál előbuli, aztán meg FestU karácsonyi buli a hallgatói szövetség épületében.

Nekem nem sikerült időben jegyet vennem, úgyhogy kicsit izgulva mentem Tobiashoz és mondtam, hogy nekem majd el kell mennem még jegyért is. Szerencsére 10 percre lakott az egyetemtől, így nem volt sok idő. Elmentem és némi szerencsétlenkedés után (ide-oda terelték a jegyvevő sort) boldog tulajdonosa lettem egy jegynek. Vissza Tobiashoz, majd úgy egy óra múlva közösen visszajöttünk a buliba. Ezúttal már jóval kisebb volt, kb. 3 tánctér volt az egészben (az elsőn még 7 volt) és nem is annyira tetszett, de legalább sok volt az ismerős. Hivatalosan ez a buli lett volna Coline búcsúbulija is.

Vasárnap napközben souvenir boltokat látogattam, az elsőben még Stefannal és Kerstinnel is összefutottam :) Estére, mivel sok embernek volt még ingyen mozijegye, megszerveztünk egy mozilátogatást, ahol nekem is jutott az ingyen jegyből, így megnéztük a The Town című filmet. Mivel hóproblémák miatt Párizs nem fogadott repülőt, ezért Coline még mindig ott volt, ő is csatlakozott hozzánk :) . Annyira nem nyűgözött le a film, de egyszer azért elment. Hazafele menet várnunk kellett a villamosra, így kitalálták ,hogy sétáljunk le még egy megállót addig is. Ahogy elindultunk, keresztül akartunk vágni egy nagy, hóval borított üres területen. Ez hibának bizonyult: ahogy mindenki odaért, egy óriási hócsata vette kezdetét, így néhány villamost bizony le is késtünk :) Stefan és Kerstin egyszer megpróbáltak hazamenni, de a következő megállóban leszálltak és visszajöttek a csatába :D Mikor végre mindenki elfáradt, akkor megvártuk a villamost és eléggé havasan, de hazamentünk.

Hétfő volt az utolsó napja szinte mindenkinek Göteborgban, így estére megbeszéltünk egy bowlingozást. Napközben, mivel kajakészleteim még mindig óriásiak voltak, megpróbáltam minél több mindent egybe főzni, de így is maradt sok kajám. Este a bowlingra összegyűltünk 12-en, így pont 6-6an tudtunk játszani 2 pályán. 2 órát elbowlingoztunk, amire rá is ment az összes még meglévő koronám. Sebaj, gondoltam, a 4 napot már kibírom készpénz nélkül. Bowling után elbúcsúztak a másnap hazamenők, ez Willemet, Mariannet, Matthias K-t, Pavelt, Stefant és Kerstint jelentette. Gyakorlatilag minden még addig ott maradt ismerősömet. Onnantól már csak 2-en voltak, akikkel tartottam a kapcsolatot, Matthias R és Tobias.

Kedden hazajött Stockholmból Celiné, úgyhogy délelőtt vele takarítgattuk a lakást, mivel ez volt neki is az utolsó napja ott, hazalátogatás előtt (ő még visszamegy egy félévre majd). Dél körül végül ő is elment, így innentől már végleg egyedül maradtam a lakásban (Reza szombat körl ment haza, el sem búcsúzott, bár annyira nem is éreztem hiányát). Este Tobias lakásán gyűltünk össze mindhárman, elmentünk pizzázni, meg beszélgettünk, viszont mivel kedd volt, így éjfél körül távozóra fogtuk Matthiassal.

Szerda volt az utolsó teljes napom nekem is és Tobinak is. Napközben vele és Matthiassal elmentünk a városba ajándékokat nézegetni még utoljára, meg kávézni egyet. Estére Matthiashoz beszéltünk meg találkozót, mindenki viszi a maradék kajáját és amit tudunk, megesszük, amit nem tudunk, az Matthiasra marad (ő januárig még kint maradt, a családja ment hozzá karácsonyozni). Tobi kis késéssel érkezett, mi addig nekiálltunk előkészíteni a dolgokat, végül röstit csináltunk barna szaftos hússal (nem tudom, mi lehetett pontosan a magyar neve :D) Evés után meg kocsmatúrát akartunk, de úgy elment az idő, hogy végül úgy döntöttünk, 1-2 kocsma lesz csak belőle :) Az este végén, 1 óra körül elbúcsúztunk, immár végleg egymástól, másnap már Tobival készülődni fogunk és megyünk haza.

Az utolsó napomat korán kezdtem, 8 előtt keltem, mert a házat még ki kellett takarítanom, bepakolni a táskámba, levinni a szemetet és kidobnom a fél lakást, valamint a kulcsomat leadni az SGS irodában. Azt hittem, bőven lesz időm, a végére viszont már taxit kellett igénybe vennem, mert nem bírtam a csomagot és időm sem volt. Persze, a táskám azzal kezdte, hogy a vállpántja tönkre ment, így a 30 kilós táskámat, kerekek nélkül, csak kézben tudta cipelni. A taxis nem beszélt angolul, nagynehezen megértettem vele magamat, lehetett kártyával fizetni, kezdtem örülni... Egészen odáig, míg kiderült, hogy lehet kártyával fizetni, de nem az én fajtával :( Így utolsó nap, a reptérre menet kénytelen voltam euróval fizetni (még szerencse, hogy az volt nálam, a koronámat hétfőn elköltöttem), amit persze a taxis nagyon rossz áron váltott és koronát adott vissza belőle. Semmi gond, irány a reptéri transzfer. Kiderült, hogy a busz nem onnan megy, ahova érkezik a reptérről, 30 kilós csomaggal felkerekedhettem hát kideríteni, hogy honnan megy. Indulás előtt 5 perccel megtaláltam, boldogan vonszoltam a csomagomat a buszra, ahol csak bankkártyával lehet jegyet venni... Természetesen a fél év alatt ez volt a második gép, ami ezt a fajta bankkártyát nem fogadta el :( Így örömmel leszenvedtem a táskámat a buszról és megvettem a jegyet az állomás épületében. Még szerencsére elértem ugyanazt a buszt..., csak kiderült, hogy csordultig tele van, 4-őnket otthagyott, de megnyugtatott, hogy 25 perc múlva jön a következő.Mint kiderült, sorstársaim között 2 magyar srác volt, így velük beszélgettem ezidő alatt. A reptéren, óriási meglepetésemre már semmivel sem volt gond, sikeresen becheckoltam rövid idő alatt, a táskám elfogadhatóan nehéz volt, mind a kettő. A terminálnál még a duty-free-ben elköltöttem a maradék koronámat (olyan árak voltak, hogy nem volt nehéz), majd fél óra várakozás után, az elsők között szálltam fel a gépre. A gép egy Airbus A320-as volt, teljesen tele, minden ülőhely foglalt volt! Néhány kézipoiggyászt le is vittek a feladottak közé, szerencsére az enyémet nem :) A gép minden gond nélkül megérkezett Pestre, az IC-re kaptam helyjegyet, így innentől már csak párszáz métert kellett lépcsőznöm és cipelnem a csomagomat a vasútállomásra. Furcsa módon semmi baja nem lett a poggyászomnak és én is többnyire egyben megérkeztem.

Ezzel gyakorlatilag az Erasmus korszakom lezárult. Már itthon is túlvagyok az adminisztráción (sőt, e sorok írásakor már a sikeres államvizsgán is :D ). Visszanézve a kint töltött időt, nagyon jó volt, egy percig sem bántam, hogy vállalkoztam a nagy útra. A svédek nagyon rugalmasak voltak, igazán nagy gondom soha nem akadt, és így utólag talán azt sajnálom egy picit, hogy csak Stockholmba utaztam el, 1-2 utazás még belefért volna. Nagyon megkedveltem a többi cserediákot, reménykedek benne, hogy még fogok találkozni legalább néhányukkal. Az biztos, hogy ha Németországban vagy Csehországban (esetleg Franciaországban) járok, akkor lesz kit meglátogatni :D A fényképeket még mindig lustaságom tartja fogva, idővel talán majd azokat is sikerül felmásolnom. Göteborgba is szívesen visszatérnék, bár sok svéddel nem barátkoztam össze, fél éven belül szinte senkit sem fogok ott ismerni. Ha valaki véletlenül még néha erre nézne, talán egy bejegyzést teszek majd, amiben megpróbálom összegyűjteni a félév tapasztalatait, tanácsokat és érdekes dolgokat leírni a svéd életről.

Újra itthon

2010-12-24T13:10:00.000+01:00

Gyors bejegyzés, tegnap este sikeresen hazaérkeztem, repülő, vonat nem késett. Még egy utolsó bejegyzésre majd összeszedem a gondolataimat, de mostmár lehet személyesen is zaklatni a bátraknak :D Magyar telefonszámom újra él.

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Célegyenes

2010-12-16T13:09:00.001+01:00

Célegyenesben, bár annyira nem hajtok, hogy elsőnek fussak be. Lassan mondhatom (sajnos?!), hogy eltelt ez a félév. Mai nappal hivatalosan is megkezdődött az utolsó hetem itt. Valamint ez az utolsó teljes napja Tomás-nak is, holnap indul haza. De előbb nagyjából sorba az elmúlt időszak.

Kedden Marianne tartott magának egy születésnapi bulit, amire hivatalos voltam. Este 9-re mentünk, végül úgy alakult, hogy ketten Matthias-sal, a többiek már vagy ott voltak, vagy később érkeztek. Mint később kiderült, néhányan már délután 4 óta segédkeztek Marianne-nek feldíszíteni a szobát néhány lufival és szalagokkal, valamint csináltak egy mézeskalács házikót is :) Kis létszámú, de ennek ellenére vidám buli volt, játszottunk valami német gyerekjátékot: bekötött szemmel, egy fakanállal a padlót ütögetve, hideg-meleg utasításokat figyelve, meg kellett keresni egy lefordított edényt, ami alatt jutalom volt (eredetileg a gyerekeknek cukorka, természetesen mi a kicsit öregebb verziót játszottuk ;) ). Pavel és Matthias megint nem bírt magával, ezúttal is belekezdtek szokásos bírkózásukba, mindig nekiállnak, ha valami házibuliba vannak :D Természetesen semmi komoly, csak ha már lehet, miért ne csinálják? :) De úgy általánosságban is, néha nehéz volt elhinni, hogy mindenki 22-23 év felett van... :) Sokaknak viszont még beadandója volt, így kicsivel éjfél után távozásra fogtuk a dolgot.

Csütörtökön meglátogattuk a karácsonyi vásárnak hitt Liseberg vidámparkot. Végülis, volt vásár, még tán nagyobb is, mint múltkor a Haga-ban, de az igazat megvallva, szerintem ugyanígy néz ki a park nyáron is, csak nincs hó :) Az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, bár a hőmérő csak -6 °C mutatott, mindenki majd' megfagyott. Szerencsére a park különböző pontjain elhelyeztek melegedőket, gyakorlatilag grillező állványokat, tele faszénnel :D

Coline, Willam, Marie fél arca és Marianne kezei :)

A melegítőkön kívül volt még jégkorcsolya show, természetesen a karácsonnyal kapcsolatos, mindenhol glögg-öt (gyakorlatilag forraltbor) árultak, láttunk jégszobrokat, mehettünk volna itt is jégbárba, de most kihagytuk :) Volt még rögtönzött állatkert is, végre láttam rénszarvasokat is :D Ami a gyengébb idegzetű olvasóimnak nem fog tetszeni, inkább ugorják át ezt a sort: még meg is kóstoltam 2 fajta rénszarvas húst! (bocsi Rudolf). Vásárolni végül itt sem sikerült, többnyire csak kajákat árultak. Viszont sikerült lemaradnom egy nagy adag csokiról: a parkban mindenfele van szerencsekerék, ahol 20 számra lehet fogadni, darabonként 20 koronáért és ha a te számod jön ki, nyertél egy több kilós édességet. Ez szinte az összes boltban kapható édességgel megvan, a pontos méret az édesség fajtájától függ (2 kg - 5 kg közt láttunk mindent). Mikor októberben Tomásékkal itt voltunk, akkor 3-an megpróbáltunk egyet, persze 1 számmal mellém lőttek. Most inkább kimaradtam belőle, mikor Coline, Marie és Matthias kipróbálták a szerencséjüket. Gondolom, meg sem kell említeni, hogy ez a kép lett a végeredmény:

Pénteken nem mentem after work-re, mert egyrészt más sem ment, másrészt azt hittem, hogy este lesz egy búcsúbuli, ami végülis szombaton volt, csak rosszul emlékeztem :) Péntek estére nem voltam hivatalos sehova, így Tomás biliárd felhívására azonnal igent mondtam. Velünk jött még Clemont és Vincent is, két francia srác. Az indulás érdekes volt, mert mindketten úszónadrágot is hoztak :D (angolul a pool egyaránt jelent medencét és biliárd egy fajtáját is :) ). Sebaj, nem zavarta őket, hogy biliárdozni akaruk és nem úszni, úgyhogy irány a Chalmers. Balszerencsénkre mind a két asztal foglalt volt és végülis nem is szabadult fel, mint a végén kiderült, valami privát bajnokságot játszottak :( Cserébe viszont nekiálltunk Fifa 2010-ezni a folyosón elhelyezett XBox-on :D Természetesen itt még az is van.

Szombaton este Katia ukrán búcsúbulijára voltunk hivatalosak. Este 7-re, szinte percre pontosan megérkeztünk, mert kaját is ígért :) Ekkor még szinte senki sem volt ott, de még az étel sem volt kész. Mire kész lett, egész szép számmal összegyűltünk :) Kiderült, hogy Katia nem egyedül kellett, hogy dolgozzon, segítségére volt Tati is, egy másik ukrán lány, akivel nem nagyon találkozott eddig senki, köszönhetően annak, hogy nem cserediák :) Csak a férjével van itt (aki viszont kolumbiai cserediák a Chalmers-ben), Tati csak svédül tanul az egyetemen. Kicsit meglepődtem, amikor Tati ezt elmesélte, ugyanis ő sem tűnt idősnek, de az oldalán lévő kolumbiai gyerek meg végképp nem. Végülis mondta, hogy Amerikában ismerkedtek meg, mikor Tati táborvezető volt kint és a házasság már azért is praktikus, mert más országokba elég nehéz lenne különben közösen intézni az ügyeket. (jah, Tati-t megkérdeztem, ő 23 éves :) ) A lányok egész tartalmas és finom vacsorát dobtak össze, sajnos a nevét egyiknek sem tudtam megjegyezni, de volt ott répás-hagymás lepény, főtt tojásos, kukoricás és még pár dolgos rizs, dinsztelt hagymával leöntött, törtkrumplival töltött tészta, tejföllel és sült krumpli hagymával és szalonnadarabbal (ezek egy fogpiszkálóra felszúrva). Eleinte féltem hogy kevés lesz ennyi éhes diáknak, de a végén még maradt is :D Evés után valami játékot akartak játszani, de nem mindenki ismerte és a szabályismertetés sem tette sokkal világosabbá a dolgokat, úgyhogy kicsit káosz lett a dologból, de azért jól elszórakoztak :D Én mindenesetre inkább visszamentem a konyhába cigizni Katia lengyel szobatársával és Tati-val (természetesen ők cigiztek, én csak beszélgettem). A játék végesztével még egy kicsit beszélgetüünk, majd elbúcsúztunk Katia-tól, többségünk nem egyhamar fog vele találkozni, ha egyáltalán fog (ő ugyan még másfél évig itt lesz, de most elment a barátjához Mexikóba).

Vasárnap Tomás és Marketa közreműködésével biliárdoztunk Ostkupanban. Marketa ott lakik és lefoglalta nekünk az ottani biliárdasztalt. A közelgő vizsgák miatt Tomás jegyzetekkel vágott neki az útnak, de végül Marketa olvasgatta őket egész idő alatt, mivel játszani nem akart. Így Tomással ketten kínoztuk az asztalt :D

Hétfőn megtörtént az első vizsgám, egészen bizakodó vagyok, bár végülis a Network Security (hálózat biztonság) tárgy elég nagy részét már azelőtt tudtam, mielőtt elkezdődött :) Vizsga után hazaérve Tomás azzal fogadott, hogy Marketa megint lefoglalta a biliárdot, úgyhogy ha kedvem van, menjek. Természetesen mentem :) Eleinte Marketa lakótársa is csatlakozott hozzán, de később neki mennie kellett, úgyhogy onnantól 3-asban folytattuk tovább. Este 9 körül le is járt a foglalás és fáradtunk is, úgyhogy hazafelé vettük az irányt.

Szerdán lement az utolsó svéd vizsgám és nagy valószínűséggel az utolsó vizsgám hallgatói korszakomban (az államvizsgán már nem leszek hallgató). Programming Paradigm (programozási paradigmák :) ), az esélytelenek nyugalmával indultam neki, gondoltam, megcsinálom, amit tudok, aztán irány haza. Természetesen a tanárok kitoltak velem, a ponthatár a 3-ashoz jóval 50% alatt volt és a feladatok sem voltak (remélhetőleg :) ) annyira nehezek, mint vártam, úgyhogy most mehet az izgulás, hogy vajon mégis meglesz-e :D Jah, izgulás: természetesen továbbra sem tudtam elintézni a vizsgák gyorsított kijavítását, így izgulhatok, hogy január 7-ig meg lesz-e az eredmény olyan formában, amit ottgon is elfogadnak.

Ezennel lezárult a Chalmerses korszakom, még egy-két hivatalos papírt el kell intéznem, de innentől a sulival semmi teendőm, a hátralévő egy hét teljesen szabad. Ma valahogy megpróbálom elbúcsúztatni Tomást, eljött ez is, holnap délután indul a busza haza (Marketával együtt). Szépen lassan mindenki hazaszivárog, szerintem a hétvége elmúltával már nem sokan leszünk itt... Úgyhogy most remélhetőleg nem sok szabadidőm lesz, igyekszünk tartalmasan eltölteni az utolsó napokat!

Ha a lustaság fájna...

2010-12-06T17:31:00.000+01:00

... lusta lennék ordítani. Így majd másfél hét után ráveszem magam a blogírásra. Persze sokat segít, hogy elhatároztam, tanulni kéne. Így minden más egyből csábítónak tűnik, a blogírás is :D

A Stockholm utáni héten pénteken megint összeszerverztünk egy after work-öt. Szokás szerint egész nap egyetem, majd az egyetem után mentönk megint a Talang-ba, ahol már voltunk egyszer. Most változott egy kicsit a társaság, mivel Willemnél látogatóban volt 3 holland barátja, így ők is csatlakoztak. Miután már meguntuk az evést, nekiálltunk játszani. A játék nevét nem tudom, annyi a lényeg, hogy mindenki felír egy kis cetlire egy híres élőlény nevét, majd odaadja a mellette űlőnek, aki felrakja a homlokára anélkül, hogy látná mi van rajta. Így mindenki látja a sajátján kívül az összes többi cetlit. Ezek után megyünk körbe, lehet kérdezni, hogy rájöjj9n, ki ő éppen és amíg olyan kérdéseket tesz fel, amire igen (vagy igaz) a válasz, addig kérdezhet. Ha nem-et kap, akkor a következő jön. Hirtelen nekifutásból játszottunk is két kört, először Telapó voltam, másodjára a megtisztelő, Saddam Husszein szerepét kaptam :D A legviccesebb az volt, amikor két, egymás mellett űlő ember egyszerre kapta meg Albert Einsteint :D After work után úgy volt, hogy hazamegyünk és irány az Erasmus Sangria party, de az egész napos egyetemtől úgy elfáradtam, hogy inkább kihagytam.

Szombaton kora délután meglátogattuk a Götheborg nevű vitorlás hajót. Az a specialitása, hogy bár azt hiszem, van motorja, ha tehetik, vitorlával hajóznak és az egész hajó egy 18. század beli hajó másolata, kis újításokkal. Mivel a biztonsági előírások megkövetelik, ezért tele van elektromos dolgokkal, GPS, számítógépek, iránytűk, navigáció, telefon, internet stb. De az idegenvezető lány mondta, hogy próbáltak korhű technikával navigálni és egészen jól működött a dolog. Idegenvezetőnk egyúttal tengerész is volt a hajón, a hajó legelső útja Kínába vezetett és a hazafele úton már a lány is csatlakozott a legénységhez. Mesélte, hogy 80 ember volt a hajón, 4 műszakban, 4 óra munka, 8 óra szabadidő váltással. Megmutatta a legénységi szállást is, kb. két szobányi részen van elszállásolva az összes ember :) Mutatta, hogy van vagy 10 ágy, a többi embernek függőágyon kell aludnia, bár ő szívesebben választja azt, mert a hullámzás esetén az ágyon ide-oda verődik, a hálózsák meg kellemesen elringatja :D Mondta, hogy bár tudnak ivóvizet nyerni a tengervízből folyamatosan, elég hosszadalmas, így naponta 1 perc fürdés járt mindenkinek, amit úgy oldottak meg, hogy 3 naponta fürödtek, így akár 3 percet is lehetett pancsolni :D Kérdeztük, hogy mi a következő nagyobb útja a hajónak, mondta, hogy most egy teljes, világ körüli utat akarnak majd vele megtenni. A hajó után a mellette lévő épületben még DVD-ről megnéztük a hajó Kínába vezető útjáról szóló dokumentumfilmet is.

Szombat este révén megint csak nem maradhattunk buli nélkül, így Pavelék egy Taking-ur-shoes-off-pre-party -t csináltak :) (Vedd le a cipődet előbuli). A cipőlevételre a latyakos idő miatt volt leginkább szükség :) Bár nevében csak egy előbulinak volt kiírva, végülis olyan jól éreztük magunkat, hogy végig ott maradtunk, utána már nem mentünk sehova :) A buliba, ahogy illik, elvittem egy üveg pálinkát (illetve flakon, 0.5l-ös Coca-Cola-s flakonban ;) ). Egyszer csak megérkezett két srác és letettek a konyhaasztalra, az enyém közelébe egy ugyanolyan Coca-Colás flakont, ugyanolyan kinézetű folyadékkal benne. Gondoltam, csak megkérdezem már, hogy mit hoztak. Kiderült, hogy bolgárok és rakija (ракия) volt náluk :D A rakija tulajdonképpen törköly pálinka és véletlenül én is éppen a törkölyt vittem el, úgyhogy mosolyogva tapasztaltuk, tényleg közel ugyanaz a két ital :D Hajnal 3 körül, mikor végre én is a távozás mezejére léptem, még egész sokan, főként spanyolok maradtak ott :D

Következő hét eleje csendesnek ígérkezett, szerdán elmentünk szaunázni. Most sikerült Clement-t is elrángatnunk és a szaunában összefutottunk Salama-val is, aki egy egyiptomi CIRC-es srác. Kicsit későn mentünk, az uszoda meg csak 9-ig van nyitva, de mondta Salama, hogy neki van kulcs hozzá, úgyhogy 9 után is be tudtunk menni :) Szauna után, 10 óra körül még megnéztük a billiárd asztalokat és szerencsénkre az egyik szabad volt, így még néhány menet erejéig ottmaradtunk billiárdozni is :D

Csütörtökön aztán bekövetkezett az elkerülhetetlen, betöltöttem a negyedszázadot. Már gyanakodtam előre, mivel Tomás folyton kérdezgette, hogy meddig vagyok aznap suliban, és gyanúm be is igazolódott :) Mikor 1 óra körül hazaértem délután, Marketával közösen egy szülinapi tortával vártak :D A torta szerintem nagyon finom lett, Marketa morgott egy kicsit, hogy a liszt másmilyen itt, mint otthon, ezért a tészta nem lett jó. A tészta tényleg kicsit sűrűbb volt a kelleténél, de azt hiszem, a csokis, vegyesgyümölcsös teteje mindent jóvát tett, csak azért nem sikerült még befalnom, mert elég nagy torta lett :) Estére úgy volt, hogy megyünk egy diszkóba, bár már egyre kevesebb kedvem volt hozzá, mivel pénteken reggel 8-tól kötelező laborgyakorlat. 7 körül felhívott Pavel, hogy mit szólnék egy saját készítésű sushihoz náluk. Mivel még nem kóstoltam a sushit és még úgysem voltam szinte semerre a héten, gyorsan igent mondtam. Azt az egyet nem tudtam, hogy ki lesz a főszakács. Átérve kiderült, Pao, a katalóniai srác tud sushit csinálni. Így Pao vezetésével, német, cseh, francia és magyar összefogással elkészült az első sushim :D A nyers hal víz vagy pocsoja ízét annyira nemszerettem, de ezen kívül nagyon finom volt. Vettek hozzá mindent, ami kell, volt szója szósz és wasabi is. A vacsi után (amit egyben a születésnapi vacsorámnak is megtettünk :) ) ők elmentek a discoba, én már a másnapi koránkelés miatt inkább azt kihagytam.

Pénteken sikeresen teljesítettük az utolsó laborgyakorlatot is, úgyhogy mostmár a vizsga lesz a következő állomás. Suli után megint a Talang-ot válaszottuk, és bár most nem voltak már itt Willem barátai, megint játszottunk egy Ki vagyok én játékot (hmm, lehet, hogy tényleg ez a neve? :D ). Most csak egy kör volt, de megint sikerült két egymásmelletti embernek Angelina Jolie-t kapnia :D Engem most Zeusszal tiszteltek meg, de volt Popey, Darth Vader, Mohhamed, Borat és Alice (Alice Csodaországban-ból). After work után irány haza, majd a Salama születésnapjára kibérelt vonat buliba akartunk menni. Úgy volt, hogy este 9-től kezdődik, de mivel akkor még nem volt nyitva, így megint a hallgatói épület billiárdasztalainál kötöttünk ki :) 10 körül már bejutottunk a vonatba, a várakozásokkal ellentétben (150 körüli embert vártunk) alig volt 30-40 ember, úgyhogy egy kicsit beszélgettünk ott, aztán a többiek mentek discoba, én meg inkább jöttem haza pihenni.

Szombaton többen elmentünk a Haga karácsonyi piacra, de őszintén szólva nekem kicsit csalódás volt a dolog. Eleve csak délután 4-ig van nyitva, ami így kizárja szép fényeket, mert akkor még nappal van. A második csalódás az volt, hogy rengeteg süteményes volt, rengeteg rohaárus, kicsit kevesebb illatszeres és ékszeres, meg néhány kerámia/plüss figurás. De igazából egyedi vagy érdekes dolgot nem nagyon lehtett látni és ahol egy kicsit is érdekesebb lett volna, az utca szőkössége és a tömeg miatt szinte lehetetlen volt szétnézni. Elég hamar be is jártuk, a többiek még kávézóba akartak beülni, nekünk Tomással már elég volt a kintlétből és éhesek is voltunk, így inkább hazajöttünk.

Vasárnap a többiek mentek a Volvo múzeumba, de az engem már mégegyszer nem érdekelt, így nem tartottam velük. Tomással inkább egy LAN party-t akartunk csinálni, de végül résztvevők hiányában elmaradt(mindenki hozta volna a laptopját és egymás ellen játszottunk volna valamivel).

Most meg már egyre közelít a vég, Tomás már dec. 17-én megy haza, de már most hétvégén elkezdenek hazaindulni az emberek. Lassan mindenki készül az utolsó vizsgákra és a búcsúzkodásra, én is már egyre közelebb érek az államvizsgához is, ha minden igaz, az Erasmus-on kívül már minden el van intézve és ha ez is rendben lesz, akkor január 10-11. jöhet a végső megmérettetés.

Stockholm után

2010-11-25T21:33:00.000+01:00

Végül kedden nem mentem el a szaunába, de nem is voltak túl sokan. Ellenben csütörtökön egy nagyobb szabású szauna bulit tartottunk. Matthias Roth (egy másik Matthias, akivel első nap találkoztam, ő Matthias Kaufmann) meghívott minket a diákszállására (legalábbis szerintem csak diákok laknak ott, de lehet, hogy tévedek). Lefoglalta a szauna melleti bárt és a szaunát, ott gyűltünk össze kb. 30-an. Elég vegyes volt a társaság, jöttek az épületből is páran az ismerősei közül, jött 5 barátja németországból is, akik csatlakoztak hozzánk Stockholmban is és volt ott rengeteg cserediák. Amit észrevettünk, hogy a félév elején érezhető francia túlsúly megszűnt, mostmár szinte németekkel járunk mindenhova bulizni :) Annyiból jobb ez a helyzet, hogy a németeket nem nagyon hallom németül beszélni, próbálnak folyamatosan angolul kommunikálni egymás közt is (a látogatóként érkezők közül az egyik csajjal Matthias K németül beszélt, mert a lány nem volt biztos az angol tudásában és teljesen furcsa volt Matthias-t németül hallgatni, szerintem ez volt az első alkalom, amikor összefüggő, német beszéldet hallottam tőle). Jah, és a németek ki bírják mondani a H hangot :D Szegény franciákkal elég sokat szórakozunk, amikor a főként szó eleji H hangot képtelenek kiejteni, és így néha balszerencséjükre nem csak viccesen hangzanak a szavak, hanem van, ami más jelentéssel bír :D (pl. "I hate you", akarta mondani Coline az éppen itt tartózkodó, amúgy német barátjának, Larsnak, de ez franciásan úgy hangzott, hogy "I ate you", ami kicsit mást jelent :D útállak vs. megettelek). A szauna ezúttal száraz szauna volt, az ajtóra ki is írták, hogy semmivel se locsoljuk a fűtőtestet, így kezdetben 90 fok volt, ami még jó volt, de utána a folytonos ajtónyitogatásnak köszönhetően lement 70 körülre, ami annyira nem csinált szauna érzetet a száraz levegő miatt. Pavel boldogan jegyezte meg és igaza is volt, hogy ez az első szauna buli, ahol sikerült közel fele-fele arányban megjelennie lányoknak és fiúknak :D Matthias R. ráadásul még baguettekből készült melegszendvicsekkel is kedveskedett, úgyhogy tényleg nagyon tetszett a buli. Amit sajnáltam, az az volt, hogy másnap indultam Stockholmba, reggel fél 9-kor, így éjfél körül jönnöm kellett (bár akkor már elég sokan távozóra fogták).

Másnap reggel, ha nem is kiugrottam az ágyból, de az utazás miatti izgalomban nem volt olyan nehéz felkelnem 7-kor, mint általában. Még ellenőriztem, hogy mindent bepakoltam-e előző este, eldöntöttem, hogy bár van wi-fi a szálláson, mégsem viszem a laptopomat, ugyanis elég sokat kell majd a teljes csomagommal rohangálnom és eső is lehet, meg amúgy sem kellemes az a plusz 2 kiló a hátamon. Gyorsan megreggeliztem, valamint minden tudásomat összeszedve, két szelet kenyér közé bevágtam néhány szelet magyar szalámit és uborkát, majd becsomagoltam és zsebre tettem (nem akartam a csomagban nyomorgatni :) ). Szerencsére az indulást sikerült a tervezett időben megcsinálnom, így 20 perccel a vonat indulása előtt már ott voltam az állomáson. A jegyeket már napokkal előtte elküldettem SMS-ben a telefonomra (jah, kérem, náluk megy az a rendszer, hogy SMS-ben elküldik a jegy adatait és a kalaúz csak a kódját nézi meg az SMS-ben, valamint ha rossz napja van, az útlevelet/személyit ellenőrzi, nincs felesleges jegynyomtatás és egyebek). A vonat kintről kicsit nosztalgikusnak tűnt, elképzelhetőnek tartom, hogy több tíz évet megéltek már a kocsik, persze mindez itt tényleg csak kellemes retro érzést adott nekik, az állapotuk jobb volt, mint bármelyik otthoni IC-jé. Az első meglepetés akkor ért, mikor rájöttem, hogy itt bizony minden szék számozott és előre le lehetett foglalni. Féltem, hogy 4 órát végig kell állnom, de azért elültem egy üres helyre, felkészülve, hogy bármelyik megállóban át kell adnom a jogos tulajdonosának. Szerencsére ez nem következett be, bár a vonat tele volt és a mellettem lévő helyre is helyjeggyel rendelkező nő ült, az én helyemet senki nem merte elfoglalni ;) A vonaton amúgy volt minden űléshez konnektor és megkockáztatom, hogy vezeték nélküli internet is lett volna ingyen, bár nem láttam sehol feltüntetve. A 4 órás út hamar eltelt, nagyon tetszett a táj és a svéd kisvárosok, bár útközben már láttam régi vasútállomásokat és lerobbant házakat, ezek a jelzők csak a svéd viszonylatban jelentenek bármit it. Otthon még a vasútállomások is a jobbak közé tartoznának és a lerobbant házak is csak egy átlagos, nem karbantartott magyar házat jelentenek. Szerettem volna fényképezni, illetve pár képet csináltam is, de a tükröződő üveg és a vonat gyorsasága nem hiszem, hogy minőségi képeket eredményezett.

Megérkezés után kicsit mellbevágott Stockholm, én kis naív lelkem gondolta, hogy térképen úgyis megnéztem, mi merre van, egyszerű lesz őket megtalálni. Amikor azért ott álltam egy óriási vasútállomás be/kijáratánál, egy nagyváros közepén, akkor már kicsit nehezebbnek tűnt a dolog. Szerencsére az első épület, amit észrevettem, a túrista központ volt, így be is rohantam. Elképesztő mennyiségű ingyenes prospektust raktak ott ki, minden múzeumról vagy látványosságról volt egy-egy külön és több fajta ingyenes várostérképek is. Gyorsan összeszedtem mindent, amit úgy gondoltam,hogy hasznos lehet és a térképek segítségével már kicsit bátrabban vágtam neki a dolgoknak. A táblákat követve elég hamar eljutottam Gamla Stan-ba (az óváros), ahol az egyik királyi palota is található. Mivel megérkezés után azzal kezdtem, hogy vettem egy Stockholm Card-ot, ami nem volt olcsó (525 SEK), de 48 óráig ingyen mehettem a legtöbb múzeumba és ingyen utazhattam az egész városban. Gamla Stan nagyon gyönyörű, tényleg többszáz éves épületek vannak, tele hidakkal és templomokkal, tulajdonképpen Stockholm több szigetből áll, GS az egyik kicsi. Az idővel ekkor még szerencsém volt, bár hideg volt és a szél is fújt, sütött a nap, úgyhogy teljes egészében élvezhettem a látványt. Első célpontom a palota volt, kis keresgélés után meg is találtam (ez zárt leghamarabb, 15 órakor és 13-kor kezdtem neki az egész stockholmi mászkálásnak). Tetszett a palota, jól nézett ki a díszőrség is, az egyetlen gond az volt, hogy valami rendezvény vagy hivatalos ügy miatt az egész hétvégén le volt zárva az összes lakosztály, így a látogatás 1 folyosót jelentett, plusz egy szobát, ahol a nemrégiben megházasodott trónörökös nászajándékai voltak kiállítva (legalábbis egy részük, elméletileg több, mint 2000 ajándékot és 5000 üdvözletet kaptak). A svédek természetesen nagyon rajonganak a királyi családért, minden ajándéktárgyon szinte rajta van a királyi család valamely tagja, vagy az esküvő képei. A rövid palotalátogatás után, átmentem a kincstárba (Royal Treasury), ahol a történelem során használt koronázási ékszerek voltak kiállítva. Ez jelentett elég sok koronát, több országalmát, jogart, ország kulcsot és rengeteg egyéb apróbb ékszert, kardot kelentett. Anyi aranyat és csillogást még tényleg nem láttam sehol, de fényképezni nem lehetett, úgyhogy képem nincs róluk. Még egy idegenvezetésbe is sikerült belefutnom, úgyhogy néhány történetet hallottam az ékszerekről. A kincstár után még átmentem a fegyvertárba is (Royal Armory), itt különfélek fegyverek mellet rengeteg zsákmányolt vagy ajándékozott díszfegyver és tartozékaik is voltak, páncélok, királyi díszpáncélok, temetési páncélok (nem vicceltek, teljes páncél, a lovon is nehézpáncélzat), az egyik teremben a nagyobb királyok életét és főként halálát is bemutatták. Volt király, akit jelmezes bálon lőttek le, neki ki volt állítva a jelmeze, rajta a golyónyommal és a vérnyomokkal (bár párszáz év után senki ne képzeljen horrorfilmbe illő vérfoltokat). Volt, akit csatában öltek meg, de a halálakor viselt ruháját sikerült megszerezni, azt is kiállították, itt-ott még a gyilkosok által használt golyók és fegyverek is megvoltak. Volt olyan király, akit a mai napig nem tudják, hogy ellenséges vagy baráti tűz ölt-e meg. A legvégén egy teremben a királyi család gyermekeinek páncéljai és ruhái is ki voltak állítva. Az épület legalsó szintjén pedig a királyi család hintóinak egy része volt látható. A fegyvertár után még volt egy kis időm 5-ig (ekkor zárt a legtöbb múzeum), így még a Stockholm középkori történetét bemutató múzeumba is el tudtam menni.

Ezek után a múzeumok után viszont már besötétedett és 5 óra is elmúlt, úgyhogy amellett döntöttem, hogy sétálgatok egy kicsit Gamla Stan-ban. A szük kis utcákon rengeteg meber sétált, néhány utcán szinte nem volt más, csak szuvenír üzletek és éttermek :) A sétálgatásom 7-ig tartott, akkor végre megérkezett Pavel, Matthias K, Matthias R és Marianne is a vonattal, így eléjük mentem. Szerencsére Willem, a holland srác is kijött eléjük, ő már elfoglalta a szállást, így nem kellett a városban este keresnünk az utat, ő elvezetett minket. A szállásunk, egy ifjúsági szállás, a vasútállomástól 10-20 perc gyaloglásra volt, de közvetlen előtte volt buszmegállü és metró is, így a további napokban már azzal közlekedtem. A szálláson a szobánk 12 személyes volt, az egészet kivettük, pont 12-en voltunk. Emeletes ágyak voltak és ami először furcsa volt, az az, hogy az ajtókat nem lehetett zárni (a legkülső ajtó este csak kóddal volt nyitható, de azt minden vendég ismerte). Később rájöttem, hogy ez azért van így, mert egy szobában akár 12 ismeretlen is lakhat és nem akarnak 12 kulcsot legyártani, így egyszerűbb a dolog. Azért a biztonság kedvéért mindenkinek volt egy-egy kulccsal zárható szekrénye és ha az nem volt elég, egy fém trezorok is voltak a folyosón, amit saját lakattal lehetett zárni (vagy vehettek lakatot a recepción :) ). A szállás, annak ellenére, hogy 12 személyes volt és emeletes ágyak, szerintem az egyik legtisztább szállás volt, amin valaha voltam, minden reggel takarították a közös helységeket és a szobában is úgy tűnt, hogy rendesen takarítanak, nem csak ott, ahol látszik.

A szállás elfoglalása után siettünk a Kungshallen-be, ami egy 3 emeletes pláza, de csak kajáldákkal. A legalásó emeleten gyorsan elfoglaltunk egy kellően nagy asztalt és mindenki elindult felfedezni a kajáldákat. Én kínait választottam, bár marhahússal volt, megint rájöttem, hogy kínai csak csirkéből jó. Ennek ellenére nem volt rossz, de a hús nem tetszett benne. Willemnek olyan erős kínai kaját sikerült választania, hogy végül hárman vagy négyen bírtuk csak megenni az egészet :D Kaja után elindultunk a már kinézett klubba. A többiek megmutatták a térképen, hogy hol van, én egyből a helyi közlekedést ajánlottam, de nekik nem volt jegyük és sétálni akartak. Így sétáltunk vagy egy órát :D Mondjuk legalább sétnéztünk arra is, végülis nem volt olyan hideg, egészen jó volt sétálni. A klub, ahova mentünk, egyébként fizetős, de most 2 éves szülinapját ünnepelte, így ingyen bemehettünk. A hely elég nagy volt, tetszett is nekem, a zenével nem voltam kibékülve (meg persze az árakkal :D ), de már ehhez hozzászoktam :) Ami meglepett, egy rendes pingpong asztal volt a klub közepén, hálóval és ütőkkel :D Valószínűleg többnyire beerpongra használják, de akkor este végig rendesen pingpongoztak rajta :D

Reggel 8-kor a buli ellenére keltem, nem akartam alvással tölteni azt a kevés időt, amit ott töltök. Sikerült annyira csendesen elkészülnöm, hogy senki sem kelt fel rám, így megint egyedül indultam útnak, de ezúttal legalább nem kellett a csomagomat is magammal cipelnem. Az idő innentől már nem volt túl kegyes, bár esni éppen nem esett, a köd szitált végig és teljesen felhős volt az ég, napot többet nem láttam. Elindultam a legfőbb múzeumba, amit meg akartam nézni, a Vasa-ba. Először felszálltam egy buszra, ami elvitt majdnem a központig, majd találtam közlekedési térképet és kinéztem a nekem kellő buszt. Vártam rá vagy 10-15 percet, meg is jött, felszálltam. Itt jött a meglepetés, mert visszavitt a szállásra :D Kiderült, hogy a busz száma stimmelt, csak az irányt néztem el :D Ha már így jártam, akkor második próbaként metróval indultam útnak. Ez már szerencsésebb volt, a Central Station-ból kijövet egyből megláttam a 7-es villamost, ami el is vitt Djurgarden-be. Itt taláható többek között a Vasa (és egy nagyon szép park, valamint sok egyéb múzeum és egy másik palota is). Megtámadtam a Vasa-t, sikerült kicsivel nyitás után odaérnem, nem vett el túl sok időt a tévedésem. Ahogy beléptem, elég letaglózó volt a látvány. Egy 5-6 emelet magas, 1600-as évek beli, teljesen felépített hajó nézett velem farkasszemet (az árbócok nem voltak egyedül teljesen felrakva, de így is óriási volt, teljes árbócokkal szerintem meg is ijjedtem volna tőle). Az utókor szerencséjére a hajó túlságosan fenyegetőre sikeredett, így a mérete és a rengeteg ágyúja miatt a vízrebocsátása után nemsokkal el is süllyedt és a megfelelően sós víz (nem túl sós, csak éppen eléggé) megőrizte nagyon nagy részét épségben (ha jól rémlik, 95%-ot mondtak, hogy annyi eredeti a hajón). Az 1960-as években emelték ki a vízből és utána több, mint 30 évbe telt, míg így összerakták, de a mai napig próbálják javítgatni és megőrizni az állapotát. A múzeum a hajó köré épült, egy nagy mozija és több kisebb vetítőterme is van, ahol óránként többször a Vasa-val kapcsolatos filmeket vetítettek angolul és svédül. Szerencsémre itt is ráakadtam egy angol idegenvezetésre, úgyhogy becsatlakoztam. A múzeum akkora nagy volt és mindent meg akartam nézni (bár magába a hajóba nem lehet bemenni), hogy a fél 11-es érkezésem ellenére 2-kor úgy kellett elrángatniuk az időközben megjelenő Matthias K-éknak :D Elmentünk "ebédelni", bár mivel este 6 körül megint mentünk a Kungshallen-be, így többnyire ez csak szendvicset jelentett. Én valami penészes, kecskesajtos, diós és talán mézes + zöldséges szendvicset ettem, aminek eleinte kicsit sokalltam az árát, de végül is rettenetesen finom volt. Kaja után sétáltunk egy kicsit a városnak azon a részén, majd megpróbáltunk még 5 előtt elmenni legalább egy múzeumba. A közelsége miatt az építészeti múzeumra esett a választás, ami végül nem lett jó ötlet :S Az egyik része valami modern belsőépítészet volt, ahol végig csak az járt az eszembe, hogy "és ezért emberek még pénzt is fizetnek". Éppen talán a használt, gyűrött papírzsebkendő nem volt kiállítva, de nem volt sokkal jobb a felhozatal. A másik rész egy nagyon kicsit jobb volt, ott építészetileg érdekesebb épületek modelljei voltak kiállítva és elég hosszú leírás az építésükkor használt technikákról, de különösebben az sem kötött le. A szerencsém az volt, hogy a Stockholm Card miatt ingyan volt, így pénzt nem áldoztam rá.

Múzeum után irány a szállás, majd a többiekkel együtt vissza a Kungshallen-be enni. Megint kínaira esett a választásom, próbáltam az előző napi, Willem által rendelt erős kaját megszerezni, de vagy mást kértem, vagy a Willemé csak baleset volt, az enyém még közepesen csípősnek is alig volt mondható. Az íze viszont jó volt, úgyhogy nem bántam :) Kaja után irány a jégbár, amit napközben előre lefoglaltunk (előre kell foglalni, 45 perc egy látogatás). Nagynehezen megtaláltuk, az volt a cseles, hogy egy hotel földszintjén van, nem hinné az ember, hogy a recepció mellett van egy teljesen jégből épült bár :) Bementünk, ránkadták a kabátokat és a velük járó kesztyűket és irány a bár. A bár tényleg szinte teljesen jégből épült, a tető és a padló kivételével minden jég volt. -5 fok volt a helységben, magában az nem lett volna hideg, de mivel a belépőben foglalt 1 italt is stílusosan jégpohárban adták, így a kezünk az fázott elég rendesen az átázott kesztyűk miatt. Nagyon hamar eltelt a 45 perc, azt hittük, 20 perc sem volt az egész. Jégbár után irány a stockholmi diákok szállása, még Göteborgban tett látogatásukkor hívtak meg minket bulizni. A diákszálló elég messze volt, de metróval hamar odaértünk. Végülis a buli inkább üldögélős-beszélgetős buli lett, de így is elvoltunk.

Vasárnap megint 8-kor kelés, megint nem kelt fel senki a készülődésemre, csak ezúttal már teljesen össze is pakoltam és megint hátamra vettem a csomagomat, mert a szállásra már nem jöttem vissza. A Stockholm Card még délután 1-ig érvényes volt, így gondoltam, meglátogatom a Skansen-t. Elvillamosoztam odáig és nyitásra már ott is voltam. Mondát, hogy elég nagy és nem lesz rá elég pár óra, de igaz is lett. Bár éppen láttam mindent, a legvégén a dohány múzeumot már csak körberohantam, hogy még az SC érvényessége alatt vissza tudjak villamosozni az állomásra. A skanzenben összegyűjtötték a régi svéd épületeket, volt ott több major, átlag ember házai, malmok, templomok, tárolók, tanyák, tornyok, iskolák, szinte minden. Volt állatkert része is, bár az állatok a rossz időnek és a télnek köszönhetően eléggé visszahúzódóak voltak, a medvék már téli álmot aludtak. A fényképező gépem is szolidaritást vállalt velük, még a skanzen elején közölte a második akksim is, hogy nyugovóra tér, így túl sok fényképem már nincs innen és a későbbi helyekről. Van a skanzenben egy falusi rész is, ahol teljes mértékben, utcákkal és házakkal együtt megpróbálták visszaadni a régi faluk, városok hangulatát, szerintem elég jól sikerült. Rendes nyitvatartás esetén szinte mindenhova be lehetett volna menni, most néhány hely zárva volt, de a nyomdába, üvegfújókhoz, pékségbe és a fazekashoz így is be tudtam menni. A falu közepén még mókusok is rohangáltak :)

Skanzen után visszamentem az állomás környékére, majdmivel még rengeteg időm volt, egy bevásárló központot is megnéztem. Gondoltam, ha ott vagyok, elmegyek WC-re is. Aztán persze megint megtapasztaltam a svéd nyilvános WC-ket. Nem értem, hogy milyen megfontolásból, de itt, Svédországban szinte minden WC fizetős. Az rendben van, hogy néhány elit épületben fizetős, de itt úgy csinálják, hogy az éttermek, gyorskajáldák, bevásárlóközpontok és a városban található, nyílvános WC-k is fizetősek. Ráadásul nem is olcsó, 5-10 SEK az áruk (150-300 forint). Mivel eszembe jutott, hogy a Kungshallen WC-je legalább a férfiaknak, kisebb folyó ügyek esetén ingyenes, ezért ellátogattam oda :D Ha már ott jártam, bár nem akartam, mégis csak ettem egy vadnyugati burgert, ami itt a húst jelöli, rendesen, vegyes körettel, babbal és öntetekkel. Utána még mindig volt időm és a többiek olyan múzeumokat akartak megnézni, amit én már láttam ,vagy nem érdekelt, így sétálgattam még egy kicsit a városban, majd 5 előtt kicsivel odamentünk a buszmegállóhoz. A busz megjött időben, beszálltunk és irány haza. 6 órás út volt, a végére már eléggé elültem magamat, de mivel a felét aludtam, így nem volt annyira kibírhatatlan. A többiek meg hozták a laptopjaikat és a buszon(!) volt minden üléshez konnektor és vezeték nélküli internet ingyen (illetve alapból a jegy árában). Azért ettől meg azt hiszem, mi otthon egy kicsit távol vagyunk...

Jó móka volt a stockholmi út, el is fáradtam rendesen, úgyhogy ennek a hétnek az első 1-2 napját itthon tültöttem pihenéssel és alvással, mert az nem volt sok a hétvégén :D Képeket majd teszem fel, szokás szerint, ha rávisz a lélek, a testvérem által készítetteket már sikerült feltennem, közel ezer képpel gyarapodott a galéria!

Még mindig létezem

2010-11-22T11:30:00.000+01:00

Hazajöttem tegnap Stockholmból, jó volt a kirándulás, részletek majd valamikor később.

Első negyedév letudva

2010-11-16T12:05:00.000+01:00

Tegnap megjött végre az email, amit vártam, 4-essel meglett a számítógép biztonság tárgyam is, úgyhogy az első negyedév mindkét tárgyát sikeresen letudtam :)

Mivel mostmár fényképek sem segítenek, ezért a testvérem hazamenetele óta eltelt időt megpróbálom egy bejegyzésben összefoglalni, hogy ne legyen lemaradásom. Miután újra kisajátítottam a szobámat és nem kellett korán kelnem, gyorsan el is töltöttem 2-3 napot pihenéssel. Ez idő alatt nem csináltam túlságosan érdekes dolgot, meg azt hiszem, a sulival is foglalkoztam már egy keveset, ha már az első héten szinte egy percet sem. Sikerült csoportokat alakítani mindkét tárgyamon, a programozási paradigmák tárgyon Pavellel alkotunk egy csoportot, a hálózat biztonságon meg a project menedzsmentes csoportban is benne lévő, Jennifer nevű indiai lánnyal.

Pénteken azért az after work kihagyhatatlan volt, hosszas egyeztetés után a Talang-ra esett a választás. Előtte semmit sem hallottam a helyről, de ez tetszik, mert úgyis új helyeket akarunk többnyire megnézni :) Mivel mindenki megbeszélte, hogy odamennek hamar helyet foglalni, mert általában tele szokott lenni, gondoltam, én is megpróbálok időben ott lenni. Ebből az lett, hogy kicsivel fél 5 után én voltam az első közülünk a helyen, de amúgy is 3-an voltak csak rajtam kívül. Egy hangulatos kis pince kávézó, két kis helységgel, túl sok ember nem is fér be. Nem sokkal utánam azért elkezdtek szállingózni az emberek és végül, bár eleinte nehezen hittem el, hogy tele lesz, tényleg megtelt a hely kicsivel 5 után. Az ára közepesnek mondható, bár a 64 korona nem olcsó a kajáért, de legalább félliteres sört adtak és nem volt ruhatár, ami még plusz pénzt elvitt volna(Pavel szavaival élve, nem volt jelen a ruhatár maffia :D ). Cserében eléggé változatos étel volt, még sütit is adtak és mennyiségileg is elég volt. Ha még ide visszajövünk valamikor, nem fogom bánni a dolgot. After work után a sulira és amásnapi bulira hivatkozva hazajöttem, de a többiek közül is alig néhányan mentek valahova.

Szombat este egy újabb Ersamusos buli következett, Holywood Party néven, bár végül nem sok színésznek öltözött emberrel találkoztunk :) A buli előtt, mivel hivatalosan is 10-kor kezdődött, elmentünt Willem (holland srác) szobájába egy kis előbulira. 7-8-an voltunk, jó hangulat kerekedett, egyszer csak meglepetésként még a török származású lakótársnője is beállított néhány, igen finom, saját készítésű sötivel :) (bár sajnos a lány nem maradt velünk bulizni, a süti finom volt :) ). Ahogy megbeszéltük, igyekeztünk korán odaérni a buliba, kicsivel 10 után már ott is voltunk, tanulva az előző buliból, ami ugyanitt volt és másfél - 2 óra sorbanállással sem nagyon jutottak be az emberek. Most nem volt gond egy 10-20 perc alatt bent voltunk (először a ruhatár díjjat velem is meg akarták fizettetni, de mikor közöltem, hogy nincs kabátom, kicsit ugyan meglepődve, de beengedtek ;) ). Odabent első dolgunk az étel letámadása volt, merthogy a buli első 1 órájában after work szerűen ingyenes kaja volt :) Bár nem volt a legjobb étel, amit valaha ettem, de azért ingyen volt, úgyhogy belaktunk :) Utána szemügyre vettük a 3 táncteret: az elsőn salsa szólt, ami még egészen jó volt, viszont a másik kettőn elektronikus zene(szerintem techno, de ebben nem vagyok jó). A többiek elég hamar az akkor még üres tánctér közepébe vetették magukat az egyik elektronikus zenei tánctéren. Követtem hát őket én is, de mivel annyira a zene sem tetszett és az áraik sem voltak olcsóak, egy idő után úgy döntöttem, hogy elég volt számomra a buli és hajnal 2 körül hazajöttem. A többiek azt hiszem, zárásig, reggel 5-ig folytatták :)

Erasmus buli után szerintem megint nem sok minden történt vasárnap és a következő hét elején, valamikor megnéztük a szaunát megint Tomással, de aznap persze pont takarítás miatt zárva volt az uszoda. Pénteken after work, megint több hely neve szóba jött, végülis a Smaka nevezetű hely mellett döntöttünk. Mivel Pavellel általában 5-ig órán vagyunk pénteken, így most is megkértük a többieket, hogy foglaljanak majd nekünk helyet. Óra után kis kerülővel sikerült megtalálni a helyet (szokás szerint összekevertem a Valand megállót Vasaplatsen -nel, még jó, hogy egymás mellett vannak :D ) A hely jónak tűnt először és a kaja is ránézésre, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy pár dolgot kivéve mindenben van valami hal és nincs semmilyen köretük. Ez a két dolog számomra nem tette szimpatikussá a helyet és a végén itt is kiderült, hogy bár sehova nincs kiírva és nem is tájékoztattak, de kifele menet 15 koronát azért adjunk a ruhatárosnak... Akik szeretik a halat, nekik tetszett a hely. Volt sajt felkockázva, főtt tojás, húsgolyók, retek, halpástétom, két fajta, édes sütinek kinéző, de igazából halas krémmel töltött valami, egy fűszeres pácban lévő haldarabkák és kapros öntetes hal. After work után megbeszéltük, hogy benézünk a Marconigatan 7-ben lévő születésnapi buliba. Este 9-10 fele át is mentünk, elég szépen összegyűlt a társaság, voltunk megint elég sokan a 4 személyes lakásban :)

Szombaton főzni akartam, de Celinnek sikerült elfoglalnia a konyhát déltől este 5-6ig, úgyhogy letettem erről és inkább csak a szokásos hideg vagy gyors kajákat ettem. Estére Pavelék áthívtak magukhoz, ott szerveztek egy kis előbulit. Végülis ez sem lett olyan nagyon kicsi, bár még elfértünk, messze nem döntöttek rekordot :) Flavien, Pavelék lakótársa egy elég magának való srác, műhelynek alakította ki a szobáját és már jónéhány dolgot csinált ott. Franciaországban még egy teljesen fa vázas biciklit is összerakott. Ahogy megérkeztem, nem sokkal utána Flavien előszedte a saját maga gyártotta sakk-készletet és felajánlotta, hogy sakkozzunk (régebben már mondtam neki hogy sakkozok, mikor mesélte, hogy csinálja ezt a sakk-készletet). Természetesen nem mondtam nemet, régen sakkoztam már, úgyhogy nekiálltunk. Játék közben kiderült, hogy elég sokan érdeklődnek a sakk iránt, amíg a parti lement, egész nagy nézőközönségünk lett. Sajnos kiderült, hogy Flavien inkább csak lelkes, mint jó játékos, utána kihívott egy másik srác, de miután ő sem okozott nagy fejfájást, inkább átadtam a terepet, had játszon Flavien akivel akar én meg mentem beszélgetni. Nem teljesen világos, hogy hogyan, de jónéhány stockholmi ember is volt a buliban, mindenki mostanra időzítette a göteborgi látogatását. Az előbuli 11 körül véget ért és csapatostól átvonultunk a Sticky Fingers nevezetű helyre. Hallottam már róla régebben, ezért meg akartam nézni. Mondták, hogy van belépő és ezzel együtt sem lesz olcsó, de ha már egyszer mentek sokan és amúgy is menni akartam valamikor, így hát én is csatlakoztam. A hely tényleg nem volt olcsó, 80 korona belépő, 15 korona ruhatár és ezek után egy 3 decis sör 43 korona. Viszont maga a hely tetszett, 3 szintes és mind a három szinten más fajta zenét játszanak. Kipróbáltuk mindhárom szintet, bár a legalsót, ami a legjobban bejött, már csak nem sokkal a buli vége előtt találtuk meg egy véletlen folytán. Willemmel elmentünk WC-t keresni és a lépcső alján nem azt találtunk, hanem még egy szintet :) Utána gyorsan ott is ragadtunk, csatlakoztak még hozzán páran, de sajnos ez már erősen 4 óra körül volt és az utolsó villamos 5 óra előtt ment valahogy, úgyhogy lassan ott hagytuk a helyet és hazajöttünk (bár visszagondolva, 5 óra után valahogy már jön az első villamos :D )

Vasárnap végre sikerült megkaparintanom a konyha feletti uralmat, így belevágtam világhódító terveimbe (szerencsére az ujjamba viszont nem :) ). Már szombaton is öreg reszelt tésztát akartam csinálni, most meg is csináltam. Készítés közben jólnézett ki, a végeremény sem lett rossz, de azért az otthonak jobbak. Nem baj, még majd nekifutok, hátha javulni fog, nagymamámnak hála, úgyis van reszelttésztám bőven :D

Hétfőn újabb korai sulikezdés, 9-re be akartam menni, megcsinálni a laborgyakorlatot hálózat biztonságból, mert pénteken, amikor hivatalosan lenne a stockholmi út miatt nem tudok ott lenni. Szokás szerint eltököltem az időt, így fél óra késéssel jelentem meg, ami nem volt gond, mert Jennifer még hozzám képest is legalább fél órát késett :D A feladat hamar megvolt, nem így a tanár, akinek meg kellett mutatni. Délután 1-kor került csak elő, akkor tudtuk bemutatni, így késtem egy kicsit a másik gyakorlatomról, de szerencsére ott sincs szigor, nem volt semmi gond. Suli után már teljesen belenyugodtam, hogy este Tomással fogunk valamit videózni, elvégre hétfő este van, ilyenkor mindenki otthon ül, amikor Pavel szólt, hogy néhány emberrel menni akarnak a Kelly's nevezetű pubba. Ha már felkértek keringőre, csak nem mondhattam nemet :) Úgyhogy 8-ra irány a Kelly's, ahol kiderült, hogy karaoke est van. Bár a vendégek eleinte eléggé vonakodtak velünk együtt a karaoke-tól, a végére már a szervezőlány állította le a bulit, hogy sajnos 10 után be kell fejezni, különben feljelentik őket :) Csodálatos hangomon felcsendült a Rolling Stones - Paint it black (Colin éppen itt vendégeskedő barátjával, Lars-sal közösen) és a Nina - 99 Luftballons, ahol inkább csak a háttérvokál szerepét játszottam, meghagytam Larsnak a német szöveget :) (mivel ő született német, neki kicsit könyebb volt, de így is odatettem magamat, szinte az összes "99 luftballons" -t beénekeltem :D ). Éjfél körül mindenki kezdett fáradni, úgyhogy haza indultunk, de mivel egy Burger King utunkat állta, ezért még a többiek átrágták magukat a hamburgerek végeláthatatlan falán is :D

Ma meg pihenőnapom van, keddenként nincs suli, este szerveződik egy szauna, ott szerintem majd tiszteletemet teszem. Lehet, hogy csütörtökön is lesz egy nagyobb szaunás buli, viszont az biztos, hogy pénteken reggel fél 9-kor irány Stockholm és vasárnap késő estig nélkülözhet Göteborg :D

Hazai ízek 3.

2010-11-10T23:27:00.000+01:00

Ha más haszna nem is lenne a látogatásnak, legalább a bejegyzések címén nem kell gondolkodnom :D Csütörtök esti buli úgy tűnik, örökre a feledés homályába fog merülni, azóta sem emlékszem, hogy mi volt csütörtökön. Viszont valahol tuti voltunk, mert Tomás megjegyezte szombat-vasárnap környékén, hogy szerda óta folyamatosan, minden este buli van :D

Igazat megvallva, a péntekkel sem vagyok már tisztában, hogy mit csináltunk délutánig, lehet, hogy itthon pihentünk. Délután viszont 3-ra tudom, hogy mentem előadásra, mert, mint kiderült, a szakmában egészen elismert professzor tartotta az előadást és amúgy is tetszett a stílusa. Az after work ugye 5 órakor kezdődik, a legtöbb helyre már fél órával előtte oda kell menni, ha az ember be szeretene jutni és nem akar állva étkezni. Mivel nekem 5-ig tartott az előadás és Tomás 3-ig volt az egyetemen, ezért azt beszéltük meg, hogy testvéremmel együtt elmegyünk az egyetemre, ott Tomás átveszi és amíg én az előadáson vagyok, ők szétnéznek a városban, vásárolnak a souvenir shop-ban, meg elfoglalják a helyet after workre. Miután megbeszéltük, hogy a Stars and Bars nevű helyre megyünk és biztosan nem a Kings Head-ba, kicsit meglepetésként ért Tomás SMS-e 5 órakor, hogy a Kings Headban várnak :D Szerencsére a két hely nincs messze egymástól és a villamos is jött aránylag hamar, így fél 6 körül már én is csatlakoztam hozzájuk. A kaja szokás szerint nagyon jó lett volna, csak a köretek nagy része megint hideg volt. Mindegy, megettük az adagunkat, aztán távozóra fogtuk a dolgot, mert egyrészt vártak is az asztalra, másrészt este hivatalosak voltunk Ostkupanba. Ha már meghívtak, ne legyen hiába, este buszra ültünk és irány Ostkupan. A busz persze tele volt ismerősökkel, mindenki ugyanarra tartott :) Ostkupanban, bár az okot nem tudom, de sikerült egy óriási bulit összehozni, valószínűleg megint többszáz ember ott volt (bár eleve rengeteg diák lakik ott, úgyhogy lehet, hogy nagyrészük ottlakó volt). Felnéztünk először egy kicsit Marketához is, de utána a lenti TV szobába telepedtünk be beszélgetni. Éjfél körül megint megjelentek a kékruhás ismerősök, valaki valószínűleg csendháborítás miatt panaszkodott, de most csak jöttek, szétnéztek, majd valószínűleg nyomtalanul eltűntek, mert mire kijutottunk az előtérbe, hogy akkor menjünk, már mindenki vígan beszélhetett és nyoma sem volt a rendőröknek. Így még maradtunk 1-2 órácskát :D

Szombaton Tomás egy ingyen jegy ellenében 6 órás műszakot vállalt a a Halloween FestU party összerakásában, így napközben ő nagyrészt ott volt. Mi, mivel a buli csak este lesz és az idő is egész jónak tánt, úgy döntöttük, hogy meglátogatjuk végre az "állatkert"-et. Most fényképezőgép is jött a társaságunkban, így lesznek képek, továbbra is a lustaságom az egyetlen hátráltató tényező. A fókák most kicsit szégyellősek voltak, alig akartak feljönni a víz felszínére, viszont a pingvineknek és még jónéhány állatnak éppen etetési idő volt, úgyhogy ők aktívan játszottak az étellel :) Most végre sikerült a jávorszarvasokat közelről és állva látnom. Eddig sem hittem, hogy kicsi állatok lennének, de mikor a nyaka feléig jó, ha felérek, akkor azért tényleg megdöbben az ember. Rágcsálni valónak kaptak két rőzse vékonyabb ágat, ugyanúgy ették, mint a kisebb állatok a füvet. Az állatkertet körbejárva még korainak találtuk az időt, nézzük hát meg a tornyot, ami nem tudom, milyen célt szolgál, de halandó nem mehet fel a tetejébe. Ha már ott járunk, csaptunk egy sétát és templonézegetést is. Továbbra is nagyon szép helyek vannak és egy elég nagy templomot is körbejártunk. Lassan azért csak eljutottunk haza, ekkorra már Tomás is otthon volt. Megbeszéltük, hogy átnézünk a franciákhoz(Clement, Fabien, Adrienn) buli előtt és hogy nem nagyon öltözünk be a Halloween bulira. Viszont addig-addig húzták a franciák az időt, hogy úgy döntöttem, a még mindig nálunk lévő tálat, a gulyásból maradt kóstolóval együtt átviszem addig Paveléknek. Testvérem is elhatározta, hogy átnéz hozzájuk, majd megyünk onnan együtt a franciákhoz. Pavel nyitott ajtót, mivel a külső kapun nem tudtunk bejönni (legalábbis azt hittük, majd Pavel felhívása után egyből hazajött egy szomszéd, aki kinyitotta :) ). Első ránézésre feltűnt, hogy nem minden a megszokott Pavelen. Mai napig nem tudom, hogy a haja lehetett, bár szerintem nem az, vagy esetleg a zöldre kifestett 10 ujjkörme. Mondta, hogy már javában készülnek a Halloweenra, mindenki próbál valami maszkot, festést csinálni, de természetesen örülnek, ha mi is csatlakozunk. Így hát felmentünk. Odafent hamar kiderült, hogy ez a testvérek hete: Pavel testvére is éppen ott volt (valami teljes fejes zöld festéknek köszönhetően egy jóságos mocsármanónak tűnt :) ), valamint Stefan és Kerstin testvére is erre a hétre időzítette a látogatást, így ők is ott voltak. A nagy készülődés heve minket is elkapott, először csak egy-két monoklit akartam sminkelni, de végül kendős-szemtakarós kalóz lettem, testvérem meg egy tubus (fél éve lejárt szavatosságú :D ) kék festéknek hála, rettenthetetlen skót vitéz lett a Rettenthetetlenből :) Rajtunk kívül volt még az említett zöld mocsári manó (soha nem kérdeztük, igazából mi akart volna lenni :D ), Stefan az őrült professzor, aki balesetet szenvedett és a fél arca leégett, Colin a Joker mosolyó bábu (rettentő hátborzongató, ahogy baba mozgással rá tudott vigyorogni az emberre), Pao a kártyás festett arcú valaki (szerintem volt valami sztorija, de nem tudom), Pavel a svéd zászló-arcú és még egy boszorkány is.

Végül a nagy készülődésnek hála, ott maradtunk, a franciákkal és a velük tartó Tomással csak már a buliban találkoztunk. Az ünnep kedvéért némi arcfestéket ők is felkentek. A buliba való bejutást természetesen egy sor előzte meg, de mos nem volt olyan óriási, egy 20 percen belül szerintem bent voltunk. Mondjuk sokat segített a várakozásban az ördög maga, egy fejenlőtt amerikai katona és egy kedves svéd lány, akinek viszont nem emlékszem a jelmezére :D Bent a buli aztán nem hagyta szégyenben az előzőeket: talán tánctér eggyel vagy kettővel kevesebb volt, de a diákszövetség épülete megint tele volt fiatalokkal és szinte mindenki be volt öltözve. Volt sok boszorkány és egyéb Halloweenes jelmez, de azt hiszem, a Tini Nindzsa Teknőcöket is legalább két csoport előadásában láttam, a teljestestes, zöld, tapadós ruha is elég gyakori volt, valamint még egy étkezőasztalt is láttam (szegény lánynak nem volt könnyű közlekednie, miközben a vállán hordoz egy méteres, négyzet alakú, terített asztalt :D). Volt ott tetris is csoportmunkában, minden alakzatot egy ember viselt :) Sok ötletes jelmezt láttam, szerintem otthon egy farsang vagy halloweenen sem láttam ennyi beöltözött és egyedi jelmezt. Természetesen rengeteg ismerős volt, úgyhogy hamar eltelt az idő, a buli 3 óráig volt meghírdetve és még úgy is korainak éreztük a végét, hogy aznap volt az óra-visszaállítás, így eredeti idő szerint 4-kor zártak. A villamosokat a mai napig nem értem teljesen, hogy este hogyan közlekednek, ennek köszönhetően, mivel azt hittük, hogy már nincs több, megindultunk gyalog a Botanikus kertig. Kb. 20 perc séta után odaértünk, ahol is pont az orrunk előtt ment el, mint kiderült, az utolsó villamos. Én ifjonti hévvel nekiálltam várni a következőt, viszont mivel testvérem elkezdett kicsit fázni és nem is szunyókált olyan békésen a padon, mint én, ezért azt szorgalmazta, hogy gyalogoljunk haza, nincs az olyan messze. Mivel az álmot kiverte a szememből és a villamos sem akaródzott jönni, ezért támogattam az ötletét és megindultunk a sinek között (ha nem jön semmi, nem veszélyes, ha meg jön, legalább fel tudunk rá szállni). Későbbi megállókban már kiírták a következő villamost, de még egy órát kellett volna várni, úgyhogy becsületesen hazagyalogoltunk. Végülis abban állapodtunk meg, hogy 1 óra körül van az út a Chalmerstől gyalog hazáig, bár mérni nem tudtuk, mert sokat álltunk a botanikus kertnél.

Vasárnap persze mindenkinek kicsit nehezebben ment a felkelés :D Az egész napot itthon töltöttük, várva Pavel jelzésére, hogy mikor mehetünk át gulyást csinálni. Végül este 7-kor jelzett, hogy már tárgytalan a dolog, sajnos kicsúsztak az időből és már lassan jönnek az emberek a bulira. Merthogy ha már az egész hetet végigbuliztuk, akkor illenve vasárnap este egy könnyed, sörözős bulival pihenni :D Így mit volt mit tenni, eleget téve az erőszakos kérésnek, átmentünk testvéremmel és Tomással :) Az eleinte csak néhány fős beszélgetésnek indult dologból végül megint egy 30-40 fős, kisebb buli kerekedett :D 2 óra körül mindenki távozóra fogta és a házigazdák is álmosodtak, így mi is hazajöttünk.

Hétfő volt az utolsó teljes nap testvérem számára itt, amit ugye nem lehet alással tölteni. Mivel délután volt az első gyakorlat a programozási paradigmák tárgyból, ezért úgy kellett a programot időzíteni, hogy 3-ra odaérjek. Szerencsére a hajózási kiállítást még nem láttuk, így amellett döntöttünk. Eleinte kicsit ugyan nyugtalanított a gondolat, hogy most halászhajókat és esetleg kompokat fogunk nézegetni, de mikor odaértünk, kicsit nehéz volt felszednem az államat a földről. Persze, a svédeknél kicsit máshogy mennek a múzeumok és a kiállítások, de amikor a hajózási múzeum unalmas nev egy 19 hajóból álló flottát takar, aminek nagy része bejárható és olyan apróságok vannak közte, mint az egyetlen, jó állapotban lévő páncélozott járőrhajó, vagy a még 2000-es évek után is szolgáló, felfegyverzett járőrhajó, netán egy, a kiállítás leírásában nem szereplő másik fegyveres járőrhajó akkor egészen megtetszett a dolog. Azt meg már teljesen természetesnek vettem, mikor az ingyenes tájékoztatóban ahhoz a sorhoz értem, hogy az 1982-ben leszerelt, atomcsapásra is képes romboló hajó(destroyer) teljes egészében bejárható és akár, ha nem klausztofóbiás az ember, még a mellette ácsorgó Draken típusú katonai tengeralattjáró is látogatható. Első ránézésre nem tűnt nagyon nagynak a romboló, azt hittem, simán elég lesz az idő, de a végére már igen csak sietnem kellett, hogy 3:15-re beérjek a suliba :) A katonai hajókon kívűl persze voltak civil alkalmazású hajók is, őket is bejártuk és egészen érdekes volt a tengerészek világa, de azért mégis csak az a pár óra volt a legjobb, amikor a rombolóban csatangoltunk. Még egy dolog a svéd precizitásra: a sok ajtó, fedélzet és átjáró között sem veszett el az ember, színes nyilakkal volt jelölve az út, úgy, hogy ha követte az ember, mindenhova eljutott, ismétlés nélkül. Néhol a kézifegyvereket is meghagyták és néhány lőszert, tényleg elég meggyőző volt élőben látni az embernyi töltényeket. A tengeralattjáróba majdnem sikerült beleszorulni itt-ott a táskámnak köszönhetően, de végülis megoldottuk a helyzetet, nem kell tengerészként leélni az életemet :D

A múzeum után, egyedül hagyva testvéremet, elrohantam a suliba. Gyakorlaton együtt voltunk Pavellal, úgyhogy megbeszéltük a pontos időpontját a gulyáskészítésnek. Merthogy az előző napi sörözésnél felvetődött, hogy aznap még ott van testvérem és szívesen csinálna gulyást. Ahogy hazaértünk a suliból, egy fél órával -órával utána szolt Pavel, hogy indulhat a gulyáskommandó. Én óriási lustaságomnak engedve a bevásárlást kihagytam, amiből az lett, hogy már minden rotyogott a fazékban, mire én is csatlakoztam hozzájuk Pavelék lakásán :D Természetsen nem kellett sokáig keresgélni a gulyáskóstolókat, most nem hívtak vendégeket, de a házból is összejött egy fazékra való ember :) Amíg a gulyás készült, Pao is hazaért a zenekari próbáról. Mint már régebben kiderült, csatlakozott az itteni szimfónikusokhoz, merthogy hegedül. Engem már ez is meglepett egy kicsit, de az végképp, mikor azt is elmesélte, hogy gyerekkora óta hegedül és otthon egész komoly szimfónikusok között is játszott. Mivel ezt nem lehetett csak úgy szó nélkül hagyni, addig nyaggattuk, míg végül, persze csakis a gulyás elfogyasztása után, eljátszott nekünk két darabot (igaz, eléggé élfél felé járt az idő és az akkusztika is hatásos volt, de szerencsére a szomszédok nem adták jelét nemtetszésüknek :) ). A hegedűszós gulyáshoz még két dolog hiányzott(volna), de azokat is megszereztük: friss fehér kenyeret is vettek és az otthonról kapott szilva pálinkát is megkóstolták evés előtt :D Azóta is emlegette mindenki, nagyon megtetszett nekik a gulyás :D És még akkor pörköltet nem is ettek... :)

Kedden már nem akartunk semmit sem csinálni a repülő előtt és az idő is eléggé elromlott, megint esett és fújt a szél. Kinéztük, hogy milyen buszokkal érjük el a gépet, de hogy biztos legyen, egy kicsit korábbi buszt néztünk, így kiélvezhettük a 2 átszálláskor szakadatlanul eső esőt. 2 körül megérkeztünk a reptérre, elég nagy sor állt, de annyira nem telt sok időbe, amíg testvérem feladta a poggyászát, aztán a biztonsági ellenőrzés előtt már elbúcsúztunk, mert a terminálba már én nem mehettem be :) Utána még várakozhattam a buszra és hazafele jövet az egyetem könyvtárába is be kellett ugranom szkennelni, persze végig zuhogó eső mellett. Ezzel le is zárult a hazai ízek korszak, és bár a mai napig van még szalonnám, szalámim és egy kevés kolbászom is (a mákról és az otthoni reszelttésztáról nem is beszélve :) ), az elkövetkezendő kicsit több, mint egy hónapban újra magamnak kell ételt készítenem :)

Megszakítjuk a reklámblokkot

2010-11-09T13:08:00.001+01:00

Most kaptuk a hírt, reggel óta esik a hó! :D Bár még a földön csak itt-ott látszik, ha így folytatódik, estére már komoly hócsaták várhatóak :D

Hazai ízek 2.

2010-11-08T20:35:00.000+01:00

No, valahol ott hagytam abba, hogy megérkezett testvérem. Ennek örömére estére egy kis beszélgetős összejövetelt szerveztünk, Átjött Pavel és Matthias, valamint Tomás és Celine volt még.

A vasárnap nagy részét a Volvo múzeumban töltöttük. Itt a Volvo központja, ennek örömére csináltak is egy nagy múzeumot. Érthetően, többnyire autók vannak kiállítva, viszont abból elég sok, egészen a kezdetektől napjainkig (sőt, 1-2 kísérleti modell a jövőt vetíti előre). Mivel 1927-ben alakult a cég, ezért elég korai, kezdetleges autók is voltak, de nagyon tetszettek, amolyan régi, gengszeterfilm hangulatuk volt :) A személyautókon kívül volt még 2 tank motor (elég nagy behemótok és annyi kis alkatrész van, hogy minden tiszteletem a mérnököké), sugárhajtású repülőgép motor (nagyon nagy, gyakorlatilag a vadászgép teljes teste egy motor csak) és egy vadászgép is. Emelett a Volvo a hajómotorok piacán is ott van, így néhány hajó motor is volt, valamint pár áramgenerátor, kamionok és egy-két speciális munkagép is. 1 óra körül érkeztünk a gyárba, 4-ig volt nyitva, de egy kicsit így is majdnem kevésnek éreztük az időt. Ha egyszer eljutok odáig, majd felteszem a rengeteg képet, amit csináltunk (automániások előnyben). Hazaérve kitaláltuk, hogy még úgysincs késő, mi lenne, ha elmennénk szaunába. A gondolatot tett követte, így kipróbáltuk, milyen vasárnap este szaunázni :) Az egyetlen különbség a rengeteg szerteszéjjel hagyott sörösüveg és doboz volt, valószínűleg nagy bulit csaptak a vizsgahét végének örömére, de így legalább összeszedhettük a gulyásnakvalót ;)

Hétfőn reggel a botanikus kertben nyitottunk. Este nagyon lehült az idő, így a zúzmara vagy a dér miatt szinte minden fehér volt és az idő is nagyon csípős volt. A virágokat sajnos már régebben felszedték és mostanra már a fák nagyrésze is elhullatta levelét, valamint a legnagyobb fájdalmam, a vízesést is elzárták. Viszont legalább a kilátás szép volt a sziklákról és most nem álltunk meg a Botanikus kert végénél, egy már majdnem túrázásnak is beérő sétát tettünk a botanikus kert mögötti erdős részen. Délután be akartam menni az első előadásomra, azonban kiderült, hogy nem lesz megtartva, így egy rövid Chalmers túrát csináltunk, utána meg sétáltunk egy kicsit a főutcán. Mivel az óriáskerék úgy tűnt,h ogy csak hétvégén fogad vendégeket és már elegünk volt a sétálásból, meglátogattuk az Ikeát. Ugyan vásárolni nem akartunk semmit, viszont nagyon olcsón meg tudta testvérem kóstolni a köttbullart(húsgombócok, krumpli, vörösáfonyalekvár, szósz) és a kanelbullart(fahéjascsiga) :D

Sajnos nem emlékszem pontosan, lehet, hogy vasárnap este, lehet, hogy hétfő este, de sok idő után az első magyar pörköltet is elfogyaszthattam :D Természetesen a hozott szalonnátkat, kolbászokat,s zalámit azóta is eszem folyamatosan, de egyik első ételeként testvérem egy szolid kis gombás csirkepaprikást dobott össze. Tomás is segített az elpusztításában, bár nagyon nem kellett vele szenvedni, mindenkinek ízlett :)

Kedden szép időre ébredtünk és mivel hasonlóan jó időt nem jósolt a közeljövőben, a város melletti szigetvilág meglátogatása mellett döntöttünk. Tomásnak sajnos suliba kellett mennie, így megint csak ketten maradtunk testvéremmel. Áthajóztunk a legtávolabbi szigetre, Vrångö-re. Bár én már túráztam egyszer a szigeten a CIRC-el is, mégsem volt unalmas újra itt lenni. Nagyon szép a part és a sziget is, felváltva lehet látni óriási sziklákat a parton és homokos tengerpartot, valamint fenyves erdőt. Egy nagy meglepetés is ért minket itt: két, 10 év alatti srác feküdt a focikapu hálójában, az egyik, mikor meglátott bennünket, tökéletes angolsággal kérdezte, hogy tudunk-e angolul és akarunk-e focizni velük. Ilyet azért Magyarországon nem hiszem, hogy sok helyen lehetne hallani, örülnek az emberek, ha egyetem után tudnak angolul...

Talán aznap este, a szigettúra után, talán valamelyik másik este, de végre megint gulyáslevest ehettem. Egészen jól elvagyok azokkal az egyszerű ételekkel, amiket itt megveszek készen, vagy maganak összedobok, de a gulyáslevesnek azért nagyon örültem. A paprikáscsikre után újra magyar ízek, már-már szinte otthon éreztem magam :D Tomást megint rávettük, hogy egyen velünk, őt is megnyerte a leves, nagyon ízlett neki, olyannyira, hogy mikor Pavelnek akartunk vinni kóstolót (ő adta az edényt, mert nekünk csak kicsik voltak), alig tudtunk összekaparni egy kicsit az edény alján :D De végül is azt mondta, hogy neki egy étkezésre elég volt és neki is annyira ízlett, hogy egyből el is határoztuk, még csinálni kell egyet majd náluk is :)
A gulyás másik érdekessége, hogy szinte 100%-ban újrahasznosított alumíniumból készült :D Összeszedtük az összes dobozt és flakont, amit az elbérletben találtunk és visszavittük a Heköp-be (kicsit csaltunk, vasárnap a szaunából is hoztunk rengeteg üres dobozt, itt azért is adnak fél koronát). A rövidnek nem nevezhető visszaváltó-automatázás után 100.5 korona ütötte markunkat, ami szinte teljes egészében fedezte a gulyás költségeit :D

Szerdán olyan gyönyörűen esett az eső és fújt a jeges szél, hogy elérkezettnek láttuk az időt, hogy meglátogassunk egy, az 1990-as évek elejéig szupertitkos katonai repülőgép bunkert (egy nagy sziklába van belevésve :D ). Rövidke, alig egy órás utazgatás után megérkeztünk az utolsó buszmegállóhoz, ami azért még így is 800 méterre van a bejárattól (a reptér mellett van, úgyhogy szinte ugyanoda kellett mennünk). Óriási szél, eső, akkor hát menjünk bentebb. Az első tábla, ami fogadott, hogy rendezvény miatt csak délután 2-ig van nyitva. Mivel már elég erősen dél körül járt az idő, vagy lehet, hogy már el is múlt, ezért majdnem visszafordultunk. De annyi időbe került, hogy idejussunk, hogy a kapuig már csak el akartam menni, megkérdezni,h ogy az ilyesmi rendezvényekről ugyan hol lehet tájékozódni. Később ez igen jó döntésnek bizonyult, ugyanis a kapunál közölték, hogy azt a feliratot csak kint felejtették, igazából rendes nyitvatartással, 6- oráig vannak nyitva :D Így megmenekültünk, gyorsan meg is vettük a jegyet. Maga az építmény tényleg egy földbe vájt alagútrendszer, ahol elég sok repülőt és repüléssel kapcsolatos dolgot összegyűjtöttek. Volt ott sokfajta vadászgép, civil gépek, helikopterek, reptéri járművek. Néhány gépbe bele is lehetett ülni, vagy volt, amelyiknek nem volt beszerelve a hajtóműje, így a törzsében lehetett mászkálni :) (bár hajtómű nélkül ez szinte csak egy nagy acélcső volt). Még egy érdekes része a kiállításnak a kémkedéssel volt kapcsolatos, elég sok svéd kémről írtak, csak sajnos nem angolul :S Viszont ki voltak állítva a kémkamerák (tollban, órában és egyéb, szinte észrevehetetlen helyeken) és egy szobában ki is lehetett próbálni, hogy mennyire észrevehetőek a kamerák. Szinte semennyire. Közösen próbálkozva is jónéhány perc volt a dolog úgy, hogy testvérem bent volt a szobában, én meg a falon túlról néztem a kamerák képét és irányítottam, hogy merre keresse őket. És ez az a technika, amit a nagyközönség számára bemutatnak, mert már évekkel ezelőtt is használták...

Este ellátogattunk a Handsel bárba, ahol most nem volt sajnos pizsama party, csak páran öltöztek be Halloween szerűen. Mivel most időben mentünk, kicsivel 8 után, ezért könnyen bejutottunk. Köszönhetően annak, hogy testvéremmel többnyire magyarul beszéltünk, ha egymáshoz beszéltünk, rámköszönt egy pesti magyar srác, aki a master diplomáját csinálja itt :) Úgyhogy még 1 magyar ismerős Göteborgban :)

Csütörtökön csak délután csináltunk egy kis sétát a városban, meglátokattuk a Haga-ban lévő őrtornyot és sétáltunk kicsit a környéken. Este valamerre megint elmentünk bulizni, de most sehogy sem akaródzik eszembe jutni, hogy merre, úgyhogy be is fejezem mára a blogírást. Még mindig lemaradásban vagyok, de majd igyakszem pótolni!

Hazai ízek 1.

2010-11-04T14:11:00.000+01:00

Mivel most elég sok lemaradást kell bepótolnom, ezért több részletben fogom csak megtenni és valószínűleg az időrendi sorrend is borulni fog. A vizsgaidőszak másik fontos állomása egy egész napos, itthoni vizsga volt Projekt menedzsment tárgyból. Mindössze két kérdést tettek fel, de kérdésenként max. 3 oldal választ vártak. Próbáltam összehozni, amit csak tudtam, de végül az elsőre közel 2 oldal, a másodikra viszont csak kicsit több, mint egy oldalnyi szöveget tudtam írni. Szerencsére ennyi is elég volt, ebben a pillanatban néztem meg, megvan a 3-as, PM ezennel letudva :D A másik tárgyból viszont még mindig nincs eredmény, remélem, hogy ott sem buktam.

Ha már vizsgahét, azért még a PM vizsga előtt, szerdán, átmentünk Ostkupanba. Körülbelül úgy kell elképzelni, mint egy kerület egyetlen épületben. Rengetegen laknak ott, van saját pubjuk, szaunájuk, sportlétesítményük. Szerda estére kisebb partyt szerveztek a pubba. Hivatalosan volt két szülinap is, de ebből annyit észleltem, hogy egyszer megkínáltak egy szelet tortával :) A pultban ott lakók álltak és az árak is közelítettek a bolti árhoz, úgyhogy igencsak megtetszett a hely :) Az este során fel volt állitva egy beerpong asztal, de nem sikerült megértenem, hogy miért is jó az a játék. Mondjuk csak néztem, ki nem próbáltam, lehet, hogy ez is nehezíti a megértését :) Éjfél körül előkerültek a karaoke kellékei is, pár számot még tudtunk énekelni, azonban az utolsó busz kegyetlen pontossága miatt gyorsan kellett távoznunk a helyről.

Pénteken a már szokásos after work következett, bár ezúttal, mivel mindenki tanult a szombati vizsgára vagy készült a Stockholm - Tallin hajóútra, ezért nem tudtuk igazán megszervezni, így az utolsó pillanatban szóltak csak, hogy mégis mennek, csatlakozzak én is. A Longue nevű helyet akartuk kipróbálni, viszont 23 éves korhatár volt, ami nem stimmelt mindenkinek, így inkább a mellette lévő éttermet választottuk. A hely annyira nem fogott meg, a kaja sem volt valami nagyon jó, úgyhogy megállapodtunk, hogy oda mégegyszer nem megyünk, bár azért egyszer elment. Mivel estére már az emberek nagy része elment Stockholmba, vagy aludt a vizsga miatt, ezért azt a péntek estét itthon töltöttem.

Szombaton délre irány a reptér, jött testvérem látogatóba. A reptérre van transzferjárat, azonban az minden útra 60 korona, amit kicsit sokallotunk, ezért még előző nap megérdeklődtem a helyi közlekedési vállalat irodájában, hogy van-e olyan járat, ami a bérletben is benne van. Kicsit meglepődtek, de mondták,h ogy 2 átszállással és némi gyaloglással megoldható a dolog. Megvettem az első 3 napos bérletet testvéremnek is, azt mondták, abban is benne van még a reptérig menő helyi járat. Még ki is nyomtatták nekem, hogy melyik buszokkal kell mennem, honnan, meddig és mikor. Nagyon tökéletes volt minden, bár itthon jöttem rá, hogy egy órával korábban kell kint lennem, úgyhogy magamnak kellett minden újra megnéznem :) Bár ekkor láttam interneten, hogy valami megjegyzés van az utolsó busz előtt, ami a reptérig kivisz, de gondoltam, csak szólt volna a csávó, ha valami gond van vele. Így el is jutottam szépen az utolsó átszállásig, ahol is hiába vártam a buszt, még lovas szekér sem járt arra. 20 perc várakozás után úgy döntöttem, megkérdezem a mellettem várakozó lányt, aki párszáz méteren belül az egyedüli ember volt, hogy ugyan mit jelent a megjezés a busznál. Ő elolvasta, majd közölte, hogy az a busz (36-os) bizony csak akkor közlekedik, ha legalább 1 órával előtte a megadott telefonszámon bejelentem, hogy nekem bizony kell az a busz :O Mivel már 40 perc volt csak a következő időpontig, ezért felajánlotta, hogy segít felhívni a vállalatot, hátha ő svédül el tudja intézni, hogy ne kelljen még plusz egy órát várnom. Szerencsére nem kellett, ugyanis nem vették fel a telefont. No sebaj, úgyis éppen hiányoltam az otthoni túlélőtúrákat, nekivágok gyalog annak a pár kilóméternek, úgyis túrára alkalmas, szakadó eső volt. Annyi szerencsém volt, hogy egy másik busszal kb. 3 megállóval közelebb kerültem, így röpke 40 - 50 perces sétával megérkeztem a repülőtérre (és persze kb. 40 perc késéssel testvérem leszállásához képest). Egyetlen vigaszom az volt, hogy a táj szép volt, még így esőben is, úgyhogy annyira azért nem zavart a túrázás. Visszafelé még egy utolsó próbát tettünk a telefonnal, ami ezúttal bejött: felvették a telefont és kis értetlenkedéssel ugyan (részemről :) ), de sikerült a legközelebbi járatot megigényelnem. Ketten voltunk egy nagy csomagra, így a buszmegállóig hátralévő 500 méteres táv nem volt különösebben megeröltető, bár az eső esett természetesen továbbra is. Ott egy fél órát még várnunk kellett, majd megérkezett a "busz". Egy mikrobusz jött, a belső feliratok alapján, amikor éppen nem 36-os busz, akkor taxiként üzemel. Valószínűleg ezért kell időben szólni, hogy kell a busz. Innentől viszont eseménytelenül telt az út hazáig. Érdekes volt újra magyarul beszélni, néha hirtelen angolul akartam válaszolni a kérdésekre :D Hazaérkezés után csomagbontás: kiderült, hogy testvérem púposra megtömött táskája szinte alig tartalmaz ruhát, nagy része étel és ital volt :D Ekkor már sejtettem, hogy az elkvetkezendő jónéhány napban újra magyaros ételeket fogok enni :)

Folytatás következik, a testvéremmel töltött 9 nap megpróbáltatásairól ,mihelyst megint elkap a hév (vagy a vonat). Most viszont gyorsan távozom, mert már így is 10 perce a mosodában kéne lennem...

A blog folytatódik...

2010-11-02T21:31:00.000+01:00

... csak nem most :) Egyelőre még pihenek, regenerálódok, de mostmár lassan felvésem ide is, hogy mi történt az elmúlt másfél hétben.

Testvériség miatt zárva

2010-10-25T19:59:00.000+02:00

Sajnálattal tájékoztatjuk a kedves olvasókat, hogy a blog testvérlátogatás miatt átmenetileg szünetel. Kérjük látogasson vissza kb. egy hét múlva. Az Iggy in Göteborg szerkesztőgárdája ezúton kéri szíves megértésüket és elnézésüket az okozott munkaidőbeni-szórakozás elmaradásáért!

Túl az első vizsgán

2010-10-19T22:49:00.000+02:00

Megint egy hét, repül errefele az idő. Kedden végülis beadtuk a beadandót, úgyhogy Tomással megtámadtuk a szaunát. Ezúttal néhány társunk is akadt, két svéd srác és egy svéd lány személyében. Capoeira edzésük volt és utána jöttek lazítani egy kicsit.

Szerda délelőtt lustálkodással telt, azonban délután jött a szokásos svédóra. Ott találkoztam Pavellel, akivel megbeszéltük, hogy este megnézzük a Hansel bárt, ő még nem járt arra. Ez az a hely, ahol pizsama party volt kétszer is. Mivel mind a ketten éhesek voltunk, ezért bementünk vásárolni még a Hemköp áruházba, ami itt van közvetlen mellettünk. Mondtam Pavelnek, hogy úgyis vacsorázik mindkettőnk, majd utána írjon, ha indulnak a bárba, megyek velük. Ez végül nem teljesen jött össze, Pavel elfelejtett szólni, már csak akkor jutott eszébe, amikor a buszon ültek, így egyedül mentem el a bárig. Ott viszont megtaláltam őket könnyen, ugyanis éppen a sorban álltak. Eléggé sikerült előre jutniuk, de mivel csak akkor engednek be embert, ha valaki kijön, ezért nem lehetett tudni, mennyi idő lesz bejutni. Fél óra álldogálás után, mivel még egy ember sem jutott be, ezért úgy döntöttünk, hanyagoljuk azt a bárt, inkább beülünk valamelyik pubba. Így is tettünk, az est további részében egy sör mellett beszélgettünk, először Coline-nak köszönhetően főként a francia sztrájkrendszerről és társadalomról, majd Coline távozása után, mivel csak 3-an maradtunk, mind srácok, férfiasabb témákról :)

Másnap 9-re irány az egyetem, megvolt az utolsó projektmenedzsment gyakorlat, majd utána az utolsó számtech biztonsági óra is. Ahogy hazaértem a suliból, mivel más dolgunk nem volt, megbeszéltük Tomással, hogy megint meglátogatjuk a szaunát, úgyis rá akarunk szokni a legalább heti 2 alkalomra :) Ezúttal már nem csak szaunáztunk, bemerészkedtönk a medencébe is, aminek kellemesen hűvös vize van, kicsit melegebb, mint az átlag úszómedencék. Méretileg sajnos nem túl nagy, szerintem nincs több 20 méteresnél. Mivel az uszoda is megtetszett, meg a szauna is, ezért kb. két és fél órát elszórakoztunk a szaunázással és a pancsolással :D

Pénteken napközben nem volt sokminden, délutánra viszont jött a szokásos afterwork. Pavel előre kinézett egy helyet, ahol még nem voltunk és jónak tűnt. Szóltunk mindenkinek, aki számításba jöhet, így 5 órára, mire kezdődött az after work, már több mint 10-en voltunk. A hely a Vasastan nevű bár és étterem volt. 20 korona a beugró, ami kicsit váratlanul ért bennünket, de az étel és a sörárak ellensúlyozták (29 koronáért már volt sör, 39 koronáért korsó sör). Az ételválaszték óriási volt, ami kicsit beárnyékolta, hogy csupán 1 volt ezek közül hús, az is olcsó sonka, valamilyen szaftban. Viszont a zöldség és gyümölcskínálat olyan volt, hogy némelyiknek még a nevét sem tudtam :D Mivel engem annyira nem zavar, ha kevés hús van (bár a 3 tányér után már hiányzott volna valamilyen más hús :D), ezért én teletömtem magam, próbáltam mindent megkóstolni :) Nekem tetszett a hely, ha már kifogytunk az ötletekből, szerintem visszatérek ide. Jah, és eddig itt kaptuk a legnagyob tányért ;)

After work után, bár pihenni akartam, Pavel rábeszélt, hogy este menjek vissza velük az egyetem alatti bárba legalább egy sörre. Összehívott még 1-2 embert és irány az egyetem bárja...., ami nagy meglepetésünkre, mivel vizsgaidőszak előtt álltunk, ZÁRVA volt :S Így jobb híjján felültünk a villamosra és irány a város. A legtöbb hely fizetős volt, de végül találtunk egy éttermet, ahol nem volt belépő, bár a sör ára nem tetszett nekem, de azért beültünk. Végül megoldottam, nem vettem semmit :D Pavel menni akart egy buliba, de a belépő drága volt, a többiek is fáradtak voltak, úgyhogy éjfél után kicsivel hazamenekültünk.

Szombaton megint csak irány 1 órára a svéd nyelvoktatás. Most nem vetődött fel semmilyen program utána, így elég hamar hazaértem, gondoltam, ha már úgyis van időm, megcsináltam életem 3. slambucát :) Mivel nem akartam vásárolni, ezért csak a maradékokat használtam, de így is elég lett 3 étkezésre. Azt hiszem, javulok slambucban :D (bár még sok emberre nem merném bevállalni, bográcsban :) ) Este, jobb dolgunk nem lévén, nekiálltunk filmet nézni Tomással. Hosszas válogatás után a Downstream című film mellett döntöttünk. Bár becsületesen végignéztük, azt hiszem, senkinek nem ajánlom, sem a sztori, sem a képivilág, sem a megvalósítás nem jó. Igazat megvallva, láttam már sokkal jobb filmeket teljesen amatőröktől is. Levezetésként megnéztük az első Ameican Dad epizódot, azt hiszem, ezt a rajzfilmsorozatot viszont kedvelni fogom :D

Hétfőn nagyrészt próbáltam úgy tenni, mint aki tanul, ennek köszönhetően szinte egész nap nem csináltam semmit, csak próbáltam tanulni. Ma megtörtént az első vizsga, de előtte még elmentem a könyvtárba kinyomtatni, aláírni, majd beszkennelni és emailban elküldeni a kérvényt a diplomamunkámhoz. Ha minden igaz, akkor ezzel le van tudva a diplomamunkám, lehet koncentrálni az államvizsgára :D A vizsgára visszatérve, nagynehezen megtaláltam a termet, amiben nagy segítségemre volt Fabien, ugyanis vizsga előtt 10 perccel őt hívtam fel ,hogy melyik terem is az :D A vizsgára 4 óra volt, én kettő és fél után úgy döntöttem, hogy többet már nem tudok írni, úgyhogy kijöttem. A kérdések, az régi vizsgák alapján nem voltak teljesen váratlanok, bár nem mondom, hogy szerencsésen sikerült összeválogatnia őket. Volt, aminek örültem, viszont volt több is, amit nagyon reméltem, hogy nem lesz. Eredmény majd később, azért bizakodok, hogy meglesz (bár a tanári értékelésen is múlni fog).

Vizsga után, fáradtan hazaérkeztem, Tomás egyből egy szauna ajánlattal indított :) Akkor nem tűnt jó ötletnek, de evés és kis pihenés után már jobban tetszett a dolog, úgyhogy beleegyeztem. Eredetileg úgy volt, hogy Celine is jön velünk, de végül rájött, hogy 2 napja csak a beadandóját írta, nem csinált semmit, takarítanija kell, pihennie stb. úgyhogy ő lemondta. Így ketten mentünk megint Tomással, de nagyban nem zavart bennünket, megint több, mint 2 órát sikerült eltöltenünk a szaunában és a medencében. Azt hiszem, ha egyszer milliomos leszek, szerzek egy medencét és egy szaunát a kertembe :D

Fél egészség

2010-10-12T16:31:00.000+02:00

Legalábbis ha a lustaság fél egészség, akkor én bizony félig egészséges vagyok. Pontosan ma egy hete, hogy utóljára firkáltam ide valamit :)

Ha még jók az emlékeim, kedd után szerda következik. Szerdán délelőtt gyorsan megcsináltam a szokásos mosásomat, most kivételesen egyedül, mivel Tomásnak órája volt akkor. Sikerült a legnagyobb mosószobát lefoglalnom, 3 mosógéppel kb. fél óra alatt megvolt a mosás, aztán meg had száradjanak. A nap izgalmasabb része ezután következett, irány az első svéd nyelvóra. Annyit tudtam, még a város bemutató túráról, hogy valahol havonta induló, ingyenes svéd nyelvoktatás van. Aztán pár hete küldte a phadder, akivel beszéltem az emailt, hogy szerdán 5-től lehet menni, regisztráció és tandíj nincs. Gyorsan továbbküldtem mindenkinek, akit érdekelhetett, úgyhogy már hetekkel a tanfolyam előtt érdeklődtek sokan, hogy megyek-e és milyen vajon. Az egyetlen negatívum, amit tudtam róla, hogy valami misszionárius tanfolyam, tehát valamilyen vallási szerzetesek vagy tagok tartják. Ennek megfelelően mindenre fel voltam készülve, de gondoltam, az első órára elmegyek, ha nem tetszik, legfeljebb többet nem látnak. Indulás előtt egy-két órával írt Pavel, hogy ha megyek én is, találkozhatnánk a villamosmegállóban és együtt keressük meg a helyet. Tetszett az ötlet, csak sajnos szokásos pontosságom megint közbeszólt, még pont láttam elmenni a villamost :D Sebaj, mivel úgy voltam vele, hogy Pavel biztos tudja a címet és megnézte, hogy hol van a hely, ezért én semmit sem tudtam róla, egyedül könnyen megtalálom :) Gyorsan SMS-ben elkértem a címet Marketától (ő is írta, hogy jön). A következő villamossal pár perc késéssel értem az épület elé, amit nem volt nehéz megtalálni, már vagy 6 indiai diák állt előtte és próbáltak bejutni :) Szerencsénkre jött egy lakó, aki beengedett minket. Bent már könnyen megtaláltuk a lakást. Belépve egyből szóltak, hogy a cipőket vegyük le :) Már majdnem tele volt a terem, kb. 30-40 diák volt. Fiatalok, huszonévesek tartják az órákat, heti 2x szerdán és szombaton egy óra. Kiderült, hogy ők a Jézus Krisztus és az utolsó napok szentjeinek egyháza, de szerencsére a vallást nem erőltetik, 1 órában csak a nyelvvel foglalkozunk, akit érdekel a többi, az meg maradhat utána, úgyhogy rendszeres látogatója leszek az óráknak. Később megtudtuk, hogy nagyrészt amerikaiak, akik másfél éve vannak itt, valamint egy svéd lány van, aki viszont elég erősen beszédhibásnak tűnik nekem :) (kicsit nyúl szája van és mintha sejpítene) Nem baj, alapnak jó lesz a tanfolyam :)

Csütörtökön jött megint a korán kelés, irány 8-ra az órára, amit a diákok passzivitása miatt 4 óra helyett csak 2 órán át tartottak :D Hazajöttem enni és pihenni egy kicsit, majd 1-re vissza előadásra. Computer security előadás, megtaláltam Arthurt a projekt társamat, aki hozzám hasonlóan még semmi választ nem kapott az eredményünkről, ezért gyorsan rábeszéltem, hogy írjon egy emailt az oktatóknak, ugyanis már mindenki több, mint egy hete tudta az eredményét. Ennek meg is lett a hatása, este jött az email Arturtól, hogy visszadobták a beadandót, az egyik kérdésnél kihagytunk a válaszból egy lépést. Szuper, gyorsan megbeszéltük, hogy akkor pénteken 3-kor találkozunk az egyetemen és kijavítjuk.

Pénteken szokás szerint nem volt órám, így ráértem 3-ra bemenni az egyetemre, amit a biztonság kedvéért egy picit lekéstem, így negyed 4 után értem oda a találkozóra :) Gyorsan kerestünk egy géptermet és nekiálltunk kijavítani. Mivel egy óra alatt nem jöttünk rá, hogy mit hagyhattunk ki, így a közönség segítségét kértem, felhívtam Fabient, hogy nekik elfogadták-e és ha igen, akkor igazán elküldhetné a válaszukat arra a kérdésre (nekik is visszadobták először és én segítettem egy másik kérdésben, amit el is fogadtak). Pár percen belül meg is jött a levél, kicsit fogtuk a fejünket, hogy bizony az tényleg kimaradt, de beírtuk és el is küldtük, amit másnapra szerencsére el is fogadtak, úgyhogy letudva a compsec beadandók :) Ekkor már elmúlt negyed 5 és 5 körül megbeszéltük a többiekkel, hogy megyünk after work-re, hívtam volna Arthurt is, hogy jöjjön, de mivel előtte kb. 20 órát dolgozott a másik projektjén és alig aludt, így most kihagyta :) Mivel a megbeszélt hely nem volt messze, fél 5 előtt már ott voltam, de így legalább be tudtam állni, az akkor még igen csak kezdődő félben lévő sorba. A többiek nem siették el a dolgot, Marketa jött legkorábban, de ő is 40 körül, Tomásék meg 5 perccel 5 előtt tüntek csak fel. Egyből fel is tették a kérdést, hogy mi hallottunk-e arról, hogy 22 éves kor alatt nem lehet bemenni. A környéken senki sem hallott ilyet, a hely meg 5-kor nyit, úgyhogy úgy döntöttünk, majd az ajtónállót megkérdezzük. El is jött a nyitás ideje és az ajtónálló bizony közölte, hogy 22 alatt nem szívesen látnak bennünket. Mivel velünk voltak Fabienék is és közülük valaki 22 alatt volt, így Tomás és Fabienék inkább másik helyre mentek, mi Marketával úgy döntöttünk, hogy ha már elöl állunk a sorban, benézünk, azt mondták a helyről, hogy olcsó és jó az étel. Bent megint jött a kötelező ruhatárasdi, ami engem nem érintett (előrelátóan csak pulóverben mentem, amit nem kötelező leadni), azonban Marketának be kellett adnia a kabátot, 20 koronáért. Mire végzett vele, bementünk a pulthoz, láttuk, hogy az ételt a bárpultra rakták ki. Már ott sejtettük, hogy gondok lesznek, ami be is igazolódott. Mivel 1 pultos volt és a pulton volt a kaja is, ezért aki csak ételért állt sorba, annak is meg kellett várnia, amíg az előtte lévő 30 ember megrendeli és kifizeti az italát. Ennek köszönhetően közel fél óra volt egy.egy sorbanállás, nem is mentünk, csak egyszer repetázni. Pedig az árak tényleg jók voltak és a kaja finom volt, volt friss saláta, sültkrumpli, chili mártás, kukorica taco chips, sült csirke comb, sült csirkeszárny és sült oldalas is. Ha nem lett volna a sorbanállás, ez lett volna a legjobb after work, de így ez sem lesz a törzshelyünk.

After work után irány vissza az egyetem, mivel előző héten ért véget az Oktoberfest németországban, így az egyetemen is kitalálták, hogy legyen egy Oktoberfest. Ez csak egy estés volt, a diákszövetség éttermét rendezték be. A pultosokon fehér ing, zöld kalap és bajor nadrág utánzat volt, próbáltak német zenéket játszani, bár ez többnyire inkább csak fejfájást okozott a német diákoknak :D Valamint az elmaradhatatlan kolbászos kaják és persze a SÖR. Spaten-t adtak, mint Oktoberfestes sör, én ugye nem értek hozzá, a németek, köztük Matthias, aki müncheni, azt mondták, hogy nagyjából olyan, mint az eredeti. Az egyetlen gond az ára volt: míg az eredeti, német Oktoberfesten 8 euróba került egy krigli ( 1 liter, kb. 80 korona ) sör, addig itt 120 koronáért mérték a kriglit (kb. 3600 forint). Mivel mindenféleképpen meg akartam kóstolni és a többiek is vettek, egyet vettem én is, de szerintem idáig ez volt életem legdrágább söre. Egy dologra viszont biztos nem volt panasz, sok ismerős volt és jó hangulat, úgyhogy ez feledtette mindenkivel a drága sört :) (de még a németek sem vettek 2 kriglivel ). Éjfél körül az étterem közepén felállított mini színpadra megérkezett egy bajor zenét játszó zenekar, lehettek vagy 10-15-en mindenfajta fúvós és pár ütős. Egészen hangulatosra sikeredett így a rendezvény. Végül aztán fél 1 körül a felettünk lakó szlovák sráccal úgy döntöttünk, hogy nem kockáztatjuk meg a gyaloglást haza, ezért eljöttünk, mert akkor még biztosak voltunk benn, hogy jár a villamos.

Szombaton jött a második svéd óra. Délután 1-re irány az egyház épülete, most sikerült nem lekésnem a villamost (bár a forgóajtót valami öreg csávó egy gombnyomással számomra érthetetlen okból megállította, pont akkor, amikor egyik irányba sem tudtunk kijönni, így kézzel kellett elforgatni, hogy ne ragadjunk bent :) ) és Pavelék is éppen időben odaértek. Pavel hozta a lakótársát Flaviant is, aki egy francia srác. Az órán láttunk új arcokat, de valószínűleg az első óraiak közül sokan nem jöttek, mert még így is kevesebben voltunk, mint azon. Óra után megálltunk néhányan beszélgetni az épület előtt, mert olyan szép napsütés volt, hogy senki nem akart még hazamenni. Kitaláltuk, hogy menjünk el a botanikus kertbe, ahol mi Flaviannal már ugyan voltunk, de úgyis menni akartunk megint és a többiek még nem voltak. De ha már megyünk, mindenki éhes, piknikezzünk. Ehhez viszont étel kell, amit senki nem hozott magával, keressünk hát egy szupermarketet. Közelebbit nem tudván, elmentünk a Brunnsparkig, ami kb. fél óra sétára volt onnan, majd bevásárlás, beszélgetés, a végén már majdnem 4 óra is elmúlt, mire a parkba jutottunk. De szerencsénkre nincs nyitvatartás, valószínűleg egész nap, vagy legalábbis elég sokáig be lehet menni a parkba. Mivel eddigre már mindenki nagyon éhes volt, így végül eljutottunk az étteremig, leültünk a kertjébe, ketten vettek kávét, és mind a hatan nekiálltunk megenni a boltban vásárolt ételünket :) Miután megedtük és kibeszélgettük magunkat, kezdett a hőmérséklet is eléggé lehűlni (mostmár érezhetően hűl az idő, bár talán fagy még este sincs), nekiálltunk búcsúzkodni és mindenki hazatért.

Szombat este inkább a pihenést válaszottuk, Tomásnak tanulnivalója is volt, lassan kozelít az első vizsga hét. Bár Clement hivni akart minket egy szaunapartyba, de mivel Tomás nem jött és mások sem nagyon akarhattak, így végül Clement sem ment, ezáltal én sem.

Vasárnap nagyrészt lustálkodás, tanulás és a ház kitakarítása történt. A takarítás már ráfért a lakásra, mivel Celine Dániában volt egy hétig, mi hárman fiúk ellustultuk a takarítást... :)

Tegnap megint suli és a szokásos hét eleji projekt menedzsment beadandó gyártása, amit nem tudtunk befejezni, így még mára is átnyúlt. Ennek köszönhetően még kérdéses, hogy szaunázni megyünk Tomással, vagy a projektet fogjuk befejezni az egyetemen. Én azért inkább a saunára szavaznék...

Frissülés

2010-10-06T14:27:00.002+02:00

Jobb oldalt található, Picasa képtáramba felraktam az összes eddigi képet.

Welness nap

2010-10-05T20:59:00.000+02:00

Kezdjük a pénteki nappal. Péntek lévén délután irány az after work. Már előre kinéztünk egy pubot és a biztonság kedvéért időben elindultunk. Olyannyira időben, hogy előtte Tomással még elmentünk az Ikeába is, mivel ott olcsó a csoki :) Ha már ott jártunk, vettem egy kiló csokit (10 db 100g táblás), majd megkóstoltam végre a kanelbullart. Érdekes sütemény, de finom, lehet, hogy rá fogok szokni, mint a svédek. Ők folyton ezt eszik :) Olyasmi, mint a fahéjas csiga, csak még van benne valami egyéb fűszer.

Az Ikeából egyből mentünk a kiszemelt, King's Head nevezetű pubba. Oda is értünk háromnegyed 5-re, de már csak egy szabad asztalt találtunk. Szerencsére nekünk annyi pont elég volt :) Most az egyszer elfelejtettünk szólni másoknak, csak Marketának mondtuk, hogy jövünk ide, így kicsit később ő még csatlakozott, 3-asban faltuk fel a pub ételkészletét. A kaja nem lett volna rossz, babos darálthús mellé vagy 8 fajta köretet biztosítottak, de valami érthetetlen módon a húson és a rizsen kívül minden hideg volt. Nem csak nem melegítették meg őket, kimondottan olyan volt, mintha hűtőből vették volna ki a köreteket. Ennek köszönhetően 3 tányérnál megálltam, nem bírtam többet enni :)

After work után a kajától kicsit álmosan hazatértünk, de nem lehetett sokáig pihenni, mert hivatalosak voltunk a rekorddöntő buliba: tavaly 150 ember volt egyszerre egy apartmanban, most ezt kísérelték megdönteni. Este 10 körül elindultunk hát a buliba, majd hosszas gyaloglás után megérkeztünk (a mögöttünk lévő házban volt :) ). Az ajtónál egy srác fogadott bennünket gemkapcsokkal, hogy ha még nem voltunk a buliban, vegyünk egyet, mert ez alapján számolják az embereket. Kiderült, hogy összesen 300 gemkapocs volt, mire mi odaértünk, szerintem kevesebb, mint 50 volt a dobozban. Felmentünk az apartmanba, megint 7 emberes apartman a 11. emeleten, de most legalább a lift működött. Bár láttunk embereket eljönni a buliból, felérve látszott, hogy valószínűleg több, mint 150 ember van a lakásban, szinte teljesen tele volt :) Természetesen ennyi ember elég nagy zajjal jár és még mellé zene is szólt, úgyhogy a szomszédok annyira nem örültek a bulinak. Azt nem tudom, hogy próbáltak-e szólni, viszont éjfél után kicsivel valaki szólt,hogy talán lassan vége a bulinak, mert kihavták a rendőröket :D Gondoltam ez érdekes lesz, a 11. emeleten 150-200 emberrel mit tudnak csinálni, kíváncsi vagyok. Szépen lassan megjelentek a rendőrök és elkezdték a lépcsőn leterelni az embereket. Én a közepefele lehettem a tömegnek (már kezdettől fogva fényképezett mindenki aki tudott, a rendőrök nem szóltak érte), de akkor már vigyorgott az összes rendőr, akkor kezdtek rájönni, hogy ők sem látnak mindennap ennyi embert egy buliban :) Odalent a ház előtt gyűlt a tömeg, mindenki várta a barátait, vagy csak érdeklődött, hogy mi lesz a vége. A házak ablakaiból is fotóztak minket, ők sem látnak mindennap ekkora tömeget :) A lenti rendőrökkel is beszélgettek néhányan, ők is csak mosolyogtak, látva a sok embert. Körülbelül egy órába telt, mire mindenkit sikerült leterelni, de mivel látták a rendőrök, hogy senki nem akar balhét csinálni, ők is viccesen fogták fel. Ahogy leért mindenki, megkértek, hogy mostmár menjünk a ház elől, mégis csak hajnal 1 van. Mivel mi ott laktunk nem messze, megálltunk beszélgetni a kapu előtt, láttuk, hogy ahogy az emberek nagyrésze eljött, a rendőrök el is mentek, azt hiszem, végülis még csak igazoltatni sem igazoltattak senkit (megj: összesen kb. 10 rendőr volt :) )

Szombaton kitaláltuk, hogy Tomás még úgysem volt az állatkertben, én meg úgyis vissza akartam menni, akkor menjük délután arra. Szóltunk Marketának és Fabienéknek (Fabien, Adrien, Clement, három francia srác, Fabien eredetileg lakótársunk volt, csak aztán átköltözött) és irány az ingyenes állatkert. Most nem felejtettem el fényképezőgépet vinni, úgyhogy ha nem leszek lusta feltölteni a képeket, lesznek innen is képek. Miután végeztünk az állatkerttel, jöttünk haza, mert este megint buli. Bár kicsit óvatosan álltam a dologhoz, mert megint ugyanazok szervezték, akik a "nagysikerű" Kick-off partyt, de ez most tényleg jónak látszódott, 7 tánctér, este 10-kor kezdés, reggel 5-ig buli, 1500 jegy ,csak nem lesz rossz. Buli előtt átmentünk még Fabienékhez Tomással, majd onnan indultunk a buliba. Valahol a környéken is csináltak egy előpartyt, sikerült úgy időzítenünk, hogy a villamosmegállóban összefutottunk az ottaniakkal is, így elég sokan indultunk a buli helyszínére. Megérkezéskor nem annyira meglepődve tapasztaltuk, hogy óriási sor áll az épület előtt. Sebaj, Svédország a sorok országa, álljunk be, biztos gyorsan halad. Azt kell, hogy mondjam, nem volt alaptalan a szervezőkkel szembeni félelmem. Óriási szervezői készségüknek hála (biztos meglepetésként érte őket az 1500 ember, amit már napok óta írtak mindenhol, hogy ennyi jegyet adtak ki, szerencsére ingyen), egy óra sorbanállás után sem kellett izzadt táncoló embereket és hangos zenét kiállnunk, ugyanis a sor feléig sem jutottunk el. Úgy döntöttünk, inkább szétnézünk a városban, még az is jobb, mint sorbanállni. Elmentünk, tettünk egy kört, ettünk a McDonald's-ban, majd visszatértünk úgy egy óra múlva. A szervezőket semmi sem zökkenthette ki nyugalmukból, ugyanis még mindig rengetegen álltak sorba. Némi tanakodás és sétálgatás után még egy próbát tettünk hajnal 1 után, hátha elfogyott addigra a sor, de a szervezők makacs legények, hajnal 1-kor, kicsivel több, mint 2 órával az megérkezésünk után még mindig annyian álltak az ajtóban, hogy legalább egy óra lett volna bejutni, így inkább hazatértünk, meleg szeretettel szívünkben a szervezők iránt.

Vasárnap elhatároztuk Tomással, hogy kihasználjuk az ingyen jegyünket a Lisberg-be, skandinávia legnagyobb vidámparkjába. Előtte, mivel nem ismerünk lehetetlent, nekikezdtünk életünk első lángosának. Megvettünk a hozzávalókat, majd nagy önbizalommal, kézzel nekiálltam gyúrni a tésztát. egy 20 perc gyúrás után sikerült valami folyós, de ugyanakkor rettentően ragadós masszát kapni. Gondoltuk, jobban már nem lehet elrontani, hagyjuk kelni egy kicsit. Egy óra kelés után ránéztünk, egész szép nagy lett, bár még mindig folyékonyabbnak tánt a kelleténél. Ha már sikerült ennyire egyedi lángostésztát csinálni, akkor biztos nem gond, ha egy kicsit tovább hagyjuk kelni, ezért elrohantunk a vidámparkba. A vidámpark tényleg nagy volt és hangulatos, mindenhol szólt a zene és mindenki 2 kilós csokikkal rohangált. Mindenhol szerencsekerekek voltak, ahol 5 vagy 20 koronáért lehetett egy számra fogadni (20 számból) és ha azon állt meg, nyertél egy kis édességet, vagy 20 korona esetén 2 kilós csokit (gumicukorból vagy keszes csokiból 3-4 kilókat adtak :D ). Ki akartuk próbálni az egyik legnagyobb hullámvasutat, de lelkesedésünk csak addig tartott, amíg meg nem láttuk, hogy durván 1800 forintba kerülne egy menet. miután mindent végignéztünk és semmit sem próbáltunk ki, úgy éreztük, hogy ideje lesz hazamenni és befejezni, amit elkezdtünk. 4 óra kelés biztos elég a tésztának :D A tészta nem tétlenkedett, szépen megkelt, majd összeesett, így hazaérve a tál alján találtuk a kicsit buborékosabb, de még mindig folyós/ragadós masszánkat. Marketa is velünk tartott, nevetni akart egy kicsit a lángostésztánkon, de végül megszánt minket és némi liszt segítségével egészen gyúrható valamit csinált belőle. Kisütöttük és bár kinézetre nem hasonlított a lángosra, valamint a 4 óra miatt sokkal sűrűbb is volt a tészta, ízre egészen lángos szerű volt. Nagy adag fokhagymával, sajttal és tejföl szerű krémmel (kicsit édesebb, de nagyon hasonló, mint a tejföl) fel is faltuk az összeset.

Hétfőn nem sok mindent csináltam. Ma viszont annál többet, szinte welness napot tartottunk Tomással: délben, az óráink után összefutottunk a diákszövetség épületében. Ha már így összetalálkoztunk, megbeszéltük, hogy menni kéne a szaunába. El is indultunk haza a fürdőruhánkért, de útközben meggondoltuk magunkat, olyan szépen sütött a nap, hogy inkább előbb a tengerpartra mentünk el. Kis szerencsétlenkedés a busszal, amit kinéztünk, az csak este megy a tengerpartig, napközben félúton van a végállomás, így fél órát vártunk egy másik buszra, de addig legalább néztük a békésen kérődző teheteneket (hazafelejövet is ugyanazon a helyen kérőztek :) ). A tengerpart kimondottan sziklás, csak egy kis mesterséges részen, kb. 20 méter homokos, de ennek ellenére (vagy éppen ezért) nagyon tetszett. Hazafele elhatároztuk, hogy még csak 4 óra, simán belefér a szauna. Gondolatot tett követte, hazamentünk a fürdőruháért és irány a diákszövetség szaunája. A szauna elég nagynak tűnt, elektromos fűtéssel, Tomás eleinte panaszkodott, hogy nem túl meleg, de úgy egy félóra, óra után már ő is majdnem megsült :) Valószínűleg rendszeres vendégek leszünk ott :)

Most meg gyorsan csináltam egy adag rizst és megsütöttem mellé pár halrudacskát, amit ma vettünk, a Lidlbe találtunk egész olcsón, úgyhogy most jóllakottan vágok neki az éjszakának itthon :)

Kis baklövés :)

2010-09-30T19:59:00.000+02:00

A cím magyarázata kicsit később. Hétfőn hamarabb végeztem a sulival és a projekttel, mint gondoltam és az idő is szép volt, úgyhogy elhatároztam, nem megyek egyből haza, hanem megnézem, hogy mi van a botanikus kert környékén. Leszálltam a botanikus kert megállóban és mivel a kertet már láttuk (bár nagyon szép, valószínűleg még fogok menni oda), a másik irányba indultam el, mások már mondták, hogy arrafele is szép dolgok vannak. Igazuk volt. Egyből a megállótól pár méterre egy tó található, egy szökőkúttal, ami tele volt vadkacsákkal és a napnak köszönhetően még szivárvány is volt a szökőkútvízében :) Kis séta után megláttam pár táblát, amiknek a feliratát ugyan nem értettem, de univerzális nyelven is odaírták, mi található arra (gyk. rárajzolták az állatokat :) ). Ha már annyira kitáblázták, gondoltam megnézem mi az. Az első meglepetés egyből egy fóka medence volt, az út mellett, sem elkerített rész, sem belépő nem volt. Éppen annyi kerítés volt, hogy azért ne másszanak be szegény fókák mellé pancsolni az emberek. Mellettük megláttam egy táblát, amiből rövid idő alatt rájöttem, hogy arra fele bizony jávorszarvasokat láthatok. Mivel nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna jávorszarvast (bár megeshet, hogy már láttam, csak elfelejtettem), ezért egyből arra vettem az irányt. Kis hegymászás után meg is találtam őket. 3 óriási jávorszarvas volt, bár mind pihentek, úgyhogy állva nem is láttam őket. Körülöttük kész állatkert, rengeteg elkerített terület, birkák, lovak, szarvasok és még rengeteg egyéb állat. Természetesen itt sem volt belépő vagy egyéb elkerítés. Körbesétáltam az állatkertet, mindenfele padok, sziklakilátók és tájolókövek voltak. Azért tudják,hogy hogyan lehet szép parkokat csinálni :) Az állatkertet gondoltam, hogy nem azon az úton kéne elhagyni, ahol jöttem, hanem keresek valami másikat, úgyhogy még egy kis túrával megtoldottam az utat az erdőben. Rengeteg ösvény és járda van, tele van az egész futó emberekkel, kíváncsi leszek, télen hogy fog kinézni a táj. Sajnos a fényképezőgép nem volt nálam, de ha még valakit majd sikerül rávenni, hogy visszamenjünk, akkor legközelebb képeket is csinálok :)

Kedd napközben nagyrészt sulival telt, viszont legalább sikerült befejezni a Computer Security tárgy laborfeladatait és a projektmenedzsment második beadandót is megcsináltuk (a minősége kérdéses, de szerencsére azóta már írták, hogy az értékelés nem számít, csak legyen beküldve minden feladat :) ). Ebédidőben a diákszövetség épületében szokás szerint rengeteg cserediák összeverődött, köztük Pavel is (egy másik cseh srác), aki mondta, hogy este party lesz náluk. Mivel Pavelék sem laknak messze, kb. 5 perc tőlünk gyalog, ezért eleget tettem a meghívásnak, este Tomással nekiindultunk a bulinak. A kapun való bejutással szokás szerint gondok voltak, de természetesen ahogy lebeszéltem Pavellel telefonon, hogy lejön kinyitni a kaput, fél percen belül jött egy szomszéd, aki mögött be tudtunk menni :) Fent (kivételesen csak a 10. emelet) egy hasonló lakás fogadott minket, mint amilyenben mi is lakunk. Nem tudtam, hogy kik lesznek ott, de végülis láttam, hogy szinte majdnem mindenkit ismerek, sőt még az ott lakó 5 emberből is 4-et ismertem :) Eleinte úgy tűnt, hogy kártyázós, kevés emberes buli lesz, de rövid időn belül annyi ember összegyűlt, hogy megint alig lehetett mozdulni :) Éjfél körül aztán úgy döntöttünk, hogy bár nekünk nem kell villamoshoz igazodnunk, de úgyis sokan távoznak, így hát mi is eljöttünk.

Szerdára megbeszéltük, hogy a Chalmers mozi keretében vetített Inception (Eredet) filmet megnézzük. 7-kor kezdődik, előtte háromnegyed órával kezdik árulni a jegyeket. Kis késéssel érkeztem, de még fél 7 előtt. A jegyárusok előtt akkora sor állt, hogy még ekkorát előtte itt sem láttam. 2-300 jegyet adhattak el, de szerintem a sorban simán álltak vagy 600-an. Megpróbáltam ismerősöket keresni, de mivel nem találtam, ezért úgy döntöttem, hogy majd letöltöm és megnézem a filmet máskor :) Hazaérve Tomás mondta, hogy beszélt pár franciával, menni akarnak valami pubba este. Semmi rossznak nem vagyok az elrontója, 9 körül nekiindultunk. Ha már olyan jól elterveztük, hogy merre akarunk menni, gyorsan meg is változtattuk azt :) A villamosmegállóban belefutottunk egy nagyobb csapat cserediákba, akik nem arra mentek, amerre eredetileg mi akartunk, így hát úgy döntöttünk, hogy inkább követjük őket :) A tervmódosítás eredményeképpen egy egyetemi pizsamapartyn kötöttünk ki :D Azt kell, hogy mondjam, megszerettem a pizsamapartykat. Nem volt nagy hely, de teljesen tele volt, elég sok ismerőst láttam, de még több svédet. Talán ez volt az első buli, ahol végre svédeket is láttam szépszámmal :) Az egyetlen gond az volt, hogy nem tudtuk, mikor van vége a bulinak, így kicsit meglepődtünk, mikor éjfélkor szóltak, hogy ennyi volt. Így csak nemegészen 2 órát tudtunk ott lenni, de akkor is megérte :) Utána még Tomás felvetette, hogy az lakásban csinálhatnánk valami buli utáni bulit, de végül megbeszéltük, hogy inkább alszunk, ma mindkettőnknek suli és pénteken úgyis jön a következő buli.

És végre eljutottam a "kis baklövéshez" :) Tomás nemsokkal ezelőtt kopogott, hogy vacsoráztam-e már. Mivel még éppen vacsora előtt álltam és amúgy sem tudtam, hogy mit egyek, ezért megkért, hogy segítsek neki helyrehozni a baklövését. Kimentünk a konyhába és mutatta, hogy mit rontott el. Nem egy tapasztalt szakács ő sem: a wok szerű serpenyő, amiben csináltam a slambucot én is, púposan tele volt rizottóval :) Nem számolta bele, hogy a rizs megfog dagadni, így sikerült annyi rizottót csinálnia, ami kb 4 embernek elég 2 napra :D Most túl vagyunk 2-2 tányéron belőle, de még körülbelül a harmadát sikerült megennünk, én is dugig vagyok, ami nagy szó :) Azt hiszem, még egy pár napig rizottót fogunk enni... :D

Helyzetjelzés

2010-09-26T16:00:00.000+02:00

Azt hiszem, kezdek lustulni. hétfő óta nem írtam semmit. Igaz, most, hogy a szervezett programok csökkentek, kicsit kevesebb említésreméltó dolog is történt velem.

Szerdán Tomással nekifutottunk a második mosásnak, ezúttal már minden gyakorlottan ment, hamar megvoltunk a dologgal. Most is vasalt, azonban már figyelmesebben, most egyetlen egy ruháját sem sikerült belesütnie a vasalóba :) Én úgy döntöttem, hogy megmaradok a lezseren elegáns, gyűrött stílusnál :) Szerda este távoztak vendégeink, úgyhogy mostmár megint csak 4-en vagyunk a lakásban. A 4 cseh srácból 3-al nem sokat beszéltem, viszont az egyik eléggé kommunikatív volt, vele sokat lehetett beszégletni. Apró szépséghibája a dolognak, hogy a nevét nem jegyeztem meg, megkérdezni meg már nem volt képem :D

Csütörtöki napom nagyrészt az iskolával telt, reggel 8-tól egészen 3ig óráim vannak, utána meg levezetés gyanánt még befejeztük a Computer Security tárgy beadandóját (eredmény nincs, de szerintem meglett).

Az első negyedév végégig már nem lesz pénteken órám, úgyhogy egy nagy lazsálással kezdtem a napot, amibe annyira belefeledkeztem, hogy alig tudtam összeszedni magam a 3 órás múzeumlátogatásra :) Végül ember feletti küzdelmek árán odaértünk Tomással, úgyhogy jöhetett az idegenvezetés Göteborg múltjába. Elég sokan összegyűltünk, csodálkozott is az idegenvezető, mondta, hogy 1 órától egy svéd csoportot vezetett körbe, svéd idegenvezetéssel (ugyanannak a Student10 szervezésnek köszönhetően, amire mi is mentünk), azonban a svédek részéről kicsit kisebb volt az érdeklődés: a csoport mindössze 1 főből állt (ő is történelemtanárnak készült :) ) A tárlat egy egészen nagy és több emeletes épületben volt. Időrendi sorrendben mentünk végig a város történelmén. Az első terem, az "őskor", ami tekintve, hogy errefelé elég sokáig igen kiadós fagyok voltak, mindössze 1000-2000 évre nyúlik vissza. Megtekinthettük az itt talált legrégebbi csontvázat (a korában nem vagyok biztos, 4000 év rémlik, de tekintve az előző tényt, lehet, hogy kevesebb, mint 2000 éves) és jónéhány akkori használati eszközt, fegyvereket és dísztárgyakat. Utána jött a viking korszak, amit persze nagy érdeklődéssel vártam :D Egy kicsit lelombozott mikor mondta a tárlatvezető, hogy az 1900-as éveket megelőzően senki sem beszélt a viking korszakról, az orosz elnyomás alatt kezdtek el keresni maguknak dicső múltat. Ennek ellenére a vikingek igenis meghódították az akkori világ nagy részét és még Amerikába is jóval Kolombusz előtt eljutottak :) A vikingek után a kereszténység jött. Mondta a vezető, hogy a svédek eléggé türelmetlen nép, eleinte hitű pogányok voltak, többistenhittel, lelkesen gyakorolták azt. Majd ráuntak, következett a kereszténység, amit persze nem lehetett félvállról venni, így elég mélyen vallásosak lettek és még a háborúkból is igyekeztek kivenni a részüket. Azonban 500 év után ez is kicsit unalmassá vált számukra, így most Svédország Európa (bár talán a világ) egyik legateistább nemzete, mondta, hogy náluk bizony egy politikus sem kapálózik azzal, hogy ő keresztény, mert ez senkit sem érdekel (nem üldözik a vallást, de mindenkinek a saját magánügyének tekintik, minek beszélni róla). Kereszténység után 2-3 termen keresztül Göteborg megalakulása, felvirágzása és változásai voltak. Elmondták, hogy a jelenlegi Göteborg az 5. Göteborg. Először építettek egy várost, ami valahogyan elpusztult (azt hiszem a folyó áradása, de nem biztos). Majd ugyanott építettek még egyet, amit a dánok leromboltak. Majd megpróbálták megint, ugyanott, amit a biztonság kedvéért a dánok leromboltak. Ekkor taktikát változtattak, a folyón lentebb vitték, közelebb a tengerhez a várost és ott építettek újjá. Persze a dánok nem túl kreatív népség, ezért fogták és lerombolták azt is :) A nem túl távoli múltban, eléggé meglepő módon, Svédország elég szegény, rossz gazdasági helyzetben lévő ország volt, így az angolok előszeretettel telepítették ide nagy gyáraikat az olcsó munkaerő miatt. Azt hiszem, mára ez a helyzet egy kicsit változott :D (Chalmers, a fősuli alapítója is angol volt).

A múzeum túra körülbelül negyed 5-ig tartott, úgyhogy elérkezettnek láttuk az időt egy megfelelő pub keresésére az after workhöz. Összeverődtünk vagy 6-an, keressünk valamit. Az egyik német lány mondta, hogy ők már előre kinéztek egy The Oak nevű pubot, ami kicsit messzebb van a városközponttól. Irány a villamosmegálló, pont jött a villamos, felugrottunk rá. Megérkeztünk a megfelelő megállóba, ahol is előjött az első probléma: csak a megállót és a pontos címet tudták, a kettő közti utat nem. Kis várakozás pár emberre, aztán nekiálltunk megkeresni a helyet. Végén már helyi segítséget is igénybe vettünk, de negyed 6 körül feladtuk a próbálkozást, valami nem stimmelt. Mit lehet ilyenkor tenni, vissza a városközpont, hátha van még olyan hely, ami nincs teljesen tele és még maradt kaja. Időközben még csatlakoztak hozzán diákok, úgyhogy már igencsak 10 felett volt a létszám. Az egyik német mondta, hogy ő egy megállóval arrébb lakik, szétnézhetünk azon a körnéyken, van pár pub. Sétálgatás közben találtunk is egy-két pubot, de persze mindenhol tele voltak, esélytelen volt ülőhelyet találni. Végül megegyeztünk, hogy megpróbáljuk azt a pubot, ahova még legelsőnek a CIRC vitt bennünket (Stars and Bars). Néhány perc séta után megérkeztünk és alig akartunk hinni a szemünknek: jócskán elmúlt 5 óra (6 fele járt), azonban a hely szinte teljesen üres volt és mégis volt kaja. Gyorsan beültünk, mindenki rendelt és megtámadtuk az asztalt :D Később persze megtelt a hely, de addigra mi már jóllakottan beszélgettünk, úgyhogy ez minket annyira nem zavart :) Felvetődött, hogy valamerre menni kéne utána, de senki nem tudott nagyobb buliról sehol, néhányan mondták, hogy ők még az Operaházba is mennek előtte balettelőadásra. Mivel semmilyen buli nem volt kilátásban és a diákoknak nagyon kedvezményes áron adták a jegyet, Marketával, egy cseh lánnyal csatlakoztunk az Operásokhoz, hátha előadás előtt is lehet még jegyet venni.

Szerencsénk volt, az előadás előtt negyed órával értünk oda, de még volt jócskán diákjegy, úgyhogy bejutottunk az előadásra :) Az előadás eléggé érdekes volt, én arra számította, hogy klasszikusabb balett lesz. Nem vagyok műértő, de szerintem elég rendesen a modern balett műfajába tartozott. Amíg az elején próbáltam értelmezni a sztorit, rettentően rossznak tűnt. Miután arra jutottam, hogy valószínűleg semmilyen történeti szál nincs és csak az előadást magát néztem, a mozgást, fényeket és hanghatásokat, utána egészen megtetszett a dolog. Azt hiszem, hogy nem az Operában fogom minden pénzemet elkölteni, de nem bántam meg, hogy erre az előadásra elmentem :) Mellesleg rengeteg Erasmusos diák volt ott, úgyhogy tudtunk beszélgetni szünetben és a bulikról érdeklődni. Kiderült, hogy van egy buli abban az utcában, ahol én lakok, csak egy 4 személyes lakásban, úgyhogy nem lesz sok hely. Mindegy, azért megpróbáljuk. Telefonálás útján a pontos címet is kiderítették: kiderült, hogy közvetlen a felettünk lévő apartmanról van szó :) Mostmár tudom, hogy a második, harmadik és negyedik emeleten is Erasmusosok laknak :D

Hazaérkezés után lepakoltam, majd irány a buli, nagy duzzogva megtettem azt a 10-15 lépcsőfokot, ami elválaszott minket a buli helyszínétől :D Ahogy megérkeztem, láttam, hogy tényleg teltház van, szinte mindenhol emberek voltak :D Nekiálltak köszöngetni és ismerősöket keresni, de már akkor jött a hír, hogy a szomszédok annyira nem lelkesek az esti buliért, úgyhogy ha nem akarjuk a rendőrök fogyasztását is mi állni, jobb lenne új helyszínt keresni. Jött a mentő ötlet, egy házzal mögöttünk is vannak Erasmusosok, de ott a 11. , legfelső emeleten, ami azért különleges, mert az egész emelet egy ház, így sokkal nagyobb hely és kevesebb a szomszéd is :) Átbaktattunk hát oda, ahol beleütköztünk a szokásos lift problémába, egy 5 személyes lifttel elég sok idő kb. 100 embernek feljutnia :) Én a lépcsőt választottam, legyen egy kis testmozgás, elvégre csak 11 emelet :D Odafent még buliztunk egy pár órát, meglepő módon egy szomszéd sem panaszkodott és rendőröket sem láttunk (eddig még egy buliért sem szóltak, ami a 11. emeleten volt). 1 óra körül aztán elkezdtek fogyni az emberek, így mi is jobbnak láttuk távozni. Odalent, a ház előtt még beszélgettünk egy kicsit, de aztán már úgy döntöttünk, nem megyünk a városba, úgyis minden fizetős és mindenhol tömeg van, úgyhogy gyorsan zártuk az estét.

Szombat megint a lustulás jegyében telt, sok említésre méltó nem történt. Ma meg takarítási napot szerveztünk (ami amúgy minden vasárnap lenne, csak múlthéten kihagytuk :) ), ráfért már a házra, 8 ember akaratlanul is elég nagy koszt tud csinálni.

Szauna, múzeum, miegymás

2010-09-20T21:17:00.000+02:00

Visszaolvasva az előző bejegyzést, van jó pár nap lemaradásom. Kezdjük a szauna party-val. Pénteken nem volt egy órám sem az egyetemen, úgyhogy csak 5-re kellett elkészülnöm, akkor indultunk a szaunába. A Chalmers előtt vett fel minket a bérelt busz és vitt el a szaunáig, ami a várostól távolabb, vagy 10 km-re található, az erdő közepén. Már az út is nagyon tetszett, szép kis házak vannak arrafelé és az erdő is nagyon tetszetős. A szauna egy tó partján áll, körülötte van elég sok ház vagy kunyhó, az egyetemé az egész. Nagyon jó házak vannak itt, gondolkodtunk rajta, hogy össze kéne fogni és egy hétvégére egyszer kibérelni valamelyiket. A CIRC-esek velünk együtt jöttek, úgyhogy a fa tüzelésű szaunát akkor kezdték el befűteni, amikor megérkeztünk, volt egy óránk mászkálni. Szétnéztünk a területen, gyönyörű volt a táj és a furcsa időnek köszönhetően még szivárványt is láttunk. Sajnos én nem vittem fényképezőt, mások azonban igen, úgyhogy megpróbálom tőlük benyúlni a képeket, ha meglesznek, majd felrakom őket. 7 óra körül már kezdtünk zsörtölődni, hogy ugyan jó lenne valami elfoglaltság, úgyhogy kitalálták, hogy az egészséget szem előtt tartva, előbb eszünk, aztán szaunázunk :) A menü sárgaborsó levest, palacsintát vörösáfonya-lekvárral és tejszínhabbal, valamint svéd kenyérszerűséget vajjal és sajttal tartalmazott. Ha már egyszer Svédországban vagyunk, itt sem hagytak minket nyugodtan enni, párszor megállítottak bennünket énekelni közben :) Evés után irány végre a szauna. Ha jól emlékszem, ez Skandinávia legnagyobb, fa tüzelésű szaunája. A legnagyobb jelzőben kicsit kételkedtönk, de az biztos, hogy elfértünk benne 50-en, úgyhogy kicsinek nem volt kicsi :D Bent is folytatódott néha a dalolás, illetve megint előhozták, hogy mindenki énekeljen valamit a saját nyelvén. A spanyoloknak, németeknek és franciáknak könnyű dolga volt, sokan voltak és mindenki ismer világhírű slágerüket, én szerényen elmormogtam nekik a "Ha jó a kedved, üsd a tenyered...", legalább azt ismerik angolul :) A szauna persze nem szauna hidegvíz nélkül, így kellő izzadás után várt minket a tó. A szauna a tó partján épült, így nem volt más dolgunk, csak kirohanni és vagy a lebegő mólóról beugrani, vagy egy csúszdán keresztül belecsobbani a jéghidegnek tűnő, de tiszta vízű tóba :) Utána meg persze bámulni, ahogy az esti lámpafényben mindenki gőzölög :)

Nagy sajnálatunkra 11-kor indult vissza a busz, így már fél 11 körül abba kellett hagynunk az izzadást, mindenki nagyon élvezte, megpróbálunk a későbbiekben is bejutni majd valahogy egy szaunába. Hazaérve a szállásra, az nappaliban már körbeülték az asztalt a többiek, merthogy péntek reggel megérkeztek Tomás cseh barátai. Ha már úgyis péntek este volt, csatlakoztam hozzájuk, 2-3-ig ment a beszélgetés.

Szombaton tanulásnak álcázott lustálkodással töltöttem az időmet, a projekt menedzsment beadandóhoz kiadott szövegeket próbáltam elolvasni, nem sok sikerrel :) Este Tomásék elhívtak először egy másik albérletbe beszélgetni az ottani Ersamusosokkal, majd kitalátuk, hogy irány a város, keresünk valami bulihelyet. Villamossal eljutottunk a városközpontba, igaz, ekkorra már 1 óra volt, de minden szórakozóhely előtt óriási sorok álltak. Egy ideig próbálkoztunk, jártuk a sétálóutcán, de miután mindenhol belépődíj volt és óriási sor, fél 3 körül úgydöntöttünk a csehek nagy részével, hogy hazatérünk, vasárnap úgyis megyünk kenuzni korahajnalban (11 óra :S ).

Vasárnap az egyetem előtt volt megbeszélve a találkozó, 10:45-re. Szokásomhoz híven, mindenre bőven hagytam időt, így mikor lerohantam a villamoshoz, hogy talán 15 perc alatt odaér a 20 perces út végére, akkor láttam meg, amit már sejtettem: vasárnap lévén csak 20 percenként megy a villamos. Semmi gond, várok 9 percet, még simán lesz 4 percem odaérni :) Időközben kiderül, hogy pár másik diák is így gondolta, úgyhogy együtt reménykedtünk benne, hogy valami csoda folytán megvárnak minket. A csoda megtörtént, ugyanis mikor negyed óra késéssel odaértünk, még egyetlen egy CIRC-es sem volt ott, csak a várakozó diákok :D Fél órán belül sikerült orvosolniuk ezt, úgyhogy fél 12 körül már mehettünk is a villamoshoz. Természetesen, mivel egész napos program volt a természetben, az egész ég felhős volt és néha nekikezdett esni is. Rövid, egy - másfél óra utazgatás után kiértünk a célterületre. Nagyon szép erdős - tavas táj Göteborg észak-keleti részén. Ott kettéosztották a tömeget, mert csak 25 darab, 2 személyes kenu volt, így az én csoportom előbb túrázott, a másik csapat addig kenuzott. Elgyalogoltunk a tó végére, ahol kikötésre alkalmas volt a terep és ott vártuk be a kenusokat. Miután megérkeztek és segítettünk nekik a kenukat partrahúzni, a CIRC-esek előkapták az egyszerhasználatos grilleket. Ezek a grillek igazából szerintem inkább viccesek, mint igazán használhatóak, bár a végére láttam néhány egészen szépen sült húst. A szervezés megint kicsit átgondolatlan volt, úgyhogy bár azt írták, hogy nekünk csak a grillrevalót kell vinnünk, a grillen kívűl semmit sem hoztak. Villa és egyéb evőeszköz hiányában mindenki neki állt nyársakat faragni a környékbeli ágakból :) Természetesen az addig még néha sütni is képes nap a grillezés elején elment aludni, átadva helyét a szorgalmas esőnek. Érdekes élmény esőben grillezni, de valahogy megoldottuk. Grill után irány a kenu, valakinek vissza is kell őket vinnie, úgyhogy az én csoportom hősiesen vízreszállt a széllel és esővel szemben. Okos fejjel a kabátomat gyorsan otthon hagytam, elvégre egy vízhatlan széldzsekinek csak nem szabad esőben kint lennie :D Az eső miatt nem csavarogtunk, a legrövidebb úton áteveztünk a kezdőhelyre (azért az irányítás nehézségei miatt eleinte csináltunk pár parttól-partig túrát ;) ). A csomagomat sikerült belerakni egy szatyorba, így az nem igazán ázott el, ami már rólam nem volt elmondható. Hazafelé úton érdekes látvány lehettem, mert a hátam száraz volt, előről meg csurom víz :D De ha már arra jártam, még a mellettünk lévő szupermarketbe beugrottam lasagnetésztáért :)
Ha már lasagne tészta, úgyis megígértem és már akartam szombaton is, nekiálltam elkészíteni életem második slambucát :) Ezúttal gondoltam, adok az érzésnek, rendesen megpirítom az elején a tésztát (elnézést kérek a gyengébb idegzetű olvasóktól, akik a slambuc elkészítésének éppen valamelyik másik módját ismerik), azonban ez csak matematikai átlagban jött össze... a nagyobb darabok semmit sem pirultak, a kissebb tésztadarabok szénné égtek :) Gondoltam, ellensúlyozom a dolgot paprikával, úgyhogy szórtam bele emberes mennyiséget :) A végére szerintem egészen jó lett, Tomás és egy másik cseh srác segített az elpusztításában (kb. a negyedét tudtam csak a hűtőbe tenni, a többit meg kellett enni helyben :) ) és még most is élnek, tehát valszeg tényleg nem volt rossz :D

A mai nap reggel gyorsan átrohantunk Tomással a mosodába, lefoglalni az időpontot. Így mostmár hivatalosan is a második mosásom időpontja szerda 17 óra. Lehet szurkolni és a téteket megtenni, hogy hány ruhadarab megy tönkre ;) 10-re elmentem az Universeum nevű múzeumhoz, ugyanis ma a diákoknak ingyenes volt a látogatás. Időközben találkoztam néhány sorstárssal, úgyhogy többed magammal kezdtem neki a múzeum felfedezésének. Volt kiállítás a sarki expedíciókról, ha rengeteg időnk lett volna, habszivacs tömbökből iglut is építhettünk volna, azonban ez most kimaradt. Utána jött a környék beli vizek, tavak élővilágának bemutatása, főként rengeteg halon keresztül. Volt egy kis terem, ahol egy kutatólaborokban is használt áramlás vizsgáló szerkezetet lehetett megnézni és játszani vele. Több helyen, többféle módon engedték bele a vizet, mindenfajta alakú és méretű akadályokat lehetett az útjába tenni, Archimédesz spirállal v mivel felhúzni alacsonyabb helyről a vizet, kis műanyag hajókat utaztatni és elsüllyeszteni... :) Érdekes látvány volt, mikor egy csapat húszonéves, Erasmusos diák pancsolt önfeledten a kishajókkal és akadályokkal :D Ezután, félig ehhez kapcsolódva volt egy kis tenger alatti részleg is, ahol mélyebben élő élőlényeket lehetett látni, majd egy trópusi esőerdő rész, ahol a madarak és majmok szabadon rohangálhattak. A majmok többnyire kis makiszerű teremtmények voltak, 1-2 a lépcsőkorláton ugrálva nézte az embereket (nekik még fizetni sem kell az állatkertért :D ) A legutolsó rész vegyes volt, foglalkozott az űrkutatással, a modern igazságügyi módszerekkel, időjáráselőrejelzéssel és egy-két egyéb, érdekes dologgal. A legjobb az volt, hogy amolyan Csodák Palotája szinten, majdnem minden interaktív, kipróbálható volt. Bár a természetes kiállítások is tetszettek, az időm nagy részét itt töltöttem :)

Végül fél 1 körül végeztem a múzeummal, ami jó is volt, mert negyed 2-től várt az előadás az egyetemen. Naív elképzelésemnek, miszerint csak egy megálló trolival, úgyhogy inkább gyaloglok, egy több, mint fél órás, emelkedőkkel teli kis séta lett az eredménye :) Az órán persze nem hazudtolták meg magukat, megkaptuk a következő beadandó, óra után meg a csoportommal neki álltunk az eheti beadandónak :) (egy indiai lánnyal és egy mexikói sráccal sikerült összeszerveződnünk). Innentől már valószínűleg egy kicsit ritkulni fognak a szervezett programok, mivel a CIRC a kenuzással lezárta a félévi programját, ezek után már csak hobbiból szerveznek programot, ha szerveznek. A hétre még nem is igazán tudok semmilyen bulit, de azért nem hiszem ,hogy eseménytelenül fog telni :)

Óriási kezdőrúgás után...

2010-09-16T17:01:00.001+02:00

Hetfő Alumni Dinner. A diákszövetség éttermében volt megtartva, oda vezényletek minket kezdéskor, persze csak miután mindenki kapott egy pohár pezsgőt :) Bent terített asztalok és minden asztalon egy tábla, hogy milyen szak tartozik hozzá. Megkerestem a Computer Science-t, talán oda tartozok (legalábbis mindenkinek azt hazudtam :D ). Elég hamar kiderült, hogy az asztal felét, vagy 5 embert ismerősök tesznek ki, azon kívül szinte csak irániak voltak az asztalunknál (perzsául Madzsarisztán Magyarország :) ). A vacsora, bár nekem nem volt éppen elég, de ettől eltekintve finom volt. A nevét megkérdeztem, de már szerencsésen el is felejtettem, sültkrumpli volt kockázott hússal és 1 db nyers tojássárgájával (rendben, a szakácsok most biztos ordítanak, de jobban nem tudom leírni). Utána kaptunk egy muffin szerű, csak még krémesebb, nagyon finom csokis sütit, mellé tejszínhabot a korrektebb fajtából, külön tányéron hozták és nem esett össze még egy óra múlva sem. Valamint kaptunk sört, kávét vagy aki kért ásványvizet és teát. Az evést igyekeztek minél sűrűbben megzavarni, pár öregdiák tartott beszédet, a diákszövetség egyik tagja beszélt, minden beszéd után volt egy közös éneklés (mivel többnyire svédül, ezért 10 ember énekelt, 170 boci szemekkel nézelődött), és egy váratlan pillanatban még a Chalmers zenekara is ránktámadt. Szó szerint lehet érteni, evés közben, egyszer csak nagy zaj és zenélés közben berohantak vagy 50-en, mindenki frakkban és hülyébbnél hülyébb sapkákban :) Némi zenélés, egy kis poénkodás, feltűnt egy 8 tagú lány tánckar is rövid időre, majd távoztak mindannyian, de jó hangulatot csináltak :) Az egyetlen, amit valamennyire hiányoltam az estéből az az öregdiákok. szerintem nem voltak összesen 10-en sem. Úgyhogy öregdiákkal nem beszéltem, de ettől eltekintve jó este volt (és a CIRCesek voltak a felszolgálók :D )

Keddi napot pihenésnek szántam, csak félig sikerült, ugyanis Matthiassal megbeszéltük, hogy megint megtámadjuk az IKEA-t. Órák után elrohantunk, de még így is, hogy tudtuk, mit akarunk venni, annyit nézelődtünk/ettünk/vásároltunk, hogy megint elment vele vagy 4 óra. Viszont legalább megint ettem köttbullar-t és vettem vörösáfonya lekvárt :) Meg 1,5 koronás konyharuhából hetet :D

Szerdán vidáman és dalolva ébredtem fél 7-kor, ugyanis 8-tól órám voltmiután sikerült nem elaludnom órán, hazajöttem kb. fél órára, hogy utána mehessek vissza jegyet venni a pénteki szauna partyra. Matthiassal megbeszéltük, hogy fél 12-kor találkozunk, úgy tuti benne leszünk a limitben. Fél 12-kor már legalább 40 ember várt ott óriási örömünkre, úgyhogy beálltunk mi is a sorba. Mivel svédek nincsenek a cserediákok között, így rövid időn belül körülbelül megduplázódott az ELŐTTÜNK állók száma, ez még boldogabbá tett minket. Kis késéssel nekiálltak árulni a jegyeket, úgyhogy röpke egy óra alatt boldog jegytulajdonosok lettünk (szerencsénkre a szombati szaunanap kapósabb volt, így marad jegy nekünk a péntekire). Ha már arra jártam, még átrohantam a könyvtárba kinyomtatni az esti Kickoff (kezdőrúgás) Party-ra a jegyemet. Kis szerncsétlenkedés a nyomtatóval, de fél óra alatt ezzel is megvoltam, úgyhogy utazás nélkül csak másfél ürát vett el az életemből egy jegy megvétele és egy fél oldal kinyomtatása :S

Hazajöttem enni és pihenni egy kicsit a nagy party előtt. A Kickoff Party-ról annyit tudtunk, hogy több színpad is lesz, az összes göteborgi új egyetemista ingyen mehet rá (svédek is) és lesz pár konvert, valamint ingyen hamburger. Eljött a nagy pillanat, 6 körül megindultunk. Odaérve a helyszínül szolgáló étteremhez már egy sorral találtuk szembe (???) magunkat, de gyorsan mozgott, hamar bejutottunk. Egy érdekesség, bent óriási dobozokból szerezhetett mindenki, aki akart füldugót :) Ha már cserediákok vagyunk, rárohantunk a hamburgerre, befaltuk egyből az ingyenkaját. Után nekiindultunk szétnézni. A leírás többnyire stimmelt, csomó újonc diák, több színpad (2 db). Volt egy börze szerűség is, mindenki ott volt, aki valahogyan érintett a diákokban, szállásadók, bankok, munkahelyek, biztosítók, diákszervezetek stb. Ez minket cserediákokat annyira nem kötött le. A kinti színpadon egy kommentátor elkezdett valami műsort csinálni, de nem nagyon élvezte senki. Kis körözés után megálltunk a belső színpad előtt, hátha ott történik valami. este 8 körül már ott jártunk, hogy bár tele van emberrel a hely, mégis eljövünk, mert semmi program nincs, ekkor mondta egy ismerős, hogy kint kelta zene szerűség szól. Kimentünk, meghallgattuk a két búcsúszámot, majd közölték, hogy a benti színpadon egy svéd pop fiúbanda következik, utánuk a kinti színpadon valami igazi rock and roll. Nem tűnt túl csábítónak, de semmi egyéb lehetőség nem volt, úgyhogy benéztünk a fiúbandára. 3 srác, ebből 2 szintetizátoros, 1 énekes. Óriási átéléssel kezdtek bele a kb. 80-as évek diszkó vagy pop stílusába, ami elég meglepetésként ért. kb. 3 számot bírtunk, aztán úgy döntöttünk, hogy ennél a Kickoff partynál minden jobb, irány haza. A műsor jellegére utal, hogy az egyik cseh csaj megjegyezte, hogy egész jól kiparodizálták a gagyi zenekarokat a srácok (sajnos szerintem nem paródia volt :S ) Azóta nem beszéltem senkivel, aki ott maradt, de ha ilyen pörgősen ment tovább a buli, szerintem mindenki aludt este 10-re.

Ma reggel megint lehetőségem nyílott megnézni a napfelkeltét, miközben szeretettel gondoltam tanáraimra, akik reggel 8-ra tették az előadást. Párducokat megszégyenítő ugrásom után az ágyból szélvészként kúsztam át a fürdőszobába, hátha a kellemes fürdő majd segít felkelni. Segített..., valószínűleg a mellettünk folyó építkezés folyományaként az étlapon csak hideg víz szerepelt, a meleg csak köhögött, de nem folyt. Ezek után már vidáman indultam az egyetemre, ahol csak 3 előadást kellett végigbírnom elalvás nélkül és a visszadobott beadandót kijavítani és projekt menedzsmentből is megkaptuk a heti beadandó feladatunkat. Bár még nincs vége, de szerintem ez egy igen szép csütörtöki nap...

Most megyek és pótolok valamit az alvásból, holnap megint szauna party, ma este még Tomáshoz is jön 4 barátja látogatóba,akik 4 napig itt lesznek, úgyhogy az alvás ritka kincs mostanság :D

Új kinézet

2010-09-13T17:27:00.002+02:00

Noh, mivel olvasóim nagy része arra szavazott, hogy nem tetszik nekik az első design, ezért most csináltam egy újat. A kép a háttérben saját, azonban csak a laptop felbontásán próbáltam, ha bárkinek baja lenne a háttérrel vagy az olvashatósággal, visítsatok. Ha nincs gond, akkor ez marad :D

400 oldal angolul

2010-09-13T17:00:00.000+02:00

Ott hagytam abba, hogy pénteken afterworkot terveztünk. A végére annyira belejöttek az emberek a szervezésbe, hogy legalább 4 after workre voltam hivatalos :) Lojalitási alapon, meg mert a még addig nem ismert phadderemet Ewelinának hívják, úgy döntöttem, hogy a phadder csoportom meghívásával próbálkozok elsőnek (jah igen, időrendben is az szólt a legkorábbra). Végül nem is mentem máshova, úgyhogy a többi nemtudom, hogy milyen lehetett :) Az egyetem előtt megtaláltuk egymást Ewelinával, aki meglepő módon egy lengyel lány :O , 3. éve Svédországban, már a második MSc-jét csinálja. Behívott a Hallgatói szövetség kávézójában, hogy több csoporttársával ülnek ott, kezdésnek legyen az az after work. Kicsit megijedtem, mert az after work kaját is jelent, azt meg a HSZ bárjában nem adnak a pia mellé, de végül 1 órát voltunk csak ott. Gyűlt még egy kicsit a csapat, addig összeismerkedtem ott a csoporttársaival ( köztük egy Jihad nevű sráccal, aki mondta, hogy igen, néha van probléma a nevével :D ). 1 óra múltán elérkezettnek láttuk az időt a továbbállásra, így megcéloztuk a Hard Rock Café-t, ami nem csak a nevében volt szimpatikus. A hely is jól nézett ki, a kaja is finomnak tűnt, csak egy apróság volt: csak nagy asztaluk volt, ahova viszont 25 fő alatt nem engedtek, úgyhogy hiába voltunk vagy 18-an, kereshettünk másik helyet. Az új kiszemelt a Rumpanbar lett (a neve többek szerint Ass Bar, Fenék Bár jelentéssel bír, de nem jöttem rá, hogy miért). Odaérve kisebb tömeg fogadott, de végülis ki lehetett bírni, úgyhogy nemsokára boldogan tömtük magunkba az "ingyen" kaját. Arra azért itt is vigyáztak, hogy minden jó fűszeres és sós legyen, szomjazzon csak az ember fia :D Egy korsó sör és hosszas beszélgetés után hazafele vettem az irányt, bár kaptam egy meghívást egy diákszállós buliba még estére. Kifele jövet egy elég érdekes dolog történt, azt hittem, ilyet csak mifelénk szokás, a kedves ajtónálló kikereste a kabátomat a ruhatárból, kedvesen odahozta, majd ideadás előtt rámutatott egy táblára, ami a fal egy alig látható szegletében, kb. 2x2cm méretben volt megtalálható és közölte, hogy 15 korona a ruhatár (a táblán is ez állt). Természetesen óriási örömmel fizettem, még majdnem borravalót is hagytam. Azért nem hittem volna, hogy svédeknél képesek lesznek utólag pénzt kérni valamiért (jah, amúgy kötelező ruhatárhasználat volt).

Hazaérve, kicsit fáradtan, csak az járt az eszembe, hogy 2 nap alatt 400 oldal projekt menedzsmentet kell angolul elolvasnom (hétfőn teszt és ez nekem csak csütörtökön esett le). Természetesen azért vannak a jó lakótársak, hogyha az ember kezd megörülni, helyes útra tereljék, így Tomás egyből azzal indított, hogy megyek-e a buliba (amire meghívtak még after work-ön). Ha már így nekem támadt, mondtam, hogy megyek, cde csak szolidan, legkésőbb 1 körül jövök el. Jött még 3 francia srác, Tomással nekiálltak alapozni, én a 400 oldal miatt inkább kihagytam. Nekiindultunk megkeresni a bulihelyet. Kis kalandok árán (rosszfele indultunk vagy 2x) sikeresen odaértünk. Egy 4 emeletes kollégiumszerűség volt egy lakótelep közepén. Természetesen ez senkit sem zavart, úgyhogy szólt a zene és mindenki az erkélyen szórakozott :) Kíváncsi vagyok, kaptak-e valamilyen figyelmeztetést buli után a lakók :D Bent elég sok ember volt, de nem sok ismerőst talátam, mire meg végigjártam az épületet, beszélgettem azzal a kevés ismerőssel, elkezdtek szálingózni az emberek haza, úgyhogy én is megtettem ezt. ( kis számadat csak úgy: a keddi buliban, a 7 fős lakásban állítólag megszámolták, hogy hányan voltunk, 118, azért az egész szép teljesítmény :D )

Szombati nap nagyrész azzal telt, hogy úgy tettem, mint aki olvas, meg is lett az eredménye, közel 50-60 oldalt haladtam egy nap alatt :D Este jött a várva várt FestU party, 3 emelet, 9 tánctér és egyéb nyalánkságok. Kezdésnek Tomással átruccantunk az előzőnapi franciákhoz indítani a bulit, majd kicsivel 10 után irány az egyetem. Ott természetesen egy 100 méteres sor fogadott minket, de hát Svédországban vagyunk, ez itt teljesen normális :) Bejutás után, a kapunál szerzett játék 20 dollárossal egyből megtaláltam a kaszinót, ahol pár ismerősbe is belefutottam. Annyira elragadott a játék (és folyton hozzámvágták a másnak nem kellő zsetonokat :D), hogy 2 órámba telt, míg mindent elvesztettem :) Büszkén és peckesen elvonultam ismerősöket keresni, hogy mostmár igazán lehetne akkor bulizni, ha itt vagyok. Véletlenül megint Tomás volt az első, aki elém került, úgyhogy csatlakoztam hozzá, hamburgerét indult, meg ha már ajja járunk, a mellékest is megnézzük :) Ahogy a közelébe értünk, furcsa sípolás kezdődött és a hangszóró valamit ismételgetett svédül, de senki nem csinált semmit, úgyhogy mi sem foglalkoztunk vele. Abban a pillanatban, mikor pont bejutottunk volna a trónterembe (gyk. WC:) ) egy csaj közölte, hogy inkább ne tegyük, mert a furcsa hangok nem a buli része, hanem tűzriadó. Gyorsan elhagytuk az épületet (mivel egy nyitott fal mellett voltunk pont, ez kb. 5 másodpercünkbe került :D ) és kint elkezdtünk várakozni (a kabátom a ruhatárban volt). Pár perc alatt sikeresen kiterelték az 1000-2000 embert a jólevegőre, mindenki nézett értetlenül, hogy mi van. Már éppen készítettem volna a hagymát és a szalonnát, amikor közölték, hogy valszeg csak téves riasztás volt, úgyhogy bár a buli már nem folytatódik időhiány miatt, a kabátokért visszamehetünk. Király, csak 1000 ember állt előttem a sorban, úgyhogy ittlétem alatt először eljőjött a magyar vér, oldalról vágtam neki a bejutásnak. Sikerült is, szerintem 10 perc sem kellett hozzá, majd a kabáttal együtt, hazamentem.

A vasárnap megint csak az olvasás színlelés jegyében telt, bár már egy kicsit jobb hatásfokkal, mert a határidő szorított, vasárnap 200 oldal csúszott le a torkomon :) Ez egész szép eredmény, így hétfő reggelre nem is volt semmi más dolgom, csak a maradék 150 körüli oldalt átnyálaznom. Gondolom senki nem lepődik meg, ha azt mondom, hogy vagy 80 oldallal adós maradtam :D Nemrég jöttem el a tesztről, bár mindent beleadtam, azért nem biztos, hogy meglesz. Ha véletlenül nem lenne meg, azt hiszem javíthatok, bár majd megkérdezem a tanárt. Most meg készülök, lassan Alumni Dinner (vacsi a régi hallgatókkal)

Túl az első mosáson

2010-09-09T18:23:00.000+02:00

Azért sem kezdem a mosással, izguljatok még egy kicsit :P Kedden majdnem az egész napot az egyetemen töltöttem, kezdődött egy előadással, majd egy 4 órás gyakorlat, ami alatt megcsináltuk az első beadandónkat (így jövőhéten nem kell bemennem :D ), majd egy előadás a munkalehetőségekről. Már az előtérben feltűnt (ingyen baguette-t osztottak előadás előtt :) ), hogy szinte csak indiait és ázsiait látok, de odabent kiderült, hogy miért. Az előadás nagyrészt számukra volt érdekes, főként az állampolgárságot, tartózkodási engedélyt, vízumot feszegette, vagy nagyon általános volt, mint pl: legyen sok ismerősöd/kapcsolatod, tanulj svédül, tudd mit akarsz, tudd eladni magad stb. Ha már bementem, nem voltam bunkó, végig hallgattam.

A nagyszerű előadás után hazajöttem, vacsora és irány a buli, gondoltam. Számításaimat gonosz módon keresztülhúzta Tomas, a cseh lakótársam, amikor kitalálta, hogy igyunk meg egy sört előtte itthon, majd nem sokkal később megjegyezte, hogy van slivovicája is :D Szóval kis késéssel, fél 9 helyett olyan fél 10 - 10 körül átmentünk a buliba. Közel van hozzánk a hely, Matthiasék apartmanja, 5 perc alatt ott is voltunk, ahol egy kellemes meglepetés fogadott bennünket: a liftre ki volt ragasztva egy "Nem működik, sok sikert a 11-dikig" angol feliratú cetli :D Ha már sok sikert kívántak, akkor nem tehettünk mást, irány a csigalépcső (ezek a háza, aránylag újnak néznek ki, de a lépcsőház mindegyikben egy kis csigalépcső, ha bármilyen csomagja van az embernek, szinte lehetetlen elférni bennük). Támogatás gyanánt a 8 emelet körül volt egy papír, hogy "Go, go, gooo, már mindjárt ottvagytok". Természetesen mi nagyon örültünk ennek a kis figyelmességnek és csak viccből gondoltunk arra, hogy valakit kihajítunk az ablakon :) A 11-dikre felérve meglepő látvány tárult elénk: a lakás 7 emberre van szánva, tehát nem kicsi, de sikerült teljesen megtölteni. Nem számoltuk, de jóval több, mint 50 ember lehetett a buliban (egyesek 100-at is megkockáztatták :) ). A legjobb az volt, hogy az emberek nagy része ismerős volt nekem, úgyhogy mindig volt kivel beszélgetni :). A reggeli koránkelésre való tekintettel 2 körl elhagytuk a háza, bár akkor már kezdett fogyni a nép.

És igen, elérkeztünk szerdához, a mosás napjához :D 2-re foglaltuk a mosodát, merthogy itt az sem úgy megy, hogy leész oszt mosol, hanem 4 órás időszakokra lehet lefoglalni egy mosószobát és egy szárítószobát. 2-kor megtámadtuk a két házzal arrébb lévő ojjektumot. Első ránézésre elég veszélyesnek tűntek az ipari mosógépek, de szerencsére ez később sem változott :) Tomas sikeresen a legnagyobb mosószobát foglalta, 4 gépe volt, nekem csak 3, viszont az egyikre nem jöttünk rá, hogy hogyan működik, az mindkettőnknél kiesett. Kellemes meglepetésként ért viszont, hogy minden mosógép legalább vagy 30 nyelven tudott, amiből az egyik szerény személyem anyanyelve volt (de Tomas is örült a csehnek), úgyhogy végig érthetően kommunikált velem a gép és még a hőfokot is be tudtam állítani :) Kis szerencsétlenkedés után egészen belejöttünk, úgyhogy egy másfél óra alatt ki is mostuk a cuccainkat (azért kicsit félelmetes volt látni, mikor a farmerjaimat az előltöltős mosgép, a kiírása szerint 1400 rpm-el pörgette :D). Mosás után irány a szárító, rengeteg szárítókötél van kifeszítve egy kis, zárt szobában és fújatják a meleglevegőt mindenfelől :) Bepakoltunk, hagy menjen. Tomas a végén megpróbálkozott a vasalással is (az is valami hengeres csodaszerkentyű), de öröme scak addig tartott, amíg a teljesen műszálas pólóját bele nem égette :D Én inkább kihagytam ezt a fázist, elvégre úgyis a gyűrött a divat ;)

A mosást jó mókának találtuk, de azért nem lesz minden héten :D Mosás után irány a jól megérdemelt CIRC piknik. Elvittek minket a város közepén egy dombra, ahol nagyon szép volt az erdő és a tetejéről be lehetett látni az egész várost. Ott kajáltunk egy kicsit, beszélgettünk egy adagot, majd irány haza, a keddi buli után még úgyis álmosak voltunk.

Ma meg a suliban próbáltam túlélni 4 órányi projekt menedzsmentet, a végére majdnem horkolva aludtam, majd még 2 óra computer security, a végén ott is voltak gondok :) Holnap megpróbálkozunk összehozni megint egy after workot, már több helyről jött, hogy kéne, konkrétum viszont kevesebb. Jah, leszenek új képek, csak most lusta vagyok őket feltölteni :)

Képek

2010-09-06T22:48:00.000+02:00

Kiderült, hogy elég gyorsan fel tudom tölteni a képeket és ma időm is volt, úgyhogy minden kedves rajongónak tessék, az eddigi képeim:
Képek

(Megj: a biztonság kedvéért nem nyílvánosak teljesen a fotók, így csak ezzel a linkkel lehet őket elérni, viszont akinek ez megvan nézegetheti nyugodtan. Tovább is adható :) )

Szavazás

2010-09-06T18:00:00.000+02:00

Mivel felvetődött, hogy bár én vagyok a legjobb és ennyire jó blogot még senki sem látott sehol, azonban lehet, hogy ez sem tökéletes, ezért csináltam egy kis szavazást. Jobb oldalt, legfelül találhatjáktok, több válaszlehetőség is létezik. Jó lenne, ha minél többen szavaznátok vagy kommentelnétek, mert akkor tudok valamit alakítani. Ha nem lesz elég válasz, vagy tetszik minden, akkor marad így a blog ;)

Érdekes népek ezek

2010-09-06T17:58:00.000+02:00

Gyorsan rövidre zárva a tegnapot, egy teljes körű takarítást szerveztünk, én kaptam a WC-t és a fürdőszobát. Az ÁNTSZ-t nem engedném az általam takarított dolgok közelébe, de más még nem panaszkodott :D Valamint óriási küzdelmek árán, egy ipari porszívóval (szerintem a falat kiszívná, ha közel tenném hozzá) és rengeteg idővel megtakarítottam szobám mind a 9 négyzetméterét (még annyit sem, mert a szekrény levesz egy kicsit :) ). Meg pihentem egy adagot, a múlthét után rámfért.

Hétfő lévén, kezdődik az oskola megint, úgyhogy 1-től már volt órám. Gondoltam, van bőven időm, akkor elütöm valami hülyeséggel, erre az első emailban emlékeztettek, hogy déltől lehet jegyet venni a szombati nagy partira (ugyanúgy, mint a múltkor, megint átalakítják a diákszövi épületét, csak most talán még nagyobb lesz), úgyhogy gyors készülés és fél 1-re oda is értem.

Ott várt az első, igen nagy meglepetés: az egyetem kellős közepén, másfélméteres hangfalak között kever egy Dj srác és üvölt a Riverside Motherfucker. Ha már egy partyra árulják a jegyeket, akkor miért ne lenne egyben party is? Úgyhogy addig a kb. 5 percig, amíg sorban álltam, nyomták elég keményen a zenét. Ilyenkor amúgy ebédszünet van az egyetemen, 12-től 13:15-ig nincs semmi, mindenki tömi a fejét, úgyhogy gondolom, ezért csinálhattak bulit. A másik meglepetés meg akkor ért, mikor elkezdődött az óra. Az tudtam, mert mondták, hogy egy filmet fogunk nézni órán (The Pentagon Wars, szerintem jó, ajánlom, aki még nem látta, vígjáték beütés, némi komolysággal). Az igazi meglepetés akkor következett, amikor a tanár leoltotta a villanyt, elindította a filmet, majd közölte, hogy a mozi nem mozi ezek nélkül: és itt bedobált egy szatyorból a hallgatók közé pár csomag chipset és pattogatott kukoricát :D Kezdem nagyon megkedvelni ezeket a furcsa svéd dolgokat :D Utána ki is húzott, merthogy ő már rengetegszer látta a filmet, de még utána visszatér. A film után azonban vártam vagy 10 percet, nem volt sehol és a hallgatók nagyrésze is elhúzott, úgyhogy én is eljöttem. De így legalább volt időm bemenni a Lidlbe és megvenni a szokásos 2 babkonzervemet :D

Holnap érdekes nap lesz, először lesz egy előadás a munkalehetőségekről (bár inkább diploma utánra koncentrálnak), valamint Matthiasék lakásán szerveződik egy buli. Csak Facebookon már 39 ember jelezte, hogy ott lesz, ha még jönnek páran, eléggé heringparti lesz :) De legalább megkóstolhatom a még első héten megvett söreimet ;)

Archipelago túra

2010-09-05T14:59:00.000+02:00

Az archipelago a város körüli szigeteket jelenti (szigetvilág egészen pontosan). Szombaton a CIRC szervezésében elmentünk a legtávolabbi szigetre. Megint a rettentő korai kelés, fél 8 körül már nyitni kellett a csipámat. 9-re elmentünk az egyetem elé, ahol már elég sok ember összegyűlt. Közösen indultunk meg a kikötő felé, ami vicces volt, mert rengetegen voltunk és folyamatosan csatlakoztak a diákok mindenfelől. Átszállás után, a második villamost már teljesen megtöltöttük, néhányan kapaszkodni sem tudtak, le-felszállni meg szinte teljes képtelenség volt. Ha már ilyen kényelmes helyet találtunk, rögtön több, mint fél órát utaztunk ezzel a villamossal, így elég belsőségesen megismerte egymást a társaság :) megérkezés után irány a komp, szinte ahogy felszálltunk, azonnal indult. Sikerült kint helyet találni a komp hátuljában, úgyhogy gyönyörködhettünk a kilátásban és néhány fotót is készítettem. A szigetre érkezéskor már szerintem több, mint 100 ember gyűlt össze. Elvittek minket a sziget szívébe, egy óvodával egybekötött szigetháza, tehát a helyi művközpont :) Ott aki akarta lerakhatta a cuccait, valamint akik maradtak éjszakára, nekik elmondták, hogy ott fognak aludni. Kint, a ház előtt volt egy nagyobb füves terület, egy elég kicsi focipályával együtt, úgyhogy adott volt a hely a csoportos szórakozáshoz. Egy CIRC tagnak sikerült csak velünk tartania, a többiek lecsúsztak a kompról (persze a kajával együtt), úgyhogy néhány órán keresztetül ez az egy tag próbált minket különféle csoportjátékokra rávenni. Többnyire sikerrel, bár volt egy-kettő játék, amit mindenki értelmetlennek tartott, de szerencsére azokat nem is erőltette sokáig. Délután 2 körül végre megérkezett a többi CIRC-es és meghozták a várva várt kaját is..., csak kiderült, hogy hotdogot akarnak felszolgálni, amihez előbb meg kéne sütni 300 virslit. Kaja halasztva, volt még addig vagy 2 óránk. Mivel már a társaság kezdte unni a csapatjátékokat, felmerült,hogy kimehetnénk a sziget szélére, a partra szétnézni.
A part tele volt óriási sziklákkal, de szerintem rettentően szép látványt nyújtott, innen is lesz majd jónéhány fotóm. Mászkáltunk a köveken, felmentünk egy elég magas pontra, onnan néztük a tengert és láttunk is elég messzire, mert egész nap szinte egy felhő sem volt a környéken :) Partozás után vissza a házhoz, ahol már beálltak sorokba az emberek (egyszerűen rajongok a sorokért, hiányozni fognak, ha hazamegyek :S). Megindult a nagy hotdog menet. Először meglepődtünk, mert mindenki egy hotdoggal jött el az asztaltól, ami nem igazán elég egy átlag egyetemista számára, (egy virsli és kb. a virsli feléig érő kifliszerűség) de mikor odaértünk az asztalhoz, mondták, hogy az egyenletes osztás miatt csinálják így, még 2x sorba lehet állni és lehet szerezni hotdogot. Ez egy kicsit megnyugtatott, 3 hotdog már egész jó reggeli. Végül a 3 menet után még maradt pár, úgyhogy csak becsületből is, még egy negyediket is betömtem :D
Kajálás után néhányan nekiálltak focizni és sziesztázni, bennünk meg felmerült, hogy ha itt vagyunk, túrázhatnánk is a szigeten. Szerencsére az egyik CIRC-es is így gondolta, úgyhogy elindultunk a vezetésével a sziget talán északi fele körül. A táj változatos volt, hol a sziklás tengerpart, hol már szinte dzsungelt idéző erdő, egy helyen pedig kb. 20 méternyi, gyönyörű homokos partszakasz. Nagyon szép tájak vannak arrafele, jó volt végigsétálni. A túra elég rövid volt, egy másfél óra alatt visszaértünk a házhoz, ahol néhányan beálltak focizni, mi pedig csak leheveredtünk. Lassan elkészültek a vacsival, ami a változatosság kedvéért hamburger volt :D Újra sorbanállás, majd a hőn áhított hamburgerrel lettem gazdagabb. Ahogy elfogyott a sor az asztal elől (néhányan elindultak már hazafelé a 6 órás komppal), feltűnt, hogy még mindig van kaja az asztalon. Kiderült, hogy alapból 2x lehetett menni hamurgerért, de mondták, hogy még van jócskán, lehet enni nyugodtan :D Úgyhogy hamburgerből is lecsúszott 2, igaz a végére már nem maradt zöldség, nem hitték, hogy ennyire kapós lesz :D Hambi után már a nap is elfárad, elég erősen tartott a tenger felé, úgyhogy gondoltuk, kimegyünk a tengerparta megnézni a naplementét, úgyis jön komp 20:20-kor is :) Gondolatott tett követte, az addigra már igen csak megfogyatkozott társaság kiült a sziklákra és végignéztük, amint a Nap vízbefolytja magát. Szép látvány, el tudnám képzelni a saját szigetemen mindennap :D
Utána irány a komp, vissza Göteborgba és irány az albi, eléggé elfáradtunk a nap végére, amúgy is hosszú volt a hét, szinte minden napra volt valami esti program.
Még az összeverődött csoportunkról néhány szót: akikkel járkáltam egész nap, sikerült szinte a legvegyesebb csoport címét kiérdemelnünk, még az egyik CIRC tag meg is dícsért minket. Többnyire a franciák, olaszok és spanyolok bandázódnak, nem ritkák az olyan csoportok, ahol csak 1-2 más nemzetiségű van, de ezt kihazsnálva, többnyire nem is angolul beszélgetnek. Nah, a mi csoportunkban csak vagy 3 francia volt, egy spanyol sem, ellenben vagy 5 német, egy ukrán 2 cseh, egy finn és még egy magyar is akadt (persze én :D ). A társalgás végig angolul folyt, szerencsére a németek nem igazán szoktak egymás között sem németül beszélni.
A mai nap meg a takarítás jegyében telik, már kiporszívóztam a szobát, beágyaztam, a rendrakást elintéztem annyival, hogy úgysem tudnék nagyobb rendet tartani és végülis még látszik egész nagy része az asztalnak :) Meg beosztottuk a heti felelősöket, minden héten forog, hogy ki takarítja a konyhát, ki a mosdót/wc-t, ki viszi le a szemetet és ki takarítja az ezeken kívüli közös helységeket. Első héten én megnyertem a fürdőszobát, úgyhogy lassan össze is ismerkedek vele, megsimogatom egy kicsit. Jah, sikerült meglátogatnunk a mosóhelységet is és ha már ott jártunk, bár tele volt számunkra ismeretlen dolgokkal, de csak lefoglaltuk szerda 3-tól, úgyhogy majd lehet drukkolni. A svédek korrektek, nem hagyják, hogy elkallódjon bárki a sok gép között, mindenhova több oldalnyi leírást tettek, hogy mit hogyan kell használni. Sajnos mindenre még ők sem gondolhatnak, úgyhogy mindezt ékes svéd nyelven tették, de nem gond, mert már a névelőket úgyis megtalálom a szövegben :) Szóval szerdán a 105 szoba lakói vs. a nagy fémmonstrumok csatája lesz a műsörön, lehet drukkolni és nem sértődök meg, ha valaki ellenünk fogad :D

Sorakozó

2010-09-03T22:37:00.001+02:00

A cím magyarázata az, hogy a svédek imádják a sorokat. Lehet kis sor, lehet nagy sor, egyenes vagy cikcakkos, netán láthatatlan, csak egy szám jelöli, hogy éppen ki jön, de amikor tehetik, sorokat alkotnak és sorban várakoznak. Nekünk, szegény nem-svéd embereknek ez kicsit szokatlan, de azért lassan mi is kezdjük élvezni, hogy itt még ahhoz is sorba kell állnod, hogy sorba állhass. Egyelőre még terelgetni kell minket, nem mindig megy egyből az egy soros sor, de jól haladunk, már mindenki kilóméterekről megismeri a sorokat és magunktól is képesek vagyunk olyan helyeken sorban állni, ahol amúgy nem is kéne.
A kis kitérő után vissza az emlékekhez: ott hagytam abba, hogy téli cipőt vadászok és nem tudtam, hogy mit csináljak a nemzetközi vacsira. A cipőt időközben megoldottam, másnap tettem még egy kis kört a bevásárlóközpontban (mennyivel rövidebb az angol mall :S ), majd elhatároztam, hogy rákérdezek a vízállóságára a műbőr bakancsnak. Az eladó közölte, minden magyarázat nélkül, hogy bizony, ez nem vízálló. Itt egy kicsit letörtem és elkezdtem gondolkozni, hogy mégis csak a drágább, eredeti bőr bakancsot kéne megvennem. Végül nyert a kapzsi énem, egy kis próbálgatás után megvettem a fekete, műbőr bakancsot, ma már abban voltam egész nap, egyelőre jó vételnek tűnik (bár kíváncsi leszek, a hóval és jéggel mit kezd).
A nemzetközi vacsira összeült a családi kupaktanács (éljen a modern technika) és rábeszéltek, hogy slambuc legyen a nyertes kaja. Úgyhogy köszönöm a javaslatokat Viki és Mizsa, de slambuc lett végül. Kezdéshez be kellett szerezni azt a rengeteg hozzávalót, ami még nem volt meg: krumpli, hagyma, tészta és fűszerbors. Nehéz küzdelmek árán sikerült mindet beszerezni, bár a tészta lasagne tészta durumlisztből, úgyhogy eleinte kicsit izgultam. Szerencsére kiderült, hogy tökéletes slambucot lehet ebből is csinálni, én nem érzek különbséget :) A nagy napon már 3 körül nekiálltam felkockázni a krumplit és a hagymát, majd mikor ezzel kész voltam, újra segítségül hívtam a technológiát: bevittem a gépet a konyhába és Skype-on keresztül otthonról élő, webkamerás segítséggel csináltam végig a kb. másfél órás műtétet :D Miután a svédek annyira nem raonganak a zsíros dolgokért, így olajban csináltam meg az alapot és nem volt más eszköz, egy nagy, wok szerű cuccban főztem (megjegyzem, nekem nagyon bejött, könnyű volt benne keverni). Sok izgalom nem volt közben, rájöttem,h ogy a slambuc tényleg annyira egyszerű, hogy még nekem is összejött elsőre, szerintem kva jó lett :D Telenyomtam magyar porpaprikával, hagy égjen a bélük ;)
Este elrohantam vele a nemzetközi vacsira. Mindenki komolyan vette, hogy kb. 5 embernyit hozzon, úgyhogy volt kaja dögivel. Sok étel ismerős volt számomra, elég sokan leragadtak az almás sütiknél és a palacsintánál, de volt néhány tényleg különleges, általam még sosem kóstolt étel is (de pl. a spanyoloknak nem szóltam be, hogy a madártejet bizony otthon is csináljuk rendesen :D). Kaja után próbálkoztak egy kicsit azzal, hogy minden nemzet adjon elő valamit, többnyire ez valamilyen sláger közös eléneklésében kifulladt. Engem nem szólítottak ki, ahogy néztem, más egyedüli embereket is békén hagytak, ami őszintén szólva nem is zavart. Egy német srác volt, akinek szülinapja volt éppen, úgyhogy ha már nemzetközi vacsi, minden ott lévő országból elénekelte neki valaki a Happy Birthday helyi verzióját (bezony, a magyar is felcsendült :) ). Utána a CIRC-esek még akartak egy party-t, de 10 körül mindenki lelépett, így én is távoztam.
Csütörtökön a Pub Crawl (kb. kocsmatúra) rendezvény történt este, ezt már nem csak a cserediákok látogatták, volt ember dögivel. Minden karnak van saját pubja, így összesen azt hiszem, 14 kocsma közül lehetett választani. A sörök aránylag olcsóak voltak, bár nekem továbbra is kegyetlenül drágák (20 SEK/ 0.33l ), de azért megkóstoltam pár fajtát (volt angol, belga, svéd, cider stb.). Minden bejáratnál ellenőrizték, hogy elmúltunk-e 20 évesek. Sehol nem volt gond, kivéve a party vonatot (a diákszövetség tulajdonában lévő vasúti kocsi), ahol a túlbuzgó svéd srác az ajtónál csak útlevelet fogadott el. Érdekes látvány volt, ahogy a francia és olasz személyiket visszadobta, hogy sajnos neki ez nem bizonyíték, muti az útlevelet (éljen az EU :D), úgyhogy ezt a helyet megint kihagytuk. Újabb svéd furcsaság: az egyik pub előtt állt egy kisteherautó, és egy félmeztelen, rohadtul nedves ember rohangált körülötte. Mikor benéztünk az ablakán, kiderült, hogy a csomagtér át lett alakítva szaunává, rendesen fa lambériával :D nem komplettek ezek sem :)
Ma résztvettem életem első After Work-jén. Ez itt minden pénteken szokás, annyit tesz, hogy ha veszel egy sört, ingyen ehetsz, amennyi beléd fér (illetve, amennyi kaja van :) ). Ez 40 cserediáknál azt jelentette, hogy 2 kört mentönk, ennyi elég volt hozzá, hogy felzabáljuk az egész estés készletüket :D Igaz, kb. 45 percet álltam sorba, de az ingyen kaja az ingyen kaja! :) A helyiek kicsit néztek, sokuknak egyszer sem jutott, de ébredjnek időben, nem úgy van az, hogy fél 7-re megyünk a kocsmába! Evés után valahonnan előkerült egy svéd sráv, aki mondta, hogy ha már úgy sincs kaja, akkor akár át is mehetnénk valahova máshova. Így is tettünk. Ott beszélgetés közben megemlítette(bunkó módon nem mutatkoztunk be, úgyhogy egyikőnk sem tudta a másik nevét), hogy nemrég jött meg Norvégiából és ő igazából egy phadder lenne, csak a csoportja nem akar vele levelezni, pedig nemrég írt nekik emailt. Itt gyanús lett a dolog, rákérdeztem, hogy véletlenül nem a 30-as csoport lenne az övé? A válasz igen volt, kiderült, hogy az elveszettnek hitt phadderemet találtam meg :D Utána még egy ideig beszélgetett a társaság (vagy 10en voltunk), de mivel az ízlésemnek túl drága volt minden, ezért úgy döntöttem, hogy nem ülök ott tovább mindenfajta folyadék nélkül, inkább eljövök és pihenek egy kicsit a holnapi szigettúra előtt. Úgyhogy holnap indulok, ha minden igaz, túrázunk az egyik szigeten egy kicsit, szorítsatok, hogy jó legyen az idő! További jó napot és kellemes szemégést, ha sikerült végigolvasni ezt az egész bejegyzést ;)

Városnézések

2010-08-31T18:14:00.001+02:00

Rájöttem, hogy ezt a mennyiséget nem tudom tartani, úgyhogy megpróbálok rövidebben, inkább csak összefoglalót írni :) A Chalmers túra után még belógtunk egy könyvtár túrára is. Fel kellett volna papíron iratkozni, de már 1-2 hétre előre betelt az összes, úgyhogy gondoltuk, +2 ember nem lesz gond :) És nem is lett. Körbemutogatták a könyvtárat, elmondták a különféle kölcsönzések menetét (természetesen a könyv kölcsönzés és visszavitel is automatizálva van, egy könyvtár-kártya segítségével). Nem volt túl izgalmas, 2 dolog volt csak, ami nagyon tetszett: az egyik a legújabb olvasószoba, tele bőr fotelekkel, rengeteg ablakkal, aminek köszönhetően fényes volt és inkább egy luxuskávéház kinézetét keltette :) A másik meg egy ásó a falon, a poroltó mellett. Ezt mai napig nem tudom, hogy mire jó, de ha véletlen olyan vészhelyzet lesz, amikor el kell ásnom magam, mostmár tudom, hogy hol találom :)
Még adós vagyok a szombati városnézéssel is. A phadder csoportokba rendeződve indultunk neki a városnak (igaz, a mi phadderünk éppen nem ért rá, ezért egy másik csoporthoz raktak minket). Megmutogatták a város érdekesebb részeit, mondtak róluk néhány szót és közben kvízt kellett kitölteni és a csoport kabalaállatával kellett különféle fotókat csinálni (nekünk a képen szereplő fekete bika volt ő) :) Sajnos néhány nem jött össze, így nem találtunk rózsaszín hajú lányt, sem legalább 3 arcpiercinggel rendelkező lányt (ilyenből sok van, csak nem szombat délelőtt ;) ) és még csak Spongyabobot sem :S Viszont többek között tudott zászlórúdra mászni, telefonálni, sütit enni, sorszámot húzni, vodkát átölelni, Gusztáv Adolffal pózolni és még pár dolgot.

Boldogan a sütijével

Telefonálás közben

A túra végén még meg kellett másznunk vagy 200 lépcsőfokot (nagyon jól jött pár óra sétálás után), de fent legalább kajával vártak, még ha nem is főttel. Viszont a kilátás gyönyörű volt, ha egyszer ráveszem magam és felteszem a képeket valahova, majd látjátok, az egész városra ráláttunk felülről. Itt készült is egy csapatfotó, bár igazából nem a 30-as phadder csoportról, hanem városnéző csoportról (néhányan nincsenek rajta, jópáran meg nem a 30-asban vannak)

A mai nap sem múlt el városnéző túra nélkül, a reggeli órám után (10-12 Computer Security, ahol a tanár azzal boldogított, hogy a gyakorlatok időpontja nincs az órarendben, tehát pár héten még 4 óra elfoglaltság, kezdek igen csak távolodni az elképzelt heti 8 óra egyetemtől :S ) nyakamba vettem a várost, hogy keressek egy olcsó cipőboltot. 3 óra sétálás eredménye az lett, hogy már annyira nem is sokallom az egyik üzletláncban található, 500 koronás árat egy magasszárú, műbőr bakancsért. Mindenhol 900 koronától kezdődtek a hasonló bakancsok, bár lehet, hogy csak a városnak az elit részeit néztem, de kezdek belenyugodni (végülis 15 - 20 ezer forint nem sok egy bakancsért, ha tényleg vízálló). Jah, és főtt kaját sem találtam sehol sem 1500 forint alatt. Kerestem volna olcsó kínai kajáldát vagy valami ázsiait, de olyasmit, amik otthon mindenhol vannak, nem találtam, az éttermeik meg nekik is drágák. Úgyhogy egyelőre élek tovább a konzerveimet és az instant kínai tésztámon.
Vettem jegyet a holnapi nemzetközi vacsora rendezvényre, (jobb esetben) minden résztvevő hoz pár embernyi adagot valami olyan kajából, ami az ő specialitásuk. Én lángosra gondoltam, mert talán az egyszerű és kevésbé drága, bár még életembe nem csináltam, de megpróbálom holnap estig elkészíteni. Ha valaki olyasmit látna a TV-ben, hogy Göteborgb egyik része leégett, netán tömeges ételmérgezés történt, előre szólok, semmi közöm a dologhoz! Legyetek jók (vagy rosszak, vagy csak legyetek)!

FestU party

2010-08-29T14:55:00.000+02:00

Kicsit belekavarok az időrendi sorrendbe, de nem mindennap vagyok ilyen buliban :) Tegnap este, szombaton rendezték meg az évnyitó FestU partyt. Az egyetemen volt a party, diákszövetség teljes épületét felhasználták szinte a partyhoz. Már vagy két napja alakítgatták az épületet és pakoltak, hogy minden meglegyen a bulira. Nem az első ilyen buli, tartottak már többet is itt. A bulira csak jeggyel lehetett bemenni, én viszont sikeresen lemaradtam a jegyárusításról, úgyhogy eldöntöttem, megpróbálkozok a helyszíni jegyvétellel. Hivatalosan 9-re volt beígérve a kezdés, mondták,hogy ha jegyet akarunk fél 9 körül legyünk ott. Ezen ne múljon, fél 9 előtt pár perccel már megérkeztünk az épület elé (a villamosmegállóban találkoztam néhány ismerőssel, akiknek szintén nem sikerült a jegyvétel időben). Nem volt sok ember még akkor ,vagy 20-an álltunk kint, azonban senki nem tudta, hogy mikor lesz jegyárusítás és egyáltalán hány jegyet adnak még el. Gyorsan sorokba rendeződtönk (Svédországban mindenhol sorba állnak az emberek, vagy sorszámot kell húzni :) ) és vártuk a kezdést. Idővel gyűlt a nép, bár nem lehetett tudni, hogy ki az, aki jegyre vár és ki az, aki a nyitásra. Negyed 10 után kicsivel végre kinyitottak, az egyik oldalon engedték be a jegyeseket, a másik sorban meg árulták a jegyet. Eléggé elől voltam, de így is volt egy negyed óra, mire sikerült bejutnom, de végre bent voltam. Ekkor még nem volt sok ember, de folyamatosan érkeztek, szerintem éjfél körül több ezer ember volt az épületben.
Bent elkértek még 10 koronát a ruhatárért, annak annyira nem örültem, de a sör legalább csak 20 korona volt (0,33-as, de itt egy buliban ez már nagyon olcsónak számít :S ). Az épület elég nagy, nekiálltunk hát felderíteni. Kiderült, hogy igazak voltak a pletykák, 6 vagy 7 tánctér volt az épületben elszórva, mindegyik más zenei stílussal. Volt techno, diszkó, rockosabb, sláger és még a fene tudja mi. Éjfélkor még egy koncert is volt, egy 3 tagú svéd banda feldolgozásokat játszott (pl. Summer of 69), nekem tetszettek, viszont mivel más ismerős nem volt, aki maradni akart volna, csak pár számot hallottam tőlük. Viszont ami nagyon különlegessé tette a bulit, az az volt, hogy az egész buli ideje alatt szabadon lehetett használni a medencét, volt is benne folyamatosan ember, valamint a buli elmaradhatatlan kelléke volt egy dühöngő (felfújt gumiszoba, ami a gyerekeknek szokott lenni szabadtéri rendezvényeken) :D Ki is próbáltuk gyorsan, szerencsénkre akkor pont nem volt nagy sor. Érdekes látványt nyújtott, amint önfeledten ugrál benne a csomó egyetemista, némi alkohol után :D Ráadásul, szerintem valami félreértésnek köszönhetően, bár nem kérdeztem meg egyiket sem, jónéhányan a svéd diákok közül ingben, nyakkendőben jelentek meg, a láynok meg koktélruhában :D De ez nem zavarta őket, volt, aki így is bement ugrálin :D Ezen kívül volt még egy vetítőszoba, ahol a falra kifeszítettek egy lepedőt és arra vetítettek rendes vetítőgéppel régi Walt Disney rajzfilmeket, ha nem egy buli kellős közepén lett volna, szívesen ott maradtam volna nézi, hangulatos volt látni a több, mint 50 éves rajzfilmeket :) A legjobb talán az volt, hogy bármerre mentünk, mindenhol találtunk egy-egy ismerőst, bár a nevekkel még mindig bajban vagyok :)
Végül 2 után valamivel már kezdett ürülni a hely (bár még mindig voltak jócskán), mi is úgy döntöttünk, hogy kellően fáradtak vagyunk már, úgyhogy eljöttönk. Hazafelé még várni kellett vagy 20 percet a villamosra, de átszállásnál egyből jött a csatlakozás, úgyhogy 3 körül már itthon voltam.
Még egy furcsaság a végére: Már a csütörtöki buliban is feltűnt, hogy a diszkóban több helyen is volt blackjack asztal, de csak egy-egy és nem külön szobában, mintha egy kaszinó lenne. Most mondta valaki, hogy a svédeknél ez szokás, ezen a bulin is volt az egyik táncparkett közelében egy blackjack asztal. Úgy látszik, a svédek inkább szerencsejátékot játszanak ilyesmi helyeken, mint mondjuk csocsót :)

Találkozás a koordinátorokkal és a Chalmers túra

2010-08-27T19:29:00.000+02:00

Csütörtökön 10-re kellett menni az egyetemre, ahol is találkoztunk a koordinátorainkkal. Legalábbis a mi karunk 3 koordinátorával, de így is több, mint 200 hallgató volt ott. Sok érdekeset nem mondtak az előadáson, de legalább láttuk őket és folyton bátorítottak, hogy minden gonddal forduljunk nyugodtan hozzájuk, valamint mindenki feliratkozott egy személyes konzultációra a tárgyakkal és a kezdéssel kapcsolatban (mi a terem végében ültünk, úgyhogy nekünk csak szeptember 2-re lett időpont). Mi: az első nap megismert franciákkal és Matthiassal elég sokat vagyunk közösen, bár már azóta a phadder csoportoknak és egyébb alkalmaknak köszönhetően rengeteg embert ismerünk, szinte mindekivel volt már mindenkinek valami személyes kapcsolata, vagy rövid beszélgetése.
Az előadás után elmentünk a városba enni egyet. Kezdek leszokni erről az együnk valahol dologról, rettentően drágák a kajáldák. Az otthoni ár 2x-3x-át elkérik a kajákért. Először japán kajáldába akartunk menni, de meglátva az árakat, inkább a megállóban lévő büfé mellett döntöttünk. Kimondottan jó választás volt, mert az eladó csak svédül tudott és az árai is csak kicsivel voltak a japán kajálda felett. Nembaj, legalább ettem megint köttbulla-t, igaz kicsit kevesebbet, mint az Ikeában, de legalább 4x olyan drágán :D
Kaja után irány vissza az egyetem, ahol a phadder csoportokba rendeződve körbevezettek minket a campuson. Mivel sokan a beosztás után érkeztek még, vagy valami miatt kihagyták, ezért most is csapódtak a csoportokhoz emberek, ami nálunk addig fajult, hogy a végén kb. 20 emberrel fejeztük be a túrát :) A campus nagyon nagy, összességében a Debreceni Egyetem szerintem nagyobb, de különálló campusokból legalább vagy 3-at kitesz a Chalmers (legalábbis az a campusa, amit láttunk, van egy másik is, bár talán oda nem kell órára mennem majd). Túra közben a vezetőnk, Eric (egy majd 2 méter magas, vékony, svéd srác :) ) mondott a fontosabb pontokról érdekes és (kevésbé érdekes) fontos dolgokat. Van például, egy régi, teljesen réz kupolában (rádiójelekkel kapcsolatos kísérleteket végeztek régen ott, azért a teljes réz) óriási mászófalakat alakítottak ki, kb. 7 méter magasak és van rengeteg, mindenfajta dőlésszögben. Eddig nem vonzott, de akkor elgondolkoztam rajta, hogy elkezdem a falmászást :) Túra közben megtudtuk azt is, hogy miért van tele mesefigurával az egyetem területe (falakon, betonon, lépcsőkön) : minden karnak saját "védőszentje" (mascot) van, ami a legtöbb karnál valami meseszereplő :D (a közgazdászoknak James Bond, az elektroteknikusoknak Donald kacsa, az ITsok pedig azt hiszem, a Hupikék Törpikéket választották, de valakinek Woody, a fakopáncs is van :D ). Túra közben, meglepetés szerűen volt 5-6 feladat hely, ahol a csoportnak valamileyn feladatot teljesítenie kellett. Ez nagyrészt valamilyen, az egyetemmel kapcsolatos kérdés megválaszolása volt, de volt alma körbeadása kéz és száj nélkül és szökőkúton átkelés (majdnem)száraz lábbal (kaptunk 8 rekeszt és 10 embernek kellett úgy átmennie, hogy csak a rekeszekre állhattunk).
Az egyetemi körtúra végén eléggé elfáradtam és estére még egy partit is szerveztek, úgyhogy visszajöttem az albiba pihenni egy kicsit a parti előtt. Megbeszéltük a találkozót fél 9-re a villamos állomáson, hogy 9-re odaérjünk a buliba, azonban előtte pár perccel kaptam egy SMS-t, hogy egy privát party van az egyik közeli, tetőtéri apartmanban. Nosza, ha már úgyis sokan vannak, akkor felnéztem én is. Kb. 20 ember bezsúfolódott egy nappaliba, nem sok ismerős volt köztük, de Erasusosok között ez úgysem jelent semmit, legalább lehet ismerkedni :) Némi melegítés után (a többiek részéről, én nem készültem, úgyhogy csak beszélgettem :) ), megindultunk a partyba, nem valahogy 10 óra után meg is érkeztünk. A buli egy 2 emeletes helyen volt, a felső szinten lágyabb zene, kicsit halkabban és főként koktélok, lent hangosabban szólt egy kicsit keményebb diszkózene és lehetett olcsóbb sört kapni. Az olcsóság 25 koronát jelentett egy 0.33-as sörért (kb. 750 HUF ), úgyhogy tényleg csak megkóstoltam, hogy milyen, 2 üvegnél meg is álltam, hátha kell még valamire pénz az elkövetkezendő 4 hónapban :D Rengeteg ember volt a bulin, többnyire cserediákok, de szerintem néhány helyi is volt. Itt láttam elsőnek kopasz svéd kidobót, de még ők is sokkal korrektebbnek tűntek magyar társaiknál (bár az elszánt fej itt is megvolt :D ). Hajnal 1 körül úgy döntöttünk, menni kéne haza, mert már nem sokáig jár a villamos, valamint péntek reggel 9-kor regisztráció és jó lenne elsők között lenni. Ahogy hazaértem, beestem az ágyba. Másnap a cseh lakótársam mondta, hogy ő benézte az utolsó villamost, úgyhogy csak az albitól 4 megállóra jutott el, ahonnan is még egy órát gyalogolt haza a hideg svéd éjszakában :D A regisztráció és a pénteki nap szerintem legközelebbre marad, ma írtam eleget :D Üdv mindenki!

Kezdetek

2010-08-27T18:38:00.000+02:00

Eleinte naivan azt hittem, hogy majdnem mindennap fogok majd valamit írni és rendesen naplót vezetek. Ez nem jött össze, annyi program volt és annyit rohangáltunk, hogy egyszerűen nem juttottam annyit géphez, hogy blogot tudjak írni :) Ennek köszönhetően viszont elég sok emberrel találkoztam már és sok mindent sikerült elintézni.
Utolsó bejegyzés az első napról volt. Második nap, szerdán volt egy információs előadás az egyetemről és a hallgatói életről. Beszélt egy kicsit az igazgató nő, elmondta, hogy a Chlamers a legjobb egyetem svédországban, ezt elég sokszor sikerült elismételnie :) Viszont nagyon közvetlen volt és abszolút nem tűnt olyan hivatalos igazgatói beszédnek, mint az otthoniak szoktak lenni. Porondmesterként egy mexikóból származó, középkorú, öltönyös prof szolgált, aki felkonferált minden előadót, valamint ő maga is tartott 2 beszédet, egyet az általános tudnivalókról, egyet valami másról. Mondta, hogy bár ő már több, mint 20 éve van itt, még nem tudta megszokni az itteni ételekek, hiányoznak az otthoni ízek és ezért mindig magánál hord (elő is húzta bizonyítékként :) ) egy chilipaprikát :D Valamint, ha nagyon hiányzik neki az otthon, akkor felveszi ezt, ekkor hátrament és előjött öltönyben, egy sombreroval a fején :D Úgyhogy korrekt porondmester volt, egy egyetemi professzortól nem gondoltam volna, hogy ilyen előadásra is képes kb. 400 ember előtt :) Közölte azt is, hogy mi is teljes jogó tagjai vagyunk a Chalmersnek, úgyhogy kivételezni sem fognak velünk. Ennek annyira nem örültem, így lehet, hogy tanulnom is egész sokat kell majd :O
Bemutatták még Göteborgot, a várost, ami szinte egybeforrt az egyetemmel (eddig ez igaznak tűnik), a diákszövetséget, aminek minden diák kötelezően tagja és a külföldi diákokat fogadó szervezet (CIRC) is mondott néhány szót. a CIRC tulajdonképpen mentor szerepet lát be, csináltak mini gólyatábort is nekünk, valamint az első négy héten szinte minden napra csinálnak valami programot.
Az előadás után kaptunk egy kis csomagot, benne sok hasznos infóval és egy ingyen svéd SIM kártyával, amit használatba is vettem, úgyhogy a régi számomon nem fogtok tudni elérni. Az új számomat kérésre megadom, de nem hiszem,h ogy sok ember akarna svéd telefonszámokat hívogatni ;)
Délután beosztottak minket 50 csoportba, minden csoportot 1-3 phadder vezet (öreg diák). Tulajdonképpen olyasmi csoportok, mint amik gólyatáborban vannak. Volt ismerkedős játék, valamint mondott pár infót az egyetemről a vezetőnk. Miután ezzel végeztünk, ekkor még 9 fős csoportunk úgy búcsúzott, hogy másnap 14:30-kor találkozunk az egyetemen és körbevezetnek minket az egyetemi campuson.
Ezek után Matthiassal, az német Erasmusos sráccal, aki közte volt az első csoportnak, akikkel találkoztam még a szálláskulcsért menet, megbeszéltük, hogy elmegyünk az Ikea-ba, venni pár dolgot az albérletbe. Elég sokat rohangálunk közösen vele, eleinte ugyanis a franciák elnyomtak minket. Az Erasmus hallgatók több, mint fele francia és ha nagyobb csoportba összeverődnek, csak franciául beszélgetnek, ami egy magyarnak és egy németnek nem túl élvezetes, úgyhogy az első pár nap többnyire csak ketten beszéltünk egymással. Időközben kiderült, hogy németek is igen szép számmal képviseltetik magukat, a franciák után vagy a németek, vagy a spanyolok vannak a legtöbben. Az Ikeába eljutni nem volt egyszerű, bár tudtuk, hogy honnan, mikor és hanyas számú busz megy, mégis sikerült egyet lekésnünk, úgy, hogy kb. 20 percet beszélgettünk mellette. Az történt, hogy odamentünk már a busz előtt, megjött a busz, valami totál másik számmal, de végállomás lévén, leszállt mindenki, a busz meg megállt mellettünk és amikor nem láttuk egyik kijelzőjét sem, átváltotta a számát 43-ra, a nekünk kellőre. Mi meg vártunk türelmesen, csak mikor elment, akkor láttuk a hátulján, hogy ezzel akartunk menni. Nem gond, fél óra és jött a következő.
Az Ikea kint van a város határában, egy nagy ipari telepen, ennek köszönhetően óriási méretű. Majdnem 4 órát rohangáltunk benne, de rájöttem,h ogy egészen jó hely, mert óriási a választékuk. Például párnákból volt majdnem 200 koronás és 9 koronás is. Igazából én nem láttam köztük szinte semmi különbséget, de biztos jobb a drágább :) Bevásároltam egy párnát és két paplant, mert olcsóak és vékonyak, valamint vettem néhány dolgot a konyhába (bár tényleg keveset) és sikerült szereznünk villanykörtét is olcsón, úgyhogy mostmár van fény a szobámban :D Van étterem is az Ikeában, ahol most akciós volt, 50 helyett csak 16 korona az igazi svéd Köttbulla, ami annyit tesz, hogy néhány apró húsgolyó, valamilyen szafttal leöntve, krumplipüré és valamilyen bogyólekvár(!!!). Első ránézésre kicsit furcsa volt, de nagyon finom kaja, azóta már ettem még egyszer :)
Hívtak volna valamilyen bárba estére minket, de annyira fáradtak voltunk és fél 9 után értünk haza az Ikeából, hogy inkább pihentünk.

Indulás

2010-08-25T23:33:00.000+02:00

Megpróbálok visszaemlékezni a dolgokra, bár most, mikor ezt írom, már szerda este van. Hétfő délelőtt még az utolsó ellenőrzésekkel telt és búcsúzással, majd ebéd után irány a 14:45-ös személyvonat, ami elrepít engem Kőbányáig. Természetesen a Megint Állunk Vazze Rt. hű volt a nevéhez, röpke 80 perces késéssel érkezett a vonat (igaz, baleset miatt, ami tényleg nem az ő hibájuk, viszont a hírekben mondták, hogy ugyankkor még 2 vonalon voltak késések, felsővezetékszakadás és a hőség miatt). Szerencsére most nem időre siettem, úgyhogy nem lett belőle gond. Kőbányán a megbeszéltek szerint értem jött Csabi (horváthabbik) és elvitt magához, ahol az éjszakát töltöttem (némi sör társaságában ;) ). Másnap reggel pedig kivitt a Ferihegy 1-re. Mégegyszer köszi Csabi a szállást és a fuvart!
A reptérre megérkeztünk már 7 óra körül, alig voltak, még a Wizzairosok sem voltak ott. Először néhányan azt mondták, hogy csak 7:50-től lesz becheckolás, de szerencsére hamarabb elkezdték. Az egész nagyon gyorsan ment, nálam semmivel sem volt gond, a feladható poggyász is bőven 32 kiló alatt volt, úgyhogy 8 előtt már meg is voltam vele. Azt mondták, hogy a beengedés a terminálhoz később lesz csak, ezért elmentem szörnyülködni egy kicsit a reptéri árakon. Szerintem legalább 2x-ét kérik mindennek, ha nem többet. Sétálgatás közben észrevettem,hogy valszeg hamarabb megnyílt a beengedés is, úgyhogy gyorsan odarohantam. A kezdeti félelmek, hogy a farmeron lévő fém dolgok miatt fentakadok a kapun feleslegesnek bizonyultak, a hátitáskámból csak a nagyobb dolgokat kellett kivenni, övet levenni, meg zsebeket kiüríteni, amúgy minden maradt rajtam és egyből átjutottam itt is. Olyan hamar ment minden, hogy a terminálnál volt majdnem egy órám még a 9-kor induló gépig :) A gépet olyan terminálról engedték, ami ha jól értettem a kiírást, nem schengeni célpontok felé hanszálnak, de nem volt semmi különleges ellenőrzés. A repülőre gyorsasági sorrendben ülhettünk fel, úgyhogy mindenki rohant, hogy első legyen. Sikerült egy ablak melletti helyet elkapnom, csak sajnos a gép szárnyánál, úgyhogy elég sokat kitakart, nem is fényképeztem egyet sem. A felszállás és leszállás nem volt olyan vészes, mint gondoltam, nagyon rövidek voltak az igazán kemény szakaszok. A látvány eleinte nagyon szép volt, felszállásnál láttam a tájat felülről, később pedig a habszerűen alattunk elterülő felhőzet nézett ki nagyon jól, ami viszont egy idő után kicsit egyhangú lett. Egészen a tengerig olyan volt, mintha egy nagy madártejes tál felett repülnénk, semmi sem látszott a tájból. Viszont leszállásnál a borús időnek hála, több felhőn is átszálltunk, az megint vadul nézett ki, csüngtem az ablakon, mint egy kisgyerek :)
Lent a reptéren (elég kisvárosi reptérnek tűnt), semmilyen ellenőrzés nem volt már, csak megvártuk a csomagjainkat és mehetett mindenki, amerre lát. Az ajándékboltban szereztem jegyet a buszra, ami bevitt Göteborg központjáig. Ott leszállva meg is találtam azt a buszt, ami nekem kellett, már azt hittem, semmi sem állhat az utamba. Aztán rájöttem, hogy mégis: a helyi közlekedés nagyon jó itt, egészen addig, amíg nem csak 1-2 utat akarsz. Felszállva a buszra, a sofőr közölte, hogy a buszon bizony nem tudok jegyet venni. Gyorsan leugrottam (a 24 kilós csomagommal együtt) és elkezdtem kérdezgetni a járókelőket, hogy honnan is tudnék jegyet szerezni. Mindenki úgy nézett rám, mint az ufókra, hiszen bérletük van, nem is igazán tudják, hogy mi fán terem a jegy. Végre az egyik tanácsolta, hogy próbáljam meg a közeli vasútállomáson lévő irodáját a közlekedési vállalatnak. Ott tényleg lehetett jegyet venni, bár a mai napig nem tudom, hogy pontosan hogyan is működik, de én vettem egyet. Adtak egy blokkot, rajta egy kezdeti és egy vég időpont, valamint a 25 koronás értéke (kb. 750 HUF). Valószínűleg 1 órán keresztül utazgathattam volna vele. Boldogan rohantam vissza a buszhoz, amikor is rájöttem,hogy a busz száma nem elég, az irányt is be kell lőnöm. Egy röpke 10 perc alatt eldöntöttem, hogy melyik lesz az én irányom, fel is szálltam az első 52-es buszra. Szerencsére tényleg jó irányba ment, úgyhogy hamarosan megérkeztem a kívánt megállóba (első teendőm a szállásom kulcsainak felvétele volt, a szállásomtól 9 km-re lévő irodában). Ahogy leszálltam, feltűnt, hogy egy kisebb csoport is ugyanott szállt le, óriási csomagokkal, amiken reptéri azonosítók vannak. Kérdésemre mondták, hogy nagyrészt franciák, egy német van köztük és ők is Erasmusos cserediákok, odafele menet találkoztak :) Onnantól 9-10-en folytattuk, immár gyalog utunkat a "közeli" irodába (24 kilós csomaggal, természetesen csak az egyszeri magyar gyereknek nincs kerekes bőröndje, bírja az kézben... ). Az irodában megint csak gondnélkül megkaptuk a kulcsainkat és néhány tájékoztató papírt, valamint tanácsolták, hogy vegyünk 3 hónapos bérletet a helyiközlekedéshez, mivel sok járat van és nagy a város, sokat fogunk rohangálni.
Visszasétáltunk a buszmegállóig, potyázás a legközelebbi nagyobb állomásig (mint kiderült, a többiek idefele sem vettek jegyet :) ), ahol megszereztük a varázskártyáinkat. Bankkártya méretű kártya, elég csak odatartani a géphez és ellenőrzi, szinte hihetetlen, hogy valahol képesek ilyenre az emberek :O Azóta tényleg azzal rohangálunk mindenfele. Az ára nem volt éppen kevés, de itt végre azt érzem, hogy tényleg kapok is valamit a pénzemért, rengeteg járat, érthető térképek minden megállóban és járművön, eddig legalábbis semmi gondom nem volt velük. A társaság nagy része egyfele lakik, úgyhogy közösen jöttünk el a szállásnál lévő megállóhoz. A megállónál azonban egy kicsit megkavarodtunk, sehogy sem találtuk a szállásunkat, pedig tudtuk, hogy a megállónál lévő bevásárlóközpont körül van valahol (éljen a Gugli mapsz :D). Pár svéd megkérdezése után sem lettünk sokkal okosabbak, bár nagyon segítőkészek voltak, senki sem tudta, hogy hol a szállásunk. Végül az egyik nő legalább az utcát felismerte és odavezetett minket, onnan már hamar meglett a szállás. Ahogy feljutottam a szállásra (3. emelet), jött a kulcspróbálgatás (4 kulcsom van). Óriási lelkesedéssel futottam neki, de egyik kulcs sem akart illeni a zárba, így hát gondoltam becsengetek (ekkorra már sejtettem, hogy nem saját lakás lesz, csak saját szoba), ajtót is nyitott az egyik lakótársam :) Megmutatta a szobámat és a zárakhoz tartozó kulcsokat, amik ekkor természetesen elsőre illetek a zárba, biztos valami varázslat :P
A szobám nem túl nagy, de egy embernek tökéletes. Van asztalom, székem, ágyam és 2 polcos szekrényem :) 3 lakótársam lesz valószínűleg, bár jelen pillanatban csak 2 van: Celine (legalábbis szerintem így írják), egy francia lány és Tom, egy cseh srác, mindketten fiatalabbak nálam, de 20 fölött lehetnek. A lakás maga szerintem elég nagynak minősül, 4 szoba van, 1 fürdő WC-vel, egy külön WC, előszoba és egy egészen nagy nappali. Nekiálltam kipakolni és beállítani az internetet, amikor jött az SMS, hogy a délutáni ismerősök mennek a városba, ha sietek, elérem őket. Gyorsan félbehagytam mindent és mentem velük. Első vacsoránkat (ami nekem, így délután 6 körül reggelinek minősült, odáig nem sikerült még ennem semmit) egyből egy igazi svéd különlegességben, a Burger Kingben szereztük :) Természetesen odáig találkoztunk még vagy 2 franciával, majd vacsi után elmentünk megnézni a Chalmerst (egyetem) és a másnap reggeli tájékoztató pontos helyét megkeresni. Az egyetem jól néz ki, a német srác meg is jegyezte, hogy rengeteg a zöld terület, náluk mindenhol csak beton van :) Az egyik útra és oda vezető lépcsőkre mesefigurák vannak festve, Lucky Luke, Hupikék Törpikék és még pár, aminek nem tudom a nevét vagy ég nem is láttam. Az értelmüket még nemtudom, de vicces :) Belefutottunk egy csapat indiánba, akiknek nagyrésze félmeztelen volt, kb. 15 fokban, óriási szélben, jól bírják :) Nemsokkal utánuk jött egy csapat élőhalott, ott kezdtük sejteni, hogy gólytábor lehet :) A hidegre és fáradtságra való tekintettel, úgy döntöttünk, hogy hazafelé vesszük az irányt, reggel úgyis kelünk korán és találkozunk. A szálláshoz jövet találkoztunk még egy franciával, majd a szálláson találkoztam a negyedik (azóta megint kiköltöző) lakótárssal, aki nagy meglepetésemre ugyancsak francia. Estére még egy kis hazahívás Skypeon, némi pakolás, majd be is dőltem az ágyba, hulla fáradtan.
A mai, szerdai napot szerintem már csak később írom le, ma is elég fáradtan értem haza és lassan éjfél, úgyhogy inkább a pihenést választom, bár mire ezt valaki is olvassa, remélhetőleg már lesz róla írás :)

Előkészületek

2010-08-22T14:09:00.000+02:00

Hosszas rohangálás után, úgy tűnik, sikerült megkötnöm az Erasmusos szerződést. A szerződéshez kellő learning agreement-et kétszer is meg kellett csinálnom, mert az elsőt feladtam postán és előtte elfelejtettem beszkenneleni, így nem maradt meg digitális formában. Természetesen azóta semmit sem tudok a sorsáról, lehet, hogy a csigaposta felzabálta. Emiatt indulás előtt egy héttel még egyet ki kellett töltenem, viszont azt már emailban, szkennelve küldtem el, jött is a válaszlevél 2 órán belül, aláírva. Kicsit gyorsabb és olcsóbb.

A szerződés megírásához még kellett az euro alapú bankszámlámról iBan számos igazolás és egy biztosítás is. Kicsit megijedtem ezektől, de hamar kiderült, hogy az iBan számos igazolásnak megfelel a számla nyitásakor kapott papír, biztosításnak meg az EU egészségkártya, amit már régebben kiváltottam. Még egy iskolalátogatási igazolással lógok, de mivel még regisztrációs időszak később kezdődik, így azt szerencsére később is be lehet mutatni (itt ragadnám meg az alkalmat, hogy kiírjak egy pályázatot, "Ki kéri el nekem az iskolalátogatásit" címmel, a pályázat nyertese gazdagabb lesz egy HSZK-ba való pár perces, all-inclusive utazással és cserében gyönyörködhet az iskolalátogatási papíromban, amíg meglátogatja Blanár Denisszát az egyetem egyik legszebb, frissen felújított villájában, az I-es számú professzori villában, ahol a volt munkahelyem is található).

További terveim szerint hétfőn (aug. 23.) 17:15 körül megérkezek Pestre, ahonnan kedden reggel 7-kor megyek Ferihaegyre és 9-kor indulok Göteborgba a Wizzair járatával. Körülbelül 11 órára kell megérkeznie a repülőnek, ott gyorsan be a transzferrel a városba, helyiközlekedéssel el az irodába, ahol megkapom a szállásom kulcsait, mindezt 15:30-ig, mert ha nem, akkor az első éjszakát 5 csillagos hidak alatt tölthetem. Ha ezen túlvagyok, már csak az irodától cirka 10 km-re lévő szállásomat kell megkerítenem.

Ezek a tervek, jó most ezt így leírni, hogy a következő bejegyzésben össze tudjam hasonlítani, hogy mennyit késett a MÁV, mennyire volt rossz a pesti forgalom, mennyit csúsztak a becheckolással (szép magyar szó :) ), mennyit késett a járat Göteborgig és hány másodperccel sikerült lekésnem a kulcskiadó iroda nyitvatartását. Ha szerencsém van, a szálláson 5 perc alatt lesz internet, úgyhogy reális esetben akár legkésőbb 1-2 héten belül megírhatom az utazás tényleges történetét! Addig is mindenkinek szép itthonlétet és nyarat, Göteborgba 16 foknál nem mondanak melegebbet a 14 napos előrejelzések.

Egy bloggolás kezdete

2010-08-22T13:44:00.000+02:00

Svédországi tanulmányaim kapcsán megígértem több embernek, valamint saját élménybeszámolóimat is megkönnyítendő, elkezdek blogot vezetni. Ajánlották, hogy vezessem Facebookon, mert a Jegyzetek képes ilyesmi funkció betöltésére, azonban hosszas (kb. 5 perc) kutatás után sem találtam olyan lehetőséget, hogy nem FB felhasználók számára megosszam, így elvetettem az ötletet. Most próbálkozok a Google blogjával, hátha ez beváltja a hozzá fűzött reményeimet.
Igyekszem majd minél sűrűbben írni ide, ahogy történik valami említésre méltó és néha még szép képeket is rakok fel magamról (a tájat és az idegeneket úgyis kicenzúrázom, én vagyok a lényeg :P)

Szálláshelyem környéke